Táskamánia

A nők többsége odavan a divatért. Nincs az a szekrény, ami elegendő lenne a ruháink számára. Mégis szezononként újabb darabokat kell beszereznünk. Van, aki a ruhákért lelkesedik, más a cipőkért. Én cipőtéren visszafogott vagyok. Inkább a kevesebb, de kényelmesebb darabokra szavazok. 

Táskák tekintetében az utóbbi időben szállt el velem a ló. A készen kapható női táskák többsége műanyag, műbőr, ízléstelen díszítéssel és ormótlan formákkal. Ezért most újra egyedi készítésű táskát szavaztam meg magamnak, rögtön kettőt is.

A standard laptoptáskák nem túl nőiesek. Bőröndszerűek, feketék, hatalmasak. Ehelyett a Wamp piacán egy kézműves laptop táskára figyeltem fel, ráadásul fekete-fehér virágos színben! Hát ez biztos nem jön szembe az utcán, mivel egyedileg, a saját laptopom méretére készítette a Suziartbag rugalmas és kreatív alkotója. 

Aztán morfondíroztam, hogy laptopomhoz már van táskám, de jó lenne valami nőies táska a téli szezonra. Színben a szürke-fekete kombináció mellett maradtam, mert ilyen színű kabátjaim vannak, s ez a párosítás az egyéb színekhez is illik. Egy jó bőrtáska vagyonokba kerül az üzletekben, a műbőrök pedig elég gyatrák. A Meska oldalán kerestem ezért magamnak kézműves készítőt, aki méretben és színben nekem való táskát szerkeszt. Íme! 

Szóval jöhet tél, eső, hó, én már felkészültem!

Csapatmunka

Vállalati környezetben mindennapos szakzsargon kering: csapatmunka, hatékonyság, ügyfélközpontúság, szakértői hozzáállás, projektmenedzsment, motiváció. Kicsit absztrakt szavak ezek, melyeknek mindenki tudja a jelentését, ám mintha mégsem értenénk, mégsem töltenénk meg azokat tartalommal, mélységgel, részletekkel.

Bár a szavak embere vagyok kommunikációs szakiként, de szeretem megtölteni az általunk kimondott vagy leírt dolgokat tartalommal. Ezért napi szinten küzdök kollégákkal és vezetőkkel, hogy ne csak üres frázisokat mondjunk, ne csak jó hangzó kulcsszavakat sorjázzunk egy prezentációban, hanem valódi, tartalmas, szakértői szolgáltatást nyújtsunk a szavakon túl.

Mivel szakmaiságot ritkán kapok a megbízóimtól és alkalmazóimtól, ezért én magam megyek utána az útmutatást adó szakirodalomnak, cikkeknek, rendezvényeknek, könyveknek. Mostanság két értékes könyvet is elolvastam a témában, most ezekről számolok be.

A Motiváció 3.0 Daniel H. Pink könyve. Már több éve megjelent, de számomra most vált aktuálissá a tartalma. Nagyszerűen szembesíti benne a mai kor emberét, vezetőit az egyéni motivációkkal, a beosztottak gondolkodásmódjával. A motiváció lehet belső, biológiai alapú (pl. ha éhesek vagyunk, bármit megteszünk egy tál ételért - ez a "motiváció 1.0"), vagy külső, jutalmazás-bűntetés alapú.

A "motiváció 2.0" kora már lejárt, hiszen a jutalommal való elismerés és a bűntetéssel való fenyegetés már nem elegendő a modern kor emberének. Ennél többre, másra vágyunk. Az igazi megelégedést és motivációt a belső jutalmazás adja, amikor igazán élvezzük a feladatot, s "flow"-élményünk van. Ha ez nincs meg, lassabbak vagyunk, stresszesebbek, többet hibázunk.

Tehát nem minden a pénz, sokkal többet lehet elérni az emberi, érzelmi tényezőkkel. Míg a motiváció 2.0 jól működik a mechanikus, rutinmunkáknál, a kreativitást igénylő szellemi feladatokhoz a motiváció 3.0 szükséges! Ahhoz, hogy a motiváció jól működjön, az embereknek önállóságot kell adni.

