Szabolcs-Zemplén kiskörút

Még korábban az őrségi túraleírásomban ígértem, hogy bemutatom majd az ország keleti felét is. Nos, most hétvégén csodás utazást tettünk az én vidékemre, a szabolcsi-szatmári Felső-Tiszavidékre és a Zemplénbe, Hegyaljára.

Két nap alatt sikerült a legfontosabb részeket bejárni, s egy kis ízelítőt adni a kedves vendégeinknek, akik történetesen a gazdagréti házicsoportom lelkes tagjai voltak.

Az utazás legnehezebb része a lejutás hozzánk, Mándokra. 3 óra utazás autóval már egész gyorsnak mondható. Az utazási fáradalmakat enyhítette az ebéd és az ebéd előtti koccintó: egy kis bográcsban főtt gulyás gazdagon, meg házi készítésű kürtőskalács. Aztán rövid pihenő után indultunk is a Beregbe, felfedezni apró falvakat, még élő kézművességet.

A Tiszát Vásárosnaménynál szeltük át, innen érkeztünk meg Tákosra, kedvenc kis falumba. A 2001-es árvíz szinte az összes házat elpusztította, így új építésű, de a tájra jellegzetes épületeket találunk most itt. Hihetetlen, de a falu több száz éves temploma, a paticsfalú "mezítlábas Notre-Dame" túlélte a katasztrófát. Erzsike néni az örök tartozéka a templomnak, ő az, aki kérés nélkül is mesét regél a templomról és örül minden betérő vendégnek. Tákos után Csaroda következett, egy más jellegű templommal. Az itteni épület az Árpád-korban épült, csodás kora-középkori falfestményein a "mosolygó szentek" láthatóak. Aztán autózás az ukrán határ felé, majd megálló Szatmárcsekén. Itt írta a Himnuszt Kölcsey, az ő síremléke a helyi temetőben található. Egyedi, csónak alakú fejfái sajátos misztériumot hordoznak: csak sejtések vannak a fejfák eredetéről. Túristvándiban a vízimalomnál utazás a múltba: Magyarország egyedüli működő vízimalmát a Túr vize működtette. Romantikus itt a folyó, a vízpart. Fáradtan, de tele élménnyel érkezünk vissza a bázisra, a vendégházunkba Mándokra. Itt szalonnasütés, majd nyugodt pihenés jön.


Másnap kiadós reggeli és lelki töltekezés után kelünk útra. A cél a Zemplén, a Tokaj-Hegyalja. Sárospatakot nem szabad kihagyni: a csodás vártemplom, Szent Erzsébet legendája, a Vizikapu folyópartja, a vár, református teológia. Vidéki kisváros, történelmi, de mégis élő, békés, de mégis sokak által látogatott. A városból a Tengerszemhez megyünk. Károlyfalva határából vezet fel az út a hegyre, melynek belsejében évszázadokig működött malomkő-bánya. A kibányászott kövek helyén, magas sziklafalak között felgyülemlett az esővíz és "tengerszem" alakult ki. Nagyon festői itt, megéri felkapaszkodni. S ráadásként még csodás állatkákat is találunk: hegyi siklót, színes sütkérező gyíkot, s a vízben többezer ebihalat... A túra után a jól megérdemelt ebéd jön, Tokajon. Épp borfesztivál, kirakodóvásár. Bort a szomszédos Tarcalon veszünk, persze közvetlenül a termelőtől.

Azt hiszem, ami belefért két napba mi azt mind megéltük. Persze több nap alatt alaposabban be lehetne járni a környéket. Gyógyfürdőzni, nyári színházazni Kisvárdán, kirándulni a zempléni várakba... Talán majd legközelebb.