Kedvenc témám következik: nők a vezetésben, nők vezető szerepben. Az itteni tanulmányaim során már több dolgozatomban, beszámolómban is foglalkoztam ezzel a témával.Az első félévben a női politikusokat és sikereiket, nehézségeiket vettem számba. Bár a szavazásra jogosult népesség fele nő, a parlamentekben és a kormányzásban igen kevés nő képviselteti magát. Az USA-ban először Geraldine Ferraro volt az, akit a 8o-as években elnökhelyettesnek jelöltek, majd évtizedek multán 2oo8-ban Hillary Clinton már az elnöki székért volt versenyben. Egyikőjük sem jutott hatalomra, s ennek több oka van: többek között a klasszikusan férfiak uralta területeken (államvezetés és cégvezetés) az emberek (nők és férfiak egyaránt) nehezen fogadják el a nőket. Előítéletek sorával kell megharcolniuk azoknak, akik a felsővezetésbe vágynak: nem tartják képesnek őket a feladatra, s ha mégis sikerül tudásukat és rátermettségüket bizonyítani, akkor nőietlennek és gonosznak tartják őket.
Legutóbb a HR-órám keretében egy csoportmunkát végeztünk, s kutatásunk eredményeit prezentáltuk a többieknek. A nők arányát vizsgáltuk meg a vállalatvezetésben. Míg az aktívan dolgozó népesség csaknem fele nő, addig a Fortune 5oo-as listán szereplő cégek közül (itt a legnagyobb amerikai vállalatok szerepelnek) mindössze 15-nek az élén találuk női vezetőt. A non-profit szervezeteknél kicsit jobb a helyet: egyharmaduk élén nők vannak.
Glass ceiling-nek (üvegplafon) nevezik a nők számára elérhetetlen vezetői posztokat, karrierútjuk korlátozottságát. Egy új fogalom a glass cliff (üvegszikla), amely szerint a vezetői szerepbe jutott nők sokkal nehezebb feladatokkal, szinte megoldhatatlan problémákkal szembesülnek, így eleve sikertelenségre vannak ítélve, s ha még ki is nevezik őket, az aránytalanul nagy kihívásnak nem tudnak eleget tenni.
A minap olvastam egy itteni cikket, miszerint több olyan intézkedést terveznek az USA-ban és Európában is, melyekkel a nők karrierjét, előrejutását szeretnék támogatni. Például elő akarják írni a nők arányát a vállatok igazgatósági tagjai között és a parlamentekben. Az óránkon tartottunk egy kis szavazást erről, hogy mennyire örülnénk mi nők, ha ily módon mesterségesen jutnánk előre a ranglétrán. A szavazáson egyértelműen elutasítottuk ezt a fajta támogatást, miközben szeretnénk, ha más módon támogatnák a boldogulásunkat. Nem vágyunk másra, csak hogy ugyanúgy elfogadják (s ne kérdőjelezzék meg a tudásunkat), mint a férfiakét, egyenlő lehetőséget biztosítva anyagiakban és előrejutásban is. Hiszen, mint kiderült, a nők rendelkeznek minden vezetői tulajdonsággal, s csak egy-két ponton vannak hiányosságaik (például a stratégiai gondolkodásban, a vizionalitásban, asszertivitásban), ezeken a területeken viszont egy jó mentorral meg lehet őket erősíteni.
Néhány nőnek a sok nehézség ellenére sikerült a legnagyobb vállalatok élére állni. A Pepsi CEO-ja Indra Nooyi, a Facebook második embere Sheryl Sandberg. Ez utóbbitól lentebb egy előadás, ahol éppen a nők szerepéről, a vezetésben betöltött fontosságukról szól.
S miért kell a nőket komolyan venni?
Mert a fogyasztói döntések legnagyobb hányadát ők hozzák meg. S ha ők költik el a legtöbb pénzt, ők vannak leginkább befolyással a vállalatok eredményességére. Miért ne lehetnének befolyással a vállalatokon belül is azok sikerére....?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése