Kedvenc tervezőim

Sok női lapot lapozgattam mostanában - igazán ezek tudják kikapcsolni a folyton gondolkodó agyamat. Az extrém divatötletek mellett többnyire lehet találni jól használható tippeket, hazai tervezőket is. Most beszámolnék az én kedvenceimről, akiknek a tervezéseit szívesen fel is venném...

Lokálpatriótaként szeretek hazai dolgokat venni, hordani. Főleg, ha rejlik abban valami hazai íz, minta, vonal. Régi felfedezettem Mallár Mónika, akitől több ruhát is szereztünk már családilag. Igazán nőies, egyedi hímzéssel, csodás anyagokkal dolgozik. Műhelye nem messze van szülőföldemtől, így még ez is megerősít, hogy őt válasszam.

A másik magyar felfedezésem egészen friss, egy pécsi divatszalon vezetője, tervezője. A Kloé ruhák visszafogottak, de elegánsak, egyszerűek, ám mégis furfangosak. Ha Pécsen járok, biztosan megnézem az üzletét!

A külföldiek közül sorolhatnánk a nagy neveket. De igazán kevés olyan van, akinek hordhatóak és megfizethetőek a dolgai. Nem éppen olcsó, de a hétköznapihoz egészen közel áll J.Mendel stílusa. Szinte az összes ruhája hordható, s mégis valami különleges eleganciát sugároz.

A másik külföldi kedvencem Donna Karan New York-ból. Az ő ruhái kevésbé hódítanak a vörös szőnyegen, inkább a hétköznapi viseletre készültek. Lazák, természetes anyagokból, túlzások nélkül, ám mégis nagyon nőiesek.

Szóval, lányok, asszonyok divatra fel! Tessék nőnek látszani, merni nőiesen öltözködni!

Segítségül hasznos linkek:
www.mallarmonika.hu
www.kloe.hu
www.jmendel.com
www.donnakaran.com

Az Út - útra kelek

Az utóbbi hetekben sokat foglalkoztatott az Út, az úton levés gondolata. A Theodora ásványvíz mostani kampányának plakátjai is ezt sugallják úton-útfélen: "A megtett úttól válsz különlegessé" az üzenet, ami rám nagyon érvényes.

Az elmúlt hónapok pont egy ilyen utat jelentettek az életemben. Konkrét, kézzelfogható cél, mérföldkövek nélkül, csak úgy úton lenni magam, magamért. S közben az út vitt, kanyargott, de mégis célra tart! Ami kivülről nézve kerülőútnak tűnik, az rajta járva megmutatta, hogy éppen közelebb visz a célhoz, magamhoz.

A lelki utazás után jöjjön egy tényleges, testi utazás. Két Út volt versenyben, s eldőlt hová megyek.

Régi vágyam eljutni Spanyolorszába, az El Camino zarándokútra. Beszereztem térképet, csináltam útvonaltervet, szövögettem az álmaim, ám csak nem akar összeállni a kép. Már-már egyedül is elindultam volna, biciklivel, 800km, zarándokként, úton lenni lelkileg, fizikailag. Aztán társ hiányában elnapoltam az utat.

A másik út ötlete nem tőlem, hanem egy nemrég megismert barátomtól származik. Ő vetette fel, s én lelkes társul szegődtem hozzá. S a megdöbbenés akkor jött, amikor rájöttem: ez is egy nevezetes Út, csak épp nem Európában, hanem Amerikában. Route 66, a legendás 66-os út, ami átszeli az USA-t.

Nos, megtettük az előkészületeket, megvan az időpont, elkészült az útvonal. 2200 km az USA 4 államában, középről indulva, délnyugatnak haladva. Átszeljük a legendás nemzeti parkokkal tarkított vadont, hogy végül elérjük az óceánt nyugaton.
Sok pont hiányzik még, de az elszántságunk, bátorságunk és lelkesedésünk határtalan.

Pár hét múlva, magáról az útról mesélek majd.
Mert úton lenni jó!

Világfalu

Ahogy már észrevehető, sok olyan dologról írok a blogomban, ami vissza-visszatérő nálam. Egy témát nem írok ki magamból azonnal, hanem kicsit emésztem, formálom, s amikor már több szálon kapcsolódik hozzám, akkor fejtem ki.

Hát most épp kapóra jött a fenti téma. Világfalu, globális falu, szűkülő világ. Egy szakmai előadásban említették a héten McLuhen elméletét 1964-ből, mely szerint a világunk szűkül és gyakorlatilag a kommunikáció és a technika segítségével pillanatokon belül elérhetünk bárkit és bármit a világon. Mint egy faluban.
Az elmélet a 60-as évekből származik, az internettel még időszerűbbé vált.

Most mégsem a technológia és internet nyújtotta előnyökről szeretnék szólni, hanem a magam kis világfalujáról.
Mostanában sorozatosan futok össze ismerősökkel a legváratlanabb helyeken és időkben.

Ahogy már írtam, Berlinben járva pár hete rég nem látott lakótársaimmal találkoztam. Véletlenül, egy több mint egymilliós tömegben, egy utcai rendezvényen. Véletlenek márpedig nincsenek!

Hasonló találkozást produkáltam a múlt héten itt is, Budapesten. Péntek este egy szabadtéri szórakozóhelyet kerestünk föl egy barátnőmmel, s hát egymás után botlottam ismerősökbe. Szám szerint háromba.
S ezt úgy, hogy nem vagyok egy "világ közepe" party-alkat, aki mindenkivel és mindenhol jóban van. A nekem igazán fontosakkal tartom a kapcsolatot, s a kapcsolataimat nem az iwiw-en szövögetem átláthatatlan formátumúvá.

A héten pedig a fent említett szakmai rendezvényen találtam egy régi ismerősre, még egyetemi gyakornoki időmből.

Hú, hát forog a világ kereke, vele forgunk mi is, s újra-meg újra egymáshoz vetődünk. Csak tudjuk felismerni és megbecsülni az ilyen találkozások üzenetét!

Duna mentén

Mostanában elég sokat jártam a Duna mentén. Gyalogtúrák, céges rendezvények, bicaj. Aztán rájöttem: gyakorlatilag Budapest környékén, a várostól északra és délre nincs hely, ahol ne jártam volna az elmúlt években.

A kedvencemmel kezdem. Pesti oldal, Göd-Vác-Zebegény-Szob. Többször jártunk erre biciklivel, kiváló a bicikliút, alig van emelkedő és a panoráma gyönyörű. Ahogy távolodunk a fővárostól úgy lesz egyre nyugodtabb, békésebb a táj. Göd még elég zsibis, ám ennek ellenére szívesen laknék itt. Valami régi nyaralóban, apró kerttel. Vác már igazi vidéki kisváros, barokk épületeivel megér egy külön sétát. Zebegény, a sváb falucska, eredeti parasztházaival kínálja magát.

Ha a túlparton haladunk, akkor Szentendre-Leányfalu-Tahitótfalu-Visegrád a menetrend, itt is jártam már bicajjal, autóval. Szentendre kéznél van, ha külföldieknek akarjuk megmutatni a vidéki Magyarországot. A skanzen, a macskaköves belváros, a kézműves üzletek bármilyen évszakban megérnek egy sétát. Leányfalu nyaralóhangulata, strandja nyári hétvégékre kiváló helyszín. Tahitótfalu - itt lehet a Szentendrei-szigetre átkelni a hídon. Dunabogdány régi falusi házai, Duna strandja gyerekkoromat idézi. Visegrád pedig kiváló kiindulópont túrákhoz, hajókiránduláshoz.

Délre indulva a Csepel-szigetre jutunk. Hévvel egész közel, biciklivel szakaszonként kiépített bicikliúton haladhatunk. Én visszafelé ajánlom a túrát: Ráckeve-Szigetszentmiklós-Soroksár útvonalon. Ráckeve vidéki nyugalma, Duna-ága, templomtornyai. Szigetszentmiklós nyaralói, csónaktúra a Holt-Dunán. Soroksár sváb házai, városi-vidéki keveréke.

Délen a budai oldalon haladva is végig van bicajút. Budafok-Nagytétény-Érd a kedvenc szakaszom. Budafok a főváros külterülete, szemben a Csepel-sziget ipari épületei látszódnak. Nagytétény még mindig Budapest, de egészen vidéki, távoli hangulatban. Régi házak, kastély. Érdet nem szeretem különösebben, látnivalója nem igazán van. Viszont innen tovább lehet kerekezni Sóskút-Etyek felé.

