56 még mindig

56-ról már írtam. Idén is eljött a forradalom évfordulója. A CTP-vel a forradalom előestéjén volt az éves adománygyűjtő vacsoránk, aztán az ünnepnapot munkával töltöttem. Viszont az ünnep előtt és után is több kapcsolódásom volt eme történelmi eseményhez.

 Épp az ünnep előtti időszakban jelent meg egy album, amiben a forradalom képei mellett ott vannak a forradalmi helyszínek jelenkori képei. Ráadásul a könyv szerzője a történész író mellett a  szomszédom, aki profi fotós. Kaptam is tőle egy dedikált kiadványt, ami helyszínenként ismerteti, hogy hol, mikor, mi történt. A könyv a Hadtörténeti Múzeumban kapható, a címe Időutazás, Budapest 1956.

Mostanában több filmet is láttam ebben a történelmi témában. A Mansfeld című film főhőse egy valós személy, a tizenéves Mansfeld Péter. Még gyerekként vett részt a harcokban, s a forradalom leverése után sem hagyott fel a lázadással, fegyvert lopott, készült az újabb visszavágóra. Végül megvárták, amíg nagykorú lett, halálra ítélték és fellebbezésre időt sem hagyva azonnal kivégezték.

Egy másik magyar film a forradalom utáni eseményeket dolgozza fel. A berni követ is valós
történéseken alapszik. Főhőse két szabadságharcos fiatal, akik Svájcba menekültek a forradalom után, viszont itt a visszavágóra készültek. Nagy Imre kivégzésének hírére betörnek a berni magyar követség épületébe, ahol a külügyesek kódkönyvét keresik.

Egy klasszikus film a forradalomról a Szabadság, szerelem. Ennek is valós hősök a főszereplő, a magyar olimpiai vízilabda válogatott. Kicsit populáris a film, de azért jól bemutatja a forradalom eseményeit.

Idén volt egy személyes aspektusa is számomra a forradalomnak. Az Amerikában megismert Mária néni, aki a forradalom idején a Széna téren harcolt szeptember végén eltávozott közülünk. Így már nem fog többet mesélni, emlékezni az évtizedekkel ezelőtti történtekre. Mi, akik ismertük, próbáljuk megőrizni őt a szívünkben. A történetei bennünk élnek tovább.

(A mellékelt kép nem Mária nénit ábrázolja, de nagyon hasonlít rá. Ez a fotó bejárta a világsajtót, egy 56-os szabadságharcos fiatal lányt ábrázol. Akár ő is lehetne.)

Családi Balaton

A nyári balatoni közös családi nyaralásról még nem írtam. A közös "pihenésről" nem igazán szeretnék sokat írni. Megpróbáltuk, nagyon akartuk, de nem lett zökkenőmentes. Ennek ellenére sok szép élménnyel gazdagodtunk.

A szüleimnek lehetősége volt unokázni, én pedig kiélvezhettem nagynénis pozíciómat. Sétáltunk, labdáztuk, kirándultunk, bográcsoztunk. Pár kép emlékeztetőül.

Azért kiváncsian várom, lesz-e még bátorságunk közös nyaralást szervezni. Én újra belevágnék.

2o éves a CTP

Idén az immár hagyományos CTP Adománygyűjtő Esten ünnepeltük az Alapítvány fennállásának 2o. évfordulóját.

Az eseményről két bejegyzésem olvasható a CTP blogjában. A könnyebbség kedvéért ide másolom a linkeket:

Adománygyűjtő est beszámoló

Fotópályázat 

Amit viszont nem árultam el a CTP-blogban: én készítettem a fotópályázat nyertes képét. Ide másolom a képet.

Hajrá CTP!

Táskamánia

A nők többsége odavan a divatért. Nincs az a szekrény, ami elegendő lenne a ruháink számára. Mégis szezononként újabb darabokat kell beszereznünk. Van, aki a ruhákért lelkesedik, más a cipőkért. Én cipőtéren visszafogott vagyok. Inkább a kevesebb, de kényelmesebb darabokra szavazok. 

Táskák tekintetében az utóbbi időben szállt el velem a ló. A készen kapható női táskák többsége műanyag, műbőr, ízléstelen díszítéssel és ormótlan formákkal. Ezért most újra egyedi készítésű táskát szavaztam meg magamnak, rögtön kettőt is.

A standard laptoptáskák nem túl nőiesek. Bőröndszerűek, feketék, hatalmasak. Ehelyett a Wamp piacán egy kézműves laptop táskára figyeltem fel, ráadásul fekete-fehér virágos színben! Hát ez biztos nem jön szembe az utcán, mivel egyedileg, a saját laptopom méretére készítette a Suziartbag rugalmas és kreatív alkotója. 

