Nyárutó

Hát véget ért ez a nyár is. Amikor indult, még nem tudtam, hol és hogyan töltöm. Hazautazom, s Magyarországon a megszokott közegemben a jóbarátok és ismerősök körében leszek, vagy ehelyett itt maradok Amerikában és megnézem hogyan is telik a nyár Ohioban vagy esetleg az USA másik részén? Hosszas vívódás után ez utóbbi nyert, maradtam.

S mi fért bele ebbe a lelassult, hosszú, párás-meleg nyárba?
Egy nyári kurzus, az egyik kedvencem, HR.
Egy magyar iskolatábor, két hét a világtól elzárva, de az amerikai kisdiákok fejébe magyar értékeket csöpögtetve.
Egy bicajbaleset, négy hétre mozgásképtelenné válva, csodadoki által mégis helyrehozva.
Egy vírusos számítógép, még gyógyulatlanul.
Egy kaliforniai autós körút, élmények és képek még feldolgozás alatt.
Két magántanítvány, számtalan magyar óra és intellektuális beszélgetés.
Csináltam amit eddig nem: vendégeket fogadtam Clevelandben, most már én mutattam meg a várost másoknak. Rácsodálkoztam, hogy Clevelandben illetve Ohioban is lehet nyaralni, nyári programot találni. Jómagam nyaraltam Buffalo-ban, no meg átkirándultam Kanadába, ahonnan vissza is engedtek, nem vagyok nem kívánt személy az USA-ban.
Megszőkültem, mint még soha.
Nagycsaládos családtag, no meg cserkész lettem - egyik sem voltam még.
Jártam interjúkra, ezek eredményét és tanulságait hamarosan összegzem.
Megtanultam igent mondani lehetőségekre, s nemet a nyomasztó kérdésekre.
Nyaraltam, éltem, s most várom az őszt, az újrarendeződést, a kereteket.

Nyári olvasmányok

Az idei nyáron elég sok könyvet olvastam. Köszönhetően a bicajbalesetemből adódó kényszerszabadságnak, valamint a lelassult, kevés munkát hozó nyári heteknek.
Olvastam mindent, amit év közben nem. Romantikus regényt, amerikai ijfúsági irodalmat, üzleti sikerkönyveket és lélekerősítő műveket.

Az egyik legnagyobb olvasmány-élményem Kristin Kimball The dirty life (A piszkos élet) című műve volt. Az írónő a saját sztoriját meséli el, azt, hogyan lett manhattani szingli újságírónőből egy vidéki farmerné. Sosem vágyott vidéki életre, fizikai munkára, ám végül mégis ebben találta meg a boldogságát. Egy riport során került a vonzó, de földhözragadt farmer, Marc birtokára, s aztán elindult benne a gondolat, hogy milyen lenne a természet közelében, egy ilyen férfi mellett élni. Pár hónap alatt eldőlt a sorsa: egy gyors lánykérés után felszámolta new yorki életét és a férfivel elindult a bizonytalanba. Testközelbe hozza hogyan találtak megfelelő birtokot, lovakat, szomszédokat, a termést megvásárló embereket. Hogyan éltek a természetnek kiszolgáltatva, hajnaltól sötétedésig a földeken dolgozva, ám mégis kételyek nélkül boldogan. Szóval vannak még földhözragadt tündérmesék, s van amikor a rögösebb út visz a célhoz.

Egy másik könyvet az egyik kedves gyülekezeti barátomtól kaptam. A Brave hearts (Nagyszerű szivek) női könyv: nő írta nőknek. Amolyan kapcsolatklinika ez, azt boncolgatja, hogyan mennyire kapcsolatigényesek vagyunk mi nők, s létezni csak úgy tudunk, ha kapcsolódunk. Társhoz, gyerekhez, barátnőhöz, közösséghez. Elhessegeti a könyv a közösségen kívüliség gondolatát, mert a magányosak is vágyakoznak a kapcsolódásra. Utat mutat, hogyan kapcsolódjunk, amikor éppen senki sem vesz körül minket, s hogyan találjuk meg magunkban az erőt, bátorságot és bizalmat.

Dale Carnegie műveit magyarul is megtaláljuk. Iparmágnásként, hatalmas cégek vezetőjeként vetette papírra tapasztalatait. A How to win friends and influence people az egyik alapműve, fő elvét ismerteti, vagyis hogyan szerezzen barátokat és hogyan befolyásolja az embereket. A kettő ugyanis nagyon összefügg: ha képesek vagyunk baráti kapcsolatok építésére, akkor ezt a képességet fel tudjuk használni üzleti, haszon céllal is, ügyfelek, kollégák, partnerek megtalálásához és megtartásához.