Ajánlom hát a Budapesten élők, s hétvégén unatkozó, programra vágyók figyelmébe a fenti helyeket. Érdemes csak a Duna mentén elindulni és varázslatos helyekre találunk.

Zöld spalettás ház

Egy jövőbeli zöld spalettás házról álmodom. Nem nagy, de praktikus. A szobái napfényesek, az udvarán rózsabokrok, zöld gyep, a konyha ablakából a kertbe látni. S mindebből kifelé a zöld spaletták üzennek: itt otthon van, itt otthon lehetsz! Zöld spaletták díszítik, védik, árnyékolnak, vagy éppen hívogatnak.

Valahogy újra meg újra találkozok ilyen házakkal. Az egyik első ilyen Agárdon, a Velencei-tó partján köszönt rám. Aprócska, egyszobás nyaraló, udvarát benőtte a gaz, gazdátlanul hívogatott.
Aztán Zuglóban sétálva a szomszéd utcákban csodás ikerházakat találtam. Vitézi telkekre épült, előreugró zárt erkéllyel, boltozatos bejárattal. Tetején faragott eresszel, tulipán és kard. Itt tudnék élni, csak hát egy ilyen házat megszerezni nem olcsó mulatság. Két-három utca összes háza ilyen típusban épült. Van köztük egy-kettő, amit nagyon igényesen újítottak fel, megőrizve az eredeti stílust. A többségnél az eredeti jelleget már eltüntették, ormótlan ablakokkal és ráépítéssel. S van néhány, ami még felújítatlanul várja új gazdáját. Az egyik kedvencem borostyánnal és lilaakáccal van befutva, s még ott vannak a zöld spaletták...
A képen látható házhoz vissza-visszatérek. Zuglóban van, körülötte már új építésű társasházak magasodnak, de ő még áll, csendben, elegánsan. Elképzelem a helyiségeket, a kertet, a beépített tetőteret... Csak várjon még, rám.

Így hát álmodozom tovább, egyszer csak meglesz az a zöld spalettás ház, a valóra vált álom.

Mi lesz holnapután?

A napokban láttam felvételről a Holnapután c. filmet. Tipikus amerikai katasztrófafilm - mondhatnánk. Ám a sors fintora, hogy a film szüneteiben a rendkívüli híradóban megdöbbentő, jelenkori katasztrófa képeket mutattak. Miskolcról, Edelényből, apró patakok végzetes áradásáról, pusztuló házakról, csónakban menekülő emberekről.

Ezért nagyon is aktuális a film mondanivalója: hová jutunk, mikor jön el a végső katasztrófa, az éghajlatváltozás, jégkorszak, vagy bármi hasonló? S hogyan fogjuk azt fogadni, túlélni? Vagy van esély a katasztrófa elkerülésére? Hogyan?

Szerintem csak önkritikával és hatalmas összefogással lehet eredményre jutni. Ha belátnánk, hogy a kényelmünk, jólétünk nem ér annyit, hogy évtizedekkel megrövidítsük a következő (de lehet, hogy a mostani) generációk életét... De nem tudom, hogyan lehetne a teljes emberiséget, cégeket, országokat megmozgatni és felelős gondolkodóvá tenni. Ez szép, magasztos címke mostanában a cégvilágban, de röhejesen apró kezdeményezéseket takar. Márpedig itt óriási váltásra van szükség!

A fa tündére

Nemrég, a szabolcsi kirándulásunkon volt még egy érdekes mozzanat. Vásárosnamény kastélyának kertjében csodás fákat találtunk. Az egyik ilyen a képen látható, emberméretű "gótikus" nyílás volt az oldalában, s ez az egyik kedvenc mesémet juttatta eszembe.

A mese címe: A háromágú tölgyfa tündére. Nos, én játszottam most a tündért, s magam álltam a fa tündérnyílásába. A mese linjét lentebb csatolom, megtaláltam a youtube-on, Magyar népmesék csodálatos sorozatában. Amúgy Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese gyűjtésében szerepelt, ez volt az első könyv, amit kisgyerekként először végigolvastam.

Mi a mese tanulsága számomra? Az, hogy a jó tündérért eljön a királyfi, s magával viszi a palotába! Csak jó fácskát, s abban engem találjon!

http://www.youtube.com/watch?v=GfdvtpOARsU