Aztán morfondíroztam, hogy laptopomhoz már van táskám, de jó lenne valami nőies táska a téli szezonra. Színben a szürke-fekete kombináció mellett maradtam, mert ilyen színű kabátjaim vannak, s ez a párosítás az egyéb színekhez is illik. Egy jó bőrtáska vagyonokba kerül az üzletekben, a műbőrök pedig elég gyatrák. A Meska oldalán kerestem ezért magamnak kézműves készítőt, aki méretben és színben nekem való táskát szerkeszt. Íme! 

Szóval jöhet tél, eső, hó, én már felkészültem!

Csapatmunka

Vállalati környezetben mindennapos szakzsargon kering: csapatmunka, hatékonyság, ügyfélközpontúság, szakértői hozzáállás, projektmenedzsment, motiváció. Kicsit absztrakt szavak ezek, melyeknek mindenki tudja a jelentését, ám mintha mégsem értenénk, mégsem töltenénk meg azokat tartalommal, mélységgel, részletekkel.

Bár a szavak embere vagyok kommunikációs szakiként, de szeretem megtölteni az általunk kimondott vagy leírt dolgokat tartalommal. Ezért napi szinten küzdök kollégákkal és vezetőkkel, hogy ne csak üres frázisokat mondjunk, ne csak jó hangzó kulcsszavakat sorjázzunk egy prezentációban, hanem valódi, tartalmas, szakértői szolgáltatást nyújtsunk a szavakon túl.

Mivel szakmaiságot ritkán kapok a megbízóimtól és alkalmazóimtól, ezért én magam megyek utána az útmutatást adó szakirodalomnak, cikkeknek, rendezvényeknek, könyveknek. Mostanság két értékes könyvet is elolvastam a témában, most ezekről számolok be.

A Motiváció 3.0 Daniel H. Pink könyve. Már több éve megjelent, de számomra most vált aktuálissá a tartalma. Nagyszerűen szembesíti benne a mai kor emberét, vezetőit az egyéni motivációkkal, a beosztottak gondolkodásmódjával. A motiváció lehet belső, biológiai alapú (pl. ha éhesek vagyunk, bármit megteszünk egy tál ételért - ez a "motiváció 1.0"), vagy külső, jutalmazás-bűntetés alapú.

A "motiváció 2.0" kora már lejárt, hiszen a jutalommal való elismerés és a bűntetéssel való fenyegetés már nem elegendő a modern kor emberének. Ennél többre, másra vágyunk. Az igazi megelégedést és motivációt a belső jutalmazás adja, amikor igazán élvezzük a feladatot, s "flow"-élményünk van. Ha ez nincs meg, lassabbak vagyunk, stresszesebbek, többet hibázunk.

Tehát nem minden a pénz, sokkal többet lehet elérni az emberi, érzelmi tényezőkkel. Míg a motiváció 2.0 jól működik a mechanikus, rutinmunkáknál, a kreativitást igénylő szellemi feladatokhoz a motiváció 3.0 szükséges! Ahhoz, hogy a motiváció jól működjön, az embereknek önállóságot kell adni.

A másik könyv, a Határok a vezetés szolgálatában a Harmat Kiadó Határaink sorozatának legújabb darabja. Írója Dr. Henry Cloud, aki pszichológusként és vezetési tanácsadóként az üzletemberekkel kapcsolatos tapasztalatait gyűjtötte össze. Arra keresi a választ, hogyan tud a vezető még jobb vezető lenni, miközben önmagával is harmóniában marad.

A határok nélkülözhetetlenek a vezetésben, mások menedzselésében. Ahhoz, hogy a kollégáink motiváltak legyenek, tiszta, egyértelmű határokat, felelősségi köröket, kommunikációs mintákat kell szabni, amit mindenki tud és be is akar tartani. A határok segítenek abban, hogy a beosztottak önmagukat vezessék, vagyis ne kelljen őket kívülről irányítani és ellenőrizni. Határokat kell húzni a megbeszélések során: miről és mennyit beszélünk, s hogy a feladatok mellett az emberekre is szánjunk időt.

A két könyv üzenete nagyon is egybevág: folyamatok és rendszerek helyett az emberekből induljunk ki, rájuk figyeljünk, őket motiváljuk. Mert ha az emberink rendben vannak, akkor a cég működése is helyreáll.

Pécsi kiruccanás

Mi kell egy nagyszerű kiránduláshoz? Végy egy szabad szombati napot, szervezd össze magad nagyon jó barátokkal, utazz le vidékre, s engedd, hogy a hely magával ragadjon! Nekem bejött: múlt hétvégén Pécsen jártam.

  Leondardo Ló

Pécs az én személyes térképemen igen elhanyagolt helyen található. Gyerekként egyszer táboroztunk a közelében, de a nagy távolság és járhatatlan utak miatt azóta csak egyszer bukkantam itt fel egy gyors városnézésre.

A megépült autópályának köszönhetően most kicsit gyorsabban leértünk a déli, mediterrán hangulatú városkába. Egy napunk volt, hogy kicsit magunkba szívjuk az itteni kultúrát és hangulatot,

Egy kiállítás adta az utunk apropóját: Leonardo da Vinci, az olasz reneszánsz zseni találmányait két helyszínen mutatják be. A nyári, toszkán utam után igazán élvezetes volt újra az olasz műremekekkel találkozni, Leonardot ismerjük a képeiről: ő festette a Mona Lisa-t, az Utolsó vacsorát. Emellett inkább feltalálóként tevékenykedett: emberi repülő szerkezetet barkácsolt, önjáró szekér-autót fabrikált, ingákat, mérlegeket, szélgépet készített. Ezen műveinek leírása, modelljei voltak kiállítva most Pécsen. Valódi zseni volt ő, hiszen a fizika törvényszerűségeit kutatta, s gondolatai nemcsak találmányaiban testesültek meg, hanem festményein, szobrain is alkalmazta azokat.

Egy "eredeti" Leonardo szobor Pécs főterén

A kiállítás leglátványosabb darabja a Ló, ami Pécs főterén a dzsámi előtt áll. Ez a ló az egyik olasz előkelőség emlékműveként készült volna el, Leonardo életében modellezte is a szobrot, de hatalmas mérete miatt nem tudták kiönteni és összeállítani. A tervek azonban megmaradtak, most  az eredeti méretben, több, mint 7 méteres magasságű műanyag szobor képében elkészült.

Vicces bicajtároló

Pécs varázslatos városka. Sok-sok múzeummal, ahová kombinált belépővel tudunk bemenni. Napokig járhatnánk az itteni kiállításokat. Mi a mostani Leonardo kiállítás mellett megnéztünk egy a Pálosokról szóló kiállítást. A pálosok az egyetlen magyar alapítású, s még működő szerzetesrend. Sok fotót, iratot, használati tárgyakat láthattunk.

Pécs egyházi központ is, a hatalmas katolikus bazilika és környéke évezredekkel ezelőtt is kultikus hely volt. Alig 1o éve tárták fel az  ókeresztény sírkamrákat, melyek a világörökség részét képezik. A korai keresztény idején, a 4, századtól a 8. századig temetkeztek ide a római Pannónia előkelőségei. A vagyonosabbaknak saját sírkamra épült, míg mások egyszerűbb téglasírokba temetkeztek.

Bazilika, alatta az ókeresztény sírok

A föld alól az ásatások során csodás kézzel festett mennyezetű sírok kerültek elő. A képek római stílusban ábrázolják a bibliai témákat. A boltozatos kamrákban kőkoporsóban (szarkofág) pihentek a megboldogultak, akik mellett épen maradt üveg (!) korsók, ékszerek, használati tárgyak is előkerültek.

A város macskaköves utcái, sokféle stílusú házai, a háttérben magasodó hegyek, az itteniek nyugalma bármikor ide csábít. Legközelebb a Zsolnay porcelángyár városrészébe látogatunk.

Léhűtők

Léhűtők. Naplopók. Semmirekellők. Ők a kollégáim.

Immár több, mint egy éve dolgozom ugyanazon helyen s még talán egyszer sem írtam dolgozós élményeimről. Nem mintha nem tudnék megtölteni több oldalt is a beszámolómmal, csak elég nehéz arról írni, ami a legtöbb időmet és energiámat leköti.

A cégünk folyamatos átalakításon megy keresztül, ami nem esik jól senkinek sem. Változó arcok és vezetők, eltérő irányelvek, Jó kollégák, de nehezített terep. A szakmai kérdésekről majd máskor. Most inkább az emberi tényezőkről írnék. Ami legalább annyira fontos, mint a szakmaiság. Hogy egy csapat legyünk, hogy ismerjük egymást, s képesek legyünk egymással hatékonyan dolgozni.

A hatékonyságnövelés érdekében egy rögtönzött ivászatot rendeztünk. Léhűtő Söröző, ahol egyedi, kézműves söröket iszogattunk. Kicsit kiengedtük a gőzt. Jó volt. Folyt.köv?