Az utóbbi hetekben sokat foglalkoztatott az Út, az úton levés gondolata. A Theodora ásványvíz mostani kampányának plakátjai is ezt sugallják úton-útfélen: "A megtett úttól válsz különlegessé" az üzenet, ami rám nagyon érvényes.Az elmúlt hónapok pont egy ilyen utat jelentettek az életemben. Konkrét, kézzelfogható cél, mérföldkövek nélkül, csak úgy úton lenni magam, magamért. S közben az út vitt, kanyargott, de mégis célra tart! Ami kivülről nézve kerülőútnak tűnik, az rajta járva megmutatta, hogy éppen közelebb visz a célhoz, magamhoz.
A lelki utazás után jöjjön egy tényleges, testi utazás. Két Út volt versenyben, s eldőlt hová megyek.
Régi vágyam eljutni Spanyolorszába, az El Camino zarándokútra. Beszereztem térképet, csináltam útvonaltervet, szövögettem az álmaim, ám csak nem akar összeállni a kép. Már-már egyedül is elindultam volna, biciklivel, 800km, zarándokként, úton lenni lelkileg, fizikailag. Aztán társ hiányában elnapoltam az utat.
A másik út ötlete nem tőlem, hanem egy nemrég megismert barátomtól származik. Ő vetette fel, s én lelkes társul szegődtem hozzá. S a megdöbbenés akkor jött, amikor rájöttem: ez is egy nevezetes Út, csak épp nem Európában, hanem Amerikában. Route 66, a legendás 66-os út, ami átszeli az USA-t.
Nos, megtettük az előkészületeket, megvan az időpont, elkészült az útvonal. 2200 km az USA 4 államában, középről indulva, délnyugatnak haladva. Átszeljük a legendás nemzeti parkokkal tarkított vadont, hogy végül elérjük az óceánt nyugaton.
Sok pont hiányzik még, de az elszántságunk, bátorságunk és lelkesedésünk határtalan.
Pár hét múlva, magáról az útról mesélek majd.
Mert úton lenni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése