Sorsok Irakban

Mostanában női sorsokon keresztül ismerem meg a világot. Az olvasmányaim között akadnak fikciók és valós történetek. A legutóbbi egy dokumentumregény, egy valós történet Irakból.

Farida Khalaf: Az Iszlám Állam rabszolgája voltam című könyve megdöbbentő vallomás a közelmúltból, sőt, napjainkból. A hírekből ismert Iszlám Állam (IS, ISIS) rémtettei mindnyájunkat megdöbbentenek, de testközelből csak az ilyen történeteken ismerhetjük meg. Kívülről nézve az arab és az iszlám világ válságának, saját ügyének gondolhatnánk az eseményeket, de valójában ez érint mindenkit: keresztényt, európait, bárkit.

Farida átlagos 18 éves lány, akinek éles az esze és matematikatanár szeretne lenni. Szüleivel és és fiútestvéreivel él egy vidéki kisvárosban. Irakiként ő is egy kisebbség tagja: kurd és jazidi, amely egy sajátos, nem muszlim vallás. 2o14 nyarán az ő vidéküket is eléri az ISIS, s ők nem tudnak hová menekülni: a település összes lakóját összeterelik, majd csoportokba osztják őket. A férfiakkal végeznek, hiszen egy más, "sátáni" vallást követnek és nem hajlandóak hitüket feladni. A fiatal fiúkat katonának viszik, a lányokat és asszonyokat rabszolgának, szexrabszolgának.

Farida éles eszének köszönheti hogy túlélte a többhónapos borzalmat. Éhezve, fizikailag és lelkileg bántalmazva próbál túlélni. Bár ő is megpróbált öngyilkosságot, s szökést, nem tud hová menekülni. A szélsőséges harcosok egymás között adják és veszik a lányokat. Valóságos emberkereskedelem működik, ahol ha meguntak egy nőt, tovább adják. Farida is így vándorol "gazdái" között, míg egy napon hat lány vezetőjeként sikerül megszökniük a sivatagi táborhelyről.

Történetét azért ismerheti meg a világ, mert egy kurd menekülttáborba jutva szociális munkások próbálnak segíteni a megszégyenített és lenézett lányokon. Ő a saját elbeszélésén keresztül adja  a világ tudtára, hogy milyen borzalmak történnek ma, s mennyiféle szenvedést kell ezeknek a vétlen családoknak elviselniük. A történet elmondása közben ő is gyógyul, erősödik.

Litván tragédia

Ruta Sepetys Amerikában született litván menekültek gyermekeként. Regényében szülei és nagyszülei megpróbáltatását meséli el a 2. világháború idején. A könyv címe: Árnyalatnyi remény.

A történet 1941-ben kezdődik Litvániában. A balti államokat lerohanják az oroszok, s az értelmiségi családokat kitelepítik. Lina és családja 2o percet kap, hogy összepakolja a holmiját, majd anyjával és Jonas öccsével egy teherautón szállítják el őket. A teherautóról marhavagonokba kerülnek, s megkezdődik többhetes, kíméletlen utazásuk Szibéria felé.

Nem tudják, hová tartanak és nem tudják a kitelepítésük okát sem. A többi "utastárssal" próbálnak rájönni, hogy merre tartanak és miért. Az embertelen körülmények között van, aki megbolondul, van, aki megbetegszik, vagy éppen meghal. S vannak, akiket a szeretet és az emberség még a legnehezebb körülmények között sem hagy el és igyekeznek túlélni és másokkal összefogva egymáson segíteni.

A család végül egy altáji kolhozba kerül, ahol egy fabódéban laknak, s répaföldön dolgoznak. Még hírt is kapnak az apáról, akit egy távoli börtönben tartanak fogva. A túlélésre és a reményre rendezkednek be, alig kapnak ételt, viszonyt kemény földmunkát kell végezniük. Lina közben nagylánnyá cseperedik, s még egy "udvarlót" is talál.

Viszont a kialakult állapot megszűnik, amikor többüket tovább költöztetik, az északi sarkkör vidékére, ahol fél évig a hó és a jég az úr. A család próbál összetartani, de nehezen veszik fel a harcot a betegségek, a fagy, a nélkülözéssel szemben. A két testvér anya nélkül marad, s mint a történet végén kiderül, több mint 1o évig raboskodnak a civilizációtól távol.

Az írónő regényével erre az eltitkolt és még ma is tagadott történelmi korszakra hívja fel a figyelmet. A sztálini kitelepítések az összes balti államot érintették, s a lakosság csaknem harmada pusztult el ezalatt. Akik visszatértek, nem beszélhettek a megpróbáltatásaikról.

A könyv nem romantikus regény, ám mégis sok szépség és költőiség rejlik benne. A szeretet és az emberi intelligencia győz benne a gyűlölet és a halál felett.

Szlovákul szeretni

Durica Katarina regényének a címe ez, ezzel a nyári romantikus olvasmánnyal nemcsak a szomszédos Szlovákiába "kirándultam". Hiszen a történet több helyszínen játszódik: az afrikai Tanzánia, Tunézia, Ruanda, Bécs, Budapest, Pozsony, Svájc a legfontosabb helyszínek.

A főhősnő Petra, aki egy felvidéki magyar lány. Ám leginkább kozmopolita nő, aki egy bécsi galériában dolgozik, műtárgyakért több hétre Afrikába utazik, hogy aztán hazatérjen szlovákiai családjához.

A könyv "alcíme": hazatérni annyi, mint elszámolni mindazzal, amit magad mögött hagytál. Annak ellenére, hogy egy nagy utazásról szól a könyv, ez inkább a hazatalálás regénye.

Hol van az igaz otthon? Hol érezheti magát otthon egy idegen országba kisebbségiként született lány? Hogyan boldogulhat tanult nyelvein a nyugati világban? S mi van, ha a szerelem épp ott talál rá, ahol nem számít rá, egy intelligens afrikai képében?

A könyv fordulatos, szórakoztató, romantikus. Kiváló olvasmány egy laza nyári napra.

Interjú az írőnővel

Boszorkanyok ideje

Boszorkanyok leteznek? Arni Porarinson regenyenek a cime A boszorkany ideje. Ugyan egy elo boszorkannyal sem talalkozhatunk benne, am annal sejtelmesebb, titokzatosabb tajakra kalauzol minket az iro Izlandon.

Ez volt a kovetkezo skandinav konyv, amit olvastam. Mostanaban jelent meg magyarul. Iroja Izland egyik legismertebb iroja. Izlandrol keveset tudunk: egy szigetorszag a huvos tengeren, tavol a kontinenstol. Egy orszag, ahol par szazezren laknak, viking elodokkel rendelkeznek, szokek, kek szemuek. Egy videk, ahol tobbnyire borongos es hideg a taj.

A regeny egy videki varosban jatszodik, ide helyezik a tortenet meselojet az orszagos napilap ujsagirojat es kollegait. Izgalmas hirek utan kell kutatniuk, hogy a reykjaviki hirek mellett videkrol is halljanak az olvasok. Ottletuk elejen tobb halaleset is tortenik a csendes varoskaban, s bar sok osszefugges nincs az esetek kozott, Einar nyomozasba kezd. 

Vadvizi evezes kozben zuhan a vizbe, majd meghal egy no. Szinhazi eloadasra keszulve rejtelyesen eltunik, majd elokerul egy diak holtteste. Kesobb egy diaklany is elhunyt. A rendorok nem talalnak megfejtest, viszont az ujsagiro erdekes szalakat boncolgat. Beszel a helyiekkel, a diakokkal, szulokkel, tanarokkal, s osszerakja a rejtelyt. 

Elnezest, de a billentyuzetemrol eltuntek az ekezetek.

Kölcsöngyerek visszajár

Idén először szülők nélkül maradtak Magyarországon a testvérem francia-magyar gyerekei. Ez igazán nagy kihívások elé állította a nagyszülőket, ugyanis több hétre kell izgalmas programokkal szórakoztatni és értelmesen lefoglalni egy három és egy 4 és fél évest.

Magyar futballhuligánok

Lovasnapon francia drukkerekkel

A múlt héten pár napot én is velük töltöttem, s mondhatni a két kicsi elég jól beilleszkedett a magyar vidéki életbe. Esténként a szomszéd gyerkőcökkel bandáznak az utcán, játszanak a porban, ahogyan mi is tettük ezt annak idején. Strandoltunk, vagy az udvarban pocsoltunk.

Strandon

Meggyszedés

A kicsik a munkákból is kiveszik a részüket: segítenek a főzésben, a takarításban, sőt még az autóinkat is lemosták. A mellékelt képek meséljenek helyettem.

Autómosás

Tiszai kompnál

  

S persze a virágmező sem maradhatott ki, itt épp napraforgókkal

Ausztriai kitérő

Ausztriában mostanság elég gyakran utaztam. Egyrészt közel van, másrészt unokaöcsém ott tanult, így nála ingyen szállást lehetett kapni.

Diplomaosztón az ünnepelttel

Nemrégiben viszont elvégezte az iskoláit, s a diplomaosztójára utaztunk ki Kremsbe. Ez most az utolsó ilyen utunk, egy ideig nem tudjuk őt itt meglátogatni. Az ünnepség közvetlen volt és családias, német-angol nyelven, barátságos keretek között zajlott az egyetem campusán. Aztán egy helyi Heurigam-ban ettünk egy finomat.

Stift Göttweig

 

Az apátsági templom - Világörökség része

S persze tudtunk kicsit kirándulni is. A közeli hegytetőn álló Stift Göttweig apátságához autóval mentünk fel. A barokk épületektől csodás kilátás nyílt a Duna völgyére, a szőlősdombokra.

Panoráma az apátságtól

Fürödtünk egy duzzasztógát fölötti tóban, ahol fenyőerdővel körülvéve, kilátással több várra élvezhettük a hőségben a hűsítő vizet. Sétáltunk barokk macskaköves utcákon, autóztunk búzamezők és virágzó mákmezők között.

Ez nem pipacs, hanem mákvirág. Ilyet itthon nem láthatunk, mert betiltották. 

Dunaparti ünneplés

Nagyranőtt keresztfiammal

Jamaikai fantázia

Következő könyves utazásom Jamaika-Kanada-USA háromszögben zajlott. Nalo Hopkinson eredetileg jamaikai, de Kanadában és az USA-ban él. Az írónő fantáziája határtalan, könyveiért megkapta a világ fantasy díját. Elbeszélések gyűjteménye a Falling in Love with Hominids (Szerelem emberszabásúakkal).

A kulturális keveredés szinte minden írásában tetten érhető. Sosem lehet tudni, mikor vált át a valóságos, hihető történet a képzelet világára. Előfordulhat, hogy a 13. emeleti lakásában nyugodtan üldögélő főhőshöz egy elefánt ront be hirtelen, vagy éppen egy hétköznapi fa válik szörnyszülötté.

Történeteit rövid magyarázattal kezdni, ahol Hopkinson leírja az írások születésének mikéntjét, az ihlető forrást. Gyakran gyerekdalok, mondókák, közmondások ihletik meg, vagy éppen egy felkérés előadásra, egy munka. Hősei magukon viselik korunk megosztottságát: van köztük fekete, teen bullying (tinédzserek által szekált), testben fogyatékos, vagy éppen túlsúlyos.

Nem könnyű olvasmányok ezek. Egyrészt az angol nyelv csavaros kifejezései miatt, másrészt a meglepetésszerű fordulatoknak köszönhetően. Ha valaki mégis erre a kihívásra vágyik, szívesen kölcsönadom a könyvet.

Balatoni bicajtúra

Két keréken a Balaton körül. Már kisebb túrákat tettem a tó körül, viszont évek óta halogattam a tó megkerülését. Aztán idén két lelkes társsal sikerült útra kelnünk, s 3 nap alatt ha nem is a teljes tavat, de egy jó részét letekertük.

 Zala folyó torkolata a Balatonnál 

3 nap, 2 éjszaka és 15o km. A hőmérő végig 3o fok fölött volt, ezért korán reggel indultunk, s délidőben mindig egy strandon hűsöltünk, Sátrat és egyéb kellékeket nem vittünk magunkkal, minimál csomaggal tekertünk, ezért esténként kempingek helyett szobakiadós helyeket választottunk. De szállást találni nem is volt olyan egyszerű.

Fenékpuszta római kori romjai

A kiindulópont természetesen Balatonberény volt. Keszthely felé indultunk, első megállónk a Zala folyó torkolatánál volt, ami Somogy és Zala megye határán van, s egy festői híd vezet át rajta. Aztán Fenékpuszta jött, ahol egy római kori település több épületének alapja látszódik (pl. egy hatalmas terményraktáré, amit bazilikának hittem), s itt van a Festetics grófok ménesének épülete és egy nyári rezidenciája.

Szent Mihály kápolna

Keszthelyen a parti sétányon pihentünk meg, majd Vonyarcvashegy vadonatúj kikötője mellett tekertünk. Következő megállónk a falu határában egy magaslaton álló Szent Mihály kápolnánál volt. Itt már többször is jártam, mindig lenyűgöz a hely hangulata, nyugalma, a kilátás a tó felé. Ez a Balaton egyetlen halászkápolnája, ami 4o halász csodás megmenekülésének állít emléket a barokk időkből.

Az első balatoni strandélmény természetesen keszeggel és sörrel

Vonyarc után Balatonedericsen a strandon pihentünk meg. Innen már csodás kilátás nyílik Badacsonyra, Szigligetre, a vulkáni kúpokra. A víz idén hihetetlenül tiszta, s a tó csordultig tele van. A hőmérséklete 24-26 fokos, ami igencsak kellemes fürdéshez. Az északi parton ráadásul nem olyan sekély, így lehet rendesen úszni. Edericstől már szőlősdombok mentén haladtunk, Szigligetre jó kis kaptatón kellett felmennünk, ám odafent várt a jutalom: a Várkávézó gyümölcsös fagylaltja, s a régi udvar hűvöse. A nádfedeles házakat és a várat most kihagytuk, ide többször érdemes visszatérni.

Kilátás a balatonedericsi strandról

Szigliget

Szigliget után már a Badacsony "hegy" irányába kanyarodtunk. Badacsonytördemic-Badacsonytomaj-Badacsonyörs települések alkotják ezt a részt, összenőve. Itt nem külön bicajút van, hanem a Római útnak nevezett régi szőlők között vezető csendes úton haladtunk. Sok szép régi pinceház, nyaraló, varázslatos kilátás a Balatonra, s a hegy bazaltsípjaira. Sok borászat, bazaltkövekből épült macskaköves út és fekete-vörös házak, templom után jutottunk el az aznap esti szállásunkig. A fáradtság miatt helybe rendeltünk vacsit és itókát, így a badacsonyi borozás kimaradt.

Badacsony

A megfáradt túratársak és a másnapi tervek

Másnap egy kis kitérőt tettünk a Balaton-felvidékre. A parton található Ábrahámhegyről tekertünk be a hegyek mögötti felvidékre. Pár kilométer, s Salföldre értünk, ahol a legelőt kőtenger borítja. Ezek a hatalmas lapos kövek a vulkáni kitörés emlékei. A falu egy varázslatos művésztanya, sok szép régi felújított házzal, templommal, majorral.

Salföldön még a buszmegálló is tájba illő. Mi az ég kékjéhez öltöztünk. 

Salföldről Kékkút felé tekertünk tovább, ami szintén egy másik mesés település nádfedeles virágos házakkal. A falu határában kulacsainkat feltöltöttük a kékkúti Theodóra forrás vizével. A Balaton-felvidéken még egy település jött, Kővágóörs. A falu előtt újjáépítették a régi mosóházat, amin keresztül folyik a patak.

Kékkút, Theodóra forrás

A partot Révfülöpnél értük el, itt a szőlődombokról hatalmas tempóban suhantunk le. A parthoz közel áll egy régi árpádkori templom az Ecseri templom, amit nem jelöl tábla, s még a füvet sem kaszálják erre. Viszont a falak és ívek hangulata varázslatos.

Ecseri templomrom

Innentől újra a parti kerékpárúton haladtunk, Zánka úttörőtábora mellett, hogy végül Balatonakali strandján megpihenjünk. Itt már elég sokan vannak az utakon, sűrű a forgalom. Este gurultunk tövább Balatonudvari és  Örvényes felé, ahol a legendás szív alakú síremlékek mellett vezetett az utunk. A falu határában van egy régi vizimalom is, festői patakocska folyik át az udvarán.

Balatonakali két festői temploma

Épp egy emelkedőt gyűrűnk le

Balatonudvari szív alakú sírjai

és a vizimalom udvara

S már el is értük Aszófőt, itt volt szállásunk. Ez a falu a Tihanyi-félsziget "bejáratánál" fekszik, így innen este még eltekertünk Tihany felé, s Balatonfüred parti sétányán vacsiztunk, boroztunk, fagyiztunk. Balatonfüred elég tömeges hely lett, hangos, forgalmas, de még így is átjön a régi idők hangulata. Bicajunkkal csak úgy suhantunk a lépésben haladó kocsik között, este pedig a viharzóna szélén villámok és eső kíséretében aludtunk el a kölcsönbe kapott sátrakban.

Füredi borélmények

Búzamező és búzavirág a Tihanyi-félszigetnél

Tihany felé a sajkodi lehatjónál egy újjáépített árpádkori templom mellett mentünk el. A tihanyi bicajút nagyon festői, s a parti úton csak kevés emelkedő van. Az út mellett sok szabadstrand, horgászhely, ide még vissza kell jönni. A falu parti szélét érintettük, a hajókikötőt, majd a rév-megállót. Soha nem utaztam még a Tihany-Szántód réven, ami nagyon gyorsan közlekedik, alig kell rá várni. Így itt lecsíptük a tó csücskét és rövidítettünk a túrán.

Tihany-Szántód rév

 Balatonszárszó, József Attila emlékmű

A déliparton Szántódtól már sima, egyenes utunk volt. Balatonföldvár, Balatonszárszó, itt a parton a József Attila emlékművet néztük meg. Majd Balatonszemesen a szabadstrandon úsztunk, napoztunk, s vártuk, hogy asztalt kapjunk a falu és a Balaton legendás éttermébe, a Kistücsökbe.

Az étterem a főút mellett egy régi házban lett kialakítva, de elegáns modern stílusban. A hatalmas teraszon mindig teltház van, mi ebédre foglaltunk asztalt. A kiszolgálás nagyon udvarias és közvetlen, az ételek pedig hamar és frissen készültek szezonális termékekből.

Kacsasült

Hideg meggylevest ettem bazsalikommal és sonkával, ami főzés nélkül készült és érdekes sós-fanyar íze volt. A nyári melegben nem is kellett más. Főételnek sült kacsamellett rendeltem rebarbarás-málnás szósszal, ami szintén a nyár ízeit csempészte a tányéromra. Az ételek mellé fröccsöt és limonádét ittunk, s igen nehéz volt utána újra bringára szállni. Mivel az időnk elfogyott, vonattal robogtunk vissza Berénybe, hogy aztán majd valamikor ősszel a kimaradt szakaszt letekerjük.

Bringával a vonaton

A csapat