2018. február 26., hétfő

Nők a misszióban

Ezzel a címmel tartott a CEEAMS (Kelet-Közép Európai Missziológiai Tanulmányi Egyesület) egy kétnapos konferenciát Eszéken. Szűk körben gyűltünk össze nők a régióból, Romániából, Horvátországból, Magyarországról, hogy megosszuk egymással küzdelmeinket és áldásainkat.

A részleteket nem nagyon fejtném itt ki, az bennünk, közöttünk zajlott, s magunkban hoztuk, s vittuk haza. Jó volt együtt, rájönni, hogy mennyire hasonlóan működünk, még akkor is ha más élethelyzetben, más országban, más egyházi hagyományban élünk.


A nők képesek a lehetetlenre, mert ahogy egyikünk megfogalmazta: "Nincs olyan, hogy lehetetlen." Ha kell, dolgoznak a békés együttélésen, a megbékélésen. Például gondolnánk, hogy ennyi évvel a délszláv háború után még mindig nincs hivatalos (és szeretetteljes) kommunikáció a szerb ortodox és a horvát katolikus egyház között? De körünkben volt néhány elszánt hölgy, aki már elérte, hogy egymás templomaiba betérjenek, közösen imádkozzanak és kis körben segítsék elő az egymás elfogadását, a megbékélést.


Vagy gondoltuk volna, hogy ami a régiónk poszt-kommunista országaiban végbemegy, az hasonló a psozt-kolonista országok történetéhez? A nyugati "gyarmatosítók" által magukra hagyott országok Afrikában, Indiában, vagy épp Új-Zélandon hasonlót éltek át. Ezt épp a legtávolabbi résztvevők, egy új-zélandi professzor mondta el.


Jó volt együtt lenni, együtt megpihenni, aztán tovább menni a saját utunkon. Mert ahhoz, hogy missziót végezzünk, hogy a mai kor misszionáriusai legyünk, nem szükséges egyházi oktatás, vagy végzettség. Csak elkötelezett szív, ami előre visz.


"Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 
12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 
13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 
14Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 
15Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 
16Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. 
17De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; 
18azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével."

1o3. zsoltár

Az első kép a lónyai református templom nemrég feltárt freskóját mutatja. Mosolygó szentek a címe. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése