Terézanyu a héten

A héten Terézanyut játszottam, igen a népszerű regényhez hasonlót. Egyedülálló nőként rohangásztam a világban és közben tettem-vettem, segítettem, problémákat oldottam meg. Nem magamért, hanem másokért.

A Terézanya szerep közel áll hozzánk, nőkhöz. Szeretünk segíteni, adni, megoldani. Erőnkön felül is. A héten én is túlvállaltam magam, erőmön felül. Több szerepet pörgettem párhuzamosan, s még élek, bár nagyon sok volt. Lássuk csak.

Az első szerep: anyának lenni pár napig. 5 napot töltött nálam a keresztfiam, napközistáborba vittem reggel, hoztam délután. Estére közös program, tenisz, úszás, görkori. Mondhatom, jól sikerült a közös táborozás: próbára tett engem (kereszt)anyaként, s próbára tette Balázst, hiszen még nem töltött ennyi időt távol a szüleitől.

Második szerep: a szomszédok segítője. Korábban is besegítettem egy idős néninek a földszinten, közlekedni, bevásárolni. Most újabb kedves szomszédra leltem, aki betegsége miatt nem tud mozogni. Minimális amit tehetek, de mégis életet ment: a mindennapi kenyér beszerzése, kukaürítés, vagy orvoshoz szállítás. Ez mind belefér az időbe, ha akarjuk. Már csak az a kérdés, akad-e még valaki, akit be lehet vonni ebbe a tevékenységbe, mert ugye én már nem leszek elérhető...

Harmadik szerep: a szállító. Az előbb is írtam, hogy mobilitási hiányban szenvedőkön szokásom segíteni. Ez nem csak betegségre vonatkozik, hanem autó-nélküli állapotokra is. Mondjuk, mikor valakinek szervízben van az autója, s érte szeretne menni. Többedszer segítettem ebben is a héten, s az autós kitérőt jó volt összekötni egy kis privát programmal is: meglátogattam egy kedves barát borüzletét, aminek a borait már kóstoltam, de személyesen még nem jártam nála. Szállítottam mást is, reptérre két barátot is. Így szokatom magam az elutazáshoz, hogy a héten kétszer is jártam a repülők közelében, egyszer hajnalban, hogy hangolódjak a hétfői korán kelésre.

Negyedik szerep: az angyal. Illetve az angyalok segítője. Egy nem véletlen telefon: kedves barátnőm tévéje leesett, tönkrement, erre jön a megoldás: én nem tudom hová tenni a tv-t, vihetem? És viszem, cipekedünk, s most nála ülök, s írom ezeket a sorokat.ű

Ötödik szerep: a befogadó. Aki nem utasít el senkit és semmit. Így hagytam ma magam "megszállni" a lakásom új lakóitól és töménytelen cuccuktól. Dobozoltam én, dobozoltak ám ők is, csak ők pár napon belül ki is dobozolják a holmijukat nálam.

Egyelőre ennyit Terézanyuról. Ígérem, ez csak egy átmeneti szerep volt és nem viszem túlzásba a jövőben. Főleg az egyedül megoldani akaró részét nem.