Amerikát nem csak fekete-fehér képek őrzik a falamon (lsd. előző bejegyzésem). Vannak szines "emlékképeim" is.
Egy nyugdijas festőművész műveiből hármat hoztam magammal. Az 56-os magyar úr főként magyar tájat, csendéletet, néptáncosokat, hagyományos zsánerképeket fest. Ám van egy amerikai kollekciója is. Én az amerikai témájú műveiből válogattam.
Két képet választottam, s tőle ráadásnak kaptam egy harmadikat. Most itt lógnak a falon a divány fölött. A három kép az ohiói tájat mutatja különböző évszakokban.
A fenti képen a nyári vidék képe, az oly annyira jellegzetes farmépületekkel, gabonatárolóval és kaszálóval. Tetszik a mélysége, a perspektiva, az egyszerű virágok (melyek akár egy magyar mezőn is megtalálhatóak).
A másik kép a behavazott erdőt mutatja. Sok téli sétát juttat eszembe, csörgedező patakok mentén, befagyott tavak partján, roppanó havas utakon. A kép nagyszerűen visszaadja a téli levegő frisseségét, a fehér táj tisztaságát és egyszerűségét.
Hálás vagyok, hogy nem egy extrém vidéken, hanem a Magyarországhoz sokban hasonló Ohióban élhettem egy darabig. Ott, ahol minden évszak kinált valami egyedi szint, élményt. S ami immár szép emlékekkel szolgál nekem.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése