Halloween vs. Halottak napja

Még szeptemberben irtam Halloween-ről, aztán elteltek a hetek, s ezen a hétvégén elérkezett maga, az ünnep is. Kicsit mostanra már be is sokalltam a halloween-i őrületből: alig van ház, ahol nincs félelmet keltő dekoráció, s minden üzlet első számú kinálata ehhez kötődik.

Most hétvégén van az, amikor a gyerekek házról-házra járnak és édességet gyűjtögetnek. 'Trick or treat' mondják, s várják a finomságokat (mármint a műanyag kinézetű és műanyag izű cukorkákat). Szines jelmezeket viselnek, meg egy kis kosárkát, abba gyűjtik az apróságokat. Vannak családok (a szomszédaink között is), akik erre a hétvégére meghivják a barátokat, a rokonokat, s együtt várják a gyerkőcöket, miközben halloween-be öltöztetett házukban partiznak.

Az egyetemen is volt egy-két program az 'ünnep' jegyében: szerveztek buszos kirándulást Cleveland temetőibe, s gyilkosságok helyszinere - elég morbid program, nem igaz? Mondja valaki, hogy nem őrültek az itteniek.

Partizni persze tudnak. A város szórakozóhelyein, az egyetemeken jelmezes bulik vannak. Szivesen elmentem volna fotózni, de végül az idei éven mégse került sor erre. Meg hát jelmez nélkül az se ment volna, azt meg most nem sikerült összehoznom.

Otthon persze most Halloween helyett Halottak napja van. Utána olvastam, a kettő egy tőről fakad, valamikor az ir-kelta ősidőkből. Csak épp a Halloween a boldog, önfeleldt szórakozást hirdeti, a Halottak napja pedig a kicsit szomorú, halottainkra való emlékezést. Otthon gyertyát gyújtunk, itt töklámpást.

Csatolok pár képet az itteni temetőkről. Jellemzőjük, hogy elsőre sose veszem észre, hogy egy temető mellett haladok el épp. Ami feltűnik, hogy csodás parkot, fákat, tavat látok, s megállok, hogy szétnézzek. Aztán a fűre lépve rájövök: itt sirok vannak, mert ez egy temető. Kerités, hatalmas sirkövek és virághegyek nélkül. Viszont békés, megnyugtató hangulattal, gondozott parkkal, gyeppel.

Hát, nem tudom, tudnék-e dönteni a két ünnep között. Valahol mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Most persze inkább a Halloweent próbálom megérteni, megfejteni.

Obama-vizit

Az egyik legizgalmasabb amerikai élményemről szeretnék beszámolni: láttam és hallottam Barack Obamát, az Elnököt!

Vasárnap délután kampánykörútjának Cleveland volt az egyik állomása. Mivel jövő hét kedden helyi választások lesznek, igy eljött hogy támogassa a demokrata jelölteket, s hogy meggyőzze az itteni szavazókat.

Nagyon kiváncsi voltam, hogy a filmekben és hirekben látott kampányrendezvény milyen is a valóságban. Hogyan mozgósitja a tömeget, hogyan szónokolnak a vezetők, s hogy mi az emberek reakciója. Hát nem csalódtam.

Az egyik itteni egyetem sportcsarnokában volt a rendezvény, ahová csak szigorú (reptérhez hasonló) biztonsági ellenőrzésen lehetett bejutni. Bent viszont már szabad volt ''bármi": tapsolhattál, fütyülhettél, éljenezhettél, ami jött éppen.

A program egyszerű volt, mégis show-szerű. Ohio kormányzója nyitotta meg a programot, őt követte az alelnök, majd az elnök. A hivatalos beszédek előtt egy fekete rapper pörgette fel a hangulatot, stilszerűen politikai jelszavakat és neveket kevert a szövegbe.

A tombolás tetőfokán jelent meg Obama, egyszerű sportzakóban, nyakkendő nélkül. Közvetlenül beszélt a tömeghez, kérdéseket téve fel, időt adva a gondolatoknak. Kész volt akár vicces hasonlatokkal is élni. Persze nem maradtak el a filmekből már jól ismert patetikus elemek sem: American Dream, függetlenség, elszántság, "megcsináljuk" felkiáltások. A tömeg az elnöki beszéd alatt végig állva volt, ami nem kis tiszteletet sugall! A beszéd alatt szabad volt éljenezni, válaszolni, az esetlegesen hőbörgőket hamar leszerelték... A beszéd végén a szokásos jelenet: az Elnök lemegy az emberekhez és a kordonon át kezet fog velük, sőt, néhány hölgynek még puszira is futotta.

...

Átfutottam néhány hirt a program után. A sajtó (jogosan) hiányolta az embereket a programról: a csarnok fele üres volt, 13 ezer helyett csa 8 ezren voltak ott.

De én köztük voltam, s bár nem szavazok, de örülök, hogy ott lehettem.

...

Néhány kiegészités pár nappal az esemény után. Alig hogy hazamentem, Obamából levelet kaptam! Mármint egy emilt, az ő postalfiókjából. Buzditott, hogy menjek szavazni. Persze ő nem tudja, hogy én csak vendég vagyok itt. Igy sajnos le is iratkoztam a közös levelezésünkről.

.

Aztán ma nyitom a youtube-ot, és az első találat az ő filmje, melyben megköszöni a szavazatokat. A film kicsit szomorkás, nem ok nélkül: a demokraták alul maradtak a republikánusokkal szemben az eheti választásokon. Hiába, itt is hasonló a közhangulat az otthonihoz: ha a kormány nem hoz azonnali eredményre vezető döntéseket (itt most a munkanélküliség az egyik nagy probléma), akkor elfordulnak, s másra voksolnak.

Az első fedett hidam

Ohio nem a leglátványosabb állama az USA-nak, nincsenek hatalmas hegyei, nincs óceánpartja, pálmafái, s még az időjárás sem szélsőséges. Ha nagyon belegondolunk, semmi különleges nincs benne. S talán épp ez teszi egyedivé: hétköznapi, emberi léptékű, élhető állam, emberi elmével felfogható dombocskákkal, erdőkkel, folyókkal és kisebb-nagyobb tavakkal. Nekem pont ezért tetszik, mert egyszerű.

Az egyik hétvégi kirándulásomon nagy felfedezést tettem: megtaláltam a korábban képeken már látott fedett hidat, az Everett Covered Bridge nevűt. Ezek a hidak itt, Amerikában elterjedtek, nem tudom, mi célból épitették fedettnek őket, de ettől a legkisebb, legjelentéktelenebb hid is különleges és szines lesz. A fent emlitett hid védett, igy csak gyalogosan lehet átkelni rajta. De a romantikája nagyon megvan.

Valamikor tizenévesen olvastam először a Madison megye hidjai cimű regényt, ott olvastam először fedett hidakról. A történet lényege, hogy a National Geographic fotósa elindul, hogy lefotózza az összes fedett hidat Madison county-ban. A hidak mellett szerelmet is talál, egy egyszerű, 4o-es háziasszony személyében. A történet egyszerű, de nagyon megható. Film is készült belőle, Clint Eastwood és Meryl Streep játszák a főszerepet. S nemrég olvastam egy utikönyvben, hogy Madison megyében semmi látnivaló nincs, kivéve a hidakat, melyeket a film és a regény tett ismertté.

Nekem is van ám saját tervem ezekkel a hidakkal, jó lenne felfedezni és megörökiteni őket. A hidak mellett még egy tervem van: megkeresni Ohio világitótornyait. Valami különleges vonzalmam van ezen épületek iránt, s mázli, hogy itt van belőlük pár.

Vizsgadrukk

Eltelt az első szemeszterem első fele, túl vagyok három midterm vizsgán. Mostanra kitapasztaltam (nagyjából) az itteni követelmény-rendszert. Lássuk, miben különbözik az amerikai a magyartól.

Az amerikai felsőoktatás világhirű, valamit tudnak, ha a világ nagyvállalatainak vezetői, a világpolitika alakitói, irók, tudósok kerülnek ki az itteni egyetemek falai közül. De mit tudhatnak ők, amit mi, európaiak, magyarok nem?

