Olasz izek és illatok

Olaszországba nem csupán a látnivalók miatt utaztunk. Legalább ennyire vonzottak minket az ottani izek és illatok. A mediterrán táj a mienktől eltérő izvilágot hozott létre. Az itteni domboldalakat olajfaligetek, szőlők szegélyezik, a kertekben érett narancs és hatalmas citrom lóg a fán, a tenger ontja magából a friss halakat és herkentyűket.

 Chianti szerzeményeinkkel 

Ezekből az alapanyagokból könnyed, izletes ételek készithetőek. Itteni találmány a pasta, vagyis a főtt tészta, amit ezerféle változatban készitenek el. Az olaszok nem főzik teljesen puhára a tésztát, inkább még roppanósan hagyják. A tésztára a szezonnak és a helynek megfelelő ragukat, öntetteket öntenek.

Pékség, Szent Ferenc kenyérnek nevezik a töltött kalácsot

Igy ettünk Assisiben az Umbirában honos szarvasgombás spagettit, a tengernél pedig tenger gyümölcsei tésztát. A pizzát itt vékony tésztával készitik, s paradicsomöntet helyett valódi paradicsom és annak a leve van rajta. Nem sajnálják róla a helyi csipős, pepperonis szalámit, a prosciutto sonkát. Ja, s a tésztát itt előételnek eszik.

Ezt követi a húsos főétel. Egész héten nem ettünk csirkét, hiszen ha itt vagyunk, akkor a helyiek által kedvelt marhasteaket ettük, valamint grillen készitett fehérkolbászt, rozmaringosan puhára sült malachúst és disznóbordát. A tengernél szigorúan vizi állatokat fogyasztottunk. Halat, rákot, kagylót, polipot. Sült és főtt formában, rizottóhoz, tésztához keverve, vagy chips-ként elrágcsálva.

Reggeli a szabadban

Ne feledkezzünk meg az itteni italkoról sem. Toszkána közepén van a chianti bortermő vidéke, na itt sikerült jól bevásárolnunk. Egy aranyos olasz fiúcska, aki pár szót még magyarul is tudott, kóstoltatta végig velünk a kinálatot. Megtudtuk tőle, hogy a Chianti Classico névre hallgató bor terem az eredeti chianti dombok között, a sima chianti nevű palackokat más olasz vidéken töltik meg.

A chianti testes, sötétvörös, száraz bor, nagyon szerettük. Ennek a lazább változatából csinálnak rozét, de ez a rozé a mienktől eltérő, hiszen áttetsző rózsaszin helyett sötét barnás-rózsaszin konyakszine van, s jóval erősebb is. Édes bort aszúszemekből csinálnak, ez nagyon hasonlit a mi tokaji szamorodninkra, de a szine sötétebb. Fehérboraik könnyedek, selymesek.
A borok mellett szőlőből készül az itteni pálinka, a grappa. A mi pálinkánknál kisebb az alkolholtartalma (42 százalék), de még elég erős ahhoz, hogy kiüssön.
Limoncello a citrom héjából készült likőr. Amolyan édes női ital. Ezt délen készitik, ahol a sok citrom terem.

Első estéink termése: Chianti Classico, fehér chardoney és rozé

Az ételekhez helyi ásványvizeket ittunk, szigorúan üvegpalackba zárva. A legjobb vizeket az Alpok gleccsereiből hozzák, ezek tényleg frissitenek.

Aztán nehogy elfeledkezzek a fagyiról, amit itt gelato-nak hivnak. Fagyit szinte minden nap kötelezően ettünk. A cukrászdákban (gelateria) szó szerint hegyekben áll a frissen, házilag készitett jeges finomság, ami itt valóban pisztáciából, citromból, málnából készül, s a szine is valódi. Firenzében épp a város legjobb fagyizójában sikerült kézműves fagyit enni. Az étcsokis chilis csipett, de akkor is jó volt.

Tengeri falatok

Kávét általában munkában iszom, itt viszont ebéd után volt kötelező szertartás. Az olaszok cappuchino-t reggelire isszák, igy ebédkor már ciki ezt kérni. Ehelyett a machiato-t rendeltem, ami espresso kicsi tejhabbal. Az itteni kávék valamiért erősebbek, s nagyon feketék. S nagyon finomak...

Hangulatos kávézó Assisiben: hátul a boltozat mögött belső udvar

Biztos ami biztos, hoztunk haza kinti száraztésztát, olivaolajat, fűszereket, grappát, borokat. Hogy még egy ideig kitartsok az olasz iz a szánkban...

Olasz vendéglátók

Az olasz vendéglátás messze földön hires. Ha étterembe ülünk be, akkor biztos, hogy háromszor annyit eszünk, mint amit szerettünk volna, mivel az agilis pincér nem hagy minket félig megtelt hassal hazamenni. Az olaszoknál főétkezés nem telhet el finom bor nélkül: eleve borospohárral teritenek, s a pincér furcsállja, ha mégsem rendelünk valami nedüt. Ezért az ebéd mellé legalább egy könnyű fehérbort illik lecsúsztatni.

 Villa Nobili

Most nem annyira az izekről, inkább az emberekről, a vendéglátásról irnék. Mostani túránkon két szálláshelyet foglaltunk. Először Firenze mellett laktunk a Villa Nobili nevű vidéki házban. Ez egy több, mint kétszáz éves uradalmi birtok, ahol 15o éve ugyanaz a család a tulajdonos. A házat egy kedves házaspár, Paolo és Alessandra lakja, de mivel túl nagy nekik az épület, több részét kiadják. Mi a földszinti, külön bejáratú, két hálószobás lakást kaptuk meg.

Villa Nobili kertje

Már a képek alapján tudtuk: ilyen helyen még nem aludtunk. S valóban: a fejünk fölött a többszáz éves fa gerendázatú mennyezet, a konyhában nyitott kürtős tűzhely, a sarokban kandalló, recsegő padló, mives fabútorok. A vendéglátóink is elláttak minket minden jóval, tippekkel a túrához. A ház kertjét is használhattuk, igy reggeliztünk a hortenziák tövében, s este iszogattunk a környező hegyek fényében.

Konyha a kétszáz éves házban

Cinqua Terre mellett Biassa falujában béreltünk lakást. Egy turisták által kevésbé lerohant részen, ott élő olaszok szomszédságában laktunk. A házunk egy pici alapterületű (nem lehetett több 3o négyzetméternél), sziklára épült sorház, ami 4 szinten emelkedett fölfelé. Itt is hatalmas kandalló-tűzhely állt a sarokban, kovácsoltvas korlát vezetett föl a fagerendás, terrakotta padlós lakrészekbe.

Biassa, a bal oldali drapp szinű házban laktunk

Pár éve újitották fel teljesen a házat, s igazán irigylésre méltó kis menedék lett. A ház a La Spezia öbölre nézett, ahol hatalmas hadi hajókikötő van, ennek fényeit láttuk este, s a felkelő nap csillámait a viztükrön reggel. Reggel a szomszéd mamma hangjára keltünk, aki egy másik nénivel tereferélt a teraszról. A lenti szomszéd mamma robógóval útnak inditotta munkába induló fiát, majd este a ház előtti padon himezgetve várta haza.

Szállásunk konyhája

Az olasz emberek nyilt szivűek, s bár hadarva beszélnek és úgy tűnik rohanva élnek, ám mégis a legkiegyensúlyozottabb népek. Rohannak robogóikon, apró autóikon, hogy aztán ráérősen kávézzanak egy teraszon, sziesztázzanak délután, vagy feküdjenek a parton.

 Kilátás a szállásunk ablakából Biassa-ra

Az olasz nyelv dallama varázslatos, én is kóstolgattam az itteni szavakat, a települések nevét. Mivel a helyiek elég gyatrán beszélik a nyelveket, jó volt legalább a fő dolgokat az ő nyelvükön mondani. Bár kézzel-lábbal is megértetik magukat, ha arról van szó.

Bejáratunk La Spezia kikötőjére nézett

Az olaszoknak van stilusuk: házaik, autóik, ruhájuk, frizurájuk mind egyedi stilusérzéket mutat. Ám a stilus néha épp a hatékonyság, vagy éppen a használhatóság kárára megy. Ezért ne csodálkozzunk, ha a szépen felújitott nyaralóban akadozik a lefolyó, vagy éppen csatornaszag terjeng a ház körül - ez az itteni "szépség" része.

Cinque Terre

A mesés toszkán tájakról a Ligur-tengerhez, Liguria tartományba vezetett az utunk. Firenzétől nyugatra alig egy órányira van a tengerpart. Útközben még megnéztünk két történelmi városkát: Lucca és Pisa látnivalóit.

 Riomaggiore

Pisa csalódás volt, mivel a sok turistától mozogni sem lehetett, mindenki a ferde toronnyal akart fényképeszkedni, s képtelenség volt bejutni a templomokba. Igy a kötelező "dőlt" fotók után tovább is mentünk. Lucca várfallal körülvett város, ahol több római emlék is van, templomai főleg román stilusúak.

