Álom-munka

A fenti cimet Szilvi barátnőm blogjából vettem kölcsön, mindjárt el is mondom, hogy miért.

Nem gondoltam volna, hogy harminc fölött nekem, s oly sok kedves barátomnak ez a téma határozza meg az életét. Azt gondoltam, hogy huszonéves korom végére, megtalálom a munkát, a hivatást, amit szeretek, s azt végzem, abban kiteljesedek. Aztán közbeszól az élet, álom-munka szünetel, munkáltató megszűnik, átalakul, kivonul, s mi maradunk csalódottan, ám mégis lelkesen, reménykedve a jövőben, hogy jobb idők jönnek. Aztán nem jönnek.

A hosszas reménykedést feladva - s mivel tetterős, céltudatos nők vagyunk - a saját sarkunkra állunk, s ha odahaza nem kellettünk, oda megyünk, ahol feladat van és lehetőség vár. Igy keveredünk az osztrák alpesekbe szobalánynak, felszolgálónak Angliába, gyári munkásnak Irországba, légikisasszonynak Olaszországba. Vagy éppen diáknak Amerikába. Jut belőlünk Európa és a fél világ országaiba. Pénzt keresünk, tanulunk, tanuljuk az életet. Készülünk a nagybetűsre, amiben már nyakig benne vagyunk. Tűrünk megaláztatást és kemény munkát, remélve, hogy más idők jönnek, s hazatérünk. Haza, de hová?

Mi nem álmodozunk, bár szeretnénk. Illetve szeretnénk, ha a megfelelő munkáltató minket választana. Mert nagyon akarunk, s nagyon tudunk.

Ha érdekelnek más országba szakadt kedves barátaim megpróbáltatásai, nézz be az ő blogjukba is.

Szilva Tiroli álmai

Berni a felhők felett - bocsánat, hozzáférés csak ismerősöknek...

Hamupipőke újra szinre lép

Már rég irtam Hamupipőkéről. Pedig történnek vele érdekes dolgok, csak épp valahogy nem ezek voltak most a legfontosabbak.

Szóval - ahogyan a mesében - Hamupipőke idejének 9o százalékában piszkos munkát végez. Takarit, mosogat, korán kel, s későn fekszik. S közben álmodozik. Bálról, szép ruháról és szőke hercegről. Aztán a sok megpróbáltatás és a munkás napok sorozata után lehetősége adódik újra levetni a piszkos ruhát és valóra váltani álmait: báli ruhát ölt, s átvarázsolódik hercegnővé, egy estére vagy kettőre. Most épp két vagy három ilyen estéről tudok beszámolni.

Főhősünk lelkes, készül, másokat is lelkesit. Barátokat szerez és hiv, nekik is szép ruhát szerez, öltözködési tanácsot ad. Frizura, smink, ruha és cipellő rendben. Vacsora, csillogó fények, elegáns vendégek, hangulatos zene. Majd csalódás.
Hercegből van több is, de talán nem tudják magukról, hogy milyen szerepet játszanak. Szép ruhában, szép eseményen vesznek részt, hercegnőt keresnek, de nem találnak. Nyitott szemmel sem látnak. Jelen vannak, de nem viselkednek herceghez illően: nem csevegnek, s nem is kérnek táncot. Sőt, őket kell táncba vinni. Ez elég kiábránditó. Két ilyen este után egy kellemes harmadik. Ahol hercegre nem számithat Hamupipőke, ám mégis talál, többet is. Nincs hercegi jelmeze, ám mégis jobban játssza ezt a szerepet mint a hercegalakba bújt ifjak. Udvarol, bálba és táncba visz, észrevesz és értékel. Csak éppen egy baj van vele, 93 éves. Egy sor 8o év feletti hasonlóan kedves úriemberrel egyetemben végtelen figyelmességével tünteti ki a lányt.

Azóta Hamupipőke visszavette szürke ruháját, sepri a konyhát, s válogatja a borsót. S közben álmodozik tovább. Hogy a hamuból egyszer virág lesz, a valóságban is, nemcsak a mesében.

Vietnám, háború

A 2o. századi amerikai történelemből nem tudjuk kihagyni a vietnámi háborút. Oly sokat hallottam róla, láttam filmeket, s mégis, még mindig felfoghatatlan és érthetetlen számomra.

