Levendulalila

Az elmúlt néhány hét a lila szín jegyében telt. Először egy furcsa világoslila színű mezőre lettem figyelmes Hévíz és Keszthely között. A mező tele volt illatos virágokkal és sok-sok döngicsélő méhecskével.

Kiderült, hogy facelia, vagyis mézontófű az általam nem ismert virág neve, ami egy nagyon hasznos növény, hiszen amellett, hogy szép és mézet készítenek belőle a méhek, szárazon takarmánynak vagy díszítésnek is használják.

A múlt héten még több és még lilább élményem is volt. Először az otthoni kertünkben nyíló - és szintén méhek által igencsak kedvelt - levendulabokrokról gyűjtöttem be néhány csokornyi virágot. Közben eszembe jutott, hogy kipróbálhatnánk, milyen levendulaszörp jön létre a növényből. Így egy egyszerű recept segítségével cukoroldatban áztattuk a virágot egy éjszakán át, majd másnap csodálatos rózsaszín-lilás színű szörpöt önthettünk az üvegekbe. Nagyon finom lesz ez limonádéhoz adva!

Ha levendula, akkor Tihany és Balaton-felvidék. Ezt a tájat hasonlítják Toszkanához és Provence-hoz is. Ezeken a mediterrán tájakon pedig igencsak kedvelt virág a levendula. Egy ideje óriási mezőket ültetnek ide, s levendulából készült termékeket árulnak, sőt fesztivált is tartanak.

Éppen erre a hétvégére esett a Tihanyi Levendulafesztivál, ami egy hatalmas népünnepély. Már rég szerettem volna ide elmenni, viszont sokkal jobb dologban volt részem. Ahelyett, hogy az óriási tömegben izzadtunk volna, mi a Monoszló határában található Hazai Provence Vendégházhoz mentünk, s itt csodáltuk meg a levendulamezőket.

Többféle levendula is van: a francia levendula alacsonyabbra nő és sötétebb, az angol magasabb és világosabb. A virágmezőkön szabadon lehetett levendulát szedni, előtte csak meg kellett venni a különböző nagyságő kosarakat vagy papírszatyrokat. Mivel nekünk saját levendulánk van, ezért mi csak a látványban és az illatban töltődtünk.

Pipacspiros után levendulalila, mi jöhet még? Hát a napraforgómezők sárgája!