Igazi ajándék

Sokat gondolkodtam, hogyan írjak arról, ami már régóta foglalkoztat és bosszant. Hogyan lehetne harag és felháborodás nélkül írni valamiről, aminek szépnek, tisztának és szentnek kellene lennie. Ehelyett viszont káoszos, zajos, rohanós és szentség helyett nagyon is világi. Miről is szólnék? Hát a karácsonyról.

Úgy tűnik, mintha kettészakadt volna a világ: azokra, akik belül élik meg az ünnepet és képesek időt szakítani magukra és a nekik fontosakra, és azokra, akik a látszatra, a körítésre hajtva rohanak, bizonyítanak, belefeszülnek az ünnepre való készülésbe. Melyik csoportba szeretnénk tartozni? Te melyik csoportba tartozol?

Már november óta tele vannak az üzletek akciós ajánlatokkal és karácsonyi ajándéknak való holmival. Decemberben csak karácsonyi zene szól a hangszórókból, kigyúltak a karácsonyi fények, s két hete már az üzletekbe sem lehet bemenni, annyira felbolydult minden és mindenki. Minden a karácsonyról szól. Vagy egyáltalán nem...

Ha megkérdeznénk az ajándékért közelharcot folytató ideges és fáradt arcokat, hogy mit jelent nekik az ünnep, vajon mit válaszolnának? Feldiszített karácsonyfát? Ajándékokat? Közös étkezést a szeretteinkkel? Bejglit és szaloncukrot? Van valaki, aki kimondaná, vagy ki merné mondani mit is ünneplünk lényegében?

Mert a karácsony nem az illatos és kivilágított fenyőfáról szól. Nem is a szépen terített asztalon égő gyertyákról, a gyerekek öröméről, vagy az ajándékokról. Ez mind csak kellék vagy körítés.

A karácsony lényege az első karácsonyban van. Abban az ajándékban, amit nem csomagoltak díszes papírba aranyszalaggal átkötve. Viszont mégis a legértékesebb ajándék lett, amit valaha kaphattunk. Az az ajándék, amit évezredekkel érkezése előtt elterveztek és megjósoltak. Az az ajándék, amely kétezer év múltán is jelen van és él. Ha hagyjuk neki.

Mert nekünk kell teret és időt adnunk annak, aki miatt ez az egész "felhajtás" van. Ő nem tolakszik, nem követeli a figyelmet, nem áll ki a rivaldafénybe. Viszont képes egy kivilágítatlan sarokba is fényt és reményt hozni. Szeretetet.

Figyeljünk rá. S ekkor talán a karácsony is karácsony lesz, nem harácsony, ahogyan most sokan, sokfelé megélik.

"Üdvözítő született ma nektek." (Lukács evangéliuma 2,11)

Amerikából jöttek

Ez az év elég gazdag volt, ami a Magyarországra látogató amerikai-magyar ismerősöket illeti. Enese szeptemberi látogatásáról már írtam, viszont elfeledtem említeni, hogy tavasszal itt volt Eszti és Keve is! Ráadásként pedig, az év végére megérkezett Bende is!

Eszti és Keve

Ez azt jelenti, hogy az amerikai vendéglátó családom csaknem minden tagja megfordult idén kishazánkban. Eszti legnagyobbik fiát, Kevét jött meglátogatni, aki pár hétig az egyik miskolci gimnáziumban tanult. Esztivel tettünk egy izgalmas kirándulást Nógrádon (Kazár) át Borsodba (Miskolc).

Ősszel Kevéhez hasonlóan a második számú fiúk, Bendegúz töltött pár hetet ugyanabban a gimnáziumban Miskolcon. Vele sajnos már csak az elutazása előtt tudtam találkozni a repülőtéren. De még így is szuper volt megölelni a nagyra nőtt kajla fiút.

Bende meg én

Drágáim, várlak titeket jövőre is!

Kattantak - filmen

Egy rosszkor jött megfázás szobafogságra kényszerített. Mivel elég korlátozott, amit idehaza csinálni tudok - pl. nincs erőm olvasni és "értelmes" dolgokat csinálni - ezért maradt a passzív szórakozás: a filmnézés. Mostanában több helyen ajánlottak pár Oscar-dijas alkotást, amit még nem láttam. Hát épp ideje volt pótolni a lemaradást.

A Silver Linings Playbook (Napos oldal) főszereplője tavaly kapta meg a legjobb női színésznőnek járó szobrocskát, Jennifer Lawrence még alig múlt 2o éves, de már számtalan nagy filmben szerepelt (pl. Éhezők viadala). Ebben a moziban egy korán megözvegyült fiatal nőt alakít, aki férje halála után "indokoltan" megkattant. Nála kattantabb a film másik főhőse, akit Bradley Cooper alakít. A fickó 8 hónap elmegyógyintézet után a szüleinél próbál új életet kezdeni és visszanyerni volt feleségét. A két fiatal önsegítő módon egymást próbálja kihúzni a nihilből, ami sikerül is. A többi a filmből kiderül. Tetszett, hogy a mozi egy átlag amerikai családot mutat be valahol Philadelphia közelében. A képek nagyon emlékeztettek Clevelandre. 

A másik filmet jövőre terjesztik Oscarra, Augusztus Oklahomában a címe. Egy ismert színdarabot filmesítettek meg, rengeteg sztárral a főszerepekben. Meryl Streep játssza a családfő anyát, akinek író férje öngyilkos lesz. A temetés adja az apropót, hogy a család összejöjjön. Hazatérnek a lányok (köztük a legnagyobbat Julia Roberts játssza), s azok családja. Hozzák magukkal a régi sérelmeket, a jelenlegi életük fájdalmát. Szenzációsat alakít benne Meryl Streep, aki rákbetegként gyógyszerfüggő és neurotikus lett. A film elég lehangoló, de profin megcsinálva. Azért ez nem egy hétköznapi családi történetet mesél el, s nem is annyira átlagos amerikai (oklahomai préri) vidéken.

A harmadik film egyik főszereplője is Meryl Streep, ez a film nem kapott Oscart, de alakjai mégis megérdemelnék. A Prime (Első a szerelem) főhősét Uma Thurman játssza, aki 37 éves elvált nőként a pszichiátere segítségével (ezt alakítja Streep) próbál talpraállni. A véletlen úgy hozza, hogy összejön egy nála sokkal fiatalabb, 23 éves művész fiúval, aki megerősíti önbizalmát. A dolog csattanója, hogy a fiú a pszichiáter saját gyermeke, s mire ez kiderül, jó kis kalamajka keveredik. S történik mindez New Yorkban, napjainkban. (Na jó, ez egy 2oo6-os film.)

Woody Allen filme, a Blue Jasmine szintén Oscar-dijas. Főhőse Cate Blanchet a legjobb női főszereplőnek járó díjat kapta meg. A filmben két arcát ismerhetjük meg: a gondtalan, előkelő New Yorkban élő gazdag feleséget és a nincstelen, pánikbeteg, a csóri húgához menekülő san fransiscoi nőt. A filmben látványosan ütközik így a keleti part fennköltsége a nyugati part bohémságával. Blanchetre tökéletesen illik a Chanel-kösztümbe öltöztetett és még nincstelenként is Luis Vuitton táskát villogtató Jasmine szerepe. Az már más kérdés, hogy a film hőseként szemernyit sem tud fejlődni a történetben, semmit sem tanul magáról és az életről. 

E négy filmet látva jöttem rá: hát mostanában úgy tűnik, az őrültekről szóló filmeket díjazzák a szakértők. Légy egy kicsit zizi, neurotikus, vagy kattant, s biztos, hogy filmre visznek. Valószínűleg látványosabban lehet ilyen nem hétköznapi szerepekben tündökölni, mint az átlagos, normális életeket megmutató filmekben. 

Ha választanom kellene, az én díjam az Augusztus Oklahomában nyerné. Úgy mint film és úgy mint fő és mellékszereplők. Viszont a legszórakoztatóbb  Prime, s a legtanulságosabb a Blue Jasmine. Érdemes mindet megnézni!

Magyar zene

Sokan még mindig megkérdik tőlem, miért jó nekem Magyarországon lenni.

Nem győzném sorolni az érveket:
csodás az építészetünk (erről az ősszel a Nemzeti Építészeti Szalon kiállításán egy hatalmas gyűjteményben is meggyőződhettem),
nagyszerű színészeink, filmjeink, színházaink vannak (54 kapcsán írtam a filmekről, hamarosan színházi élményeimről is beszámolok),
finomak az ételeink és a boraink (be is szereztem nemrég badacsonyi finomságokat, no meg hoztam mándoki szilvalekvárt, diót, préselt almalevet és házipálinkát).
S utoljára hagytam a lényeget: csodás zenekaraink és zenészeink vannak.

Nemrég a Budapest Bár koncertjén járva döbbentem rá, mennyire jó zenét csinálnak a hozzáértők. Az alapzenekart 13 énekes egészítette ki, akik mind saját koncerteket adnak, saját együttesben zenélnek.

Most tőlük válogattam össze pár zeneszámot, amik a mostani évek slágerei és egész jó zenék.

Jó szórakozást!

  Anima Sound System – Csinálj gyermeket

  Annaand the Barbies feat. Kiss Tibi – Márti dala

  Boggie – Parfüm

    Dér Heni – Ég veled

    Halott Pénz – Van valami a levegőben

    HoneyBeast – A legnagyobb hős

    Kispál és a Borz – De szeretnék

    Kollár-Klemencz László – Ezt is elviszemmagammal

   Magna Cum Laude – Átkozott nők

    Péterfy Bori és a Loveband – Hajolj bele ahajamba

   Quimby – Ajjajaj

   Rúzsa Magdolna – Szerelem

   Szabó Balázs Bandája – Bájoló

Advent

A közelgő karácsonyra tekintettel már ünnepi díszbe öltöztettem nemcsak a lakást, de a vendégházunkat, a kinti erkélyemet is. A boltokban való nyomulás helyett idén kreatív ajándékokkal lepem meg a nekem fontosakat. Ügyelek arra, hogy vagy saját készítésű, vagy kedves ismerősöm által készített ajándékot adjak.

 Így kapnak tőlem bio kozmetikumot a barátaim: egyik ügyes kollégám néhány természetes összetevőből készít illatos és olcsó szappanokat, deot, fürdősót, fürdőbombát. Másik kedves ismerősöm népi iparművészként csuhét fon. Karácsony alkalmából angyalkákat, csillagokat, díszeket, egész betlehemet varázsol a kezével. S hát elmaradhatatlan a szaloncukor is, de nem az ipari, vagy gagyi, hanem a finom minőségi Stühmer csoki. Ennyi. És kész is az idei ajándéklista.


Az ajándékok mellett a karácsony a várakozásról szól. Várjuk a fényt, Jézus eljövetelét. A fényt izzófüzérekkel keltjük életre, idén nálam bent és kint is világít egy-egy füzér. Illatos gyertyát gyújtunk, mécsesbe pislákoló fényt csempészünk. Elszakadhatunk a klasszikus négy gyertyás adventi koszorútól. Ehelyett meggyújthatunk egyetlen vaskos gyertyát, melyen számok vagy rovátkák jelzik a négy hetet. Nálam most ilyen gyertya ég.

Koszorút is magam készítettem a ház körül és a határban található növényekből. Szőlőindából fontam meg a koszorú alapját, amit egyszerű olajfestékkel fehérre festettem. Erre került a fenyőág, száraz növényi termések, csipkebogyó és egy masnival már ki is akaszthatjuk.

Azért, hogy színt csempésszünk a lakásba, érdemes színes virágokat venni illetve hajtatni. A klasszikus mikulásvirág mellett most van szezonja az amarilisznek, az enyém hatalmas négy virágot hozott, s most a másik szárán fognak előbújni a virágok újra. A karácsony színe a vörös, arany, zöld, ezüst, érdemes ezekkel a színekkel kiegészítőket tenni a szobákba. Cseréljük le a párnahuzatokat, a függönyt, néhány dísz és már kész is.

Advent van. Csendesedjünk el, lassuljunk le és várakozzunk. Ünnepeljünk.
Szánjunk időt egymásra, magunkra, a nekünk fontosakra.