A héten két dolog is aktuálissá tette ezt a történelmi eseményt. Egyetemünk jóvoltából újra szinházba keveredtem (köszönet Angie barátnőmnek és a JCU-nak). A clevelandi Playhouse Square idén játssza a Hair musicalt. A hippi darab nem a kedvencem, viszont szeretem a slágereit. S az üzenete ma is szól, például "Let the sunshine in". Főhősei a hetvenes évek hippi fiataljai, akik az átlagos és szürke élet és a vietnámi háború ellen is tüntetnek. Itt egy rövid klipp a musical filmváltozatából.

A szarvasvadász (The Deer Hunter) cimű film 1978-ban készült. Számos dijat, Oscart is kapott, fő szerepben Robert de Niro és Meryl Streep. A filmre amiatt lettem figyelmes, mert több jelenetét Clevelandben forgatták. Átlagos amerikai fiatalok hétköznapjait mutatja be: szláv bevándorlók leszármazottjaként hogyan élnek egy amerikai kisvárosban, hogyan dolgoznak egy acélgyárban, majd hogyan keverednek bele a vietnámi háborúba. Itt egy video, ami bemutatja az Ohióban forgatott jeleneteket.

A vietnámi háborúba az USA 1965-ben kapcsolódott be katonáival, s csak 1973-ban vonultak ki. A 8 évig tartó gerillaharcban több mint 58 ezer amerikai katona esett el, s többmillió vietnámi halt meg.
Volt értelme a harcoknak? Az emberáldozatot milyen célok érdekében lehet bevállalni? Amerikának van joga rendet és békét teremteni még véráldozat árán is?
A háború nem mondható eredményesnek, hiszen az amerikaiak kivonulása után két évvel az északi kommunista vietnámi erők átvették a hatalmat, s létrehozták a Vietnámi Kommunista Népköztársaságot. Mintha a történelem ismételné magát, idén Irakból, a közeljövőben Afganisztánból vonulnak ki az amerikai csapatok, s a béke s a demokrácia még várat magára ezekben az országokban....

Szakmai blogok

Szilvi barátnőmnek köszönhetően próbálom követni az otthoni szakmai hireket. Mármint a marketing, kommunikáció és média területén. Jómamag a Kreativ szakmai lap hirlevelét olvasom, ha feliratkozol, akkor napi vagy heti szinten küldik a legfrissebb hireket elsősorban a magyar és az európai hirekkel, trendekkel, dijakkal, versenyekkel. A Kreativ blogja a Kreativ Szivlapát (http://www.szivlapat.blog.hu/)
A saját szakmám leginkább változó és legfelkapottabb témája az internetes média. Itt, az USA-ban élve személyesen is tapasztalom hogyan veszik át az irányitást az online kereskedelmi oldalak (amazon.com, ebay.com), s hogyan szoritják ki a hagyományos üzleteket és vásárlásokat. De mi a helyzet otthon, hogyan használjuk  mi a technika és az internet nyújtotta lehetőségeket? Néhány szakmai oldalt mutatok be, ahol naprakész hireket, tanácsokat, ötleteket találhatunk.

Az Online Marketing Akadémia (OMA) két tehetséges vállalkozó által létrehozott cég. Weboldalukon hasznos tanácsokat adnak a kevésbé hozzáértő cégvezetőknek és marketingeseknek. Hogyan szerkesszük meg saját céges oldalunkat, hogyan legyünk jelen a google és facebook felületein? Ingyenes tanfolyamukra én már feliratkoztam, néhány naponta küldik a tananyagot, ami könnyen érthető és alkalmazható tanácsokat ad, fogalmakat tisztáz.

A Social Times (http://www.socialtimes.hu/) felépitése nagyon tetszik. Az oldalukon napi szinten követhetjük a facebook statisztikáit a magyar oldalakra vonatkozóan. Megnézhetjük, hogy kik a legsikeresebb cégek és márkák, hány rajongójuk, lájkolójuk, látogatójuk van. Például a Túró Rudit épp megelőzi a Meki (hiába, a magyarok szeretik a hasukat), de az első három helyen számomra ismeretlen márkák hóditanak. Ők is kinálnak hirlevelet, s nagyon jók, olvasmányosak a szakmai hireik.

Van egy blog, ami nagyon a social mediára, elsősorban a facebook-ra fókuszál. A be social blog (www.besocial.hu/blog) rövid hirei a social media aktualitásairól számolnak be. Most éppen a facebook Timeline szolgáltatása van a porondon.

Kicsit elvontabb, s az elvetemült marketingeseknek való az Addict blogja (http://www.addict.blog.hu/). Itt nagyitó alá veszik az éppen futó hirdetéseket, a hirdetői piacot. Kicsit a Kreativ szaklap célközönségét célozza meg, FMCG termékekről, nemzetközi kampányokról, hirdetésekről találunk itt rövid beszámolót, s rengeteg videót. Tetszik az oldal nemzetközi szintű szinvonala és érdeklődése.

Köszönöm még egyszer Szilvinek, hogy a fenti oldalakkal megismertetett. S remélem, hamarosan mind ő mind én bennfentesként számolhatunk be a hazai médiáról és kommunikációs szakmáról.

Esküvői fotográfus

A hétvégén újra felcsaptam esküvői fotográfusnak. Anno a húgom esküvőjét örökitettem meg, tapasztalatlanul, de nagyon lelkesen. S szerénység nélkül mondhatom, sikert arattak a képeim. A mostani hétvégén Cleveland közelében fotóztam kedves barátaimat, Mónikát és Lacit. Az esküvőjük pár hete szűk körben zajlott, s most került sor az ünnepi partira és vacsorára.

Az igazi kihivást most az időjárás okozta. Azt gondolnánk, hogy a tél nem a legideálisabb az esküvőre, pláne nem a fotózásra. Mert hogyan néz ki a fehér ruha a fehér havas tájon? Mennyivel szebb is a zöld gyep és a kék ég... De nekem is kellemes meglepetés volt, hogy mennyi játékos hátteret kinál a behavazott táj.

A képek fehérjén lehet technikailag is csalni (például felülexponálással), viszont nekem az ünnepeltek nem sok időt hagytak technikai bibelődésre. A téli minuszok is arra késztettek, hogy minél hamarabb végezzünk a fotózással. Igy kicsit csaltunk. Készitettünk pár benti képet, nem profi studióban, hanem a saját lakásukban. Csodás háttérül szolgált néhány mutatós függöny és tükör. A kinti képekhez szines kellékeket kerestem a lakásban. Találtam piros szivet, madárkát, virágdiszt. Ezeket a megfelelő helyen elhelyezve máris meghitt képeket kaptunk. A kültéri képek egy valódi ohiói farmon készültek. Háttérben piros istálló (ugye a kedvencem), madáretető, befagyott tó és fenyők. No és az ünnepelt párról nem is beszéltem. Nehezen jöttek bele a fotózásba, ám a végére nagyonis felszabadult és humoros lett a dolog. Bizonyitéka ennek néhány kép, izelitőnek itt.

A fotózás után este nagyszerű amerikai-magyar vacsorán és táncmulatságon vettünk részt. Volt töltött káposzta, magyar zene, rengeteg torta (a menyasszony által készitve) és még több kedves vendég.

Sok boldogságot nektek, Mónika és Laci!

Amerika Edward Hopper képein

Az egyik postai bélyegen egy érdekes fotószerű festményre lettem figyelmes. Ki lehet az alkotó? A modern, letisztult tengerpartot ábrázoló pasztellképet a realista amerikai festő, Edward Hopper készitette a 3o-as években. Gyorsan utána is néztem, hogy ki ő.

Mig Ansel Adams fekete-fehér fényképeken örökitette meg a 2o. század Amerikáját, addig Hopper szines festményeken tette ugyanezt. Két különböző technika, ám mégis ugyanaz az üzenet: amerikai tájak, városok, a végtelen tér, s az ember semmisége. Mig Adams fotóin szinte nincs jelen emberi alak, addig Hoppernél a városi festményeken mindig van emberi szereplő. Ám ezek az emberek igencsak magányosak: vagy egyedül vannak a képen, vagy ha többedmagukkal, akkor is az egyes emberek magányossága érezhető.

Az egyik legismertebb Hopper kép az Éjszakai baglyok cimet viseli (Nighthawks), ez a modern nagyvárosi amerikai élet tükörképe is lehetne. Éjszakai bár, a pultnál magányos férfiak és nők. Nincsenek egyedül, ám mégis magukban vannak. Ez lenne a modern Amerika?

A nagyvárosi képek mellett Hopper megörökitette a vidéket, a tengert. Kedvenc motivumom, a világitótorony is megjelenik nála. A pasztellszinű képeken érezhető európai útjainak hatása. Nagyon értett a fényhez, az éjszakai lámpák fénye szinte fényképszerű a képein.

Élőben még nem volt szerencsém látni a festményeket, de hamarost erre is sor kerül.

Ansel Adams, fekete-fehérben

Ansel Adams világhirű fotós képeit még otthonról ismerem. Anno arra figyeltem fel, hogy a régies, fekete-fehér képeken megjelenő tájaknak milyen átütő erejük van. Gondolnánk, hogy egy tájképnek nem kell szinesnek lennie? Hogy szép tud lenni, ha nem kék az ég és nem zöld a fű?

Itt, Amerikában a nyomába szegődtem, s néhány általa fotózott tájat sikerült bejárnom. Tavaly nyáron Californiában, Adams szülőföldjén jártam, ő maga itt készitette a legtöbb képét. Kedvence a Yosemite Nemzeti Park volt, még tizenéves korában itt kezdett el fotózni. A fotózásért később zongorista karrierjét adta fel. Szenvedélyes természetvédő volt, imádott a hegyekben túrázni. Sajátos fotós látásmódja, kontrasztos képei hamar sikert arattak, gyakorlatilag mindenféle előképzettség nélkül lett profi fotós.

Felsorolni sem lehet a dijakat, a kitüntetéseket, a sikereket, amiket elért. Helyette lássuk néhány képét. A fás kép az egyik első képe, amit láttam, s amire felfigyeltem. A hegyekkel teli látképet én is lefotóztam idén nyáron, a Yosemite Park völgyét ábrázolja. Lehet, hogy érdemes lenne a szines fényképezőcsodák helyett kicsit visszatérni a régimódi fekete fehérhez?

Ansel Adams élete

Elnökválasztó

Az amerikai újságok és hirműsorok legfontosabb témája idén - igy ezekben a napokban is - a 2o12-es elnökválasztási kampány. A demokraták jelöltje Obama, renditetlenül. Viszont a republikánus jelölt még nem dőlt el. Többen vannak versenyben, s nemcsak a rátermettségükkel kampányolnak, hanem a sajtó gátlástalanul kiteregeti a legféltettebb privát dolgaikat is.

Itt és most azonban nem az idei elnökválasztásról szeretnék irni. 2oo8-ban két igencsak karakteres politikusnő volt versenyben az elnöki cimért. Hillary Clinton a demokraták között épp Obamával szállt versenybe, mig a republikánus oldalon Sarah Palin, Alaszka kormányzója vágyott az elnöki cimre.

A női jelöltek kaptak hideget, meleget. Mig Hillaryt túlzottan érzéketlennek és férfiasnak, határozottnak találták, addig az ötgyermekes, valóságshowt vezető Sarah háziasszonyi és anyaszerepét járta körül a sajtó. A két nő egy kabaréműsor erejéig közösen lépett szinpadra. Két fergeteges humoristanő, Tina Fey és Amy Poehler(amolyan amerikai Bagi-Nacsa vagy Markos-Nádas módra) igencsak kifigurázta az elnöki székre pályázó női jelölteket.

Az eredeti felvétel a lenti linken látható, hallható. Jó szórakozást hozzá!

Sarah Palin vs. Hillary Clinton

Rock and Roll Hall of Fame

Az imént emlitett nemzeti ünnepen (Martin Luther King Day) Cleveland legtöbbet hirdetett múzeumába látogattunk el, a Rock and Roll Hall of Fame-be. Ez az Erie-tó partján álló piramis alakú üvegépület a rock and roll, vagyis a modern pop, rock, stb. zenéknek ad helyt.

A múzeum kiállitói termeiben sétálva, a filmbejátszásokat nézve, a zenéket hallgatva nagyon amerikai élményben volt részem. Ugyanis mi a legamerikaibb találmány, ha nem a 2o. századi népszerű popzene? Sőt, a rock and roll egyenesen clevelandi találmány! A clevelandi rádió egyik műsorvezetője nevezte igy az 5o-es években ezt az új zenei irányzatot.

A múzeum bemutatja a modern zene fejlődését. A történet a gospel, blues, swing zenékkel kezdődött, ezek fejlődtek tovább pop, rock, soul, R&B és egyéb  zenei irányzatokká. Az egyes stilusok legfontosabb képviselői kézzel fogható tárgyak képében is jelen vannak. Láthatjuk Elvis ruháit, autóját, a U2 sapkáit, az ACDC vagy a Zizzitop gitárjait. Különleges kiállitás volt a női előadókról: Lady Gaga, Madonna, Britney Spears ruhái, kéziratai, dalszövegei voltak kiállitva.

A kiállitáson túl az épület is lenyűgöző. A hatalmas piramis tetejébe lépcsősorok visznek föl, miközben alattunk a többszintes belső tér. A tóra pedig csodálatos a kilátás. Ezért, ha Clevelandben jársz, s valami nagyon amerikai élményre vágysz térj be a rock zene eme templomába.

Martin Luther King Jr. Day

A bejegyzésem cime egy amerikai nemzeti ünnepet jelöl. Most hétfőn szabadnapunk volt, a feketék egyenjogúságáért vivott harcban előkelő szerepet játszó Martin Luther Kingre emlékeztünk. Aznap a múzeumok és egyéb szórakoztató központok ingyenesen voltak látogathatóak, külön programokat szerveztek a gyerekeknek, s a programokban szereplő előadók, s a látogatók között is szép számban voltak jelen afro-amerikaiak, vagyis feketék.

Martin Luther King baptista lelkész volt. Atlantában született, s miután Indiában járt s megismerte Indira Gandhi tanitását a csendes tiltakozásról, ő maga a feketék egyenjogúságáért kezdett harcolni, békés eszközökkel. Például tiltakozást vezetett azért, hogy a feketéknek ne kelljen átadniuk a helyüket a fehéreknek - a 6o-as években járunk, nem a rabszolgatartás idején! Nagy tömegeket tudott megmozgatni, legismertebb beszéde Washingtonban hangzott el a Lincoln-emlékmű előtt többszázezer ember jelenlétében. Az "I have a dream" beszéd az amerikai történelem egyik legismertebb és legmeggyőzőbb beszéde, ezért ezen a linken elérhető eredetiben.
Végül MLK - ahogyan az újságok cimoldalán nevezték - élete tragédiával végződött: egy hotel teraszán lelőtték. 39 éves volt mindössze. Álma azonban megvalósult, a feketék a fehérekkel azonos jogokat kaptak, mára szinte teljesen el is tűnt a köztük lévő különbség.

A feketékkel kapcsolatban több filmet is láttam mostanában. Az egyik egy régebbi mozi, Oscar-dijat is nyert. A Miss Daisy sofőrje brilliáns alkotás, Atlantában játszódik, valamikor az ötvenes években kezdődik, s a nyolcvanas években ér véget. Főhőse az idős Miss Daisy, aki idős kora miatt már nem tud autót vezetni, igy kénytelen elfogadni, hogy fia egy fekete sofőrt alkalmaz (Morgan Freeman játssza). Érdekes látni, ahogyan a kezdeti ellenszenv és a kölcsönös távolságtartás igazi barátsággá alakul.

A másik filmet most vetitik a mozik. The Help (A segitség) a cime, főhőse egy fiatal fehér újságirőnő, aki a környezetében élő és szolgáló fekete cselédekről akar feltáró cikksorozatot irni. Nehezen bár, de meggyőz néhány fekete szolgálót, akik a személyes tapasztalataikról mesélnek. Arról, hogyan nevelik a fehér családok gyerekeit, hogyan főznek, takaritanak, partit rendeznek, s közben nem használhatják a lakásban található wc-t sem. A riport könyvben óriási sikert arat, ám a fiatal lány barátnői körében hatalmas a felháborodás. Közel lehet hozni ezt a két világot? Két világról beszélhetünk-e egyáltalán?

A fentiekkel még nincs vége a "fekete történelemnek". Igyekszem nyitott szemmel járni, s figyelni, hogyan is élnek a mai amerikaiak. Egymással vagy egymás mellett. Például a buszon felénk csak feketék utaznak. Nincsenek fehérek, akiknek át kellene adniuk a helyüket...

Báthory Erzsébet - Legenda vagy valóság?

Egy igen érdekes könyvet találtam odahaza, gyorsan el is olvastam. Báthory Erzsébet. Egy asszony élete a cime. Szerzői neves történészek, Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor.

Báthory Erzsébet a 16-17. században élt. A hires Báthory család sarja, Nyirbátorban született. Fiatalon Nádasdy Ferenc nádor felesége lett, akivel a Dunántúlon, a mai Ausztria, Szlovákia és Magyarország határán élt, onnan igazgatta birtokait. Férje halála után ő felelt gyermekeikért, s birtokaikért. Egyedül élt egyik várkastélyában, s életéről horrorszerű történetek keringtek.

A legenda szerint az egyik szolgálólánya fésülködés közben véletlenül meghúzta a haját, erre ő azt megütötte. A lány arcáról kiserkenő vér az úrnő bőrére hullott, s rögtön megfiatalodott. Ezt követően a pletykák szerint többszáz fiatal leányt kinzott és gyilkolt meg. Ellene kihallgatás-sorozat indult az új nádor, Thurzó György vezetésével. A környező falvak parasztjait, nemeseit, lelkészeit hallgatták ki, s szinte mindenki az úrnő kegyetlenségeiről számolt be, igaz csak hallomásból tudtak a gyilkosságokról és a lányok eltűnéséről.

A mostani könyvben a szerzők a legendák mögé néztek. Bizonyitékokat kerestek, próbálták megfejteni, mi igaz a szörnyű történetből, s mi az alapja, az oka a Báthory legendának. Jogászokat, birókat kérdeztek meg, levéltári anyagokat, kihallgatási jegyzőkönyveket, levelezéseket kutattak. Végül igen kevés kézzel fogható bizonyitékot találtak. Elképzelésük szerint, Báthory Erzsébet ellen a Habsburg király, a az őt támogató nádor inditott hadjáratot, elsősorban birtokai és politikai ereje miatt. A véres történetnek lehetett alapja, akkoriban engedélyezve volt a szolgák testi fenyitése, illetve az is elképzelhető, hogy az eltűnt lányok betegségnek vagy éppen magzatelhajtásnak estek áldozatul, ugyanis az úrnő köztudottan gyógyitotta is a népet. Egyetlen halálra sincs konkrét bizonyiték, az eltűnéseket senki nem jelentette, holttestek nem kerültek elő.

Szóval a lengenda már Báthory korában élt, s él ma is. A történet számos filmen, regényben megjelenik. Az egyik legutóbbi filmet még nem láttam, de szivesen megnézném, mivel ebben is a valóságot, s nem a legendát erősitik a készitői.

Szőnyeggel a világ körül

Nemrég amerikai kollégáim kérdezték, hogy mit vinnék innen haza Európába. Az igazat megvallva, csak kis gondolkodás után ugrott be: amerikai indiának kézimunkáit, szőtteseit vinném haza, ha tudnám. Közben kiderült, hogy az itteni indiánok által szőtt szőnyegek nagyon hasonlitanak a magyarországi, torontáli szőnyegmintákra. Lássuk!

A képek alapján elég nehéz eldönteni, melyik szőnyeg készült Európában és melyik Amerikában. Ez is azt bizonyitja, hogy az ősi népek szokásai, hagyományai nagyon is közel áltak egymáshoz. Ugyanazokat az anyagokat és technikákat használták, igy szőnyegeik is csaknem azonos fonalból és szövési technikával készültek. Ennek köszönhetően nem kell innen szállitanom a drága dollárokért vett indián kézimunkát, elég ha odahaza Magyarországon beszerzek néhány torontáli munkát.

A képek megfejtése: Az első két képen torontáli szőnyeg látható, az utolsó amerikai indiánok műve.

Isten, haza, család

Véget  ért háromhetes magyarországi tartózkodásom, visszatértem Amerikába. Furcsa, de ez a három hét bőven elég volt otthon. Sőt: nem bánom, hogy egy teljes évig nem jártam odahaza, mert igy külső szemmel, kritikusan tudtam személélni az eseményeket és embereket.

Az Isten, haza, család jelszó szépen hangzik - hangoztatják is egyes pártok -, de tartalmi elemeit nem igazán találom ma Magyarországon. A család lenne a társadalom alapja, a legelemibb emberi közösség. Viszont, amikor karácsonykor, a szeretet ünnepén sem érezni a szeretteink közösségét, közelségét, az összetartozást, akkor ott valami nagyon nincs rendben. Mert bár lehet számos elfoglaltságunk, munkánk, gyerekünk, azért egy ünnepi üdvözlet személyesen, telefonon, vagy postán nem kerül túl sokba. Csak figyelmességbe. Ami nincs. Igy rá kellett jönnöm, hogy mig én ragaszkodom másokhoz, ők még csak a létezésemet sem érzékelik. Nincs unokatestvér, testvér, nagybácsi és nagynéni. Vagyunk magunknak.

A haza sem létezik már. Magyar vagyok és az is maradok, de mit lehet tenni, amikor külföldre szakadva még inkább magyar lehetek mint Magyarországon élve? Amikor Budapesten és a magyar vidéken járva értéktelenséget, értékvesztességet érzékelek, a nyugati világ válogatás nélküli térhóditását, s a saját hagyományaink és kincseink elhagyását. S a legdurvább, hogy ezt észre sem vesszük. Mindent lehet, az utcákon, újságokban és a tévében. S közben nincs tér a jóra, a szépre, az értékesre.

S hát igen, Isten is csak a sorok között bújik meg odahaza. Az alkotmányunk ugyan keresztényi alapokra épült, de a magyar emberek csupán ötöde (!) vállalja hitét, kereszténységét. Hová tartunk? Hová tartozunk? Milyen alapra épitünk, ha épitünk valamire egyáltalán?

Szeretnék hinni a cimben szereplő magasztos fogalmakban. Szeretném ha nemcsak fogalmak maradnának. S nem csak hiányok lennének, amik növekednek. Ennyi fért a hazautam margójára.

Látogatóban Budapesten

"...meg akartam magyarázni, hogy az itthon számomra mennyire fontos, akkor is, ha dúl a bunkóság, ha rettegni kell a szomszédoktól, minduntalan becsapnak, ha szeméthegyek között kell az erdőn sétálni, ha kutyaszarokat kerülgetni az utcán, akkor is ide tartozom, itt tudok csak élni..." (Lázár Ervin, Napló 2001. június 30.)

Milyen hazatérni egy év után, s a jól ismert, megszokott utcákon járni, magyar arcokat látni?
Ide tartozom, vagy csak vendég vagyok? Turista a saját városomban?

Erre vágytam, ezt hiányoltam Amerikában. Az emberek közvetlenségét, a tömegközlekedést, a kirakatokat. A sötétedés utáni sétákat, a sarki boltot, az emberi ízeket. A jó kávét és a péksüteményt. Most megkaptam.
Igaz a kávéért többet fizetek, mint a Tengerentúlon. Megtehetjük. Megtehetjük? Csaknem minden sarkon kis pékségeket látok hatalmas választékkal, de magasabb árakkal. Sétálok, s arcomat a benzingőz bűze csapja meg, este pedig fekete maszkot mosok le a képemről. Villamosozom, ez még a legkulturáltabb utazási forma, a 7-es busz és a metró pedig még mindig élet-halál harc. A Nyugatiban a dohányzási tilalom ellenére is csoportosan fújják a füstöt az éppen szolgálatban lévő vasutasok. Közben a  nyakamba csorog az Eiffel-alkotta kovácsoltvas csodacsarnokban az eső.

Emberek, akiket csak itt látok. Guruló bevásárlószatyorral vánszorgó néniket, bottal botorkáló bácsit, hajléktalant az aluljáró-lépcsőn ülve. Üzletben segítséget kérek, s kioktatást kapok. Még jó, hogy nem itt költöm a pénzem. Szigorú arcok, mosoly máskorra tartalékolva. A plázákban jól öltözött emberek. Ha divatlapot  nem is látok, a bevásárlóközpontok padjain ücsörögve pár perc alatt megtudom, mi is a menő most. Csizma 25 ezerért, műszőrme mellény 15-ért. Telik rá. Telik rá?

Európai vagyok és magyar. Budapesti és vidéki. Akkor is ide tartozom, ha nem itt élek, s még akkor sem tartozom ide, ha itt élek. A fenti képet akár én is csinálhattam volna. Valahol a víz fölött szemlélem a tájat, a két part között.

1-ről 2-re

Vagyis 2011-ről 2012-re. Újabb évváltás, hátra- és előretekintés.
A 2011-es év hosszabbnak tűnik, mint amilyen valójában volt. Egy teljes év Amerikában, diákként, a clevelandi magyar közösség tagjaként. Utazások, bálok, konferenciák, új ismeretségek, munkák, feladatok. Lazuló kapcsolat a magyar itthonnal, távolodó barátok és egyre kevésbé fontos kötelékek.

S mi vár 2012-ben? Egy fél évet még látok, a korábbi utam folytatását Amerikában. Tanulmányok befejezése és készülés a ...-re. Visszatérés vagy kint  maradás? Munka vagy tanulás? Egyedül vagy társsal? Kérdőjelek - talán ezek határozzák meg leginkább ezt az évet.

Mindenki számára embert próbáló lesz ez az év. A szűkülő lehetőségek és növekvő bizonytalanság miatt szükség lesz a kitartásunkra, hitünkre. A bizakodásra egy jobb világban, ahol nem a pénz és a kézzelfogható dolgok határozzák meg az emberek "jólétét", hanem a pozitív érzések és gondolatok. Én igyekszem virágosan látni a jövőt. 

Értelem és érzelem

Jane Austen korábban nem volt a kedvencem. Kicsit vontatottnak, mesterkéltnek tűntek a történetei, a szereplői pedig inkább a messzi régmúltból megjelenő vicces figurák voltak, mintsem hihető alakok. Most újra láttam az egyik regényéből készült filmet, az Értelem és érzelem nagyszerű történetét, s a véleményem sokat változott. Talán nekem is érni kellett a témához, a szereplők személyiségének mélységéhez. Most már értem (és érzem), hogyan harcol egymással értelem és érzelem.

A film után kaptam egy könyvet. Kedves barátnőm ajánlotta, Jane Austen's Guide to Dating a címe, vagyis Jane Austin randikalauza. Az írója egy angol professzor, aki a saját maga nehézségein, az ismerősei tapasztalatai alapján rájött, hogy mennyire igaza volt Jane Austennak, aki évszázadokkal ezelőtt írt regényeiben ma is jól használható útmutatót ad az ismerkedéshez, udvarláshoz, az igazi megtalálásához.

A könyv tartalmaz egy tetsztet is, ami alapján tisztázhatjuk, hogy melyik regénybeli nőalakra hasonlítunk, s ki az ideális férfi számunkra. Az én eremdményem alapján leginkább Elisabethre hasonlítok a Büszkeség és balítéletből. Elisabeth szigorú a kapcsolataiban, ám szórakoztató és szókimondó egyszerre. Az ő ideálja Mr Darcy ugyanabból a regényből, illetve Henry Tilny a Northanger pátságból, s Wentworth kapitány a Meggyőző érvekből. Ezek az urak jómódúak, céltudatosak.

Lássuk, mik a legfontosabb szabályok Jane Austen szerint:
1. Ha kedvelsz valakit, mutasd ki
2. Az érzelmeidet csak akkor mutasd meg a külvilágnak, ha viszonzásra találtak
3. Ne játssz másokkal
4. Higgy a megérzéseidben
5. Ne dőlj be a másik tökéletességének
6. Azt keresd, aki a legjobbat hozza ki belőled
7. Ne házasodj a pénzért, biztonságért, vagy a magány miatt
8. Légy szellemes, de ne cinikus vagy tapintatlan
9. Készülj fel és várd az igazit
10. Ha szükséges, dorgáld meg a párodat

A könyv nagyszerűen ismerteti a fenti szabályokat. A regényekben található hősök életén, szituációin keresztül mutatja be hogyan viselkedjünk, vagy mit kerüljünk el. Pontokba szedve, tömören közli a lényeget az egyes fejezetek végén.

Mr Darcy, hol vagy?