Aukción

Aukció, nem akció. Míg az általunk látogatott üzletekben gyakran van akció, aukcióra igencsak ritkán járunk. A legnagyobb aukciósházak is évente csak néhány alkalommal tartanak ilyen programot. Nemrég a Virág Judit Galéria tavaszi aukcióján jártam.

 Egy esős délután véletlenül láttam meg a galéria plakátját a Falk Miksa utcában: pár nap múlva lesz a tavaszi művészeti árverésük! Már rég be akartam menni ebbe a legendás és sikeres üzletbe, de össze kellett szednem minden bátorságomat, hogy be merjek lépni a magyar művészet eme szentélyébe. Végül nemcsak, hogy bementem, hanem még kiállítási katalógust is szereztem!

Már a katalógus mérete jelezte: nem mindennapi rendezvényről van szó. A többszáz oldalas, színes fotókkal illusztrált könyvben több, mint 2oo műtárgy szerepelt. Kizárólag magyar művészek alkotásai a 19. és 2o. századból. Főként festmények és grafikák, néhány szobor és Zsolnay porcelán. Ide el kell menni! Társamul festőművész barátomat hívtam, aki hozzáértő szemével talán tud nekem valamit tanítani. Erre gondoltam, mikor hónom alatt a katalógussal a Kongresszusi Központba érkeztem.

A programot nagyon flottul és egyszerűen szervezték. Az ajtóban a galéria tulajdonosa és vezetője, Virág Judit üdvözölte a vendégeket, természetesen külön figyelmet szentelve a vastag pénztárcával érkező gyűjtőknek. A pezsgő és frissítő a galéria ajándéka volt. A bejáratnál lehetett megkapni az árverési tárcsákat, az ezeken szereplő számmal lehetett licitálni. Sajnos én elég megcsappant bankszámlával érkeztem, így ezt a részét most kihagytam.

A tárgyakat sorszámuk alapján hozták be, s rögtön indult is az árverés. Két óra leforgása alatt csaknem az összes tárgy elkelt, ami azt jelenti, hogy percenként több árat is leütöttek!!! A múzeumokból ismert neves alkotók munkái sorakoztak: Munkácsy, Rippl-Rónai, Vaszary János, Paál László, Lotz Károly, Mednyánszky - őket ismertem leginkább. Mellettük a 2o. század nagyjai, akiket szinte itt tanultam meg: Kassák, Aba-Novák, Czigány Dezső, Scheiber Hugó.

Volt néhány kép, amire én is licitáltam volna. Például több kép volt Balaton-témában. Vaszary pasztellkék festménye 2 millióért kelt el, Egry József Séta a Balatonparton munkája 2,4 millióért, de lehetett kapni Mednyánszky grafikát 32o ezerért is akár. A legmagasabb áron Munkácsy Ülő nő című munkája kelt el, ezért 5o milliót kellett leszurkolni. De a több tízmilliós tételek között volt jónéhány festmény.

Az árverésre bocsájtott tárgyaknál már csak az árverező közönség volt érdekesebb. Nem mellesleg ezért jöttem, hogy feltérképezzem, kik azok, akik nem kevés pénzt szánnak a művészetre. A közönség soraiban főleg éltesebb korú arcokat láttam. Nyugdíjas néniket és bácsikat, megállapodott orvosok, jogászok, üzletemberek lehetnek ők, akik a megtakarításukat egy-egy műtárgyba fektetik. Másrészt a közönség soraiban lehettek az aukcióra bocsájtott tárgyak gazdái, akik valamilyen okból, de úgy döntöttek, hogy megválnak a neves műtől. Láttam nagymamikat korombéli unokával, lehetséges, hogy a leütött árat az unoka kapja meg örökségként?

Nemcsak személyesen, hanem telefonon, sőt az interneten is lehetett licitálni. Hát, elég idegölő lehet így alkudozni. A legnehezebb feladata az aukciót levezetőjének volt, persze ő a galéria névadója, aki művészettörténészként dolgozta bele magát az évtizedek alatt ebbe a szerepbe. Szünet nélkül és egyetlen pohár víz megivása nélkül vezette le az egész estét, mi ülve beleszédültünk ebbe a teljesítménybe. Nem véletlen, hogy olyan sok cikk jelent meg róla mostanában, főként, hogy nőként tudott érvényesülni ezen az igen szűk területen.