2016. december 10., szombat

New York vs. Washington D.C.

Mostani utam alkalmával egész intenzíven kaptam az élményeket az USA két legjelentősebb városáról: New Yorkról és Washingtonról.

Mindkettőben jártam már, két-két hosszú hétvégét töltöttem már egyikben is, másikban is, viszont most volt lehetőségem egy út alkalmával mindkét várost útba ejteni, s ezáltal a két metropolisz közti különbségekre is rájönni.


New York az USA és ezáltal a világ gazdasági és média központja. A Wall Street-en sorakoznak a legnagyobb pénzintézetek, bankok, befektetési cégek, Manhattan-ben vannak az országos magazinok, napi- és hetilapok központjai. S ezen két szektoron kívül még rengeteg másfajta cég.


New York Cityben minden a pénzről, az üzletről, a karrierről, az érvényesülésről szól. Az emberek sokan vannak és rohannak. Egyenszürke-fekete irodai ruházatban, vagy az őket kiszolgáló személyzet sportos, laza ruházatában. Business casual vs. casual style.

New York, Metropolitan Museum előtti tér

New Yorkot kb. 2 napig vagyok képes elviselni. Kb. 2 napig tudom csodálni a nyüzsgést, az égbe törő épületeket, a filmeken látott ismert helyszíneket. Aztán 2 nap után elfogy a türelmem és levegőre, térre, ember nélküli zöldre vágyom. Azt hiszem, ha itt kellene élnem, az büntetés lenne nekem. Kicsit India jutott eszembe, ahol szintén óriási embertömeg hömpölyög az utcákon és sosem áll meg az élet...

 Washington, a Mall, vagyis a Capitolium előtti hatalmas zöld tér sétányokkal, múzeumokal. Amolyan "Múzeumsziget", csak víz nélkül 

Washingtonban ezzel szemben van tér, levegő és zöld. Sőt: nincsenek szűk utcák és felhőkarcolók. A legmagasabb épület sem emelkedhet túl a Capitolium kupolájának magasságánál, s biztonsági szempontból széles sugárutakat, tereket, sétányokat rajzoltak fel anno a várost tervező építészek. Mert míg New York a kikötő és az üzlet miatt organikusan alakult megapolisszá az évek során, Washingtont tudatos terezéssel a semmiből építették ki az Amerikai Egyesült Államok fővárosává.

A Capitolium előtt. december 1-én kabát nélkül, napsütésben, tavaszi hőmérséklettel.

Gondolnánk, hogy nem sokkal a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása után (1776. július 4.), amikor még nem léteztek nagyobb városok Észak-Amerikában, s még nem 5o államból állt az USA, hanem 13 gyarmat szövetségéből, máris egy központi főváros építésébe kezdtek az alapító atyák (Founding Fathers)? Milyen tudatosság és hit kellett ahhoz, hogy ebbe belefogjanak?

Washington jelképe a Japántól kapott cseresznyefák, amik elvileg tavasszal virágoznak, ám a globális felmelegedés miatt decemberben is virágot hoztak. 

Ezt a tudatosságot sugározzák a kormányzati épületek. Az ókori görög építészet és a római kormányzati épületek mintjára neoklasszicista stílusban hatalmas timpanonos oszlopcsarnokokat emeltek, s ezekben helyezték el a legfontosabb adminisztrációs és támogató intézményeket.

Az egyik kormányzati épület klasszicista stílusban. Lehetne akár Budapesten, Brüsszelben, vagy Párizsban is.

A Capitolum dombján emelkedik a Capitolium, a Kongresszus épülete, melynek alsó és felső házában ülésezik a Szenátus és a Képviselők Háza. Vagyis innen irányítják az 5o szövetségi állam működését. A Capitolium épülete mögött van a Kongresszusi Könyvtár, amely a világ legnagyobb könyv-, dokumentum- és filmgyűjteménye több millió tétellel. Ez nyilvános, de elsősorban az ország vezetői miatt jött létre.

