Balaton office

Home office lehet Budapesten vagy vidéken, mondjuk a Balaton partján. Itt igazi kihívást jelent az internetre felcsatlakozni: ha jön egy kis vihar, az rögtön elfújja a vételt, s nyugodt időben is max. közepesen megy a net.

Épp szorgoskodtam a héten, viszont a házban elég lassan tudtam csak haladni a munkáimmal. Az akadozó net miatt az udvaron kerestem jobb vételt és találtam is megfelelő munkahelyet: a napozóágyon.

Viszont a léhűtő macsekunk is itt tölti nem kevés lustálkodó idejét, s ráadásul a napozóágy lett a kedvenc helye. Mit lehet tenni: munkára fogtam. Vakon gépelni még nem tud, de egy kis simogatásért bátorít, támogatja a tevékenységem.

Ha pedig megunja a munkát, a megszokott pozíciót veszi fel.

Vitorlával

Azt már írtam, hogy a Balatont bejártam 2 keréken, 4 keréken, vonaton, buszon, hajón vagy vizibiciklin. Viszont vitorlással még nem hajóztam ki. Egészen mostanáig!

Egy jóbarát jóbarátja kellett ezen rendkívüli alkalomhoz. No meg egy kis lengedező szelecske, ragyogó napsütés és a keszthelyi kikötőben ringatózó hajó.

Mesés volt! Egészen más a víz közepén suhanni, onnan látni a parton, a part közelében pihenő madarakat, a vízfelszín fölé ugrándozó halakat! S egészen más a hatalmas vízfelület közepén belecsobbanni a vízbe, amiből csak a kiszállás nehezebb...

A vitorlázáshoz alkalom, szél és idő kell. Ezt nem lehet siettetni, akarni, csinálni. Csak együttműködni lehet az elemekkel: a széllel, a vízzel.

Köszönöm ezt a rendkívüli programot Csillának és Istvánnak!

Bor és Hamvas

Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyvéről már sokat hallottam. Rég el akartam olvasni, viszont nem olyan könnyű hozzá jutni. Könyvesboltban nem kapható, antikváriumi váróslistáról lehet kis türelemmel megszerezni. Most megszereztem.

A könyvet most az tette aktuálissá, hogy a balatonberényi helyi újságban olvastam róla. Ugyanis Hamvas a berényi szőlődombon írta meg egy nyaralás alkalmával ezt a talán legismertebb könyvét.

Az alig 1oo oldalas könyvecske gyorsan, egy óra alatt elolvasható. Érdemes viszont ízlelgetni a szavait, a gondolatait. Az író a hit, a kereszténység és a bor, eme "ártalmas" alkoholos ital védelmébe kel az írásában. Ismerteti kedvenc borait, a különböző magyar borvidékek terméseit. S persze kitér a balatoni borokra, köztük a berényi élményeire.

Illusztrációnak a berényi szőlő képeit használom. Mesés, nem igaz? S ahogy Hamvas is írja: régen tudták, hogy a pincék mellé diófát ültessenek. Az adta az árnyékot, a békét, a hangulatot. Ma még találni ilyen történelmi diófákat és pinceházakat.

Katt a képre a nagyobb, varázslatos panorámáért

Ráadásul egy kirándulóutat is kijelöltek a szőlődombokon. Érdemes hát útra kelni biciklivel vagy gyalog.

A vén diófa

A vén diófa az udvaron áll. A ház fölé magasodik. Korát nem tudjuk, de hasonló nagyságú fát ritkán látni. Jónéhány generáció felnőhetett e fa árnyékában.

A vén diófa békét és megnyugvást ad. Kiülhetünk alá, kifeküdhetünk az árnyékába olvasni. Kisebb esőtől is megvéd. Oltalmaz.

A vén diófa termése a dió lenne. Csak még nem sikerült róla érett, szép termést szedni. Vagy lefagynak virágai, vagy apró szemű diómagok idő előtt lehullanak.

Viszont idén fura termése van a fának: lombja alatt először meggyszemeket találtunk, majd a bodzabogyó hullott alá róla. Mostanában pedig naspolya- és szilvaszemeket szedünk össze alóla.

Fura egy fa. Ha már diót nem is, más gyümölcsöt még terem. Egy kis rásegítéssel: falánk seregély-seregek a fán csemegéznek. A mások kertjéből összecsipkedett gyümölcsöt e véd diófa lombja között eszegetik.

A vén diófa még él. Tovább él.

Itt egy vers is

Kölcsöngyerek Balatonra jár 2

Az idei balatoni családi nyaralás is eljött. Néhány kép impressziónak.

A vonatozás mindent áthatott. 7-8 órás vonatút a Balatonig. Aztán kisvonat, játékvonat.

Homokozó hiányában a kicsik saját maguk kezdtek homokozó építésébe. Először csak kislapáttal lazították a földet, majd megfelelő szerszámmal már könnyebben ment a munka. Elérték, hogy csináljunk nekik egy saját homokozót. Íme.

 A vonat mellett a másik kedvenc jármű a hajó lett. Az emeletes (elemetes) hajó. Fekete és kék. Ezzel kirándultunk át Fonyódról Badacsonyba.

Badacsonyban hegymászás, szőlőnézés, borkóstolás várt minket. No meg óriási hőség, napsütés és árnyékban hűsölés.

Hűvös program hőség idejére: a keszthelyi Vadászati és Modellvasút Kiállításra mentünk. A vadászati múzeum tájegységenként mutatja be a vadállatokat, trófeákat. Jó kis nyelvlecke volt ez a kicsiknek állatnevekből.

A nagy kedvenc persze Vuk, a róka. Itt épp kitömött állapotban az simogató sarokban.
S a vonatos élmények folytatódtak. Modellvasúton utazhattuk be Európát és Magyarországot.

Ha Keszthely, akkor Festetics-kastély és kastélypark.

Ezek voltunk mi. Fényképen és rajzon. 

Elhagyott kastélyok nyomában

Elhagyott házak után elhagyott kastélyok nyomába eredtem. Ezek a képek júliusban készültek Horvátországban.

Darda, Eszterhazy-kastély

Ha nem a klasszikus horvát tengerpart felé autózunk, hanem a déli határt Mohács irányából közelítjük meg, akkor rájövünk, hogy a mi Baranya megyénk nem ér véget a határnál. A határ túloldalán folytatódik Baranya, csak éppen itt Baranja-nak hívják.

Itt is a magyar falusi képhez hasonló utcák, házak, földek fogadnak. Ne feledjük, ez a Duna-Dráva völgye, nagyon termékeny terület, gazdag halakban, vadakban. Innen látszódik a pécsi Mecsek csúcsa és a Villányi-borvidék is. És igen, itt is vannak kisebb dombok, borászatok. Meg sok almafa.

Aztán a falvakon áthaladva érdekes táblákat látni. Az egyik egy Eszterházy-kastélyhoz irányít. A Darda (Dárda) nevű település határában kétszintes U alakú későbarokk-neoklasszicista stílusú épület áll. Üresen, elhagyatva. Hiányoznak az ablakai, a teteje még épphogy tartja magát. Az épület körül óriási fák jelzik, hogy itt valaha gondozott kert, park volt. A régi kerítésből még a kapu megvan. Egyébként egy közeli kocsma mutat csak életjelet és a kastély melletti focipályán folyik épp edzés.

Aztán autózok tovább és újabb gyöngyszemre bukkanok. Bellye nevű település mellett már az útról látszódik egy ősfás park és egy magas, kihalt épület. Itt útbaigazító tábla nincs, így csak vakon indulok el a "látványosság" felé. S aztán többet találok, mint gondoltam.

Bellye, Savoyai Jenő vadászkastélya

Egy hatalamas, régi birtokközpontba keveredek. A platánok és gesztenyefák között szépen elrendezve klasszicista stílusú kétszintes épület, mögötte egy helyi horvát táblán Mária Krisztina Parkot jelez. Ezek szerint a Habsburgoknak is van az itteni birtokokhoz némi köze. Utána olvastam, és kiderült: a török kiűzéséért jutalmul kapta Savoyai Jenő herceg a Habsburg uralkodótól az itteni birtokokat. Aztán ő vadászkastélyt épített a területre, de igazán sosem élt itt. 

