Az elmúlt hétvégén egy nagyszerű darabot láttunk a Katona József Szinházban. Illaberek a cime, most volt a bemutatója, s a Magyarországról elvándorlók sorsát eleveniti meg. A darab azért is érdekelt, mert én is el- és visszavándorló vagyok, s ha körbenézek, saját családomban, barátaim között van külföldön tanuló, családot alapitó, dolgozó, saját vállalkozást létrehozó, vagy éppen túlélésre játszó alak. Van jóbarátom, aki hozzám hasonlóan elment, majd visszajött, s próbál beilleszkedni, munkát, megélhetést találni, de hónapok óta hiába.
Róluk, rólam szólt ez a darab. Ironikusan, fájdalmasan, mégis megnevettetően. A sajátossága, hogy a szöveget, a jelenteket az élet, a nézők és a szinészek irták. A diszletek mindegyike egy bőröndből alakult át ággyá, székké, bárpulttá, vagy orvosi rendelővé. A történet több szálon indul el: három különböző élethelyzet, a nőgyógyász, a vizszerelő és a prostituált, akik Magyarországról indulnak el, majd egy nyugat-európai orvosi rendelőben véletlenül találkoznak, s miközben angolul makognak egymással, a magyaros elszólások és káromkodás leplezi le, hogy mindhárman egy hazából mentek el.
A darabban vannak zenés jelenetek, s még egy gyerekszereplő is fellép, aki olyan átéléssel szavalja a Szózatot átirt változatát, hogy tényleg a szivem remeg bele, s elgonoldkodom, hogy akkor most én legyek hazámnak rendületlenül hive, vagy fogjam a sátorfámat és illaberek átkelek az óperencián, ahol az igéret földje vár?
A sok kritika ellenére a darab próbál pozitiv kicsengésű lenni: mi, akik itt maradunk, s mégsem vándorlunk el mécsesként világitunk, őrizzük a lángot, az elsötétülő világban. Az elvándorlók pedik mindig emigránsok maradnak: akik akcentussal beszélik a felvett nyelvet, akinek a gyerekei (talán) akcentussal beszélik majd a magyart... A darabot video-bejátszások tarkitják, valós és képzelt riportok, életképek.
A Katonába mindenképpen megéri betérni. Nemrég újitották fel, s sajátos, ipari design stilust képvisel az épület: vakolatlan falak, betonelemek, látható csövek és vezetékek. Modern az arculata a szinháznak, s rengeteg fiatal szinész játszik benne. A modernitást képviselve nem ruhatár van, hanem kulccsal zárható öltözőszekrények, az előtérben magyaros ajándékokat és olvasmányokat árusitó üzlet, s kocsma-kávézó várja a betérőket. Ide még betérünk.
Illaberek
Cikk a darabról
Egy külföldön élő magyar barátom mondta: sikeresek lehetünk Amerikában, de ha sikeresek vagyunk Magyarországon, akkor az duplán számit! Ha pedig a határontúli magyar területeken alkotunk valami nagyot, akkor pedig triplán vagyunk sikeresek! Ezért érdemes itt maradni és kitartani! Mert magyarnak lenni sehol sem könnyű, de akkor legalább a saját földünkön legyün azok!
VálaszTörlés