A másik könyv, a Határok a vezetés szolgálatában a Harmat Kiadó Határaink sorozatának legújabb darabja. Írója Dr. Henry Cloud, aki pszichológusként és vezetési tanácsadóként az üzletemberekkel kapcsolatos tapasztalatait gyűjtötte össze. Arra keresi a választ, hogyan tud a vezető még jobb vezető lenni, miközben önmagával is harmóniában marad.

A határok nélkülözhetetlenek a vezetésben, mások menedzselésében. Ahhoz, hogy a kollégáink motiváltak legyenek, tiszta, egyértelmű határokat, felelősségi köröket, kommunikációs mintákat kell szabni, amit mindenki tud és be is akar tartani. A határok segítenek abban, hogy a beosztottak önmagukat vezessék, vagyis ne kelljen őket kívülről irányítani és ellenőrizni. Határokat kell húzni a megbeszélések során: miről és mennyit beszélünk, s hogy a feladatok mellett az emberekre is szánjunk időt.

A két könyv üzenete nagyon is egybevág: folyamatok és rendszerek helyett az emberekből induljunk ki, rájuk figyeljünk, őket motiváljuk. Mert ha az emberink rendben vannak, akkor a cég működése is helyreáll.

Pécsi kiruccanás

Mi kell egy nagyszerű kiránduláshoz? Végy egy szabad szombati napot, szervezd össze magad nagyon jó barátokkal, utazz le vidékre, s engedd, hogy a hely magával ragadjon! Nekem bejött: múlt hétvégén Pécsen jártam.

  Leondardo Ló

Pécs az én személyes térképemen igen elhanyagolt helyen található. Gyerekként egyszer táboroztunk a közelében, de a nagy távolság és járhatatlan utak miatt azóta csak egyszer bukkantam itt fel egy gyors városnézésre.

A megépült autópályának köszönhetően most kicsit gyorsabban leértünk a déli, mediterrán hangulatú városkába. Egy napunk volt, hogy kicsit magunkba szívjuk az itteni kultúrát és hangulatot,

Egy kiállítás adta az utunk apropóját: Leonardo da Vinci, az olasz reneszánsz zseni találmányait két helyszínen mutatják be. A nyári, toszkán utam után igazán élvezetes volt újra az olasz műremekekkel találkozni, Leonardot ismerjük a képeiről: ő festette a Mona Lisa-t, az Utolsó vacsorát. Emellett inkább feltalálóként tevékenykedett: emberi repülő szerkezetet barkácsolt, önjáró szekér-autót fabrikált, ingákat, mérlegeket, szélgépet készített. Ezen műveinek leírása, modelljei voltak kiállítva most Pécsen. Valódi zseni volt ő, hiszen a fizika törvényszerűségeit kutatta, s gondolatai nemcsak találmányaiban testesültek meg, hanem festményein, szobrain is alkalmazta azokat.

Egy "eredeti" Leonardo szobor Pécs főterén

A kiállítás leglátványosabb darabja a Ló, ami Pécs főterén a dzsámi előtt áll. Ez a ló az egyik olasz előkelőség emlékműveként készült volna el, Leonardo életében modellezte is a szobrot, de hatalmas mérete miatt nem tudták kiönteni és összeállítani. A tervek azonban megmaradtak, most  az eredeti méretben, több, mint 7 méteres magasságű műanyag szobor képében elkészült.

Vicces bicajtároló

Pécs varázslatos városka. Sok-sok múzeummal, ahová kombinált belépővel tudunk bemenni. Napokig járhatnánk az itteni kiállításokat. Mi a mostani Leonardo kiállítás mellett megnéztünk egy a Pálosokról szóló kiállítást. A pálosok az egyetlen magyar alapítású, s még működő szerzetesrend. Sok fotót, iratot, használati tárgyakat láthattunk.

Pécs egyházi központ is, a hatalmas katolikus bazilika és környéke évezredekkel ezelőtt is kultikus hely volt. Alig 1o éve tárták fel az  ókeresztény sírkamrákat, melyek a világörökség részét képezik. A korai keresztény idején, a 4, századtól a 8. századig temetkeztek ide a római Pannónia előkelőségei. A vagyonosabbaknak saját sírkamra épült, míg mások egyszerűbb téglasírokba temetkeztek.

Bazilika, alatta az ókeresztény sírok

A föld alól az ásatások során csodás kézzel festett mennyezetű sírok kerültek elő. A képek római stílusban ábrázolják a bibliai témákat. A boltozatos kamrákban kőkoporsóban (szarkofág) pihentek a megboldogultak, akik mellett épen maradt üveg (!) korsók, ékszerek, használati tárgyak is előkerültek.

A város macskaköves utcái, sokféle stílusú házai, a háttérben magasodó hegyek, az itteniek nyugalma bármikor ide csábít. Legközelebb a Zsolnay porcelángyár városrészébe látogatunk.

Léhűtők

Léhűtők. Naplopók. Semmirekellők. Ők a kollégáim.

Immár több, mint egy éve dolgozom ugyanazon helyen s még talán egyszer sem írtam dolgozós élményeimről. Nem mintha nem tudnék megtölteni több oldalt is a beszámolómmal, csak elég nehéz arról írni, ami a legtöbb időmet és energiámat leköti.

A cégünk folyamatos átalakításon megy keresztül, ami nem esik jól senkinek sem. Változó arcok és vezetők, eltérő irányelvek, Jó kollégák, de nehezített terep. A szakmai kérdésekről majd máskor. Most inkább az emberi tényezőkről írnék. Ami legalább annyira fontos, mint a szakmaiság. Hogy egy csapat legyünk, hogy ismerjük egymást, s képesek legyünk egymással hatékonyan dolgozni.

A hatékonyságnövelés érdekében egy rögtönzött ivászatot rendeztünk. Léhűtő Söröző, ahol egyedi, kézműves söröket iszogattunk. Kicsit kiengedtük a gőzt. Jó volt. Folyt.köv?

 

Háznézőben a Balaton-felvidéken

Új hobbim van: vidéki házakat nézegetek! Amerre visz az utam, igyekszem letérni a főútról és a hátsó, forgalommentes utcákban elhagyott, eladó házakat nézek. A gyengéim az öreg házak, erről már írtam is (Elhagyott házak és Elhagyott házak 2). Ha tehetném, már holnap belevágnék egy régi ház felújításába, hogy a jövő szezont már vidéken tölthessem.

Vonz a vidék, a kert, a zöld, a friss levegő és a vízpart. Ha választhatnék, akkor biztos, hogy víz közelében élnék, legyen az folyó vagy tó. Ha tó, akkor meg persze Balaton.

Nemrég Szilvivel újabb élménydús pár napot voltunk együtt a Balatonnál. Már szinte hazajárok hozzá. Hévíz-Keszthely-Balatonberény a célpont, ha oda megyek. Most pedig a Balaton-felvidéket barangoltunk egy teljes napot, csodás őszi napsütésben és fényben.

Keszthelyet elhagyva az északi parton autóztunk. Balatongyöröknél van a Szépkilátás, ahonnan a nevéhez méltóan a legszebb balatoni panoráma tárul elénk. Látni a Badacsonyi hegyeket, a vizet, a szemközti fonyódi lankákat, a keszthelyi öblöt. Itt tudnék élni. Hát fel is kerekedtünk, s a főút helyett a hátső, hegyi utakon autóztunk tovább. Régi szőlősök, erdőalja ez, sok-sok szép nyaralóval és megfizethetetlen árakkal. Azért álmodozni lehet, ha egy-egy mesés zsalugáteres régi pinceházat vagy kacsalábonforgó palotát látunk.

Az ismertebb balatonparti települések helyett a kevésbé ismert, felfedezésre váró falvakat választottuk. Az egyik ilyen nagy kedvencünk is lett: nyárfákkal szegélyezett fasor vezet be a zsákfaluba, ahol az egyetlen utca körülöleli a völgy közepén álló régi templomot, öreg gesztenyefák szegélyezte utcák és hegybe épült házak mentén. Vannak házak, amiket már benőtt a gaz, s szinte menthetetlen állapotba kerültek. De vannak még házak, amiket most megszerezve csodás meseházikóvá lehetne átalakítani.

Ez a vidék mindent megad, amire az egyszeri embernek szüksége van. Csodás táj, pancsolásra és vízi sportra alkalmas Balaton, gyógyító hőforrások. A dombokon finom borok teremnek, Kékkúton és több más településen kristálytiszta ásványvíz bugyog. Több tanyát láttunk, ahol ősi állatokat tenyésztenek. Kell ennél több?