A "főépület" mellett kis kápolna, mögötte pedig az uradalmi, cselédségi épületek.  Ezekben még ma is élnek, amolyan ikerházak, társasházak lettek. Van amelyik felújítva, de a többség romos állapotban. Az uradalmi épületek mögött pedig raktárak, traktorok, kicsit lejjebb a helyi posta és kisbolt. Itt a feeling már inkább retro-szocialista: a régi történelmi épületeket szocialista szobrok és jelképek díszítik. De kihalt minden. Az épületek üresek, romosak. S mint kiderült, a főépületig, a valódi vadászkastélyig el sem jutottam. Szóval ide még vissza kell jönni. 

Szóval a történelem tovább él. Minden kor rajta hagyja a nyomát az épületeken, utcákon, településeken. Érdemes nyitott szemmel járni és az útikönyvek által nem említett, s utak által elkerült helyekre is bemenni. 

Bővebben Dárda településről: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/D%C3%A1rda_(telep%C3%BCl%C3%A9s)

Bővebben Bellye településről: http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_tortenet.php?azonosito=5516&betuazonosito=B

A Hamasz fia

A mostani olvasmányommal egy olyan országba utaztam, mely nem is létezik. Palesztinába. A hírekben olyan sokat hallunk az izraeli konfliktusról, a harcokról arabok és zsidók között. Most testközelből ismerhettem meg ezt a furcsa helyet. Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia című önéletrajzi művét magyarra is lefordították. Olvassátok.

Ha valakinek azt mondod, Közel-Kelet, akkor egymás ellen feszülő indulatok, öngyilkos merénylők, muszlim hitű arabok és furcsa, ősi zsidó valláshoz tartozó népek jutnak eszébe. A legritkábban gondolunk arra, hogy a Közel-Kelet a kultúra bölcsője, a Paradicsom. Innen indultak el ősi civilizációk, maga a teremtés is itt jelölte ki az Édenkert határait. Itt éltek a bibliai népek, az ősatyák, ezen a tájon járt Jézus, és igen, itt tért meg Pál a damaszkuszi úton, vagy éppen itt kapott elhívást Mohamed próféta.

A 21. századi térképen olyan országok foglalták el a "Paradicsomot" mint Szíria, Libanon, Jordánia, Izráel (Palesztina), Irak, Irán... Nem épp a legbékésebb országok, nem épp a legbékésebb emberek. Hogyan jutottunk idáig? Hogyan lett a békés, Isten által vezetett népekből egymást gyilkoló, gyűlölő háborús övezet, ahol minden van csak épp szeretet és béke nincs?

A könyv írója egy velem egykorú srác. Palesztinában született hívő muzulmán családban. Apja bölcs tanító, de ugyanakkor a Hamasz politikai szervezet alapító tagja. S ez megpecsételte az egész család életét. A Hamasz a palesztin állam önállóságáért küzd Izráellel szemben. Kezdetben ez békés, érdekérvényesítő szervezetként indult, ám néhány elvakult muzulmán önkéntes akciója felszította a gyűlöletet és az első majd második intifádához vezetett. A 2o. század második felében mindennaposak lettek az akciók az izráeli zsidók és palesztinok között. A Hamasz mellett más szervezetek is megjelentek, az egyik épp Arafat vezetésével. Voltak békére, megegyezésre törekvők, ám őket vagy meggyilkolták vagy ellehetetlenítették. A harc és gyűlölet lett a létezés alapja ezen a tájon.

S ebben a káoszban van egy fiú, aki a legközelebb van a tűzfészekhez. 18 éves korától rendszeresen ül börtönben, mert veszélyes alak, akinek az apja egy szervezet vezetője. Palesztinként alkut köt a zsidó titkosszolgálattal és nekik kémkedik. Ám a kémkedése nem a palesztinok megbuktatására irányul, hanem az elvakult terrorakciók felfedésére, a felelősök időbeni lekapcsolására. Nem a gyűlölet és a gyilkolás hajtja, hanem a megbékélés, az életmentés. Eljut egy pontig, ahol kezd szembefordulni a Korán Allah-ja és a Mohamed által hirdetett negatív indulatokkal, s helyette az Újszövetségben megismert Jézus pozitív, szeretetre és békére törekvő mintáját kezdi el követni. Teszi ezt zsidók és arabok között, titokban.

A könyv egy őszinte hitvallás. Olvassa el mindenki, aki érteni és érezni akar. S nem csak legyinteni az arab terrora, vagy éppen a zsidók önálló hazáért folytatott harcára. A 2o11-ben kiadott könyvből már film is készült.

