Menekülés és hazatalálás Szomáliában

 Waris Dirie szomáli modell. Ez a második könyve, amiben a saját történetét meséli el őszintén, közvetlenül. 14 éves korában szökött meg otthonról, amikor egy jóval idősebb férfihoz akarták férjhez adni. Hátra hagyta a sivatagban vándorló családját, a kecskenyájat, szerető édesanyját, s szigorú apját, testvéreit. Nem állt meg Afrikában, hanem Londonba, majd New Yorkba került. Itt született meg kisfia, s itt döntötte el, hogy 20 év után hazautazik, s meglátogatja a családját.

Időközben több testvére is elhagyta Szomáliát, s külföldön telepedett le. A hazaútját az Amszterdamban élő Mohamed bátyjával tervezi, s bár mindenki lebeszéli, hogy a háborús területre, a nyomorba hazamenjen, ők gépre szállnak, s egy hosszú, sivatagon átvezető autóút után megérkeznek. A körülményekhez képest biztonságban vannak, de óriási a nyomor. Az emberek apró házakban laknak a bozótban, nincs víz, áram, az élelem is korlátozott. Ennek ellenére nagy szeretettel fogadják a látogatókat, s sok-sok rokont, szomszédot ismernek meg az 1 hetes ottlétük alatt.

Waris leginkább a szüleivel akart találkozni. Anyja még mindig gondoskodik a szeretteiről, kecskét vágat és főz, vizet hord távoli kútból, befogad, kényeztet. Apja már különvált anyjától, fiatal feleséggel, apró gyerekeivel él, s egy súlyos szembetegségből lábadozik. Warisnak sikerül közel kerülnie az egyébként távolságtartó apjához. Elhatározza, hogy hosszabb időre visszatér és elhozza kisfiát is. A történetéhez hozzátartozik, hogy saját példája miatt az ENSZ segítségével felhívja a figyelmet a nők körülmetélése ellen, a nőket elnyomó muszlim társadalom árnyoldalaira. Ennek a kezdeményezésnek a Sivatagi Hajnal nevet adja. 

Solito - Egyedül

 

Javier Zamora a saját történetét írta meg Solito (jelentése Egyedül) címmel. A fiatal férfi 9 éves gyerekként indult el egyedül (!) El Salvadorból az ígéret földjére, az Egyesült Államokba. A könyv amolyan terápia a számára: az írás segít feldolgozni azt a hosszú utat, amely a biztonságos országba, a szüleihez vezette.

Javier szülei korábban elhagyták az országot, hogy megélhetést találjanak, s otthont tudjanak teremteni a családjuknak. A kisfiú nagyszüleivel élt, iskolába járt, s míg egy nap egyetlen hátizsákkal egy embercsempészre bízzák, s elindul az úton. Korábban sosem járt más országban, vagy távol a lakhelyétől. Most viszont a hazájából a szomszédos Guatemalán, majd Mexikón át kerül Amerikába. 

A könyv amolyan naplóként szolgál. Közvetíti a gyerek érzéseit, az illatokat, a spanyol nyelv különböző dallamait, a kifejezéseket, amelyek eltérnek az egyes országokban. Kisebb csoportokban haladnak a "kivándorlók", hol kisbusszal, hol gyalog, átvágva kerítéseket, szögesdrótokat, átszelve sivatagot. 

A legnehezebb Mexikóból átjutni a határon észak felé. Itt többször is elindulnak, napokig éheznek, szomjaznak, vándorolnak, majd visszatoloncolják őket. Közben elvész az egyetlen hátizsák, benne néhány személyes apróság. Az idegen "útitársak" a családjává válnak. Az egyik anyuka és kislánya a csempészek javaslatára az anyukája és testvére lesz, egy másik férfi az apja - így hihetőbb a történetük, s nem is olyan szigorúak velük. S valóban, az idegenekből sorstársak lesznek, akik még áldozatot is hoznak egymásért, mint egy valódi családban.

Felkavaró olvasni ezeket a sorokat. Tudva azt, hogy a történet a 90-es években játszódik, s Javier azóta felnőtt, de ma is gyerekek és nélkülözők ezrei indulnak el, hogy a vágyott, biztonságos országokba jussanak. Európa felé tart ma is sok-sok afrikai, közel-keleti, vagy éppen ukrán menekült, migráns, ki- vagy bevándorló. Lényegtelen, hogy nevezzük őket, mert ami lényeges az az, hogy ők is EMBEREK. Egyéniségek, érzésekkel, álmokkal, szakmával, tanulmányokkal, családdal, otthonnal. De egy ponton mindenük semmissé válik, s csak az út marad előttük. 

A könyvet magyar webshopban is meg lehet rendelni ITT.

Mostanában olvastam egy másik könyvet az Európába tartó menekültek történeteivel, főként a 2015-2016-os évből: Nick Thorpe: Sír az út előttem

S egy másik olvasmányom az ukrán háború miatt menekülő kislányról: Jeva Szaliecka: Nem tudod, mi a háború

Sajnos a menekültek száma nem csökken. Egyre több az olyan terület a világon, ahonnan "csak" eljönni lehet. 

Mit kerestek a németek Afrikában?

 

Abdulrazak Gurnah 2021-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Az író Zanzibár szigetén született, de az ottani üldözések elől az Egyesült Királyságba menekült, s ott él, professzor, író. Ez a könyve a 20. század elejének történelmét idézi meg, amikor a Német Birodalom gyarmatokat alakított ki Kelet-Afrikában, a mai Tanzánia és szomszédos országai területén. 

Mit kerestek a németek Afrikában? Hát nem romantikus célok hozták a hódítókat Európából ide. Katonasággal jöttek, harcokkal szerezték meg, amit tudtak, s persze kihasználták a gazdasági előnyöket. A helyiekkel rabszolgaként bántak, akaratuk ellenére besorozták őket, hadrendbe állították, lakhelyüktől távoli vidékekre vezényelték őket. A legtöbbször sosem tértek vissza a földjükre, a rokonaiknak pedig esélyük  sem volt megtudni, mi lett velük. A történet egyik szála egy ilyen katona életét meséli el. 

Négy életutat ismerhetünk meg a regényben, ahol az alakok valóságosnak tűnnek, s nagy valószínűséggel van valóságalapja a történetüknek. Khalifa kereskedő lesz, nincstelenként érkezik a városba, ahol megbízható portásként, raktárosként emelkedik fel. Ilyas beszél németül, sőt tolmácsol, s verseket olvas. Kisfiúként rabolták el és adták el egy német ültetvényre. Felnőttként visszatér, hogy családjának nyomára akadjon, de már nem élnek szülei. De magához veszi sokkal fiatalabb húgát, taníttatja, de egy ponton önként vonul a seregbe, s soha nem tér haza. 

Hamza is katona, bár nem készül harcolni. Őt egy német tiszt veszi maga mellé személyes szolgának. Vele kerül el több állomáshelyre. Aysa Ilyas húga, aki titokban tanul, hogy ne csak feleségként lássák hasznát, hanem többre vágyik. Egy ponton kapcsolódik a négy főhős sorsa. Életük sajnos nem sok jót rejt, tele van veszteséggel, szegénységgel, elnyomással, kihasználással. De törekednek a jóra. Érdekes látlelet ez a könyv a németek afrikai hatásáról. Érdemes lenne erről még többet tanulni. 

Albániában, szabadon

 Lea Ypi saját rendszerváltó memoir-ját írta meg ebben a könyvben. Majdnem ugyanabban az évben születtünk, így nagyon hasonló életkorban ért minket a vasfüggöny leomlása, s a hidegháború vége. Általános iskolában voltunk felsősek, éppen formálódott, hogy mi dolgunk a világon, amikor minden gyökerestől megváltozott.

Lea szentül hitt a kommunizmus-szocializmus eszméjében, önfeledten ölelte át a városukban álló Sztálin szobrot, hitt az eszmében. A változások döbbentették rá, hogy családja nem is volt annyira lelkes a rendszerért. Sőt: dédapja bég volt és Albánia miniszterelnöke, s emiatt a családjukban nem tudtak továbbtanulni, többen átnevelő táborokban vagy börtönbe kerültek. Lea önfeledt gyermekkora és illúziói érnek véget a 80-as évek végével.

Izgalmas, hogy filozófusként épp a marxista rendszerekkel foglalkozik. Elismert professzor és író. A címlapon található képet szerintem a nyugati országokban felnövekedett nemzedékek nem  valószínű, hogy képesek megérteni. Nekem nem igényelt magyarázatot a kép, sőt, emiatt vettem meg a könyvet. Hogy mit keres a kólás doboz a tévé tetején? Akinek erre nincs automatikus válasza, az mindenképpen olvassa el a könyvet. S nosztalgiázzon a saját gyermekkorán, a rendszerváltás előtti élményein (ha vannak ilyenek).

Új-zélandi aranyásók

Most egy regény segítségével a déli féltekére, Új-Zélandra utaztam. A fiatal írónő, Eleanor Catton Man Booker díjat kapott ezért az igencsak vaskos kötetért. Az eredeti cím, The Luminaries, amit magyarul elég esetlenül A fényességek címre fordítottak. Talán én inkább "Égi és földi fények"-re fordítanám, mert ez a sejtelmes cím egyszerre utal az oly értékes aranyra és az ég bolygóira.

1866-ban egy rejtély történik az egyik aranyásó településen. Egy aranyásót holtan találnak, minden jel öngyilkosságra utal. A közelében egy magatehetetlen nő fekszik, akiről kiderül, hogy helyi prostituált és ópiumot szívott. Valamint eltűnt egy fiatal vagyonos férfi is. S mindez ugyanazon az éjjelen. A kisváros vezetői nyomozásba kezdenek, illetve mindenkinek megvan a maga válasza a történtekre. S a nyomozáson, a visszaemlékezéseken keresztül megismerjük ennek az érdekes korszaknak és messzi vidéknek az életét. 

Van itt őslakos maori és kínai aranyásó, Angliából érkező jogász, francia békebíró, helyi rendőr, aki börtönőrként szolgált, fegyenc és hajóskapitány, szállodatulajdonos, bankár, ír lelkész és zsidó kereskedő. Jó kis társadalmi lenyomat, zord körülmények, kemény férfiak. S köztük csak néhány nő. Itt csak az boldogul, aki az aranyra teszi fel az életét. 4

A főhős Anna Wetherell lesz, aki a háttérben meghúzódó nőként a történések középpontjába kerül: A fiatal lányt gyanúsítják az aranyásó megölésével, s ő még védekezni sem tud, mert bedrogozott állapota miatt nem emlékszik arra az estére. A rejtély feltárása közben megismerjük az ő történetét is. Londonból jött, menekült a nyugati világ elől, s itt próbált szerencsét. De csalók kihasználták és egy kegyetlen útra terelték. Először Lydia Wells köti magához, aki befogadja és érdekes szeánszain használja a mutatós lányt. Majd pedig a prostituáltakat futtató és operaelőadásokat szervező Manning kényszeríti az ősi mesterségre, hiszen másként nem tud pénzt keresni. 

A háttérben ott van a telihold és a csillagok, a csillagképek és a bolygók. A horoszkópok, születési sorsok, szerelem és árulás, zsarolás és csalás. A könyv mindezt lassú, részletesen leíró módban tárja elénk. A nagysikerű történetet filmre is vitték: az angol BBC sorozata látványosan dolgozza fel a sejtelmes történetet. Akinek nincs kitartása a majd 1000 oldalas könyvhöz, az megnézheti a 6-részes filmsorozatot. 

The Luminaries sorozat

Alma Mahler, a hódító

 

Alma Mahler életműve már egy ideje felkeltette az érdeklődésemet. A nevével találkozhattam Bécsben és New Yorkban, s a különleges keresztnév kiváncsivá tett. Francoise Giroud: Alma Mahler, avagy a hódítás művészete igyekszik képet adni erről a nem hétköznapi nőről.