A "klasszikus" balaton-felvidéki helyek felé is autóztunk: Köveskál, Kővágóörs, Kékkút, Salföld. Ezek a falvak már igazán felkapottak, sok itt a nyaraló, a szépen felújított többszáz éves ház. De sajnos az árak az egekben vannak, itt kevés esélyünk van olcsó pénzen kis házhoz jutni. Salföld igazi mesefalu lett, sok művész él és alkot itt, rendezettek a porták, valami fennkölt "szellemiség" kering a levegőben.

Azért, hogy ne csak a látvánnyal teljünk be, a gyomrunkat is megtöltöttük, nem is akármilyen helyeken! A Hévíz melletti egregyi szőlősdombok tövében van az Öregharang Étterem. Itt különlegességnek számító ősállatokból készítenek ételeket, mindig a szezonnak és a szakács aznapi ízlésének megfelelően. Csirkét és disznót nem találunk a kínálatban, viszont mangalicát, szürkemarhát, őzet, fácánt, lovat, vagy éppen szamárhúst igen!

A másik gasztroélményünk Köveskálon volt, ahol a Miakő éttermet teszteltük le. Egy régi kocsmaépületet alakítottak át letisztult modern és hagyományos elemeket ötvöző design-nal. A hatalmas udvarban sok jó embernek van helye, biciklisek, autós kirándulók, gyerekes, vagy éppen kutyás vcndégek is szeretettel vannak üdvözölve.

A gasztroélményeinkről Szilvi sokkal jobban ír nálam, az ő bejegyzését itt olvashatjátok.

Hamarosan folytatódik a háznéző túrám, így újabb beszámolóval jelentkezem.

Csapatépítés Frankfurtban

Nemrég három napot töltöttem Frankfurtban. Németországban már elég rég jártam, így kiváncsi voltam, milyen lesz itt újra, értek-e még németül és hasonlók.

Most a munkám szólított ide. Általában keveset írok itt a munkámról, hiszen nem az a célom, hogy itt beszéljem ki a munkahelyi maceráimat. Több, mint fél éve már nem egy fő megbízónak dolgozom, hanem kettőnek. Az új munkám egy nemzetközi fejvadász cég, ahol főként az online marketing feladatokért felelek. Virtuálisan dolgozom, hiszen kollégáim más országokban, más időzónákban élnek, így skype-on és emailen tartjuk a kapcsolatot.

Most először tudtam velük személyesen találkozni, mivel ez a frankfurti meeting az éves, globális céges megbeszélés volt. A budapesti irodában dolgozókkal mentem, kicsit kívülállóként, hiszen én nem velük dolgozom, s ritkán látom őket az irodában. Már az odaút is igazán "színesre" sikeredett: kitaláltuk, hogy német színekbe öltözünk és úgy utazunk. Nem kis feltűnést keltettünk a reptéren a fekete alapon sárga-piros színkombinációban.

Frankfurtban csodás napsütés és három nagyon intenzív nap várt minket. Napközben csapatépítő feladatok, csoportos megbeszélés, össz-céges előadások és workshopok voltak. Esténként jó hangulatú vacsorák, iszogatások a teraszon. Volt, hogy hajnali 7kor közös sportprogrammal indítottuk a napot, s aztán Oktoberfest keretében mulatsággal zártuk azt.

Utolsó délután pár órára ki tudtunk menni a városba, "Mainhattan"-be, ahogyan az itteni felhőkarcolós belvárost hívják. A sétánk izgalmas utazással zárult, ugyanis alig fértünk fel a szállodába visszavivő vonatra: aznap focimeccs volt, s nem kevés drukker tartott a hotelünk felé, ami épp a stadion szomszédságában volt. A dolog komolyságát rohamrendőrök hada is hangsúlyozta. Nekem sikerült a ruházatommal "beleolvadni" a tömegbe: Frankfurt színe a piros-fekete, s aznap én pont ilyen színösszeállításban nyomultam, hasonlóan a meccsre érkező drukkerekhez.

A frankfurti kaland nem lett volna teljes eme "színes" élmények nélkül. Jó visszanézni ezeke a bohókás képeket. Hajrá Frankfurt!

Itt van még két videó a céges együttlétről:
https://www.youtube.com/watch?v=SGZbeGD_noI&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=cFZVlXy7s9I&feature=youtu.be