A Kongresszusi Könyvtár előcsarnoka. Akár a budapesti Operaház...Freskók, lépcsősorok, klasszikus oszlopfők. Kultúra, művészet és tudás felsőfokon.

Szóval röviden: Washingtonban tudnék élni. Itt nincs akkora tömeg, nincs akkora rohanás, a város képe Európát idézi és az egész város valamilyen módon a kormányzatnak dolgozik, ezért van egyfajta jól érzékelhető intelligenciaszint.

Washington, háttérben a Washington emlékmű obeliszkje és még hátrébb a Capitolium kupolája. És persze park, tó, tér


Kriszti menni Amerika 2

Igen, ezzel a címmel már korábban, 2o1o-ben írtam bejegyzést. Akkor először utaztam a tengerentúlra, de rögtön hosszabb időszakra: 2,5 évre.

New York látképe Staten Island felől

Most, 6 év elteltével egy újabb utazás ideje jött el, sőt: már nagyon ideje volt. A 2o13-as hazaköltözésem óta nem jártam az USA-ban. Az ottani barátokkal email-en, Skype-on, Facebookon tartottam a kapcsolatot, s többükkel személyesen is találkoztam, amikor Magyarországra látogattak. Viszont most eljött az idő, hogy újra én utazzak.

Az időzítés nem volt a legszerencsésebb: évvége, karácsony előtt, munka közepette. Kizárólag magam miatt nem is mentem volna, de közügyeket képviselve utaztam, a CTP megbízásából. Mentem a régi kapcsolatokat ápolni, új kapcsolatokat építeni, lehetséges támogatásokról informálódni, együttműködési lehetőségekről tárgyalni.

Budapestről egy 4 fős csoporttal utaztam, a sors fintoraként berlini átszállással, sőt berlini légitársasággal, át New Yorkba, ott is a legnagyobb reptérre a JFK-re. A "kis" new yorki kitérő és időeltolódós este után autóval utaztunk le Washington D.C.-be, utunk célállomására, ahol majdnem egy hetet töltöttünk.

2016. december 8., csütörtök

Szent György-hegy sárkánya(i)

A legutóbbi balaton-felvidéki kirándulásunk a Csobánc tetejére vezetett. Már akkor kintéztük a következő túránk célpontját, amit az utolsó novemberi hétvégén teljesítettünk is. Ez volt a Szent György-hegy.

Kilátás a Szent György-hegyről, jobbra a Lengyel-kápolna, balra Szigliget kúpja

A Balaton-felvidék hegyei mind vulkáni eredetűek. Gyakorlatilag a Balaton északi és déli partjának kúpjai, domborulatai mind ugyanannak a vulkáni őserőnek az eredményeként jöttek létre. Északon a Badacsonyi-hegység a legismertebb és legkarakteresebb, mögötte van a felvidék több kúpja, így a Csobánc és a Szent György-hegy is. Délen kevesebb a domborulat, itt Fonyód kettős hegye és Balatonboglár dombjai emelkednek ki.

Hegymagas, barokk pince

November végén ködös, párás időben indultunk el, a nap nem igazán bújt elő a felhők mögül. Viszont megúsztuk eső nélkül, s még a sötétedés előtt visszaértünk a kiindulási helyre, Hegymagasra. Hegymagas faluja felett emelkedik a Lengyel-kápolna, mely egy csodás barokk templom, a szomszédságában egy barokk pinceházzal. Ha belegondolunk, hogy itt már az 17oo-as években templomot emeltek, szőlőt termeltek és bort készítettek... Sőt, már az ókori rómaiaik is ismerték (talán épp ők telepítették ide) a szőlőművelést a Balaton partján.

Oroszlános kút 

Elhaladunk az Oroszlános kút mellett, melynek "szájából" a Szent György-hegy forrásvize fakad. Az utunk végig szőlőlugasok és présházak között vezet felfelé. A présházak között vannak romos, elhanyagolt épületek, néhányat pedig épp most kezdtek el felújítani.

Itt már látszik a cél, a csúcs, s a bazaltsípok.

A hegy oldalában kisebb-nagyobb pincészetek termelik a finom balatoni borokat. Az egyik legmodernebb épület és pincészet a Gilvesy, ami mellett épp elhaladtunk.


Aztán egy ponton elérjük a Mennyországot. Így nagybetűvel. Ez a neve a túraösvény melletti egyik aprócska pincének, ahol a fáradt vándort a csodás panoráma mellett szívélyes vendéglátó gazda, háziszörpök és pálinkák fogadják. A Mennyország járművel nehezen, túracipőben könnyebben elérhető.

Kilátás a Mennyországból. Előttünk a Csobánc, lent belvizes "tavak" és a kiindulásunk helye, a Lengyel-kápolna.


A helyi vendéglátónktól megismerjük a Szent György-hegy legendáját. Vagyis, hogy Szent György nem a sárkánnyal harcolt, hanem a saját egójával. Azt kellett legyőznie. Ahogy mindannyiunknak is ez lehetne a legnagyobb kihívás. Nekünk az aznapi kihívás épp a hegy volt. Feljutni a tetejére, majd lejutni róla. Sikerült. Talán a sárkányokat is legyőztük közben, s fent hagytuk az erdőben.


Az erdős részeket elhagyva elérjük a tetőt, ahol éppen teljesítménytúrázók várják a befutókat. Mi is befutunk, még akkor is, ha nem veszünk részt a versenyben. Odafönt ködösen, de azért látjuk a környező hegyek panorámáját.



Aztán emberarcú bazaltsípok, egy egész kőből épült orgonahad mellett ereszkedünk le a hegyről. Ez újra a vulkáni eredetre utal.



Útközben még több kápolnára bukkanunk, például egy nemrég épült ortodox kápolnára, és a 6o-as években épült Emmaus-kápolnára, ami elég romosan áll. Mindkettőt egy-egy elszánt szerzetes saját kezével építette fel. Ez utóbbiban állítólag szellemek tanyáznak...

Ortodox-kápolna

Emmaus-kápolna

S miért van ennyi kápolna a hegyen, ahol nem is élnek emberek? Hát azért, mert a dolgos szőlőművelők távol a falujuktól, a szőlőben is igyekeztek hálát adni Istennek. S nem mellesleg ezek a kápolnák varázslatos helyeken épültek, ahonnank  akadályok nélkül megcsodálható Isten teremtett világának a szépsége.




2016. november 24., csütörtök

Pro bono


Pro bono, vagyis önkéntesség. Olyan sokat írtam már erről.
Két önkéntes tevékenység határozta meg az eddigi életem.
Gazdagrét, Református Gyülekezet.
CTP, ösztöndíjprogram.

S hogy jön ehhez Bono, a U2 zenekar frontembere?
Hát pro Bono ő is.
Részletek a lenti interjúban vele.

Interjú Bono-val

Aki pedig azt szeretné megérteni, miért kellett nekem egykor, s miért kell ma Amerikába mennem, az nézze és hallgassa a lenti zenét.
Mert a világ nem csak az, amit látunk, amit életünk végéig élünk.
Mert nem egyénileg rólunk szól az élet, hanem másokról, közÜGYekről.
Hálaadás napja egy csodálatos nap (Beautiful Day).
Adj hálát.

U2 - Beautiful Day

"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." (János evangéliuma 15:16)

Hálaadás

Ma van hálaadás ünnepe Amerikában.

Én is hálát adok mindenért, amim van.
S próbálom nem azt nézni, amim nincs, ami hiányzik, vagy, amit a jövőtől remélek.
Próbálok a jelenben élni, elégedettnek lenni és optimistának, pozitívnak.
Nem könnyű, de ha van, aki odafentről segít, akkor megy.

Boldog hálaadást!
Happy Thanksgiving!


S itt egy video Gazdagrétről, mely megmutatja, hogyan adnak hálát a közös munkáért a lelkészeink. Akikért pedig mi vagyunk kimondhatatlanul hálásak!



2016. november 12., szombat

Három a kislány, vagy négy

Nemrég 3+1 balatoni leány kirándulásáról írtam. S most újra 3+1 lányról írok. Anno napfényes és melengető szeptember volt, most már hűvös, de még esőmentes október. Ezért még tudtunk a napsütöte udvaron töltődni, no meg a házon belül parallel fűteni, átmelegedni, vacsorát varázsolni, meg sült almát.


A mostani esetben a 3 magyar lányhoz egy holland hölgy csatlakozott, aki életének már nagyobbik részét magyar földön élte, ezért akár tiszteletbeli magyarnak is nevezhetnénk. Ő volt a plussz 1 a csapatban. Anne-Marie mosolyával és pozitív hozzáállásával erősítette a bizonytalan "fiatalokat", minket. S paparazziként megörökített néhány pillanatot az együttlétünkből.


Köszönöm a balatoni lányoknak, hogy mindig várnak, szívesen látnak, vagy szívesen találkoznak, jönnek, beszélgetnek, sütnek, főznek. S köszönöm a holland-magyar barátnénk mosolyát, hitét, támaszát, hogy ő sosem adja fel, s csakazértis Magyarországon építi Isten országát. Az ő személyes-szakmai honlapját itt lehet megnézni: www.annemariekool.org. Volt részem a weboldal kialakításában:)


Kertész leszek...vagyok

Lehet, hogy őseim földműves ill. földnélküli zsellér vére teszi, de nem tudok elszakadni a földtől. Akkor sem, ha nagyvárosban lakom, s lakásom, szobám a föld felett lebeg.


Igyekszem növényeket csempészni a lakásba, az erkélyre, ezekről fotókkal már többször is beszámoltam. A "zöldesítésben" még az sem zavar, ha nem a saját tulajdonomban lévő területen "dolgozok". Birtokba veszem a közterületnek nyilvánított lépcsőház elejét (erről is írtam már), aztán a szomszéd lépcsőház, meg a kettővel odébbi lépcsőház előkertjét is. S mindjárt át is érünk az út túloldalára, vagy az utca végére. Csak néhány hasonlóan lelkes és szorgos kéz kell.

Aztán egyik fáradt szombat délelőtt találtam is szorgos kezeket, mármint a sajátomon kívül is. Kép sajnos nem készült a munkálatokról, mivel a munkával és nem annak megörökítésével voltunk elfoglalva. Mivel már október vége volt, s közeledtek a hideg napok, még utoljára tudtunk kicsit a nap fényében megfürödni, s a növényeket a téli időszakra felkészíteni.


Elsődlegesen a rózsák visszametszése volt a feladat. Igen, nincsen rózsa tövis nélkül, a tövis pedig szúr. Még akkor is, ha kesztyűvel és vastag ruházattal védekezünk ellene. Végül harci sérülésekkel és néhány szálkával a kezünkben távozunk. A szépségért meg kell harcolni, a növények szépségéért is.

S mi harcoltunk. A rózsák után kedvet és motivációt kapva a bokormályvákat, majd az orgonákat vágtuk vissza. Igen, az elvirágzott, elszáradt virágfejeket le kell vágni, hogy jövőre a megerősödött száron nőhessen új virág, még több virág.

Ha már a kertben voltunk és erős férfikéz is akadt, akkor e nem mindennapi lehetőséget kihasználva ásót ragadtunk (vagy legalábbis a férfi kezébe adtuk), s megszabadultunk egy félig kipusztult és kidőlés alatt álló tujabokortól.


A jövőre is gondolva két virágos bokrot kiszabadítottunk az elnyomás alól, s a "szűkös" (vagy inkább beszűkült) budapesti előkertből a tágasabb balatoni kertbe telepítettem át. A mellékelt képek a beültetés helyét, idejét örökítik meg. Ha valakinek felesleges energiája van, legközelebb csatlakozhat. Ásni, kapálni, metszeni, ültetni - egy kertben mindig akad feladat.

S akit még érdekel a "kert" téma, hallgassa meg, vagy olvassa el a gazdagréti prédikációk közül ezt:
http://www.gref.hu/hu/igehirdetes/teremtes/az-elo-bolygo/