Alma Bécsben él szüleivel, zenét tanul, tehetséges zongorista és a zeneszerzés sem áll tőle távol. Tizenévesen felfedezi saját női báját, s először a zenetanárát hódítja meg, majd a nála jóval idősebb zeneszerzőt, Gustav Mahlert. Mahler házasságot ajánl, amit elfogad. Pedig le kell mondania önállóságáról, saját zenei pályájáról és vállalnia kell, hogy a mester múzsája, felesége, háztartásának intézője lesz. Együtt élik meg, hogyan válik ünnepelt művésszé Európában, Amerikában. Gyermekeik születnek, de csak egyikük éli meg a felnőttkort. Alma Mahler haláláig kitart férje mellett, majd pedig annak özvegyeként marad a társaság középpontjában.

Udvarlói mindig is voltak, még Mahler életében belehabarodott Walter Gropius, a német építész, a Bauhaus alapítója. Titkos találkák Bécsben és Berlinben, Gropius feleségül kéri, de ő kitart Mahler mellett. Majd az ifjú festő, Oskar Kokoschka lesz a szeretője. Kokoschka több művét is neki szenteli, egyik legismertebb a Szélmenyasszony, ahol a két szerelmes egymás mellett látható. (Ugyanezzel a címmel film is készült Almáról, ugyan még nem láttam, érdemes lenne megnézni.)

 Kokoschkától az első világháború sodorja el, a festő sértetten vonul a frontra, többször megsérül, de folytatja a harcot. Alma élete során többször is feltűnt még, de kapcsolat már nem alakult ki közöttük. A nő utolsó szerelme az író, Franz Werfel lesz. Vele a második világháború előszelét, a nácizmus előretörését éli meg. Együtt menekülnek Hitler elől Londonba, Franciaországba, Spanyolországba, majd végül Amerikában telepednek le. Ott több neves európai művésszel tartják a kapcsolatot, ide menekültek Thomas Mannék, Sztravinszkij, Schönberg. Werfel sikerében osztozik, regényei nemzetközi szinten teszik őt ismertté. Alma túléli negyedik szerelmét is, majd megfogadja, hogy többet nem házasodik. 86 évesen távozik majd.

A szél menyasszonya film

Az üzenet - sikerkönyv Ausztráliából

Szóval most, hogy nem kell szakmai könyveket olvasnom az egyetemen, kihasználom az időt, s valódi élvezettel veszem a kezembe a kikapcsoló regényeket. Mivel Ausztráliában még nem jártam, s nem is olvastam ottani szerzőtől, rákerestem, milyen írók és művek népszerűek. Az abszolút sikerszerző Markus Zusak, A könyvtolvaj c. regényéből film is készült, s könyveit sok nyelvre fordítják. Az üzenet című regénye volt az első, ami megjelent tőle, hát most ezt olvastam el.

Ha könnyen olvasható, jól érthető, vicces és mai történetet keresünk, akkor vegyük kézbe ezt a művet. Egy 19 éves srác semmitmondó mindennapjairól szól, a haverjaival töltött céltalan bulikról, a pénzkeresési nehézségekről, családi konfliktusokról. Ezek alapján a regény játszódhatna akár Amerikában vagy valamelyik európai országban, az alakok, az utcák annyira átlagosak. De nem átlagos a stílus, amivel a szerző teljesen közel hozza ennek a cél nélkül tengődő generációnak a sorsát. S teszi ezt annyira jól, hogy magamban hangosan felnevetek a hétköznapi botlásokon, esetlenségeken.

A történetben van meghiúsult bankrablás, plátói szerelmes epekedés, utcai verekedés és ingyensörös templomi fesztivál. A főhős, Ed a leglehetetlenebb helyzetekbe kerül, s furcsa mód mindig jól jön ki belőle. Még akkor is, mikor jól helyben hagyják, vagy épp az anyjával vitatkozik össze.

Szóval olvasásra fel! S akkor talán kiderül a címben rejlő üzenet titka is. ("Az üzenet Te magad légy.")