Mostanában elég jól körüljárom a saját szakmám, a PR rejtelmeit. Véletlenül akadt a kezembe az eheti The New Yorker, amelynek egyik cikke épp az én szakmám bugyraiba enged betekintést.
Jim Windolf: Public Relations for the Lord cikkében egy képzelt tárgyaláson veszünk részt, ahol a meg nem nevezett PR-ügynökséget maga az Úristen keresi fel, mivel szüksége van a hirnevének a megújitására.
Azt hiszem a megbizás okait nem kell ismertetnem: a mai modern időkben igencsak csorbát szenved a hit ereje, a Biblia hangja, Isten szerepe. Legtöbbször nem a pozitiv aspektusait vesszük észre az isteni gondviselésnek, hanem a negativumait: rá figyelünk, ha valami katasztrófa történik, ha nem találunk megoldást egy problémára.
Ami érdekesebb a cikkben, az, hogy miért ezt az ügynökséget bizza meg az Úr. Több sikeres kampányt valósitott meg ez a kreativ iroda, háborús politikai üzeneteket juttatott el sikeresen, tájékozott a modern technikai eszközök használatában (amiben az Úr igencsak le van maradva), s olyan őrületeket inditott útjára mint a jóga.
Belegondoltam: mit tennék én, ha az én ajtómon kopogtatna az Úr? Mernék-e tárgyalni vele, tudnám-e képviselni a céljait, meg tudnám-e szólitani a célcsoportot, vagyis a világon élő összes embert? Esetleg tenném-e ezt megbizás nélkül, önként...?
A teljes cikk
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése