Amerika képeken 2

 Amerikát nem csak fekete-fehér képek őrzik a falamon (lsd. előző bejegyzésem). Vannak szines "emlékképeim" is.

Egy nyugdijas festőművész műveiből hármat hoztam magammal. Az 56-os magyar úr  főként magyar tájat, csendéletet, néptáncosokat, hagyományos zsánerképeket fest. Ám van egy amerikai kollekciója is. Én az amerikai témájú műveiből válogattam.

Két képet választottam, s tőle ráadásnak kaptam egy harmadikat. Most itt lógnak a falon a divány fölött. A három kép az ohiói tájat mutatja különböző évszakokban.

A fenti képen a nyári vidék képe, az oly annyira jellegzetes farmépületekkel, gabonatárolóval és kaszálóval. Tetszik a mélysége, a perspektiva, az egyszerű virágok (melyek akár egy magyar mezőn is megtalálhatóak).

A másik kép a behavazott erdőt mutatja. Sok téli sétát juttat eszembe, csörgedező patakok mentén, befagyott tavak partján, roppanó havas utakon. A kép nagyszerűen visszaadja a téli levegő frisseségét, a fehér táj tisztaságát és egyszerűségét.

Hálás vagyok, hogy nem egy extrém vidéken, hanem a Magyarországhoz sokban hasonló Ohióban élhettem egy darabig. Ott, ahol minden évszak kinált valami egyedi szint, élményt. S ami immár szép emlékekkel szolgál nekem.

Amerikai képeken

Amikor éppen elegem van Magyarországból és hiányom van Amerikából, a szobám falán található képekre lesek. Az egyik sarokban fekete-fehérben ott van velem Cleveland, Bedford, Ohio.

A mellékelt képen látható grafikát ajándékba kaptam. A vendéglátó családom megrendelésére készitette egy clevelandi magyar rajztanár és "festőművésznő". A kép a bedfordi vizesést ábrázolja, a Tinker's Creek nevű patakon. Ezen a helyen egykor malom állt, ma már csak a hatalmas kőtömbök emlékeztetnek erre. Engem ez a grafika emlékeztet a bedfordi sétákra, kirándulásokra és bicajozásokra. Hálás vagyok a képért és a sok emlékért a Pigniczky-Szentkirályi családnak. A tőlük kapott élményekből táplálkozom még itthon is.

Bedford mellett Cleveland a másik nagy állomás, amit most felidézek. A két kisebb fotó a falon az éjszakai Cleveland-et mutatja, a belvárosi tornyok fényeit. Van egy mondás, mely szerint az amerikai városok éjjel a legszebbek. Ez igy igaz: a nappal szürke betonépületek éjszaka világitótornyokká válnak és csillogó képet varázsolnak az égre. Nekem ezek a tornyok kevésbé személyesek: ugyan jártam bennük, de inkább távolról mutattak irányt. És mutatnak még most is. Fel az égre.