Amiben jó vagy

Egy igehirdetőt idézek: ne érd be a jóval, csak a legjobbal - ami az életet és a választásainkat illeti. A főnököm szerint vigyázat, legyek jó, de ne legyek túl jó - ami a munkát, a karriert illeti. Akkor mi a teendő???

Akkor vagyunk a helyünkön, ha azt csináljuk, amiben a legjobbak vagyunk, amit szeretünk.
Egy vélemény rólam: Képes vagy a semmiből is nagyot, jót létrehozni.
Ha kell, három hét alatt újitok fel egy egész lakást, vagy fél év alatt nyitunk meg egy vendégházat. Ha kell, egy hónap alatt elérem a fél évre a cégem által kitűzött tervszámokat.
Ha kell, idő előtt befejezem a tanulmányaim.
Ha kell, egy hét alatt eladják azt a házat, amit én tettem rendbe.
Ha kell...

Neveztek már varázslónak (mert rendet raktam ott, ahol több évtized emlékei gyűltek fel),  méregkeverőnek (mert egyetlen információ átadásával egy lavinát inditottam el - a jó irányba), vagy éppen konnektornak (mert az általam megismert emberekből és kapcsolatokból a legtöbbet hozom ki).

Nem vágyom újabb elnevezésekre és cimekre. Várom a következő feladatot. Mert meg tudom csinálni. Yes, you can.

Grace 2

Grace, kegyelem. Egy újabb ének Jamie Grace-től. Szomorkásan, de pozitivan.
Kitartok.

Holding on

Almaszezon 2.

Szabolcsi lévén, ha ősz, akkor almaszedés. Még akkor is, ha éppen Ohióban vagyok, s nincs saját almafánk.

Amerikában nagyon nem értem, hogy miért nem látok művelt földeket, virágzó gyümölcsöskerteket. Odahaza szinte minden talpalatnyi földnek gazdája és művelője van. Itt gazda-tulajdonos akad is, de művelő már kevésbé. A házak körül leginkább szépen vágott gyepet és gondozott bokrokat látni. Zödségeskertnek, gyümölcsfának nyoma sincs. Egyesek szerint nem elég jó a termőföld, mások szerint a helyi vadállatok (őzek, nyulak, mókusok) lelegelik a termést. Ebben van is némi igazság. Epertöveket ültettem, szépen virágoztak, de gyümölcsöt nem találtunk rajta. A frissen elültetett virágládákat a mókusok túrták fel. A fűből előbújó krókuszokat az őzek legelik le.

Ha már saját kertünk nem lehet, akkor menjünk más kertjébe! A szedd magad akcióknak (pick your own apples, strawberries etc) itt is nagy kelletjük van. A helyi családok ha nem is befőzési mennyiséget szednek - mint mi otthon - egy vödör eperért vagy egy zsák almáért is kimennek a környező farmokra. Júniusban epret szedtünk igy, most pedig almát. Összehasonlithatatlan a fáról leszedett friss alma ize az üzletben bezacskózott, hűtött fajtákhoz képest.

Azért nosztalgiával gondolok az otthoni almatermésre. No meg persze az anyukám által sütött finom almás sütikre. Itt kicsit átalakitva próbáltam ki az ő receptjét: az almás süti tésztájára sütőtökös töltelék került (ugyanis az almaszezon mellett itt leginkább a narancssárga tökök időszaka van), igen finon lett. Itt kész tök-krémet lehet konzervként kapni, ehhez csak két tojást, egy kanál fahéjat, fél kanál gyömbért, cukrot, s kevés sót kell adni, majd a tésztalapon kb. egy óráig sütni.

Almás süti lett odahaza az ország tortája. Ennek receptjét és más almás érdekességeket találtok a lenti linkeken.

Almás érdekességek

Szabolcsi almás máktorta

Baptisták

Már irtam róla, hogy milyen sokat kaptam a clevelandi magyar baptistáktól. Amerikában rengeteg vallás van, gyakran az egyházak és a templomok neve alapján nem lehet tudni, hogy milyen közösséget, szertartást, filozófiát rejt az elnevezés. A baptista ősi egyház, mégis kevest tudtam róla. A lelkipásztorral beszégetve ő rögtön kapott is az alkalmon és a kezembe nyomott egy rövid, de tömör összefoglalót az egyházukról.

A baptistákat én protestánsoknak gondoltam, tévesen. Ők ugyanis nem a reformátusokkal és evangélikusokkal együtt váltak ki a katolikus egyházból, sőt soha nem voltak a tradicionális katolicizmus támogatói. Eredetük az őskeresztényekig vezethető vissza, ők voltak az ana-baptisták, akiket már Krisztus keresztre feszitése után üldöztek a rómaiaik. Legfontosabb ismertetőjegyük, hogy nem formáltak egyházat, nem voltak tisztségviselőik, előkelő papjaik. A megtérésben és a felnőttkeresztségben hisznek, vagyis szerintük nem szabad a kisgyermekeket megkeresztelni, ehelyett meg kell várni, amig felnőve a fiatal vagy idős önként vállalja Jézus követését és a keresztény hitet.

Ezen a hétvégén először láttam felnőttkeresztséget, bemeritéses istentisztelet volt ugyanis. Egy fiatal 15 éves lány döntött úgy, hogy életében a legfontosabb szerepet Urának és Istenének adja át. Az ünnepi szertartást több lelkész vezette, a gyülekezeti tagok énekekkel, saját versekkel, köszöntésekkel készültek. A fő "attrakció" a bemerités volt. Hófehér ruhában állt a leány a templom közepén, a szószék mögött található medencében. Mellette a lelkész, aki hitéről kérdezte, majd pedig teljesen viz alá meritette őt. Igy merült el a óember, s jött megtisztulva a felszinre az óember. A bemerités után persze megszáritkózott, majd az egész gyülekezet közös ebéddel ünnepelt.

A baptista gyülekezet minden tagja élőhitű keresztény. Kiveszik a részüket a szolgálatokból, ha kell betegeket látogatnak, idősekért imádkoznak, főznek, vagy éppen bibliaórát vezetnek.

Történetük igencsak hányatott volt, üldözte őket Róma, a katolikus egyház, sőt a protestánsok is. A megpróbáltatásaik miatt gyakran kellett menekülniük. Igy jutottak Amerikába az amishok például, vagy éppen a vallásszabadságot adó Erdélybe a magyarok. A protestánsok elődjének számitott Wycliff, Huss János, Zwingli. Nevezték őket donatistáknak, paterinsnek, waldenseknek. Templom helyett imaházuk van, ahol se kereszt, se képek, szobrok nincsenek. Középpontban a Biblia áll (amit gondolnánk, hogy hamarabb forditottak magyarra mint angolra?)

Diploma

Ime, amire vártam: a múlt héten kézbe vehettem a diplomámat.

Diplomaosztó ugyan még augusztusban volt, de a szakdolgozatomat irtam júliusig, igy diplomámat augusztus végi keltezéssel állitották ki.

Azt tudtam, hogy szépen fog kinézni, na de ennyire! Az egyetem fő-adminisztrációs épületének grafikája mellett van a lényeg, a mesteri papirom.

Staféta

Elvileg átadtam a stafétát, gyakorlatilag nem akarom kiengedni a kezemből...

 

Augusztusban megérkezett Clevelandbe a John Carroll új CTP-s magyar diákja, Isti. Őt jól ismerem, hiszen Erdélyben együtt dolgoztunk két éve a nyári IÜP képzésen, s első itteni évem alatt ő épp Buffaloban tanult. Abban a szerencsében van része, hogy engem még itt talált (anno az előttem járó diák az én megérkezésem előtt már hazatért), igy első kézből kaphat kérdéseire választ vagy segitséget.

Jó CTP-s diáktárs lévén már megérkezése előtt igyekeztem előkésziteni számára a terepet. Beharangozni tanároknál, egyetemi kontaktoknál. Sőt, még a legnehezebb lépésben is tudtam segiteni: az egyetem közelében találtam neki szállást, mégpedig szinte ingyen! Munka- és autókeresésben ötletekkel szolgálhatok, de nekem is épp ezen a téren vannak most hiányaim...

A stafétát át kellene adni, de valahogy mégsem tudom. Az egyetemtől nem tudok megválni. Még bejárok jógaórára vagy a könyvtárba, de már egészen más a hangulat igy kivülállóként. Nincs behajtási engedélyem és parkolási lehetőségem, s a számitógépes hálózaton se tudok bejelentkezni. Hiába, hivatalosan is véget értek a tanulmányaim. A postás épp a napokban hozta meg a diplomámat gyönyörű kötésben. Még nézegetem egy darabig, mire elhiszem, hogy ez már tényleg a tény. Vége.

Osztálytársak

Májusban, a diplomaosztónkon találkoztam utoljára az egyetemi osztálytársakkal. Az ősz kezdetén "véletlenül" többekbe belebotlottam. Jó látni, hogy ki mire vitte, hogyan alakul az útja, karrierje, munkája.

Maurice, Paul, Jim

Az osztálytársak közül most azokat emelem ki, akik példaértékűek számomra. Maurice Nigériából érkezett, fiatal katolikus atya. Egyetemi tanulmányai mellett az egyik helyi gyülekezetben szolgált, s a legújabb, hogy saját tévéműsora van! Az órákról tudtuk, hogy neki mindig megvan a véleménye, s azt vállalja is. Erős afrikai akcentusával, gyakori hozzászólásaival hol megnevetetett, hol elgondolkodtatott minket.
Afrikáról, az ottani "ismerőseimről" már irtam. Ami nekem is meglepő volt anno, hogy milyen erős ott a keresztény hit, s hogy milyen sok fiatal áll a vallás szolgálatába. Ezen okok miatt a tévés producerek is felfigyeltek Mauricra, aki most kezdődött műsorában a tévén keresztül evangelizál. Első felvétele megtekinthető itt.

A másik osztálytársam, Paul az egyik clevelandi tévécsatorna vezetői között van. Történetesen épp Maurice-szal kötött barátságot az órákon. Ketten együtt mindig hihetetlen hangulatot teremtettek az egyébként unalmas előadásokon és beszámolókon. Paul idén ősztől a John Carroll-on tanit médiát. Ezt épp a múlt heti politikai rendezvényükön tudtam meg tőle, ahol épp az ő csatornája volt a fő szponzor. Lehet, hogy a tévéközpontban található irodáját végleg tanári katedrára cseréli? Szivesen beülnék a könnyed, humoros óráira...

Angie álma volt, hogy egyetemi berkekben maradjon. Tanulmányai alatt az egyetem diákirodájában dolgozott programszervezőként. Ebben a témában irta szakdolgozatát is, s egy ideje már keményen dolgozott azon, hogy valamelyik felsőoktatási intézményben helyet és állást kapjon. Imái meghallgatásra találtak, s augusztustól a Cleveland State University-n felnőttképzésekkel foglalkozik. Irigylem érte, mert pontosan tudta, hogy mit akar, hitt benne, s el is érte.

Angie-vel

Utoljára magamról is néhány gondolat. Bár főállást, teljes munkaidőt még nem sikerült találnom (a tenger innenső és túlsó oldalán is próbálom), ám mégis kaptam egy felkérést, ami összeköti a két kontinenst. A John Carroll-on új szak indult, A nőiség és a nemek témakörben. A kurzusvezető épp egy magyar amerikai, aki Magyarországra tervez tanulmányutat, s épp rám gondolt ennek megszervezésében! Nem egyszerű utazásról van szó, hanem a képzés részeként kredites tárgyról, ahol én is előadhatok, saját hazámban, sőt, házamban, Mándokon a Faluvégi Vendégházban! Az egész még csak most formálódik, de nagyon lelkesek vagyunk. Összekapcsolhatom általa két kedvencemet a turizmust és a tanitást.