A vén diófa az udvaron áll. A ház fölé magasodik. Korát nem tudjuk, de hasonló nagyságú fát ritkán látni. Jónéhány generáció felnőhetett e fa árnyékában.
A vén diófa békét és megnyugvást ad. Kiülhetünk alá, kifeküdhetünk az árnyékába olvasni. Kisebb esőtől is megvéd. Oltalmaz.
A vén diófa termése a dió lenne. Csak még nem sikerült róla érett, szép termést szedni. Vagy lefagynak virágai, vagy apró szemű diómagok idő előtt lehullanak.
Viszont idén fura termése van a fának: lombja alatt először meggyszemeket találtunk, majd a bodzabogyó hullott alá róla. Mostanában pedig naspolya- és szilvaszemeket szedünk össze alóla.
Fura egy fa. Ha már diót nem is, más gyümölcsöt még terem. Egy kis rásegítéssel: falánk seregély-seregek a fán csemegéznek. A mások kertjéből összecsipkedett gyümölcsöt e véd diófa lombja között eszegetik.
A vén diófa még él. Tovább él.
Itt egy vers is
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése