Előadok

Ha Thanksgiving-hétvége, akkor Magyar Kongresszus Clevelandben. Péntektől szombatig újból beköltöztünk az egyik belvárosi hotelbe, ahol számtalan érdekes programban volt részünk.

Péntek este az irodalmi és művészesten fiatal magyarországi zeneművészek adtak koncertet, valamint egy szinésznő tolmácsolásában Márairól hallhattunk. Szombaton kerekaszal-beszélgetések és előadások következtek, köztük az én előadásom. A turizmus a szivügyem, igy ebben a témaban osztottam meg ismereteimet a közönséggel. "Magyarország turisztikai imázsa. Milyennek akarjuk láttatni országunkat?" volt a programom cime. Érdekes kutatási eredményeket találtam a magyarokkal kapcsolatos sztereotipiákról. Gondolnánk, hogy a németek számára főleg a gulyást, a franciáknak Sárközyt, az amerikaiaknak pedig a forradalmár vitézeket jelentjük? Összehasonlitottam a "magyar márka" értékét más országokéval, más államok turisztikai imázsával. Végül látványos fotókkal és filmbejátszásokkal illusztráltam az ország turisztikai imázsát. Két érdekes videot a lenti linken találhatunk. Az előadásom nagy sikert aratott, s én is igazán élveztem a felkészülést, s magát  a szereplést is.

A szombati program elegáns bállal zárult, ahol az elsőbálozó 16 éves lányok tánca nyitotta meg az estet. Vasárnap két másik CTP-s diáktársam is előadott, igy mi igayán aktivan vettünk részt az idei, 51. kongresszuson.

Magyarország imázsfilm

Budapest imázsfilm

Hála

Eltelt egy év, idén a második hálaadási ünnepemet éltem át az USA-ban. Abban biztos vagyok, hogy ezt az ünnepemet magammal viszem majd haza is. Hiszen mindig van miért hálát adnunk.

A hálaadás az amerikaiak körében a család, a megnyugvás ünnepe. Mig Halloween a jelmezekről, az őrült diszletekről szól, s a karácsony egy vásárlási őrülettel egyenlő, addig a hálaadás valóban arról szól, amiért ez az ünnep megszületett. A távol élő családtagok ilyenkor összejönnek, s a teritett asztal mellett adnak hálát az elmúlt évért.

Jó előre lefoglaltam a repülőjegyemet Atlantába, ahol az idei ünnepet töltöttem barátnőméknél. A gépen most nem a business utasok ültek, hanem családok 2-3 gyerekkel, nagyszülővel, kutyával. A hálaadási vacsorát egy pezsgő, élettel-teli kolumbiai család körében töltöttem, ugyanis barátnőm férje innen származik. Volt pulyka, sonka, dél-amerikai köretek, no meg persze édesség. A házban már állt a karácsonyfa (a déli népek is egy hónapig ünneplik a karácsonyt), a háttérben ütemes salsa-zene szólt. A család apraja-nagyja összejött: nagynénik és nagybácsik, unokatestvérek, barátok, s a barátok barátai mint én.

Hála. Jó megállni egy pillanatra és listát késziteni az áldásainkról. Mert bár a sérelmeinket, hiányainkat könnyebb észrevenni, azért mindannyiunk életében van helye a jónak is.
Közben ma már advent első vasárnapja van, a várakozás ideje. Várakozz, élvezd a készülődést az ünnepre, készitsd a szived a szépre.

Atlanta

Két héten belül a harmadik államban jártam. Négy napot töltöttem Atlantában, Georgia-ban. A hálaadást töltöttem régi barátnőmnél, aki immár tiz éve él itt.

Georgia déli állam. Nekem leginkább az Elfújta a szél cimű regény alapján voltak elképzeléseim erről a vidékről. Egykor az észak és dél közti polgárháború heves harcai zajlottak itt. A város fontos szerepet játszott a feketék egyenjogainak kivivásában: sokáig a rabszolgatartás, s a nagybirtokos termelés helyszine volt, a 2o. században pedig Martin Luther King innen inditotta el a fekete-mozgalmat. MLK itt volt lelkész, ma is áll a temploma, ami múzeum. Jelenleg Amerika fejlődő, erős városai közé tartozik, több nagyvállalat székhelye, viszonylag könnyű munkát találni. A déli fekvésének köszönhetően itt mindig kellemes az időjárás, télen nincs hó, csak tavasziasan hűvös a hőmérséklet. Megérkezésem után az első élményem, hogy a minket fogadó reptéri alkalmazott a kabátunkat látva csak nevetett: "Mi itt ilyet nem hordunk" mondta. S valóban, ottlétem alatt napsütéses, meleg időnk volt, kabát nélkül sétálhattunk az erdőben, s a teraszon ebédeltünk.

Atlanta tipikus amerikai nagyváros. Kb. kétszer annyi felhőkarcolója van, mint Clevelandnek, hatsávos autópályákon özönlik a sokadalom a belváros irányába, ahol az irodaházak, éttermek és szórakoztató központok vannak. A város központjában van az Olimpiai Park, az 1996-os olimpiai lángot, kisebb múzeumot, emlékműveket találunk itt. Atlanta nem egy kulturhely, nincs sok látnivalója, viszont ami van, azt nagyon profin tálalják.

Mi a Georgia Aqariumban jártunk, ami a legnagyobb a világon! A tenger élővilágát testközelből figyelhetjük meg: megsimogathatjuk a tengeri moszatokat, korallokat, rájákat, a fejünk fölött hatalmas cápák és számunkra ismeretlen haltipusok usznak. A legviccesebbek a csikóhalak és a sárkányhalnak nevezett futurisztikus teremtmények voltak: apró properreleiket mozgatva lassan mozognak a vizben.

Atlanta médiaközpont, itt van a CNN, a legnagyobb médiavállalat központja is. Itt egyórás túra során a kulisszák mögé kukkanthattunk. Érdekes volt látni, hogy a mi egyetemi tévéstúdiónkkal azonos technikát használva milyen profi műsorokat sugároznak a világ minden tájára. A nyolcemeletes (itteni viszonylatban nem magas) épület alsó szintjéről egyetlen mozgólépcső vitt fel a tetőre, ahol üvegfal mögül kukkanthattunk be az éppen az élő hirek forgatására. A CNN nem csak egy csatornát jelent, a hirműsorok mellett ők sugározzák a Cartoon Network gyerekműsorait, külön mexikói csatornáik vannak, s még sorolhatnám.

A legnagyobb élményem viszont a Coca-Cola Múzeum volt. Gondolnátok, hogy idén 125 éves a fekete ital? A  Coca a legismertebb márka a világon, a világ minden táján megtaláljuk, s milliók isszák. A 21. századi múzeum interaktiv bemutatója órákig tartó élményt nyújtott még nekem is, aki nem vagyok egy cola-rajongó. Láthattuk a colát feltaláló gyógyszerész üzletét, a 19. és 2o. századi hirdetéseket, italautomatákat, az ikonikus üveg különböző változatait. 4 dimenziós filmben - ahol a nézők széke mozgott, rázkódott, s vizzel spricceltek szembe - a Coke titkát keresték. Láthattuk az elmúlt évek legsikeresebb reklámfilmjeit, s persze egy teljes gyártósort. A legvégén 65-féle üditőt kóstolhattunk meg, voltak édes gyümölcsös italok Afrikából, fűszeresek Ázsiából, s persze a megszokott Coke és Fanta izek Amerikából. Tudjátok, hogy a Mikulás (itt Santa) ruhája miért piros? Azért, mert a Cola reklámjaiban szereplő kedves, dundi, mosolygós öregúrra a Cola cimkéjének piros szinű jelmezét festették.

Atlanta, 4  nap, nem sok mindenre elég. Nem jutottam el Margaret Mitchell múzeumába, ő volt Scarlett O'Hara kitalálója. Nem láttam a film helyszinéül szolgáló birtokot, s Martin Luther templomát sem. Majd legközelebb. Vendéglátó barátaim még visszavárnak.

Liszt 2oo

Idén ősszel ünnepeljük Liszt Ferenc születésének 2oo. évfordulóját. Több élményem is kapcsolódik e jeles eseményhez itt, Amerikában.

Pár hete egy remek zongorakoncerten voltam. Bogányi Gergely zongoraművész Magyarországról érkezett hozzánk, hogy játékával egy estére elvarázsoljon minket. Liszt és Chopin darabokat játszott. Chopin-nek nagy rajongója vagyok, finom, romantikus zenéje bármikor megnyugtató, kellemes. Lisztet nem igazán ismertem, inkább az őrült zongorajátékairól, húrszaggató ("piano killer") előadásairól hallottam. Viszont a koncerten hallott darabok elvarázsoltak. Volt köztük kellemes, andalitó zene, s persze erősebb is. Gondolnánk, hogy a két neves zongorista Liszt és Chopin ugyanabban az időben élt, s barátok is voltak párizsi éveik alatt?

A másik Liszt-élményem még nagyon mai. A jövő heti Magyar Kongresszusra készülök, s segitek egy másik előadónak magyarositani az előadását, amelynek témája Liszt élete. Több mint száz slide, dátumok, európai helyszinek, hires barátok és koncerttermek, pártfogók. A leghosszabb részben Liszt szerelmi életét taglalja az előadó. Bár a művész sohasem nősült meg, felsorolni sem lehet a szeretők, szerelmek, lelkes tanitványok, kurtizánok és hercegnők nevét, akik sorban álltak a kegyeiért. A mellékelt karikatúra is ezt örökiti meg. Liszt egyébként a mai Burgenland területén született, magyarként, de sosem tudott magyarul, s gyermekkorának első éveit töltötte csak hazánkban.

S a harmadik élményemet megosztom veletek is. A lenti linken találjátok. Volt egy pályázat, ahová a Liszt-évfordulóval kapcsolatos filmeket vártak. A három dijazott alkotást találjátok a lenti linken. A zenei hagyaték modern értelmezése igen kreativ formában.

http://www.kreativ.hu/reklam/cikk/ezek_a_nyertes_liszt_filmek

American dreams vs európai álmok

Nem vagyok egy álmodós fajta, de mostanában sokat álmodom. Meglepetésemre legtöbbször emlékszem is az álombeli történésekre.

Mivel egy óceán és hat időzóna választ el a hozzám közelállóktól, igy amit nem tudok a való életben, azt megvalósitom az álmaimban. Igy találkozom családom tagjaival, csevegek a barátnőkkel, beszélgetések zajlanak, melyek csak a fejemben játszódnal le egyébként...
Amerikában élek, de az álmom mégsem amerikai. Európai, nagyon is. Viszont lehet, hogy mégsem Európa most az álmok megvalósitásának hazája?

Az elmúlt hónapokban igen feszült a helyzet a gazdaságban. A nemzetközi helyzet fokozódik, az óceán mindkét partján. Megrengett az euró-zóna, melyre még nincs végleges megoldás az Unióban. Meg tudja-e tartani a néhány erős gazdaság (értsd Németország) a számtalan gyengélkedő országot? Vagy magával rántják-e a gyengék (Görögország, Olaszország) a többieket? S hol a helye a mi hazánknak, a mindig kisebbségben lévő, nagyhatalomnak sosem nevezhető Magyarországnak? Sodródunk euró, svájci frank és amerikai dollár tengerében. Alárendelődünk a nagyoknak, s közben nincs meg a saját utunk, erőnk, szándékunk.

Miközben arra készülök, hogy tanulmányaim végeztével hazatérek, van-e ország, kontinens, iparág vagy cég, ahol lehetőséget, munkát és megélhetést adnak? Vagy csak Amerika a lehetőségek hazája, még most is?

Az amerikaiaknál is válság van, de itt valahogy kevésbé lehet ezt észlelni. Magas a munkanélküliség, viszont jónéhány területen emberhiánytól szenvednek. A fizetések itt tisztességesek, s jelen helyzetben a csökkenő ingatlanárak és termékakciók miatt olcsóbban lehet megélni, többet lehet tartalékolni.

Igy hát versenyben van az amerikai álom az európaival. Örülnék, ha az európai nemcsak vágyálom maradna.

Zöld házak

Már rég irtam épitészeti témában. Itt Amerikában jóval nagyobb a tér, igy a házak, kertek, udvarok is hatalmasabbak. Néha elgondolkodom, hogyan, miből tudják ezeket a házakat fenntartani.

Be kell látni: az USA-ban jellemző könnyűszerkezetes házakat olcsóbb megépiteni, s fenntartani is. Mig otthon téglából, betonból épitkezünk, cseréptetőt használunk és fémcsöveket, addig itt fából, gipszkartoból épülnek a falak, a tetőt pedig vékony (nemtudomhogyhivják) bevonat fedi. A fenntartás is olcsóbb, hiszen Amerika energianagyhatalom. Sem a villany, sem a gázszámla kifizetése nem okoz gondot.

Szóval a fentiek miatt a mai amerikaiak nincsenek rákényszeritve a környezettudatosságra, takarékosságra. Össze sem lehet hasonlitani egy itteni háztartás energiafelhasználását egy európai, német mentalitással.

Azért találtam néhány jó kezdeményezést. Városlakók összefogásával 'urban garden', városi hobbikertek jönnek létre. Itt közösen termelik meg a családok számára fontos alapvető zöldségeket, gyümölcsöket.

Épülnek zöld házak is, ha nem is olyan sok, és nem is olyan elérhető áron. Ezek a házak a hagyományos módot követik, kőből készülnek, s szigetelésük annyira jó, hogy sem fűtést, sem hűtést nem igényelnek. Lentebb csatolok egy honlapot, itt saját magunk tervezhetjük meg zöldházunkat, amit a cég legyárt, a helyszinre szállit és pár hét alatt felépit. Tetszenek a hatalmas üvegfelületek, a takarékos térrendezés.