Lefelé a Cinque Terre szerpentinjein

Magunk mögött hagyva a történelmi városokat elérkeztünk a tengerpartra. Itt már kevésbé az épületek, templomok vonzottak minket, inkább a napsütéses tenger. Sokat olvastam korábban a Cinque Terre-nek nevezett vidékről. Ez a fura név 5 földet jelent, s valóban, öt tengerpartra épült halászfalu található itt. A jókora hegyek illetve sziklák aljába szerpentin úton lehet leereszkedni, hogy aztán tátva maradjon a szánk. A halászfalvak a sziklákra épültek, sik felület sehol sincs. A házakhoz meredek és szűk lépcsősorok vezetnek.

Cinque Terre régió települései

Az első falu Riomaggiore, ahová gyalog túráztunk le. Fantasztikus kilátásunk volt itt a vizre, a környező sziklákra, a városra. A házak szines fala akár a meséből is előléphetne. A szűk, sziklás tengeröbölnek nincs is kikötője, a csónakokat a házak közti utcákra vontatják ki. Frissen sült tengeri herkentyűk illata száll, még szép, hogy meg is kóstoljuk a helyi izeket. A város fölött kis vár magasodik óratoronnyal, meg persze számtalan templom.

Riomaggiore

Riomaggiore után a következő falu Manarola. Ennek már a neve is olyan dallamos. Ez egy kisebb település, szinte egy sziklára épült az egész falu. A szűk völgyben patak fut le, rajta ivelt hidak. Ezután jönnek még kisebb falvak: Corniglia, Vernazza, s végül a legnagyobb város, Monterosso. Mi itt állomásozunk, hiszen itt van egy szélesebb földnyelv, ahol lehet strandolni. A tenger szine varázslatosan türkiz-kék-zöld, a parton apró kavicsok, a vizben kisebb sziklák. A viz frissitő és kristálytiszta!

Manarola

Cinque Terre falvai a Világörökség részét képezik. Korlátozott az autóforgalom, a kocsikat a szerpentinek mentén lehet hagyni, vagy a települések szélén található parkolókban. A falvak szinte csak gyalogosan járhatóak be. Az öt települést hajójárat is összeköti, valamint a hegy gyomrában vonat is közlekedik. Érdekes volt, mert vonatsint sehol sem láttunk, viszont minden faluban volt állomás, a falu alatt, a sziklák belsejében.

Monterosso strandja

Ez a régió a gyalogos túrázók paradicsoma: a parton a Via Amore (Szerelmesek Útja) köti össze a falvakat. Mivel ez az út a sziklára függesztett párkányokat jelent, most le volt zárva, mert nincs jó állapotban. A jó kondiban lévők a meredekebb, a hegyeken átvezető lépcsős túrautakat is választhatják. Ezek az utak kb. 45 km hosszan futnak a hegyoldalban, idilli szőlőlugasok és olajfaligetek mellett.

Az biztos, ide még visszatérünk, gyalogosan, hajóval, vagy vonaton.

Mivel a tengerpart itt elég korlátozott lehetőséget ad a fürdőzésre, más fürdőhely után kellett néznünk. A hegy túloldalán egy félszigeten fekszik Pontevenere, ahol szép szabadstrandokat találtunk. Itt pihentük ki a mozgalmas utunk fáradalmait. Egyébként szálláslehetőség bőven van a Cinque Terre falvaiban. Viszont elég borsos az áruk, s sok-sok turistával kell osztozni a helyeken. Ezért mi nem itt, hanem a legközelebbi hegyi faluban, Biassa-ban szálltunk meg.

Pontevenere

Csak képek

További információért, kérem, látogass el Toszkánába!

A toszkán vidék

Toszkána hallatán először nem a gazdag városok és épületek jutnak eszembe, hanem a vidéki táj, a szántóföldek, elszórt fák és fasorok.

Tobzódnak itt a szinek, hiszen a fák zöldje mellett sárgállik a levágott kalász, van, ahol a napraforgók festik aranyra a dombot, van ahol piros pipacsok hajladoznak.

Mindenütt művelt táj, szőlőskertek, olajfaligetek, kaszálók. Szélükön ciprusok és cédrusfák, örökzöld fenyőfélék, lombhullatók. A házak és települések a dombokon vannak "szétszórva" érdekes foltként szinesitve tovább a tájat.

Mi bejártuk a hires Chianti bor vidékét. Ez a rész Sienatól északra terül el, Firenze alatt. Itt jókora dombokon termelik a hires vörösbort.

Betértünk a régió központjába is, Castellino di Chianti-ba, ahol egy kedves olasz fiúcska rögtönzött nekünk borkóstolót. A borokról és egyéb étkekről majd máskor számolok be. Addig meséljenek a képek.

Ha megtetszett a toszkán vidék, nézzük meg a Napsütéses Toszkána cimű filmet. Ez valós elemeket dolgoz fel, könyvben is olvastam, kiváló regény, s a filmet ezen a tájon forgatták.

Assisi és San Francesco

Assisi neve egybefort Szent Ferenc életével. Ő itt született (1181-ben), itt élt és itt is halt meg. Ahogyan az olaszoktól megtanultuk, a város nevét helyesen igy kell ejteni: assziizi. Amikor ide indultunk, nem tudtuk, milyen csodák várnak. Nekem ez a város lett az abszolút kedvencem.

Assisi, a kolostordomb

Assisi már nem Toszkánában van, hanem tőle délre, Umbria tartományban, nem messze Perugia városától. Egy hegyre épült város, már messziről látszódnak tornyai, kőépületei. Gyakorlatilag a középkor óta mit sem változott: ezeken az utcákon járt Szent Ferenc a 12-13. században, s már akkor megépitették román kori és gótikus templomait, melyek még ma is állnak. Mig Firenze a reneszánsz ékköve, Assisi a középkor román és gótikus jegyeit viseli magán.

Assisi városa

Túránk a Bazilikánál kezdődött. Ez az épület gyakorlatilag két templom: az altemplom fölött helyezkedik el a nagyobb, szellősebb felső templom. Mindkét terem falát Giotto freskói diszitik. Fent Ferenc életének 28 történetét mesélik el, lent Jézus élettörténete látható. Többször visszamentünk szemügyre venni a középkori festő csodás műveit. Voltak, melyeket ismertünk (menekülés Betlehemből), voltak, melyek történetét ismertük.

 Assisi Bazilika

 A templomban nincs egy szabadon hagyott falfelület, mindenütt csodák várnak. Az altemplom alatt van Ferenc sirja. Egyszerű kőkápolnában nyugszik, körülötte legjobb négy szerzetestársa. Megtekintettük a szent ruháját, papucsát, áldozási eszközeit. Ferencet nem sokkal halála után máris szentnek nyilvánitották, hiszen élete és tettei indokolták. Ő volt az első, aki stigmákat is kapott a kezére és lábára.

San Francesco egykor és ma

A templom mellett van a ferences rend központja, itt élnek szerzetesek. A ferencesek "testvérrendje" a klarisszák, akik Szent Klára (itt Chiara-nak hivják) női követő. Tagjaik közül láttunk itt is többeket idegenvezetőként. A templom mellett indulnak az utak fel a városba.

8oo éves házak között

A macskaköves sikátorok visznek a főtérre, ahol egy római kori (!) épület áll, Minerva temploma. Kivül görög oszlopsor, bent barokk templomdiszités, igy él tovább a korábbi stilus, igy rakódnak egymásra a történelem rétegei. Innen nem messze újabb román bazilika, melynek alapjai ill. kriptája is megtekinthető.

Minerva temploma a városháza tornyával

Amikor már kezd elegünk lenni a városból és a templomokból, utunk felkanyarodik a hegyre. Ugyanis a hegytetőn középkori várrom áll. Több tornya is megmaradt, hatalmas fal veszi körül. Onnan fentről pedig belátjuk az egész várost, a környező tájat.

Várrom

Hát nem minden nap van lehetőségünk csaknem 1ooo éves utcákon járni-kelni. Ráadásul Szent Ferenc városát épp egy Ferenccel sikerült bejárnunk. (Csak mint egykor Mount Saint Michel városát egy Michel-lel.) A város porát az utunkba eső Lago di Trasimeno tónál mostuk le. Ez volt az idei első merülésünk, s rögtön szivárványt is kaptunk a fejünk fölé. (No meg egy kis esőt.)

Lentebb egyik kedvenc freskóm Giotto-tól: Szent Ferenc a madaraknak prédikál. Aki többet szeretne megtudni Ferencről, az nézze meg a róla szóló Zefirelli-filmet, a Napfivér, holdnővér cimmel.  (Zefirelli Firenze szülötte, igy nem véletlen, hogy itteni témákat dolgozott fel.)