Bal-eset

A júniusi beszámolóm nem lenne teljes, ha nem írnék a bal-esetemről. Egy vasárnap délutáni bicajos utam balul sült el: gyakorlott bicajosként balesetet szenvedtem, jókorát buktam a kölcsönbiciklivel.

Még mielőtt igazán élvezhettem volna a nyarat, a bicajozást, strandot, a kivágott ruhákat, jó kis karanténba küldtem magam. Bicikli, bukás, bal vállamon landolás. Aztán tagjaim összeszedése, s a remény, hogy talán nincs törés. Csontdoki, röntgen, vállam visszamozdítása. Törés nincs, jókora izületgyulladás, fájdalom. Jegelés, fájdalomcsillapítók, s egy használhatatlan bal kéz. Kétbalkéz. Két hét magányos gyógyulás, egykézzel vezetés, csuklóból gépelés, felpárnázva alvás. Aztán siker: gyorsabban gyógyulok, mint szokás!

Köszönet a vendéglátó családomnak, akik hihetetlen elsősegélyben részesítettek! Köszönet a dokimnak, aki gyakorlott kézzel foglalkozott velem. S hála Istennek, hogy nem történt nagyobb baj.

Afrika 2.

Afrikáról már írtam egy pár hónapja. Azóta csak elmélyültek az afrikai élményeim. Most hétvégén egy afrikai katolikus misén vettem részt, ugyanis nigériai osztálytársam volt a prédikátor, s kenyai barátnőmmel mentünk.

Hihetetlenül színes élményekben volt részünk. Az amerikai katolikus templom egy napra elhozta nekünk a fekete kontinenst. Afrikai dobosok, zenészek, énekesek, kórus. A nők ünneplőben és színes turbánban, a férfiak tunikában. Több ország képviseltette itt magát: a legtöbben Nigériából, Kenya, Uganda, Zimbabwe, Tanzania, Liberia. A szertartáson több helyi nyelven is hallhattunk imát, éneket, s a végére mindenki együtt rázta az egzotikus dallamokra. Érdekes volt látni, hogyan keverednek a nyugati katolikus szertartáselemekkel a helyi, törzsi hagyományokkal.

A mise után közös ebéd következett, helyi ételekkel, fűszeres rizzsel, húsokkal. Érdekes volt az afrikaiakkal együtt lenni, ahol az apró, göndörhajú gyerkőcöktől az idősebb generációig mindenki képviseltette magát. Hiába sok az USA-ban a fekete, az afrikaiak teljesen mások, kinézetre és mentalitásukban is. Legközelebbi afrikai élményemről remélem a helyszínen számolhatok be.

Marketing vs. PR

Egy érdekes könyvet olvastam. Nem volt a tananyag része, viszont nagyon érdekelt. A cím The Fall of Advertising and the Rise of PR, ami a hirdetések, reklámok végét és a PR felemelkedését hangoztatja. A 2oo2-es könyv nagyon szemléletes példákon mutatja be, hogy több nagy márka, cég (Microsoft, Zara, Red Bull, Linux) sikerért nem a hirdetései, a reklámra költött összeg határozta meg, hanem a PR által jól kialakított.

Azt én is tudtam, hogy a hirdetések költségesek, a PR viszont szinte ingyen van, hiszen egy jó hír ha szárnyra kap, magát szervezi cikké, címlappá. A szerzőpáros szerint a közönséget az üzenet megbizhatósága győzi meg, s hát ugye a hirdetésekről nem a szavahihatőség jut eszünkbe. Szerintük a hirdetések inkább a figyelem fenntartására, egy márka életbentartására valók, míg a PR hozza létre a márkaismertséget, ez alakítja ki a hitelességét. Fontos, hogy elsők legyünk a termékünkkel, a szolgáltatásunkkal a piacon (Polaroid fényképezőgép, Xerox fénymásoló), illetve magunk teremtsünk új kategóriát. Fontos a név, a márkakiterjesztést emiatt nem támogatják. A név mellett fontos, hogy arcot kapcsoljunk a céghez, jól jönnek az ismert cégvezetők vagy szóvivők. A hirdetések ugyan azonnali sikert sejtetnek, nagy hírveréssel rövidtávú ismertséget érnek él, a PR viszont hosszú távon fejti ki a hatását, ami hosszú távon meg is marad. A hirdetések képekkel hatnak, s mindenkihez szólnak, a PR viszont szavakkal szól a célzott közönséghez.

Többnyire én is egyetértek a könyv állításaival, ugyan a hirdetéseket teljesen nem írnám le. Ugyan szakmailag én is inkább a PR felé mozdulnék el.

Cleveland "magaslatai"

Cleveland nem egy magaslati vidék, többnyire sík, egyenes utcákkal, csak a külvárosban vannak kisebb dombocskák. Ennek ellenére több városrészt hívnak magaslatnak, ezek közül is három szomszédos terület a kedvencem: University Heights, Shaker Heights és Cleveland Heights.

Az egyetemem a University Heights városrészben található, ez van a belvárostól a legmesszebb. Már az első nap feltűnt a rendezett, elegáns környék, azonnal kedvencem lett a Fairmount Blvd, ahol egymás mellett sorakoznak a hatalmas házak, különböző stílusú villák, kúriák.

Aztán lassan felfedeztem a környéket, a Shaker Heights egy lépés a belváros felé, itt több apartmanlakás található, s néhány festői park tavakkal, s a parkok mentén hatalmas házakkal. Cleveland Heights Cleveland elegáns zöldövezeteként fejlődött, ide költöztek ki a belváros forgalmából a tehetősebb családok. Főként az 191o-192o-as években épültek az itteni házak, neves építészek (például Corbusier, Lloyd Wright) tervei alapján. A házak stílusa a hódító államok stílusát idézi: holland kolonial apró vöröstéglából, fehér ablakokkal, angol Tudor vagy György-korabeli faberakásos falakkal, ólomüveg ablakokkal, francia normand kőépületek spalettákkal, vagy éppen spanyolos mediterrán stílusú rezidenciák. A házak építtetői kereskedők, mágnások, befektetők, a helyi üzleti élet képviselői, például innen indult a Rockefeller birodalom. Az épületek méretét már meg sem említem: van, ahol az egykori személyzeti épületből is önálló lakóház lett, a főépület pedig kastélyokat idéz számtalan tornyával, zegzugos teraszával. Az utcák zöldek, fasorral, hatalmas előkerttel, és vadregényes erdőszéli udvarral. A lakóházak között jónéhány templomot találunk. Megfér itt egymás mellett minden felekezet, katolikus, protestáns, vagy éppen zsidó, akiknek a legnagyobb zsinagógái ezen a területen találhatóak.

Volt szerencsém belülről is megnézni egyet az itteni házak közül. Az átlag amerikai lakóházakról már írtam: itt is van kandalló, hatalmas, tágas nappali, étkező, télikert, 5 hálószoba, s majdnem ennyi fürdő. Amiben talán eltér egy átlagos háztól, hogy rengeteg az eredeti festmény, grafika a falakon, kerámiák a világ minden tájáról, zongora a műkedvelő barátoknak és a kényelmes párnák, pamlagok a zenés esteknek. A kertet itt kertész gondozza, a rendre bejárónő ügyel. A helyieknek nincs más dolga, mint élvezni ennek a történelmi városrésznek, s 1oo éves házuknak a kényelmét.

Monszun

Monszun. Jobb szót nem találok az itteni időjárásra. Kánikula van, 8o-9o Fahrenheit (3o Celsius fölött), s nagy pára a sok eső miatt. A héten nem volt nap, hogy nem esett. Ha reggel borult, sötét felhők gyülekeznek, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan dörög, villámlik, s özönvízszerűen ömlik az eső. Aztán egy óra múlva kitisztul, s süt a nap ezerrel.
Most épp aprószemű, szitázó eső hull, így nem nagyon kell a füvet öntözni.

Ez Ohio, mondják a helyiek. Több időjárási front találkozik itt: északról jönnek a kanadai hideg frontok, délről a déli meleg, s keletről az óceáni. Szinte akadály nélkül találkoznak itt, jó kis időjárási káoszt okozva. Thunderstorm, az egyik első szó, amit itt megtanultam. A rádióadók megszakítják adásukat, s jelzik, hogy éppen melyik városban, melyik főút mentén halad a vihar, s mikorra vonul el. Hol lehet vízátfolyásra, áradásra számítani s hasonlók.
Hát a téli havak után nem gondoltam volna, hogy ilyen nyarunk lesz s visszavágyok a párás melegből a hűvösbe.

Idénygyümölcs

Egy éve még otthon írtam a tavaszi-nyári zöldségekről és gyümölcsökről. Aztán azon veszem észre magam, hogy míg tavaly Érdre mentünk epret szedni szedd magad akcióban, addig most júniusban egy Cleveland közelében lévő farmra megyünk U-pick módra epret gyűjteni.

Az idénygyümölcsök nagyon hiányoznak itt. Az itteni kertekben nincsenek gyümölcsfák, vagy zöldségeskert, szépen vágott gyepet s néhány jól megtervezett virágágyást találni itt. Pedig Ohioban lenne földterület gazdálkodni, kertészkedni. Így saját kert és gyümölcs híján más kertjébe mentünk epret szedni. Épp az eperföldön gondoltam: akár Magyarországon is lehetnék, épp olyan a táj, az időjárás, az élmény. Rotyog is már az eperlekvár a tűzhelyen.

Vágynék még cseresznyére, málnára, barackra, szilvára. De itt az üzletben ezeket alig lehet kapni, különlegességnek számítanak, s több államon át utaztatják, hogy ideérjenek.

Kezdem értékelni mindazt, ami otthon olyan természetes. Hogy kimegyek a kertbe borsóért, répáért, vagy friss gyümölcsért. Vagy ha városban vagyok, akkor a legközelebbi piacon töltöm meg a kosaram a közelben termett, szezonális termékekkel.

De ezek helyett marad a zacskóba csomagolt banán és alma.

Palferi

Pál Feri neve fogalom. Hallható a rádióban, látható a tévében, könyve kapható a könyvesboltokban, több cikk jelenik meg róla az újságokban. De mit tud ő, ki is ő?

Katolikus pap, pszichológus. De a pályája nem volt ennyire egyértelmű. Profi atlétaként, s jóképű fiatalként családos életre készült, majd a teológia elvégzése és felszentelése után kezdett a pszichológiával foglalkozni. Több mint tíz éve tartja hetente előadásait a Pázmányon, az előadóterembe időben kell érkezni, hogy helyet kapjunk. Főleg az önismeret, a kapcsolatok, a párkapcsolat, a család témaköreit járja körül.

Jómagam egyszer hallottam élőben, magával ragadó az egyszerűség és életöröm, ahogyan lelki problémákról beszél. Azoknak, akik nem hallották előadásai elérhetőek, lentebb csatolom a honlapot. A tapasztalatait könyvben is kiadta, nemrég kölcsön kaptam, s okosodtam is belőle. A függőségtől az intimitásig a címe, azonban nem kizárólag a párkapcsolatról, hanem a családon belül, illetve a baráti kapcsolatokról is szól. Érdekesen összegzi, hogy mi is akadályoz meg minket az őszinte, közeli kapcsolódástól, hogy milyen függőségeink, függéseink vannak, amik miatt nem tudunk feltételek nélkül szeretni és elfogadni.

Jó hallgatást és olvasást!

www.palferi.hu