A rét, mely meggazdagít

Gazdagrét.
Egy ideje (immár 4 éve talán) fontos szerepet játszik az életemben egy hely, melyről még nem szóltam. A Gazdagréti Református Gyülekezet híre legendás a hazai reformátusok között. Egész "véletlenül" keveredtem ide, aztán itt ragadtam, ahogyan sokan mások is hasonló történettel érkeztek.

A templom épülete nem hivalkodik, még tornya sincs. Észre se vennéd, hogy templomot rejt a buszmegálló közelében álló épület. Egy épület, ami nem műemlék, nem megtekintésre való, hanem egy épület, melyben élet van, élő emberek, élő közössége!

Eltartott egy ideig, mire én is részévé tudtam válni ennek a közösségnek. Valahogy már a legelején éreztem, hogy ide meg kell érkezni, ide nem lehet csak úgy betérni, be-belátogatni. Itt vagy otthon vagy, vagy jobb, ha továbbállsz.
Azért, hogy otthon légy, elkezdesz lépéseket tenni. Bizonyos alkalmakra jelentkezni, félve megjelenni, aztán maradni. Így voltam én is az Alfa-, majd a Béta-alkalmakkal. Ezeket "elvégezve" már fél lábbal a közösség tagjának érezhetnéd magad. De ekkor érzed, hogy neked is tenned kell valamit, nem csak passzívan élvezni a jelenlétet.
S ekkor elkezdesz szolgálóként, szervezőként részt venni a közös életben. Mindig van feladat, s mindig van olyan, ami épp neked való. Legutóbb jómagam a gyerek-megőrzésben és a tábor szervezésében vettem részt. Közel kerültem így családokhoz, feladatokhoz, amit egyébként nem végeznék, s közben tanulok magamról.

S ott vannak persze a vasárnapi istentiszteletek. A magja az idejövetelemnek. Ezekre az alkalmakra érdemes jegyzetfüzettel és Bibliával felszerelkezve érkezni. Hiszen a sok elgondolkodtató üzenetet jó először papírra vésni, aztán a fejünkben, szívünkben elhelyezni.

Miért írok most minderről?
Mert jó egy ilyen áttekintést végeznem. Azért, mert eljutottam valahonnan valahová, s közben életterem, éltető vizem lett ez a közösség, ez a hely, ennek a szelleme és a hozzá tartozó emberek. Az emberek, mi, akik formáljuk, építjük a rétet, amely meggazdagít.

Vizet....!

Vizet, mert izzadok, mert szomjazom!
Értelmezhető ez szó szerint és átvitt értelemben is.

Ahogy az imént írtam, egy hétre elvonultam, testileg-lelkileg feltöltődni, élő vizet nyerni. És nyertem, a zenében, az Igében, az előadásokban. A másokkal való beszélgetésekben, az együttlétekben.

S valóban. Ma egy ilyen szomjazós időszakot élünk. Szomjazzuk a szeretetet, a jó szót, mások társaságát. Szomjazzuk az igazságot, a tudást. Keressük a válaszokat, s nehezen találjuk. Mert magunknak gyártunk válaszokat és elméleteket. Elolvashatunk számtalan könyvet, megnézhetünk sokat mondó filmeket, vitázhatunk világmegváltó dolgokról, ám a lényeget mégsem találjuk.
Ekkor kell a tiszta forrás felé fordulni, s az élő vízre lelni. De ehhez le kell csupaszítanunk önnön magunk, meg kell aláznunk magunkat, fel kell adnunk a tudatos keresést. S amit tennünk kell, az csupán az elfogadás, a nyitottság erre, karjaink kitárása a legfőbb jó felé.

Szomjazunk most szó szerint is. Nyár van, hőség. Olthatjuk szomjunkat vízzel, még több vízzel. Igyunk, sokat, eleget. Aztán meg hűsít a víz maga, benne ülve, úszva, pancsolva, vagy csak a közelében létezve.

A víz őselem, innen indult a világ, s sokak szerint itt is ér majd véget.
Ám addig, vegyük magunkhoz áldásait!

Lelki-testi felüdülés Vajtán

Kicsit eltűntem. Hosszú idő után. A jól megérdemelt szabadságra. Egy hét Vajtán.

Gyülekezeti táborunk keretében a gazdagréti reformátusokkal Vajtára utaztunk. Még sosem volt hasonlóban részem. Nemrég még el sem tudtam képzelni, hogy 200 (!) emberrel összezárva nyaraljak, szigorú napirend szerint, s íme.

Megtapasztalva a pihenés-feltöltődés eme különleges élményét mindenkinek csak ajánlani tudom! Nagyszerű volt megélni, hogy ennyi ember is kiegyensúlyozott, nyugodt összhangban tud együtt lenni, együtt pihenni, lelkileg megerősödni és egymással közösségben lenni! Volt egy rakás gyerek, mindannyiunk gyerekei, s voltak idősebbek, mindannyiunk nagymamái, vagy "szomszéd nénijei". S voltunk mi is jópáran, fiatalok. Egyedül, de mégsem magányosan, párban, vagy éppen már családdal.

Egy hétig együtt éltünk: közös szoba, közös étkezések. Délelőtt program: dicsőítés zenével, előadás, az Ige követése, egyéni csendesség, csoportos imaközösség. Aztán délután szabadprogram: fürdőzés a helyi medencében, strandröpi, tollaslabda, olvasás, nagy szundik. Ha kedvem volt egyedül, de legtöbbször inkább együtt másokkal. Az estéken lecsendesedés, újabb előadás és zene, aztán még elalvás előtt egy-két közös játék, dinnyézés, beszélgetés.

S a helyszínről sem feledkezhetem meg! Vajta, valahol félúton Szekszárd felé, a Mezőségben. Környezete semmi különös: apró falvak, régi házak. A falu szélén fekszik az egykori Zichy-kastély, gyönyörűen felújítva. Itt található a Golgota Gyülekezet (Calvary Chapel) által működtetett Konferencia Központ.
Példás a komplexum. Egyrészt gyönyörű állapotban van a főépület, mellette újabb szárnyak több szálláshellyel, szépen ápolt a park is. Másrészt az üzemeltetésének módja sem hétköznapi, hiszen néhány alkalmazottja van, s a legtöbben önkéntesként dolgoznak itt! Köztük is sok a külföldi, az amerikai. Ők végzik a munkát a konyhán, vagy éppen a csodásan kialakított és rengeteg kávéfinomságot kínáló kávézóban.

Mire volt jó ez a hét?
Csak úgy ellenni! Kötöttségek és elvárások nélkül. Magamért, de mégis együtt lenni a többiekkel. Tanulni a közösséget, másokat, magamat.

Született július 4-én

Született július 4-én. Ez egy film címe, és az USA alkotmányának is a mottója lehetne. Ma volt július 4-e, az amerikaiak nemzeti ünnepe, páran úgy gondoltuk, ebből az apropóból közös ebédet szervezünk.

De mit is ünneplünk ezen a napon?
Az USA története nem nyúlik vissza ezer évre, pár száz éve alakult ki az államalakulat, konkrétan 1776-ban, amikor az akkori államok szövetségre léptek és ezt alkotmányukban (Függetlenségi Nyilatkozat) is rögzítették. Ez lett a mai államalakulat első hivatalos "alapköve", az alapja a demokratikus államszövetség jogrendjének. Például szolgált sok később kialakult demokráciának is.

S milyen hatással van ez a mi életünkre?
Szimpla magyar állampolgárként semmi különöset nem jelentene ez nekünk. Viszont azoknak, akik egy időt az USA-ban töltöttek vagy éppen oda készülnek ez is az "Amerikát megérteni" fogalom egyik eleme.
Ezért szerveztük mi is a mai összejövetelt. Nehéz volt amerikai ebédet készíteni, nem igazán vannak hagyományos ételeik. Barbeque-t sütögetni lakáson belül nem tudtunk, így főleg a desszert hozott amerikai ízeket. Sikerült mogyoróvajat beszerezni, így ezzel bolondítottuk az édességünket.

Az ebéd után pedig filmnézés következett. Több film is kapcsolódik a nemzeti ünnephez, talán a legismertebb a címben szereplő Tom Cruise főszereplésével készült film. Mi nem ezt néztük meg, hanem a Nemzet aranya c. filmet, melynek főszereplője Nicolas Cage. Amolyan modern kori kincsvadászatot mutat be a film, a Da-Vinci kód és a Salamon kincse témák keverékeként. Csak itt a Függetlenségi Nyilatkozat tartalmazza a kódot a titkos kincses raktárhoz. Vannak rosszak, akik maguknak akarják a kincset, és persze vannak a jók, akik közcélból kutatnak. Amerikai film, de furfangosan kitalált és élvezetes a történet.

Sokan átkozzák Amerikát, az általa sugárzott kultúrát. Szerintem érdemes megnézni, mit tud ez az állam, ez a világhatalom, az ott élő emberek. Mert valamit nagyon tudnak, ha pár százéves történetük ellenére ilyen sokat létrehoztak és az egész világra hatással vannak. Véleményem szerint a rosszból tanulva, a jót ellesve van mit tanulnunk az amerikaiaktól. Hamarosan személyesen teszem ezt :-)

Fesztivál Tatán

A hétvégén nagyszerű kirándulást tettünk. Már régóta el akartam látogatni Tatára. Egyrészt mert nagyon közel van Budapesthez, másrészt mert a városi látnivalók és séták mellett lehet kirándulni a hegyekbe (Vértes, Gerecse) és a tóparton.

Tatán minden év júniusában megrendezik a Virág-Víz-Zene Fesztivált. Most épp ezen a hétvégén volt. Hatalmas tömeg, kisebb nagyobb színpadok, koncertek, rengeteg kézműves, finomságok. S mindez nyugodt, vidékies formában, korzózó emberekkel, gyerekekkel és idősekkel.

