Olasz vendéglátók

Az olasz vendéglátás messze földön hires. Ha étterembe ülünk be, akkor biztos, hogy háromszor annyit eszünk, mint amit szerettünk volna, mivel az agilis pincér nem hagy minket félig megtelt hassal hazamenni. Az olaszoknál főétkezés nem telhet el finom bor nélkül: eleve borospohárral teritenek, s a pincér furcsállja, ha mégsem rendelünk valami nedüt. Ezért az ebéd mellé legalább egy könnyű fehérbort illik lecsúsztatni.

 Villa Nobili

Most nem annyira az izekről, inkább az emberekről, a vendéglátásról irnék. Mostani túránkon két szálláshelyet foglaltunk. Először Firenze mellett laktunk a Villa Nobili nevű vidéki házban. Ez egy több, mint kétszáz éves uradalmi birtok, ahol 15o éve ugyanaz a család a tulajdonos. A házat egy kedves házaspár, Paolo és Alessandra lakja, de mivel túl nagy nekik az épület, több részét kiadják. Mi a földszinti, külön bejáratú, két hálószobás lakást kaptuk meg.

Villa Nobili kertje

Már a képek alapján tudtuk: ilyen helyen még nem aludtunk. S valóban: a fejünk fölött a többszáz éves fa gerendázatú mennyezet, a konyhában nyitott kürtős tűzhely, a sarokban kandalló, recsegő padló, mives fabútorok. A vendéglátóink is elláttak minket minden jóval, tippekkel a túrához. A ház kertjét is használhattuk, igy reggeliztünk a hortenziák tövében, s este iszogattunk a környező hegyek fényében.

Konyha a kétszáz éves házban

Cinqua Terre mellett Biassa falujában béreltünk lakást. Egy turisták által kevésbé lerohant részen, ott élő olaszok szomszédságában laktunk. A házunk egy pici alapterületű (nem lehetett több 3o négyzetméternél), sziklára épült sorház, ami 4 szinten emelkedett fölfelé. Itt is hatalmas kandalló-tűzhely állt a sarokban, kovácsoltvas korlát vezetett föl a fagerendás, terrakotta padlós lakrészekbe.

Biassa, a bal oldali drapp szinű házban laktunk

Pár éve újitották fel teljesen a házat, s igazán irigylésre méltó kis menedék lett. A ház a La Spezia öbölre nézett, ahol hatalmas hadi hajókikötő van, ennek fényeit láttuk este, s a felkelő nap csillámait a viztükrön reggel. Reggel a szomszéd mamma hangjára keltünk, aki egy másik nénivel tereferélt a teraszról. A lenti szomszéd mamma robógóval útnak inditotta munkába induló fiát, majd este a ház előtti padon himezgetve várta haza.

Szállásunk konyhája

Az olasz emberek nyilt szivűek, s bár hadarva beszélnek és úgy tűnik rohanva élnek, ám mégis a legkiegyensúlyozottabb népek. Rohannak robogóikon, apró autóikon, hogy aztán ráérősen kávézzanak egy teraszon, sziesztázzanak délután, vagy feküdjenek a parton.

 Kilátás a szállásunk ablakából Biassa-ra

Az olasz nyelv dallama varázslatos, én is kóstolgattam az itteni szavakat, a települések nevét. Mivel a helyiek elég gyatrán beszélik a nyelveket, jó volt legalább a fő dolgokat az ő nyelvükön mondani. Bár kézzel-lábbal is megértetik magukat, ha arról van szó.

Bejáratunk La Spezia kikötőjére nézett

Az olaszoknak van stilusuk: házaik, autóik, ruhájuk, frizurájuk mind egyedi stilusérzéket mutat. Ám a stilus néha épp a hatékonyság, vagy éppen a használhatóság kárára megy. Ezért ne csodálkozzunk, ha a szépen felújitott nyaralóban akadozik a lefolyó, vagy éppen csatornaszag terjeng a ház körül - ez az itteni "szépség" része.