Két kedves kis regényt említenék még meg. A Little women (Kisasszonyok) Lousa May Alcott regénye, mondhatni kötelező amerikai női irodalom. Filmen is meg lehet nézni, én a regény ifjúsági változatát olvastam el. A varázslatos new england-i tájra, egy család négy lányához repítenek minket a sorok. Emberi értékekről, kitartásról, segítőkészségről ad leckét mindenkinek.
A másik regény egy mai írónő mai regénye. Debbie Macomber regényei már több díjat begyűjtöttek. A Family affair San Fransiscoban játszódik (jó ráhangolódás volt ez az utazásunkra), s azt mutatja meg, hogy két szomszéd között hogyan szövődik szerelem, úgy, hogy az előítéleteik miatt beszélni sem tudtak egymással, a macskáik viszont összehozzák őket. Kicsit rózsaszín a történet, de azért kikapcsolt egy időre.

Beetetés

Az amerikai étkekről és étkezésekről eddig keveset írtam. Igazán nincs is külön amerikai konyha: a helyiek egymással mixelik a világ összes tájának ízeit, aztán azt adják el, mint valami nagyszerű sajátosságot.

Errefelé kedveltek a mexikói ételek. Van néhány nagyszerű étteremlánc (például a Chipotle), ahol elfogadható áron lehet burritos-t (tortillaba tekert rizses, babos, zöldséges husit) kapni, de találtunk helyeket, ahol a tacost (chips valami szósszal) kínáltak a burger mellé.

Az olasz konyha errefelé kimerül a pizzában és pastában. A legviccesebb, mikor az olasz nemzeti színekben játszó üzletet arabok vagy mexikóiak működtetik. Az itteniek szeretik a sajtos, paradicsomos tésztákat (én megenni nem igazán bírom), aminek semmi köze az olasz földön termelt paradicsomhoz, vagy éppen a sokféle ottani sajthoz.

A francia konyháról errefelé végképp nem hallottak. A gondossággal egymás mellé válogatott étkek, borok, sajtok világa igen messze van innen. A terített asztalhoz ülést a köznép nem is engedheti meg magának, ehelyett beugranak venni valamit a gyorsétkezdékbe, vagy rendelnek egy pizzát otthonra. Körítés és teríték nélkül.

Kínaiak itt is akadnak, mondjuk a nyugati parton többel találkoztunk, mint itt. Általában ugyanazok az ízek, amit Európában is kínálnak, mindenféle hús, zöldség, rizs sütve, pirítva. Náluk biztosan olcsón lehet jóllakásig enni.

Arab ételek nem túl gyakoriak errefelé. Talán nem véletlenül. Nagy ritkán botlunk egy gyros árusba, volt hogy ettünk már finomat, de sokan panaszkodnak is az efféle étkekre.

Vannak európai éttermek, ahol legtöbbször a közép-európai konyha remekeit találjuk. A lengyel, szlovák, horvát, vagy ukrán tulajdonosok a többi szomszédos ország dolgait is szívélyesen kínálják. Ha igazán finom kolbászra, kenyérre, jól elkészített magyar gyomorba való ételre vágyunk, akkor érdemes őket felkeresni.

S lássuk az amerikai ételeket. Nem sok van belőlük. Nyáron BBQ, vagyis grillezési szezon. A házak udvarában grillre kerül a hamburgerhús (készen lehet kapni), kolbász, csirkehusi, hal, bármi. Emellé zöldések, krumpli dukál. No meg sör és kóla. A hamburger mellett a nem gyorséttermi jellegű helyek nagyszerű steak-et, sült marhát kínálnak helyi szószokkal, körítéssel. Az adagokkal sehol sincs gond. Levest nem igazán ismerik, ha van, legtöbbször valami indiai vagy mexikói sűrű ragut kapunk levesként. Desszertnek nyáron szinte csak jégkrém van, egyébként cookies (lapos keksz), brownies (csokisüti), s néhány gyümölcsös kocka. A jégkrémek finomak, vanília-alapúak, keksz, csoki, karamell darabokkal. A sütikért jobb ha szintén európai üzletbe megyünk...

S hát mi is a beetetés? Az, hogy minden étel kellőképpen sős, fűszeres, csípős, vagy éppen édes ahhoz, hogy minél több üdítőt igyál hozzá. A másik beetetés pedig (amit az egyetemi cateringes munkám során is tapasztaltam), hogy nincs meeting, rendezvény, összejövetel evés nélkül. Sőt: a hivatalos program előtt a legfontosabb, hogy mindenki megtömje a bendőjét (jó kis csali ez a résztvevőknek, így lehet sok diákot előadásra csalogatni), majd pedig az előadás után csipegessen a süteményekből és igya a hosszú lére készített kávénak nevezett fekete lét, aminek szintén semmi köze az olasz eszpresszóhoz...

Amikor az indiánok labdáznak

Vagyis, Indians game, a clevelandi baseball csapat meccsén jártam.
Jóbarátnőm jóvoltából ingyen jegyekkel mentünk a belvárosban található stadionba. Hihetetlenek az amerikai nagyvárosok: a belváros felhőkarcolói tövébe teszik a baseball stadiont, a focipályát, s még egy sportcsarnokot. Ez városépítészetileg nem annyira jó döntés, de az is igaz, hogy ekkora embertömeget sosem lát a belváros, mint amikor meccs van.

Már több utcányira parkolnak az autók, az emberek jókora távolságból sétálnak a nagy eseményre. Ami rögtön szembeötlik, hogy mindenki a csapat vörös-kék-fehér színeit viseli. Akinek van Indians pólója az azt, akinek nincs, az legalább színben egyezteti a ruháját az alkalomra. Jómagam nem kissé kilógtam a sorból a rikító sárgában. Csak remélni tudtam, hogy nem épp az ellenfél színeit viselem magamon...

A baseball-ról nem sokat tudok, még aztán sem, hogy láttam élőben. Egy furcsa, félköríves pályán játszák, annak is az egyik sarkában zajlanak az események. Dobó- és ütőjátékos a főszerepben, a többiek meg elszórtan a pályán állnak és várják, hogy repüljön a labda. Kicsit amolyan passzív türelemjáték, kevés futkározással.

A játék mellett (vagy néha helyett) a főszerepet az étkezés játssza egy ilyen meccsen. A nézősorok között a filmekből jól ismert popcorn és perecárus emberek kínálják a jót. A lelátok mögött a folyosókon mindenféle étket, sört, üdítőt lehet kapni, nem kissé felárazott áron. Így a legtöbben a pályán zajló eseményeket csak hátteréül használják egy jó családi összejövetelhez, nagy eszem-iszomhoz. A szünetekben a kamera körbejár, ilyenkor lehet ökörködni a kamerának. Időnként pedig ajándék pólók és labdák repülnek a közönség soraiba, nekünk nem sikerült egyet sem szereznünk...

Itt is, ott is

Magyar rendezvények, konferenciák, táncos mulatságok valahogy nem tudnak elkerülni. A múlt hétvégén az Itt-Ott Konferencián jártunk Dél-Ohioban, egy csodás parkban, a Lake Hope partján. Évente egy nyári hétre itt találkoznak Amerika magyarjai több államból. A pihenés, feltöltődés, családi-baráti együttlét mellett irodalmi, zenei, történelmi előadások, könyvklub, táncház gazdagitja a programot. Külön vannak gyerekfoglalkozások, valamint ifjúsági programok.

Mi az ifjúsági programot gazdagitottuk, annak is a hajnalig iszogató, daloló, tábortüzes, viccmesélős változatát. Igen jó volt. Csodás, mindennel felszerelt faházakban laktunk, ahol akár egy téli estén a kandallóba begyújtva nagyokat lehet beszélni a világ dolgairól. Mint ahogy tettük mi most, kis világunk, a külföldi magyarok sorsáról és az otthoni viszonyokról elmélkedve. A nagy elmélkedést kenuzással (hihetetlen sűrű tavirózsatenger közepette) és a tóban lubickolással vezettük le.

Zárásul Ady verse, ez a vers adta a konferencia nevét. Itt is, ott is magyarok.

Ady Endre: Négy-öt magyar összehajol

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?

És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?

És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?

Magyarok ha találkoznak, Kaliforniában

Igen, Kaliforniát sem szelhetjük át anélkül, hogy ne találkozzunk magyarokkal. A magyarok már elég korán, a 19.században megszállták ezt a vidéket, hiszen a hires kaliforniai borászatokba Tokajból is kerültek szőlővesszők...

Mi a ma itt élőkkel találkoztunk San Fransiscoban. Három aktiv magyarral találkoztunk, közös bennuk, hogy mind nok (!), mind valamilyen tudományos területen bizonyitanak, s mindannyian eltek Magyarorszagon is. Egyikőjük gyerekként érkezett ide, a másik 56-os szülők gyerekeként született itt, harmadikuk pedig hozzánk hasonlóan magyarországi fiatal, aki épp itt tanul és kutat.

Volt részünk szives, magyaros vendéglátásban, s jó magyar módjára már a bemutatkozás utáni percekben őszintén és bizalmasan beszélgettünk.

Kalifornia - az ut vegen

Nehez szamot adni az utunkrol, igy visszatekintve az ut vegen.

9 nap, 1400 merfold.
Alvas autoban, kempingben, magyaroknal es motelben.
Eves burgeresnel, mexikoinal, azsiai halasnal.
Utazas sivatagon es vadonban, hegyek es volgyek kozott.
Talalkozas mindenfele nemzetisegu emberrel, tobbnyire nem feher arcokkal.

Azt hiszem, jo valasztas volt ezt az allamot nagyito ala venni. Sot hagytunk kesobbre is belole, peldaul a San Fransisco feletti eszaki reszen, a borvidekeken egyaltalan nem jartunk. Ideje lesz elkezdeni a jovo nyari korutunkat...