Még mielőtt Tatára értünk, tettünk egy kis kitérőt Tatabányán. Az egykori bányavárosnak nem sok látnivalója van, így az egyik leginkább ismert pontjára látogattunk, a főút mellett található Turul-madárhoz. Nem is gondoltuk, milyen magasan van, egy sziklaszirten áll. A mérete is hatalmas, egy kisebb repülőgép elférne benne.

Tata kevesebb mint 60 km Budapesttől. Az 1-es főúton festői kacskaringós és erdei utakon lehet eljutni ide. Maga a városka egy nyugis kisváros, régi épületekkel a belvárosban (Óratorony, malmok), kis patakkal, óriási tóval (Öreg-tó, Cseke-tó), ahol lehet evezni, horgászni, talán még fürdeni is. A legismertebb látványosság pedig a vár. Annyira nincs népszerűsítve Magyarországnak ez a szeglete, s nem is gondoltuk, milyen csodás reneszánsz palotát találunk itt! A várhoz tartozik egy parti sétány, parkokkal, szobrokkal. Aztán egy kisebb kastély is van még a tóparton, a fölött pedig igazán falusias légkör, régi fazekasházak, templomok. Tettünk egy kitérőt a Kálváriára, ami a régi kőbányára épült.

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a gyöngyszemet. Maga a város megér egy délutáni sétát, a környezete pedig akár egy egész napos kirándulást!

Aki tudja, tanítja

Aki tudja, tanítja. Ezzel a régi berögzült mondás ellen lépek fel: vagyis nem az tanítja, aki nem tudja, ill.nem gyakorolja (általában a hazai iskolákban, egyetemeken), hanem éppen hogy: tapasztaltam, tudom, tanítom.

Nemrég kértek fel, hogy tanítsak egy üzleti táborban. Középiskolásoknak marketinget, gyorstalpaló előadás és workshopok keretében. Úgy, hogy az átadott tudás segítségével képesek legyenek vállalkozást indítani, üzleti tervet írni.

Örültem a felkérésnek, jó megmérettetés nekem: hogyan tudom átadni a tudásom, megmutatni a szakmám szépségeit, méghozzá olyanoknak, akik hasonlóról nem igazán hallottak eddig.
A fejemben rengeteg ötlet, példa, személyes tapasztalat kavargott. Jó volt ezeket rendszerbe szedni, s az előadás slide-jaiban összesíteni. Pár slide, többéves tudásom eredménye. Egy kis elméleti háttérrel megtámogatva, a jó öreg Kottler-könyv alapján.

Aztán eljött a nagy nap, vele az izgalmak: sikerül-e, amit elterveztem, hogyan fogadják a diákok?
Nagyon nagy élmény volt a tanítás, főleg mert interaktívvá téve az előadást a hallgatóság nem félt hozzászólni, példákat hozni, reagálni. Jó volt látni, hogy a mai fiatalok (nevezik őket Y-generációknak - akik az interneten, ipod-on, mobilon lógnak, nagyon tájékozottak és kritikusak is egyben) milyen értelmesek és érdeklődőek tudnak lenni! Szóval jó volt a tudásom ezzel a kis társasággal megosztani.

A történetnek lesz még folytatása. Augusztusban Erdélyben egy hasonló táborban újra kiállok, s immár tapasztalt tanárként tanítom, amit tudok.

Joy at work

Két könyvet olvastam mostanában, mindkettő a munka lélektanáról, az "élvezetes" munka mikéntjéről ír.

A Joy at Work egy sokat megélt felsővezető irománya, rengeteg saját tapasztalattal, esettanulmánnyal tarkítva. Azt boncolgatja, hogy mitől lehet a munkát élvezni, a munkahelyen motiváltnak lenni, ill. hogyan tudják ezt az illetékes vezetők elérni.
Nagy tanulsága, hogy a vezetők maguktól nem képesek élvezetessé tenni a munkát, a munkahelyet. A magas fizetés, bónusz nem motiváló, amikor a munka élvezetéről van szó. Az igazi motiválás csakis a beosztottaikkal együtt, a velük való alázatos és szeretetteljes (!) kapcsolatban sikerülhet.

A másik könyv egy fiatal vállalkozó alkotása, a 4 órás munkahét. Tipikus sikerkönyv, ám mégis, nagyon újszerű ahogyan a témához közelít. Forradalmárként hirdeti: nem kell halálra dolgoznod magad, életed végéig gürcölnöd, hanem jó munkaszervezéssel, megfelelő partnerekkel és beosztottakkal már most élvezheted a munkád gyümölcseit, a szabadságot stb. Bemutatja a hatékony munka elemeit, azt, hogy a lustaságnak vélt kevés munka hogyan lehet sikert hozó. Vállalkozásra és szárnyaló gondolkodásra buzdít, hogy merjünk azok lenni akik vagyunk, nem pedig a munka által megkötözött munkás elemek.

Két különböző látásmód, ami mégis ugyanazt üzeni: merj váltani, változtatni, az érzéseidet megélni, s a munkát ennek alárendelni!