Öregszem

Kb. két éve jöttem rá: öregszem. Döbbenten vettem észre az első ezüst hajszálat a fejemen, aztán a másodikat, a sokadikat. A szemem körül apró szarkalábak jelentkeztek, amik a fotókon is egyre inkább szembe ötlenek. Letagadhatatlanul telt az idő, s a húszas-harmincas évek kezdtek negyvenbe fordulni.

Negyven. Felfoghatatlan. Készer húsz. Négy évtized. Ez nem is én vagyok. De hova lettem én?

Még mielőtt elmenekültem volna a tények és a számok elől, elhatározásra jutottam. Nem menekülök. Nem szomorkodom. Nem gyászolok. Inkább elébe megyek és ünneppé varázsolom azt, ami úgyis elkerülhetetlen. Miért ne lehetne az elmúlt évtizedekért örömben hálát adni, ahelyett, hogy siratnám a múltat, a meg nem valósult lehetőségeket, a hiányokat.

Szóval az idei kerek évforduló valódi ünnepi alkalom lett. Erre rásegített, hogy a nagy nap épp szombatra esett és szabadon várt egy tökéletes helyszín is. A vendéglista azokat a jóbarátokat gyűjtötte össze, akik az elmúlt örömteli vagy éppen nehéz években mellettem álltak. Barátok, akik régről, iskolából, tanulmányokból megmaradtak.

Volt kollégák, akikkel bár évek óta nem dolgozom együtt, ám mégis tart a személyes kapcsolat. Szomszédok, "szolgálótársak", akikkel mindig van valamilyen közös célunk, projektünk, vagy missziónk. A lista csaknem 5o fősre dagadt, s 9o%-ban igent mondtak a meghívásra.

Amolyan spontán szerveződő együttlét lett az ünnep. Nekem se volt sok időm és lehetőségem rákészülni, de a többiek kisebb-nagyobb hozzájárulásával tökéletesre sikerült a nagy nap. Mindenki hozott valami finomat, enni vagy éppen inni. Így keveredett szülinapi torta is, rögtön kettő. Egyik tökéletesebb volt, mint a másik: házi készítésű gyümölcsös sajttorta és szintén házi designtorta. Egy harmadik helyről jött a tüzijáték, ami beindította a füstjelzőt, így izgalmas estét okozott másnak is...

Volt játék, rég nevettem ennyit. S a legjobb jel, hogy a legtöbben alig akartak hazamenni. A visszajelzések szerint csodás barátaim vannak. Akik egymást nem ismerve is nagyon jól érezték magukat. Oly annyira, hogy a maradék italokra és a rengeteg felhalmozott édességre after partit rendezünk. 

Köszönet mindenkinek aki itt volt, velem ünnepelt és elfelejtette velem a tényt, hogy nem az évek száma számít. Ami számít, az az együtt töltött idő, a közösen megélt élmények és az egymásnak adott mosolyok.

Köszönöm.