Utolsó magyarországi bejelentkezésemet írom. Felszámoltam az itteni életem, a lakást, autót, telefont, netet. Még egy elköszönő bejegyzést teszek, aztán hétfőn szállok, szárnyalok az ismeretlenbe, Amerikába.
Búcsúzóul nem írok sokat. Pár zeneszámot csatolok be, amikben benne van kicsit az én hangulatom, érzésem, félelemem, kiváncsiságom.
Búcsúzóul nem írok sokat. Pár zeneszámot csatolok be, amikben benne van kicsit az én hangulatom, érzésem, félelemem, kiváncsiságom.
Nincs idom, hogy kulon irjak arrol, amit es akiket itt hagyok. Csodas embereket, baratokat, volt kollegakat. Tarsakat oromben, banatban, tamaszt nehezsegekben. Utolszor meg sikerult oket, titeket egybegyujtenem, es egy bucsupiknik erejeig egyutt lenni, a pillanatot megragadni. A fenti kep erre emlekeztet. S arra, hogy ha hazaterek, ujra korulvesznek, korulvesztek majd.
Meg itt egy idezet, ami az egesz utazasom szlogenje lehetne. Talan nem veletlen, hogy Maraitol van.
"... az utaknak ertelmuk van. De ezt csak az utolso pillanatban ertjuk meg, kozvetlenul a cel elott."
(Marai Sandor)
Legközelebb a tengeren túlról jelentkezem!
http://www.youtube.com/watch?v=SLavpxZB3no
http://www.youtube.com/watch?v=rb_ClPnaBgo&feature=related
Legközelebb a tengeren túlról jelentkezem!
http://www.youtube.com/watch?v=SLavpxZB3no
http://www.youtube.com/watch?v=rb_ClPnaBgo&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése