Hitben megerosodni

Mar megint ugyanoda jutok: mikor osszecsapnak a fejem felett a hullamok, mikor minden veszni latszik, akkor egy ut kristalyosodik ki tisztan. A hit.

Odahaza, Budapesten megvolt a hatorszagom a hitbeli megerositeshez. Gazdagret reformatus gyulekezete tobb eve jelentett nekem otthont es tamaszt. Clevelandbe erkezve sorra jartam a magyar templomokat, s jonehany amerikai gyulekezetben is megfordultam. Kerestem azt, amit otthon  hagytam. Persze nem talaltam.

Joska es Rozsa

Vegul egy eve a keleti oldali baptista templom kozosseget ajanlotta egy ismeros. "Veletlenul". Ezidaig nem is jartam baptista templomban vagy imahazban. A legnagyobb kulonbseg, amit kiemelnek, hogy itt keresztelomedence van bemeriteshez. Ez azt jelenti, hogy nem keresztelnek csecsemoket, hanem felnottkent lehet donteni Jezus es a keresztenyseg mellett. Ebben a templomban csak magyarul tartjak a szertartasokat, ami kiveteles az amerikai magyar templomok soraban. A gyulekezetben minden generacio kepviselteti magat, a legtobben Erdelybol erkeztek, s rokoni szalak kotik egymashoz oket. Olyan mint egy nagy, szereto csalad, ahol valoban el a hit. Vasarnap altalaban delelott ket alkalmuk van (imaora es istentisztelet), s delutan is van osszejovetel. 

Az en szerepem eleg sajatos, hiszen amolyan rendszeres latogatokent veszek reszt az alkalmakon, nem rendes gyulekezeti tagkent. Ennek ellenere sokan a szivukbe fogadtak. Ket hazasparral  igazan mely kapcsolatot sikerult kiepitenem. Erdekes, hogy ok nem a sajat korosztalyomat, inkabb a szuleim generaciojat kepviselik. Amolyan potanyaim, s potapaim lettek. Az o Amerikaba vezeto szemelyes utjukat, itteni megprobaltatasaikat, s hitbeli megerositesuket megismerve nekem is konnyebb megerteni, helyrerakni, mit is keresek en most itt. 

Joska es Rozsa Magyarorszagrol Nemetorszagon at kerult ide. Toluk a munka iranti alazatot, s az eletbenmaradas kepesseget tanultam meg. Erzsike es Laci bacsi orvosi es jogaszi palyat hagyott hatra Magyarorszagon, hogy itt a lelkek vezetoi, kiseroi legyenek.

Ella, Erzsike es Laci bacsi

Koszonom nekik, hogy befogadtak, tamogattak, s oly sok figyelemmel kisertek eddigi utamat. Halas vagyok, hogy oket kaptam itt segitsegul.

Utravalonak egy sor predikaciot linkelek ide. Nem az itteni templom felvetelei, de  a Szent csalad utjarol szolo uzenet, valahol a mi itteni utunkrol is szol.

"Semmiert ne aggodjatok, hanem imadsagban es konyorgesben mindenkor halaadassal tarjatok fel kereseiteket Isten elott" (Filippi 4, 6)

Facebook-magany

Mult honapban olvastam egy hosszu cikket a Facebook tarsadalmi hatasairol, s a tema azota nem hagyott nyugodni. Az Atlantic magazin cikkjet a lenti linken olvashatod. A cikk temajaval teljesen osszevag egy masik konyv, aminek Alone Together a cime. Vagyis Egyedul egyutt.

Azt hisszuk, hogy a technologiai fejlesztesek megkonnyitik es eloreviszik az eletunket. De nem. Egyre kevesebb idonk van egymasra, magunkra, s egyre tobb idot toltunk technikai kutyujeink nyomogatasaval. Lehet az laptop, iphone, tablet pc, vagy mobil. Loghatunk Twitter-en, Facebook-on, tolthetjuk az idot sajat blogunk irasaval (mint en), vagy eppen Youtube videok nezegetesevel. Ha kell a het minden napjan, ejjel-nappal.

A legnagyobb orulet egy ideje a Facebook. De gondolnank, hogy valojaban nem azert nezzuk a Facebook oldalait, mert kivancsiak vagyunk masokra, hanem inkabb azert, hogy magunkrol kozoljunk infokat, kepeket?! A sajat onimadatunkat eljuk ki, mikor megosztunk valamit, aztan varjuk a lajkokat, kommenteket. Ahelyett, hogy szemtol szemben beszelgetnenk, szemelyesen talalkoznank, az elektronikus ketyereken keresztul eljuk erzelmi (?) es tarsadalmi eletunket.

Az emlitett cikk szerint a Facebook az elmaganyosodo modern tarsadalom csucspontjan szuletett. Latszolagos celja, hogy kapcsolatokat teremtsunk, kapcsolodjunk masokhoz. Valojaban pedig csak sajat maganyunkat melyiti tovabb. Hiszen raernenk-e kommentelni, lajkolni, ha nem a virtualis vilagban, hanem a valosagban elnenk? Ha valosagban megelnenk kapcsolatainkat? Vagy eppen a Facebook es a tobbi ketyere maganyosit el minket? Nem tudni mi volt elobb, a tyuk vagy a tojas.

Minden esetre tudatosan kell megvalasztani, hogy mire mennyi idot toltunk. Most mar nem az a kerdes, hogy jut-e idom a szamitogephez ulni, s emailjeimet megnezni. Inkabb az, hogy meg tudom-e allni, hogy nem hasznalom az internetet, nem vagyok allandoan online. Tudom-e meg ertekelni a masik ember testkozeli mosolyat, banatat, a napsutest vagy eppen az esot odakint. Vagy csak kepeken, videokon, s vigyorgo jelenken merem le a vilag mikentjet, a masok erzeseit.

Lehet, hogy a fentiekkel magam ellen, s a szakmam ellen beszelek, de erdemes ezeken elgondolkodni. Go offline. Kapcsolodj le a netrol.

Atlantic cikk

Alone Together konyv

Elmulas

Amerikai tartozkodasom sosem volt problema-mentes. Viszont az elmult ket hetben szinte csak megoldasra varo problemakkal szembesulok. Az ekezetek sem veletlenul hianyoznak a mostani irasomban.

A laptopom utan az autom adta fel a harcot, s dontott ugy, hogy neki ket ev itteni szolgalat eleg volt. Nem atmeneti bajokrol van szo: az autom teljesen kipurcant, s kiderult, hogy megjavitasa helyett erdemesebb masikat venni. A laptopom pedig a szerelotol hazahozva dontott ugy, hogy ujra generalja a korabbi bajokat. Szemetdombra erett igy mindketto.

Mindez komolyan elgondolkodtat, hogy akkor tenyleg ez ennyi volt, ket evre szolt az ittletem, ideje hazamenni? Mikozben epp beindultak az itteni munkaim, lenne meg egy evem szakmailag itt kibontakozni, kapom odafontrol a pofonokat. Maradj, de nincs autod hozza, amivel kozlekedj. Dolgozz, de nincs szamitogeped, amin vegezd a dolgaid. Azonban mikor mar vegkepp fel-feladnam, mindig jon egy segito kez, egy kedves joakaro embertars, aki eppen szerelot kerit, vagy kolcsonautot, vagy laptopot hasznalatra. De kell ez igy nekem? Akarom-e ezt igy?

S mikor mar kezdenek kilabalni a magam korul forgolodo problemak korebol, jon egy sokkal komolyabb baj. Clevelandi magyar ismeroseim kozul az egyik jobaratom varatlanul meghal. Fiatalon egy eszrevetlenul jott betegsegtol. Egy honapja meg nekem fozte bogracsban a paprikascsirket, egy hete meg gulyasfozo-versenyt nyert. S most epp a temeteset intezzuk...

A halalra sosem vagy felkeszulve. Azt hiszed, hogy ez veled nem tortenhet meg. S megtortenik. Felfoghatatlanul. Felreteszed az erzeseket, s probalsz csupan agyban letezni, donteni, cselekedni.

Tibor 44 eves volt. Nem volt itt csaladja, de sok kedves baratot hagyott maga utan.
Imaink repitsek fel a mennybe.
Nyugodjon bekeben.

Saját vállalkozás

Amerikába jövetelemnek számos oka volt. A tanulmányokon túl meg akartam erősödni szakmailag, és önbizalmilag is. Hiszen titkos tervem volt, hogy a kisebb és nagyobb cégeknek való munkálkodás után majd a saját lábamra állok, s immár nem az időmet adom el a munkaadóinak, hanem a tudásomat teszem pénzzé a saját vállalkozásom keretében.

Egyik business órámon a számtalan vezetői teszt eredményeként ki is derült, hogy a vezetői képességek 4 csoportja közül csak egy területen vannak hiányosságaim. A professzorom segitségével a következő 5 évre tervet is készitettünk, s be kell hogy valljam, az én tervemben három év múlva szerepelt a vállalkozást alapitok lépése. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy ennél sokkal hamarabb jön el az önálló vállalkozás lehetősége...

Igen: Amerikában diákként, külföldiként, akár pénz nélkül is el tudsz inditani egy ötletet, egy kezdeményezést. Az enyém elindult. Épp interjút készitettem a mesteri dolgozatomhoz, mikor az interjúalany közli: Nekem kell valaki, aki ahhoz ért amihez te. Nem segitenél a cégem marketingjében?

A feladat házhoz jött: az amerikai-román-magyar fogorvosnő rendelője épp cégátalakitási folyamaton megy át. Korábban nem igazán foglalkozott azzal, hogy milyen nyomtatott anyagokat, honlapot, vagy rendezvényeket használ a konkurencia, igy ők sem költöttek jól átgondolt marketingre. Ezért szinte a nulláról kellett elinditanom valamit, aminek eredménye két-három hónapon belül lesz szemmel látható.

Kis csapatomnak három tagja van. Grafikusom (egykori kedves kollégám, Kati) Budapesten gyártja a logóterveket, majd a nyomdai grafikákat, amiket egy amerikai nyomda gyárt majd le. Webfejlesztőm New York államban csücsül a számitógépe előtt (ő CTP-s diáktársam, Tomi), vele online meetingeken pontositjuk a honlapszerkesztés feladatait. S jómagam a laptopom billentyűzetét gyötröm itthonról, márha a virusok nem akadályoznak meg, mint a héten.

Pár héten belül már a munkánk eredményéről is kézzel fogható, szemmel látható dolgokat tudok megmutatni. Addig a szabadúszó vállakozói lét folytatódik, hiszen közben megtaláltak két másik projekttel is.

Ja, s a fenti grafika sem véletlen. A fogorvosnő rendelője foggyökér-kezelésre szakosodott, igy a saját meggyökerezésem (amiről épp nemrég irtam) ilyen formában kezd valóra válni...

Szakmám öregjei

Ha arra gondolunk, kik dolgoznak a médiában, a kommunikácó világában, akkor fiatal (2o-3o éves), hajtós, csinos újságirókra, tévésekre és szerkesztőkre gondolunk. Most helyezd el ezeket az embereket a 6o-as és 7o-es évek világába. Én velük dolgozom.

Amerikai a kommunikációs szakma fellegvára (is). Főnököm riporterként, rádiós műsorvezetőként kezdte, dolgozott napilapnak, tévének, filmekkel kapcsolatos műsoraiban hollywoodi sztárokkal készitett interjúkat. Nyugdijas éveiben hobbiból működteti kis PR-ügynökségét, ahol én is dolgozom. Ő Mike Rogers, Emmy-dijas, régi róka a szakmában, akitől ugyan az online világ távol áll, ám nagyon is tudja, hogy kell az emberekkel bánni, hireket, hirdetéseket célba juttatni, mégpedig nem a virtuális, hanem a való világban.

A másik nagy "öreg" akitől most tanulok egy hihetetlen teherbirású, ezerarcú, ám mindig mosolygó tévés műsorvezetőnő, Jan Jones. Ő is már 7o-hez közelit, de nyugdijra még csak nem is gondol. Ha  nem a képernyőn van, akkor hangját adja reklámokhoz, műsorokhoz, vagy moderátorként a háttérben dolgozik. Vicces volt, mikor először találkoztam vele egyik rendezvényünkön. Front manager volt, azt a munkát csinálta, amit én korábban, s megdicsértem mennyire jól kezeli a mikrofont, s birja a kamerát. Ő kedvesen megköszönte a bókot, s jelezte, korábban sokat volt a kamera előtt. Miután utánanéztem, jöttem csak rá, hogy a clevelandi tévé üdvöskéje évtizedek óta...

A szakmán kivül is sokat tanulok ezektől a hihetetlen emberektől. A főnökömnél humor nélkül nincs értelme a világnak, bárkit meg tud nevettetni, akár ismeretlenül a telefon túlsó végén is.
A másik nagy leckém tőlük, hogy a munkahelyi siker csak fél siker, a harmóniához családi háttér és  biztos társ szükségeltetik. Egyiküknek sem volt könnyű sorsa, halálos betegségek, válás nehezitették az útjukat, ám mégis kiállták a próbát, s boldogok most ott, ahol vannak. Kamera előtt vagy mögött.

Jan Jones életrajzát linkelem, hihetetlen életút, ajánlom elolvasásra.
Mike életrajzán még most dolgozunk. Igyekszem behozni őt az online világba. Ha sikerrel járok, jelentem.
Jan Jones életrajza

Gyökerek

Amerikai magyarokhoz intéztem gyorskérdést: Otthon vagy Amerikában? Visszavágysz az óhazába? Hol vagy otthon? Érdekes válaszokat kaptam, s közben kirajzolódott a saját válaszom is ezekre a kérdésekre.

Az USA-ban született magyarok már inkább amerikainak vallják magukat. Mégha tartják is a magyar szokásokat, s beszélnek is magyarul, Amerikában élnek, s nem is vágynak másfelé. Ők többek is egy átlag amerikainál, hisz amerikai magyarok, egy sajátos törzs (tribe) tagjai.

Azoknál, akik még odahaza születtek, s kényszerből vagy önként jöttek az újhazába, már árnyaltabb a kép. Van aki olyannyira hazavágyik, hogy kis-Magyarországot teremt magának a lakásában, a zenékkel, amiket hallgat, vagy a programokkal, amikre eljár. S vannak olyanok, akik épp azért jöttek el otthonról, mert elegük, volt, s köszönik szépen, jól megvannak itt, a tenger innenső oldalán. Néhányan e két csoport között tipródnak. Itt élnek tizen-huszon éve, itt dolgoznak, ide születnek gyermekeik, itt épitették fel az életük, ám levegőt venni, s feltöltődni magyar földre járnak. Erdélybe, Budapestre, a Balatonra, vagy falusi vidékre.

Ez utóbbi csoportba tartoznak azok a tanult értelmiségiek, akikeket nem kábit el a korlátlan lehetőségek, választék és mértéktelenség amerikai világa. Akiknek a mennyiség helyett a kevesebb, de minőségi, tartalmas dolgok az értékesek. Mint nekem. Nekik nagyon is fontos az európaiság, a magyar kultúra, a család, ahonnan jönnek. Életben tartják magukat választott hazájukban, gyökeret eresztenek a felszinen, de gyökereik táplálékot a tenger túlsó oldaláról kapnak főleg.

Hol vagyunk otthon?
Ott ahol a gyökereink vannak.

S mi a helyzet velem? Egy jóbarátom fogalmazta meg helyettem: növény vagyok, amit kiemeltek a táptalajából, átmenetileg cserépbe tették, s idegen területen helyezték el. A növény most várja, hogy végleg beültessék, ide vagy korábbi helyére, de a cserép, már nagyon szűkös a kókadozó gyökereknek.

Cleveland a vizről

 A hétvégi programunkra már egy éve készültem. Tavaly nyáron akartunk kihajózni több diáktársammal a Goodtime kirándulóhajóval Cleveland kikötőjéből, de a viharjelzés miatt töröltük a kirándulást. Időközben hogy-hogynem, épp ahhoz a reklám- és PR-ügynökséghez kerültem dolgozni, amelyik a Goodtime hajótársaság hivatalos kommunikációját és hirdetéseit végzi.

Épp a héten szerkesztettük a nyári szezonban futó tévéreklámjainkat, s épp a hétvégén jött el látogatóba hozzám Noémi New York államból, hogy kicsit kiránduljunk, feltöltődjünk, s elfeledjük a hétköznapokat. Akkor épp az ideje, hogy végre valóban vizre szálljunk, mégpedig a Goodtime-on!

Cleveland Browns Stadion, a 7o ezer fős amerikai focipálya

(az előtérben a kikötő raktárai, rengeteg sirállyal)

Cleveland - sok más nagyvároshoz hasonlóan - nem véletlenül épült a vizpartra az Erie-tó és a Cuyahoga folyó találkozásánál. A folyó és a tó kiváló eszköz volt a teherszállitáshoz, a partra elég korán gyárak és raktárak települtek. A kétórás hajókirándulás során kicsit visszamentünk a múltba, a város szebb időket látott folyóparti részeire, s közben mégis láthattuk, hogy ez a hely nem adja fel, nem hagyja el magát, az ipari leépülést és a gazdasági válságot követően is épül, szépül, bővül.

A hajókikötő a Rock&Roll Hall modern épületével

(ez a rockzene múzeuma)

A belvárosi kikötőből indulva a tó védett parti öblén keresztül hajóztunk felfelé a Cuyahoga folyón, aminek a neve girbegurbát jelent az indiánok nyelvén. A girbegurba folyón számtalan hid ivel át, ám ezek nem hétköznapi hidak. A hidakon közúti és vonatforgalom zajlik, alattuk a vizen pedig ugye a hajók járnak. Mivel nem minden hid alatt férnek el a hajók, igy az egyik hidat bicskaszerűen emelik fel mint egy sorompót, a másikat vizszintesen forgatják el a partra, a harmadikat pedig két oldalt emelők vontatják a magasba. S persze a hidak többsége miből másból épülhetne az acélipar egykori fellegvárában, mint fémből.

 Az első hid, amit felfelé emel a hatalmas daruszerkezet

(előtte a kis hajók velünk együtt várják hogy átjussanak a hidon)

 

"Bicskahid", ez sorompóként nyilik 

(előtte bárok és éttermek, s a vendégek yachtjai)

A piros egy vizszintesen elforduló hid

(jobbra hatalmas magtár, szemben egy kétszintes hid, alul villamos járt, fent autók)





Aztán ahogy haladunk fel a folyón, eltűnnek az iparterületek és a belváros felhőkarcolói jönnek elénk. Ilyen nézőpontból még nem láttuk a tornyokat.



A bal oldali torony a Key Bank épülete, 58 emeletes, a legmagasabb Clevelandben

A középső torony a legrégibbi felhőkarcoló, a Tower City a 3o-as évekből

A régi hőerőműben ma múzeumok, éttermek, irodák vannak

A Cuyahoga folyón tett körút után visszamentünk az Erie-tóra. A kikötőt két világitótorony védi, a kedvencem a bal oldali, amit csak hajón lehet megközeliteni. Mi megközelitettük. A kikötőt elhagyva varázslatos a látkép a városra: igy még sosem láttam. Nem véletlen, hogy a Goodtime szlogenje is ez: "A Goodtime-ról a legszebb Cleveland".

A kikötő világitótornyai

(és a távolban egy fehér vitorlás)

Cleveland a tóról nézve

A nap végét már a parton töltöttük, de a tótól nehezen szakadtunk el. A naplemente itt este 9-kor van. Ha kicsit hunyoritunk, majdnem olyan mint a Balaton. Csak itt nem látod a túlsó partot, ami Kanada.

Vizpart

A fekete-fehér fotós témák után egy kép, ami fekete-fehérnek látszik, de szinesben készült. De hol vannak a szinek? A napsütés annyira megviccelt, hogy a vizfelületen tükröződve csak a fényt és árnyékot tudtam megörökiteni. De jó lett, nem?

Fény és árnyék. Fekete és fehér. Valahogy a mostani mindennapjaim is igy váltakoznak. Egyik nap még kecsegtető ajánlatok és ötletek, másnap elutasitás, vagy éppen elbizonytalanodás.

Viz. Vizpart.

Nem sok időm van mostanában magamra, feltöltődésre, lelassulásra. Viszont ha mégis lopok magamnak egy kis időt, akkor keresek valami vizfelületet magamnak. A viz megnyugtat, kimossa a gondolatokat a fejemből és új energiákat hoz felém.

Az egyetem és a munkahelyem közelében vannak kisebb tavak. Aktuális kedvencem a Horseshoe Lake, aminek a neve is mutatja: patkó alakú a tó, közepén kis félszigettel. A tavat ha kedvem tartja körbegyalogolom, vagy csak ülök a partján és élvezem a kilátást.

A tavakon kivül szinte bárhol találunk kisebb-nagyobb patakokat. Lakhelyemhez a legközelebbi a Tinkers Creek. Sziklás szurdokvölgye, gyorsan habzó vize sokszor sétára csábit.

S ott vannak a nagyobb vizek, a Cuyahoga folyó, ami Clevelandet észak-déli irányban szeli ketté. Ennek a partján már sokat túráztam már gyalogosan vagy biciklivel. A Rocky River folyón (igen, nemcsak a neve miatt sziklás, valóban óriási sziklafalak vannak a partján) pedig a múlt héten kajakoztam! Ott készült a fenti kép is.

A legnagyobb itteni vizünk az Erie-tó. Hatalmas vizfelülete riasztott a tavalyi zord télen, mikor teljesen jégtáblává fagyott, ám kirándulásra csábit most nyáron, mikor ragyog a nap, s hajóra szálunk a következő hétvégén.

Fekete-fehér séta 2.

A Cleveland belvárosában tett séta után, most menjünk kicsit kintebb. A University Circle Cleveland határán van, a kertvárosok szomszédságában.

Museum of Art (Szépművészeti Múzeum) 

Ahogyan a neve is mutatja, itt valami egyetemnek is lennie kell. A Case Western Reserve a város legnagyobb magánegyeteme, s itt vannak a legmagasabb arányban külföldiek.

Templom, tó. vadludak

A University Circle azonban nemcsak az egyetemet jelenti, hanem sajátos kulturközpontot. Egymást érik itt a múzeumok, koncerttermek, templomok. Tégy egy sétát velem ezen a vidéken.

Tóparti idill

Cinemateque, a mozi múzeuma, kutatóközpontja

Severance Hall, a Cleveland Orchestra koncertterme

Zsinagóga egykor, múzeum ma

Fekete-fehér belvárosi séta

Clevelandben élek két éve, s bár nagy fotós vagyok, magáról a városról kevés fotót készitettem. Erre most tavasszal jöttem rá, s el is határoztam, viszem a kamerám, járom az utcákat, s fotózok.

Public Square (központi tér) Polgárháborús Emlékműve és a Tower City tornya

Valami azt súgta, hogy ne szinesben, hanem fekete-fehérben készüljenek a képek. Ugyanis a nagyváros felhőkarcolói nem túl látványosak vagy szépek, ha szokásos módon, szinesben örökitem meg őket.

Fekete-fehér belvárosi sétám képeit osztom most meg.

Tower City, az "első" felhőkarcoló a 3o-as évekből

Arcade bevásárlóközpont a 2o. század elejéről

 Old Stone Church, a belváros legrégibb temploma a felhőkarcolók árnyékában

Cleveland, az én városom

Nem először történt meg velem, hogy szerelembe estem. Egy várossal. Ha nincs kivel szerelembe esni, beleszeretek a városba, ahol élek. Most éppen Clevelandbe.

Nem volt szerelem első látásra. Inkább furcsa volt elsőre. Szállt le a repülőgép, s én hatalmas vizfelületet láttam (Erie-tó), felhőkarcolókat a parton (downtown-belváros) és sok zöldet a sakktáblaszerű utcákat szegélyezve. Éreztem, hogy valamiért itt jó lesz nekem. Ez két éve történt, 2o1o. augusztusában.

Azóta nemcsak a repülőn ülve ismertem meg a várost, hanem keresztül-kasul autózva, parkjait, utcáit gyalogosan bejárva, néha tömegközlekedve. Idő kellett mire megszoktam, hogy itt másképpen zajlanak a dolgok, mint Európában. Nem buszra szállok, hanem autóba. Sétálni is ritkán tudok, inkább hétvégén a parkokban, nem futok a busz után, mert nincs, s biciklivel sem lehet betekerni a városba.

A kezdeti furcsaságok és szokatlanság ellenére kezdtem ráérezni a város izére. Megszerettem. Nem óriásváros vagy megacity mint New York, de nem is vidéki istenhátamögötti hely. Azonban megvan itt minden a városból és a vidékből is, ami élhetővé teszi. Lakhatsz vidéki kertes házban, s dolgozhatsz, programozhatsz a nagyváros-belváros utcáin, ha éppen kedved tartja. S mindezt megfizethető áron.

Legszivesebben személyesen mutatnám be Clevelandet neked, a családomnak, a barátaimnak. Ha meglátogatsz, személyre szabott idegenvezetésben részesülhetsz. Igen, itt sem hazudtolom meg az idegenvezetői-turisztikai vénámat. De ha mégsem tudsz személyesen ide látogatni, fedezd fel Clevelandet a lenti videók segitségével. 

Cleveland hivatalos turisztikai videoja

A repülőgépről elém táruló képet örökiti meg az alábbi video. Igen, olyan mint egy makettváros, s mi vagyunk a legoemberek rajta :)

Cleveland a levegőből video

Arra is gondoltam, hogy saját magam filmezem le a helyeket, amik sokat jelentenek nekem. Ehelyett rátaláltam több amatőr felvételre. Mindkettőnek nagyon jó a szövege. Az egyik a leépülő, egykori iparváros negativ oldalát emeli ki. A másik amolyan félhivatalos imázsvideo, a város imázsáért felelős kollégák készitették, amatőr módon, de annál nagyobb lelkesedéssel.

Cleveland amatőr turisztikai video - negativ

Cleveland amatőr turisztikai video - pozitiv

Ugye már te is szereted? Cleveland, az én városom.