Már csak azt kell eldöntenem, hová rendelek ilyen házat (no meg hogy miből...).

www.bluhomes.com

Michigan

 A szomszédos államokat felfedező utam most hétvégén folytatódott: Michigan-be látogattam. Ha nyugatnak indulunk Clevelandből, akkor a következő állam Michigan. Északabra fekszik tőlünk, három oldalról a Nagy-tavak határolják. A legnagyobb városa Detroit, az USA leginkább leépülő nagyvárosa. Ide most nem vezetett az utam, majd legközelebb. Michigan a tavak állama, amolyan finn ezer tó vidék. A táj hasonlit Ohiora, kicsi dombok, mezők, erdők, viszont a folyók szélesebbek, s nagyon sok kicsi tavas találni az út mellett.

Utam első állomása Ann Arbor volt. A neve is dallamos, nőies, nem véletlen, hiszen az egyik polgármester felesége után nevezték el. (Megjegyzem nem is olyan rég a Pennsylvaniaban található férfinevű Jim Torp-ban jártunk :-) Ez a városka megnézésre ajánlatos, régi városmagjában még állnak a banképületek, üzletek és éttermek, s diákváros lévén van is élet. Ottjártamkor ebédidőben épp kigyóztak a sorok az éttermi helyekre várva. A városban található University of Michigan egyébként az amerikai egyetemek sorában igen előkelő helyet foglal el. A hatalmas sárga M betűket pólókon, zászlókon, plakátokon büszkén hirdetik, ez az egyetem jelképe.

Úticélom Grand Rapids volt, Michigan nyugati felén. Ez egy közepes nagyságú város, a második-harmadik legnépesebb ebben az államban. A Grand folyó partján fekszik, fejlődését az alapitó hollandok határozták meg. A szorgos európaiak a folyón úsztatták le az északi erdőkben kivágott fenyőket, majd az itteni fűrészüzemekben és bútorgyárakban dolgozták fel. Ma is több neves bútorgyártó vállalatot találunk itt.

A város hatalmas egyeteme a Grand Valley State University, ide járt Jocó és most ide jár Reni barátnőm, az ő vezetésükkel jártuk be a campust. Több tizezer diák tanul itt, külön épületkomplexumba járnak a graduate diákok. A néhány éves modern épületben találjuk a könyvtárat, ahol nem kell a polcok között keresgélni a könyveket: számitógépbe beirva egy robot szedi le a polcról a hatalmas dobozban található könyvet. Egy perc és már a kezünkben is van. Állami egyetem ez, viszont sok támogatást is kap. Például a fő szponzora az Amway céget alapitó házaspár. Ők itt, Grand Rapidsben hozták létre a céget a hatvanas években. Mára az egész világot behálózzák, s a legsikeresebb MLM üzlet a világon. Persze ők is hollandok. Van is egy mondás: "If you are not Dutch you are not much." vagyis ha nem vagy holland, nem sokat érsz.

Grand Rapids és környéke egyébként fejlett vidék. Most éppen az egészségügyi intézmények és cégek fogtak össze, a Medical Mile egy stratégiai tömörülés, nemcsak egy környékre telepednek ezek a cégek, hanem egymással összefogva próbálnak versenyelőnyt kovácsolni.

A város másik hires egyeteme a Calvin College, az USA legismertebb (s talán egyetlen) református egyeteme. Nem sok református él Amerikában, ezt a hitet a hollandok hozták át ide. Hatalmas katedrális-jellegű templomaikban aktiv közösségi élet folyik, Christian Reformed Church vagy American Reformed Church az egyház itteni neve. A szorgalmas és vallásos hollandok két évszázad alatt tették gyümölcsözővé ezt a vidéket. Szigorú szabályok szerint élnek: vasárnap például csak délután lehet szeszes italt venni az üzletekben. Délelőtt tessék templomba menni, aztán lehet sörözni.

Grand Rapids mellett van Zeeland, a tavak országa. Párezres település, itt laknak Reniék. A falucska főutcáján régi homlokzatok mögött modern üzletek.

A szomszédos városka Holland, a Tulip Fest, Tulipánfesztivál székhelye. Az épületek itt a Németalföldet idézik: vöröstégla-házak fehér ablakkeretekkel. A főutcán elegáns butikok, kávézó, akár mint Európában! A városka egy tószélességű csatornatorkolatban fekszik, ami a Michigan tóhoz vezet. A tóparton tengerparti sétát teszünk a viharos szélben. Homokdünék, sirályok, a vizből már télire betárolták a vitorlásokat. S a parton egy tűzpiros világitótorony! Hát, itt tudnék élni...

A két nap gyorsan elrepül, s még vár egy ötórás vezetés hazafelé. De jövök még errefelé, csak legyen újra tavasz.