Előszöris: itt nem vizsgára tanulsz, hanem folyamatosan óráról órára. A tanárok nem a könyvben szereplő elméleti anyagot mesélik az órán - ezt neked magadnak kell az előre kiadott menetrend alapján (sylabus) a kijelölt könyvekből elolvasni. Az órán a tanár előadás helyett a diákokat beszélteti, aktivizálja és dolgoztatja (jó kis stratégia): kérdéseket tesz fel, véleményt kér, s diszkussziót indit. Ezáltal kiderül az is, hogy készültél-e az anyagból, illetve hogy érdekel-e a téma, a tanulmányod, naprakész vagy-e az aktuális hirekből stb. Az órai részvétel 2o-5o százalékban befolyásolja a jegyed.

Az órák látogatása mellett vannak egyéni és csoportos feladatok. Esszé-irás megadott témában (főként az elmélet összekapcsolása a napi aktuális gyakorlattal), vélemény az elolvasott cikkről, esettanulmányról.

Az irományok mellett előfordulhat, hogy előadást kell tartsunk (ahogyan én is tettem egy 2o.századi amerikai újságiró munkásságából, s filozófiai-etikai hatásáról). Az előadás is a tananyag része, vagyis a felelősség nagy: rajtad áll, mit jegyeznek meg a többiek, s hogyan készülnek fel a vizsgára a tőled kapott segédanyagokból.

Egy-egy ilyen feladat 1o-2o százalékban járul hozzá a végleges osztályzathoz.

S persze itt is vannak vizsgák. Az otthonitól eltérően minden vizsga irásban van. A technika itt is élen jár: volt vizsga, amit online irtam otthonról, volt, amit kézzel az órán, s volt olyan is, amit egy kódtáblán töltöttem ki, hogy egyszerűen kijavitható legyen a számitógéppel. Vizsga a félév közepén (midterm) és végén (final exam) van. Általában ennek az eredménye számit a leginkább a jegyedben, 5o-7o százalékban.

Az imént ismertett megpróbáltatások után félév végén kikalkulálódik a jegyed. Ami nem is jegy, hanem egy betű: a legjobb A-t kap, a mi négyesünk itt B, a hármas C, s D a kettes-egyes, amivel nem mész át. A betűket lehet számositani: vannak helyek, ahol 3-ra váltják az A-t, de van ahol 4-es a legjobb, s ez alapján számolnak átlagot (hiszen az ABC-ből nem lehet átlagot kihozni...).

Még tanulom a rendszert, jó diák módjára. Eddig nem állok rosszul: kaptam 3-ból 2.95-öt esszére, B-t prezire, s az egyik vizsgám 96 százalékos lett.

Az ősz szinesben

Ősz van, s ez nem mindig a legvidámabb időszak az életemben. Hullanak a falevelek, egyre sötétebb, hidegebb napok jönnek, egyre kevesebbet tudok a szabadban lenni. Viszont az idei ősz eltér a korábbiaktól: szinesebbek a szinei, s még a hangulatom is pozitivabb.

Október csodás időjárással kecsegtetett: alig volt esős, hideg nap, többnyire sütött a nap, s ezer szinben látszódott az erdő, a táj. Ki is használtam ezt, amennyit csak lehetett a szabadban töltöttem. Vénasszonyok nyara - mondjuk otthon, de itt inkább indián nyár volt: bronzbarna, arany és skarlátvörös levelekkel, melengető hőmérséklettel. Beszéltük is az ittélő magyarokkal, hogy otthon nincs ennyi szin. Ennek az egyik oka, hogy itt rengeteg a juharfa (bal felső képen), s ez a fa ősszel a zöld-sárga-narancs-vörös-bordó különböző árnyalataiban játszik.

...

S nemcsak a fák szinesek, hanem az állatok, a madarak is! Mikor először láttam, nem akartam hinni a szememnek: tűzpiros madárka repült a keritésünkre, s mindezt reggel, az erkélyen kinézve láttam! S a madárka valahol a közelben lakhat, mert azóta többször is jelentkezett. Nyomába szegődtem, s kidrült kardinal a neve, mellékelek egy képet róla. A másik madaram is mesés, hiszen maga a mesebeli kék madár! Ahogy röppent előttem, mintha tudatositaná akarta volna: igen, engem látsz, s most boldognak kell lenned! Azóta kiderült, ő a kék szajkó és honos ezen a vidéken.

...

A szöveg helyett meséljenek a képek, s a szinek maguk. Még tart az ősz, bár hamarosan mindent fehérre fest a tél. De a szineket őrzöm belül.

56

Kezdem érteni 56-ot, bár teljesen megérteni szerintem sosem fogom. Tanultunk róla az iskolában, ünnepeljük évente, készitenek filmeket, irnak könyveket, de valahogy nem jön át az események mélysége.

Rá kellett jönnöm, hogy csak testközelből, emberi sorsokat megismerve foghatom fel a történelmi események máig ható súlyát.
Itt élek Clevelandben, ahová sok-sok 56-os menekült. Találkozom velük, beszélgetünk, s hátborzongatóvá válnak az ötven évvel ezelőtti események.
...
Van egy nénim, akinek besegitek mostanában. 56-ban 32 éves volt (mint én most), s tanárként a diákokat vezette a harcban. S itt a harc szó szerint értendő: támadás a harckocsik, tankok ellen, gyújtóbombával, gépfegyverrel, fél téglával. A harc alig egy hétig tartott, de ezrek sorsára volt hatással. Rá a bitófa várt, igy nem volt más választása, jött, az ismeretlenbe, egy idegen földre, aminek még a nyelvét sem beszélte. S most itt él, mesél, emlékezik, s én hallgatom.
...
Azt, hogy most Amerikában tanulok is 56-nak köszönhetem. Az ösztöndijam alapitója 1o éves kisfiúként a szüleivel szökött át a határon, s majd több hónapos hercehurca után került a tengerentúlra. Ma nagyhirű szemsebész, saját klinikáját vezeti Buffaloban. Sikerét többek között az otthoni oktatásnak is köszöni.
...
S az egyik legérdekesebb történetem következik. Az idei év október 23-án az amerikai magyarok körében jártam. Ünnepi műsor, vacsora, s néhány ismerős várt. A vendégek sorában volt egy hölgy, akiről messziről látszott, hogy nem 56-os emigráns: a bőre ugyanis fekete volt. Aztán kiderült, mit keres körünkben: 2o évesen önkéntesként dolgozott Bécsben a magyarok egyik menekülttáborában, valamikor 1957 nyarán. Képeket vetitett az óceánjáróról, amivel átkelt, európai városokról, amiket megnézett, s végül magyar értelmiségiekről, akikkel együtt élt, s akiket szociális munkásként segitett. Meghatározó élmény volt ez számára, hiszen eztán döntött a saját pályájáról, munkájáról. Ma nyugdijas, egy pszichiátriai intézetett vezetett, s ott dolgozott 4o éven át, szolgálva a rászorultakat, amilyenek a magyar menekültek is voltak.
...
E három történet kicsit közelebb hozta ezt a nehéz és még mindig fájó történelmi kort. Mária, Péter és Dorothy személyes példái a múltnak, s példái a túlélésnek, a jövőnek. Én eztán az ő személyükön keresztül gondolok 56-ra.

A facebook behálóz

A múlt héten a vizsgázások közepette egy mozizással lazitottam. A Social Network (A közösségi háló) a facebook alapitásának valós történetét dolgozza fel.

Érdekes volt innen nézni az amerikai egyetemisták életét, végig követni, hogyan bontakozik ki a Harvard diákjainak fejében (s főleg a főszereplő, Mark Zuckenberg elméjében) a facebook öltete, s hogyan válik belőle rekordidő alatt az egyik legértékesebb online szolgáltató oldal. Persze a sikernek ára van: barátságok szakadnak meg, ellenségek szállnak szembe egymással.

Számomra az egyik legérdekesebb észrevétel, hogy miközben a főhős embereket köt össze, kapcsolatokat rögzit, s több millió emberhez jut el a világon, önmaga képtelen a saját kapcsolatainak a fenntartására, s azt a néhány jóbarátot is elvesziti, aki igazán fontos volt.

A sztori valós, a facebook alapitója még most sincs 3o éves, s már milliárdos. Kiváncsi lennék, a saját életében, kapcsolataiban boldognak mondhatja-e magát. Vagy ő is a kapcsolatok számával, a bejelölt barátokkal méri a saját fontosságát?

film info magyarul