Bővebb infó az íróról: www.sonofhamas.com

A Völgy

A Völgy a Művészetek völgye. Immár 27. éve szervezik a Káli-medence falvaiban. Idén kivételesen nem egy napra, hanem egy egész hétvégére eljutottunk ide.

Református Udvar,Taliándörögd

 Sátortábor az öcsi református templom udvarán

 A Völgy-élmény egy napban sok, több napban kevés. Amikor csak egy napot töltöttem itt, a tömegen, a hőségen és a végtelen programok mellett nem tudtam megérkezni. Ehhez több napra van szükség. Most három napot kempingeztünk a Református Udvar szervezői csapatánál. Sátrunkat az Öcs nevű falu nem használt református templomának udvarán állítottuk fel. Kerti csap volt és pottyantós budi. No meg falusi hangulat, ősrégi falak, kedves vendéglátók.

Volt, aki a templomban aludt.

Bázisunk Öcs mellett Taliándörögd volt. Az itteni (még használatban lévő) templomudvarban az idei Refortmátus Udvar témája a Ládafia volt. A kert közepén ősrégi utazóládák, bőröndök, kosarak sorakoztak. Bennük sok-sok kreatív installációval, "kiállítással", találós kérdéssel. A reformáció 5oo évére egy kiszuperált Wartburg gépkocsi és az abban szóló Luther Rádió emlékeztetett. Aki betért az udvarba, finom kávét, limonádét ihatott a Sufni Irodalmi Kávéházban, ahol a kávézó valóban egy sufniban, düledező hátsó helyiségben volt berendezve.

De mi köze van egy Wartburgnak Lutherhez?

Sok-sok ismerőssel találkozhattunk itt. Festőművész barátommal, Votin Dórával. Az ő "Láthatatlan képek" kiállítása töltötte be a templom falait. Vezetésével festő workshop működött délutánonként, ahol a Völgy 9 napja alatt egy 9 kazettából álló mennyezetet festettek meg a "Lélek gyümölcsei" alapján.

21. századi festett kazettás mennyezet

Rabláda

Az udvarban volt Narnia, vagyis a ruhásszekrény mögé rejtett Mennyország és Boldogság Kertje. S még mindig csak a Református Udvarban járunk!

Narnia bejárata

"Ha tudom is, hogy holnap elpusztul a világ, akkor is ültetnék egy almafát." Luther Márton

Eljutottunk azért a szomszédos Evangélikus Udvarba is, ahol szintén a reformációra emlékeztek játékkal, nyomdagéppel, Luther és Kálvin sörrel. Itt Weöres Sándor esten vettünk részt, ahol Gryllus Dániel és Fabiny Tamás zenében, versben, gondolatokban emlékeztek meg a költőről.

Evangélikus udvar

Taliándörögd mellett természetesen nem maradhatott ki Kapolcs sem. A Kaláka Udvarban egymást érték a népzenei és verses programok. Vasárnap pedig ökumenikus istentisztelet volt evangélikus, református és katolikus közreműködéssel, "sztárfellépőkkel". Jó volt itt (is) találkozni olyan művészekkel, mint Szirtes Edina Mókus, Harcsa Veronika, Lacfi János. Ettünk itt spóron sütött töltött krumplilángost (laska), rétest. A patakparton sorakozó kézműves árusok mellett pedig nem mehettünk el vásárfia nélkül.

Ökumenikus istentisztelet vasárnap délelőtt

Este a nagykoncerteké volt a főszerep. A Panoráma színpadon egy új kedvencem, a francia jazz-zenekar, a Nouvelle Vague játszott. Ugyanitt lépett fel Szabó Balázs is. A szomszédos Kőbánya színpadát pedig a Margaret Island varázsolta bulihellyé.

Színházi élményt a Momentán Társulat udvara adott nekünk. Mácsai Pál: Azt meséld el Pista! monodrámájára nem lehet Budapesten jegyet kapni. Így a szabad térben, a füvön ülve hallgattuk meg az előadást, mely Örkény életútját követi végig.

A grátisz szivárvány a Hegyestű fölött

Egy darabig még eltart az sok-sok élmény feldolgozása. De az biztos: jövőre újra itt leszünk, legalább egy hétvégéig!