When you're young, you just run...

...but you come back to what you need.


Taylor Swift: This Love

Clear blue water
High tide, came and brought you in
And I could go on and on, on and on
And I will, scars grow darker, currents swept you out again
And you were just gone and gone, gone and gone
In silent screams, and wildest dreams
I never dreamed of this

This love is good
This love is bad
This love is a life back from the dead, oh
These hands had to let it go free
And this love came back to me, oh
Oh, oh

Tossing, turning, struggle through the night for someone new
And I could go on and on, on and on
Lanterns burning, flickered in the mind only you
But you were still gone, gone, gone,
Been losing grip, on sinking ships
You showed up, just in time

This love is good
This love is bad
This love is a life back from the dead, oh
These hands had to let it go free
And this love came back to me, oh

This love left a permanent mark
This love is glowing in the dark, oh
These hands had to let it go free
And this love came back to me, oh

This love, this love, this love, this love (Oh)
This love, this love, this love, this love (Oh)
This love, this love, this love, this love (Oh)
This love, this love, this love, this love

Your kiss, my cheek
I watched you leave
Your smile, my ghost
I fell to my knees
When you're young, just to run
But you come back to what you need

This love is good
This love is bad
This love is a life back from the dead, oh
These hands had to let it go free
And, this love came back to me, oh

(This love) This love that's a permanent mark
(This love) This love is glowing in the dark, oh
(This love) These hands had to let it go free
(This love) And this love came back to me, oh

This love, this love, this love, this love (Oh)
This love, this love, this love, this love (Oh)
This love, this love, this love, this love (Oh)
This love, this love, this love, this love (This love came back to me, oh)

Az én 56-om

56-ról 2o1o-ben írtam először a blogomban. Akkor találkoztam először a forradalom túlélőivel, odaát, Amerikában. Azóta eltelt jónéhány év, én visszakeveredtem a tenger innenső oldalára, ám az 56-os történetek és arcok újra előkerülnek. Sőt: folyamatosan velem vannak.

Hogyan ünnepel egy hétköznapi magyar ember október 23-án? Leginkább sehogy.
Örül, ha szabadnapot jelent az ünnepnap, idén sajnos ez nem jött össze. Vasárnap van, vasárnap amikor amúgy is otthon lennének a népek, főként, mert most még a boltok sem nyithatnak ki.

A nem hétköznapi magyar ember kivonul Budapest utcáira. Emlékezni, "ünnepelni", vagy éppen ellentüntetni.

S hogyan ünneplek én? Mit jelent nekem ez a piros betűs ünnep?
Megértést.
Ami folyamatos, nem egyszeri, nem egyszerre történik. A találkozások, a riportok, a régi képek, az archív videók segítenek, hogy megértsem, felfogjam, mi történt 1956-ban, s mit jelent ez ma nekem, nekünk.

A 2o1o-es írásomban említettem Pétert. Ő még köztünk van, s jelképesen ma is zászlajára tűzi a szabadságot, a magyarság értékeit, hitét. Legyen érte neki ezért hála.

A korábbi írásomban említettem Máriát is. Mária nénit, aki időközben elment közülünk, erről is beszámoltam. Idén leginkább őt ünneplem. Az ő életét, túlélését, és igen, a halálát is.

Nekem az ünnep már a múlt hétvégén elkezdődött, az ő sírjánál. Annál a sírnál, ahová nem mennek ki koszorúzni, nem látogatják rokonok, mert ő a szabadságharc egyik ismeretlen hőse, s alig van már valaki, aki még emlékszik rá, s őrzi szívében az ő szavait.

Szabadságharcos, így mondta ő egykor: szabadságharcosok voltak, nem forradalmárok. Az ő Széna téri szabadságharcos csapatát pedig egy egyszerű munkásember vezette, akiről korábban semmit sem tudtam, nem is hallottam. Viszont Szabó János "bácsi" (ahogyan Mária néni emlegette) fotója egy óriásplakáton jött szembe, nehéz lett volna nem észrevenni, épp aznap, mikor a sírkertbe tartottam.

"Éljen a magyar szabadság!"

Ide linkelek néhány videót és írást, melyek mostanában jelentek meg, s jóbarátaim a szerzők.

Pigniczky Réka: Memorial Project

Szentkirályi Ödönbá visszaemlékezése

Szentkirályi Endre írása

Eörsi László könyvei

Űrközpont

Sosem érdekelt igazán a világűr, a sci-fi filmek teljesen hidegen hagynak. Viszont valahogy újra meg újra egy-egy űrállomáson "kötök ki". Elmesélem, hogyan.

A legelső űrállomás több, mint 1o éve jött be a képbe. Az akkori munkáltatóm és főnököm családi vállalkozását álmodta meg olyan horderejűnek, amit mi magunk között csak űrközpontnak emlegettünk.

Építgettem évekig az űrközpontot, összeraktuk a bázist a panelház földszintjén található, 3 különböző bejáraton megközelíthető irodákban. Hogy aztán kilövésre készen pörögjön az üzlet a világnak (és a világűrnek) nemcsak magyar, hanem bármilyen részén.

A magyar űrállomásról később nemzetközi űrközponthoz szegődtem. Egy lépéssel tovább léptem, már nemcsak magyar felségterületen működtem, hanem "szabadon" jöttem-mentem az európai sztatoszférában. Repkedtem a bázisállomások között, építetettem tovább a központot, ami aztán úgy döntött, mégsincs igénye az általam megépített elemekre. Nos hát ismét továbbálltam.

S eljött a valódi mega-global-világkörüli űrközpontok ideje. Újra építőmunkás lettem, csak most már a keretek nemhogy Európát meghaladják, hanem túl lőnek a világűrön is. Műholdakat lövünk fel, hogy aztán azok segítségével kommunikálni tudjanak e sanyarú Földön élő emberek és gépek. Igen, mert kommunikálni a gépek, épületek, akármik is tudnak. Márcsak az a kérdés, hogy a létrehozott űrközpontot tudjuk-e működtetni??? Mindenesetre megpróbálom. Megteszem a magam részét, rajtam nem múlik.

Akinek a fenti sorok kicsit kuszának tűnnek, annak segítségül a következő linkeket ajánlom:

The Office

Munkaügyek

Top Dogs

A végére még néhány magvas idézet nálam okosabbaktól:

"Felelős lettél azért, amit megszelidítettél"
Exupery: A kis herceg c. művéből

"Nincs az a teremtő erő, ami ennyi hülyét létre tudna hozni." 
A Legényanya c. filmben a pap

Land+Liebe

Mi kell egy tökéletesen feltöltő hétvégi programhoz? Szikrázó őszi napsütés, egy megmászásra váró hegy és néhány jóbarát.

A múlt hétvégén három balatoni leánnyal csodás kirándulást tettünk a Csobánc tetejére. A hegy Badacsony "mögött" emelkedik, már messziről látszódik jellegzetes tanúhegy formája. Korábban sokszor autóztam el mellette, s lestem, hogy mi lehet a tetején az a szögletes épület. Hát most megnéztük, s kiderült hogy egy hatalmas vár romjait lehet itt meglátogatni.

A Csobánc egyébként nem egy hatalmas hegy, mindössze 376m. Ám mivel a semmiből tör a magasba, eléggé drámai képet mutat. A hegyre mi Gyulakeszi felől kapaszkodtunk fel, ebből az irányból van egy parkoló, ahol hátra hagyhattuk piros csajos járgányainkat. Aztán a négy elszánt nőszemély a meredekebb utat választva törtetett előre.

Szőlőlugasok között vezetett az utunk, több helyen szüreteltek, jártak a munkagépek és a szorgos emberkezek. A levegőben érezni az érett szőlő illatát, kóstolót az út melletti tőkékről szedtünk magunknak... Elszórtan kisebb-nagyobb pinceházakat találunk, van amelyik jó állapotú, ám vannak elhanyagolt vagy éppen teljesen elgazosodott kertek is.

Elhagyatott szőlő és egy présház tető nélküli falai - ide beköltöznénk!

Az úton felfelé több helyen egy-egy pad jelzi a panorámával rendelkező kilátóhelyeket. A látvány leírhatatlan, a képek is csak nagyjából idézik fel azt, amit élőben láttunk. Előttünk több ponton tűnik fel a Balaton szikrázó vízfelülete, körben a vulkáni képződmények, csúcsok, lent a völgyben a települések szövevénye, zöld szántók, szőlősorok.

A hegytetőn pedig ott a vár, amiről szinte semmit sem tudtam. Mint kiderült, ez nem török kori végvár, hanem a Rákóczi szabadságharc idején a Habsburgok ellen védték a kurucok. Több fala és tornya még ma is áll, tökéletes helyszín ez egy rögtönzött piknikhez.

Íme a csobánci vár

S hogy mi a címben szereplő Land+Liebe? Hát németül beszélő műkedvelőként ezen a napon igazán szerelmetesen éreztük magunkat, ám nem egy földi élőlény, hanem maga a táj iránt. Ez most jó kacifántosra sikeredett :)

Na jó, bevallom: teszteltük a Szilvi által hozott Landliebe termékeket. Egészen jó kis fotósorozat is készült a most bevezetés alatt álló tejtermékkel.

A kezemet tessék figyelni

S persze a táj, a jó levegő mozgásba hozott, s nem bírtam ki néhány jóga pozíció kipróbálása nékül. Íme. A túloldalt siklóernyősök keltek szárnyra, s suhantak a légáramlatokkal, eme oldalon mi gyalogoltunk a vulkáni homorkon, kavicson és sziklákon.

Hátul jobbra a szigligeti vár kúpja, balra Badacsony, a kettő között a Balaton túlsó oldalán Fonyód kettős csúcsa. Ez csúcs volt!

Vár állott, most..

Ez a táj hihetetlen kincseket rejt. Amellett, hogy valódi mesevilágot idéz, megterem itt szőlő, készül belőle bor. S a bornak kápolnát is építettek, s persze a védőszent nevét kapta: Szent Donát. S hogy a szőlődombra ne csak a borimádók jöjjenek, a tiszta lelkűeknek egy Máriaút van kijelölve, aminek a jelét a térképen megtaláltuk, de a helyszínen hiába kerestük. Mi mentünk a magunk útján, ösvényén, ahogyan tesszük ezt egyébként is a hétköznapokban.

Folyt.köv. hamarosan egy másik vulkáni csúcson!

Majdnem Toszkána, de nem. Ez jobb annál. 

Szent Donát kápolna a Máriaút mentén

Szarvas a ködben

Egressy Zoltán írót nem ismertem. Nemrég jelent meg a Szarvas a ködben című regénye, s a leírása alapján azonnal felkeltette az érdeklődésem. A könyv alcíme: Nő vagyok, túlélő.

A könyv alapján Egressy is bekerült a kedvenc kortárs íróim közé: ott lesz a polcomon Grecsó Krisztián és Dragomán György mellett. Úgy ír, mintha nő lenne. Egy nő vívódásait, emlékeit, álmait szövi egy sejtelmes történetbe, ami a mai Budapesten játszódik, ám mégis túllép a város határain.

A főhős, Mátyás Anna 34 éves és szingli. Önkormányzati alkalmazottként esküvőket celebrál, aszisztál mások boldog pillanataihoz, miközben a saját életéből eltűntek az örömteli események. Csinos, értelmes, megfordulnak utána a férfiak, ám a nagy Ő mégsem akar rá találni. Illetve elveszítette a nagy szerelmét egy balesetben, szeretett apját egy másik tragédia vitte el, s most épp egy esküvői mulatság közepén találja magát, ahol nem tudni, mi a valós és mi a képzelt.

Nem lövöm le a záró csavart, érdemes elolvasni. Mert magunkra ismerhetünk, a saját vívódásainkra. Érdekes, hogy épp a héten fejeztem be a könyvet, amikor épp egy esküvői szertartás közepén találtam én is magam, vendégként, szervezőként.

A köd pedig itt van már, hiszen szeptemberrel eljött az ősz, a nyirkos, hűvös reggelekkel. Szarvast ugyan most épp nem láttam (bár van esély, hogy keresztezik az utam a Balatonnál), de egy másik szarvast az Arc Plakátkiállítás idei díjazottjai között találtam. Lásd a mellékelt képet. Szóval ne lepődjünk meg, a szarvasok köztünk járnak.

Az egyik plakát az idei ARC Kiállításról

Kenya színei

Kenyába repültem egy regény szárnyán. Ngugi wa Thiong'o: Közöttünk a folyó című könyve most jelent meg magyarul, holott az eredeti angol kiadás már 1965-ben létezett.

Kicsit le vagyunk maradva, s igen kevesett tudunk erről a távoli afrikai országról. A könyvre márcsak azért is kiváncsi voltam, mert Amerikában az egyik legjobb barátom és évfolyamtársam épp kenyai volt. Klasszikusan elmaradottságra és a civilizáció teljes hiányára gondolunk, ha Afrikáról hallunk, ám jóbarátomat megismerve és az ő családi képeit nézegetve zöld gyepet, angol nyelvű, egyenruhás iskolákat, s a fővárosban modern irodaépületeket láttam.

A regény valamikor a 20. században játszódik, de nem tudjuk pontosan mikor. A helyet már rögtön az első oldalon meghatározza: a Honia folyó völgye, melynek egyik oldalán a Kameno, a másikon a Makuyu hegy áll. Itt él a gikujuk törzse, akik ősi, "pogány" szertartásokat végeznek, mint amilyen a fiúk és lányok körülmetélése. Ám megjelennek az angol telepesek, akik a kereszténység és a civilizált világ dolgait hozzák ide, s a törzs két részre szakad.

A folyó egyik oldalán élnek a kereszténnyé lett emberek, akiknek gyermekei a fehérek által működtetett iskolába és templomba járnak. A túloldalon pedig az ősi szokásokhoz ragaszkodók maradnak. A helyi lelkész lánya viszont megismerkedik a "pogány" törzsi Tanítóval, s a két fiatal között szerelem szövődik a folyó partján. Akár amolyan afrikai Rómeó és Júlia történet is lehetne, ahol az ősi hit vívódik az újjal, a fejlődéssel, s ahol a környezet, a család, a közösség útjában áll a szerelemnek.

Wayaki a Tanító, akit apja ezzel az üzenettel indított útjára: "Tanuld meg a fehér ember minden titkát és tudományát. De ne kövesd el a hibáit!". Ezért lett a fiú tanár, s ezért hozott létre egy helyi iskolát. S talán épp ezért jött el Amerikába tanulni a jóbarátom, aki a diplomázás után visszatért Nairobiba, hogy ott hasznosítsa a tudományát.

Az író emigrálni kényszerült, jelenleg egy amerikai egyetem tanára, s egyaránt ír könyveket angolul és a gikujuk nyelvén is.

Nők Iránban

Shirin Ebadi Nobel Békedíjat kapott 2oo3-ban. Ő egy Iránban élő jogász, jogvédő, a demokratikus értékek, a nők és a rászorulók védője. Az Iran Awakening (Ébredés Iránba) az ő memoárja, saját maga meséli el az életét.

Shirin a 7o-es évekig úgy élt, mint bárki akár a világ nyugati felén: tanult, egyetemre járt, jogász, majd bíró lett. Viszonylag korán sikeres karriert futott be bíróként, ám ezt az utat az 1979-es forradalom, majd az azt követő politikai átalakulás teljesen megtörte. Eddig az iráni sah irányította az országot, ám őt a forradalmárok elűzték, s helyére Komeini ayatollah került, aki többéves száműzetésből került haza.

A forradalmárok - így az írónő is - felszabadultan várták a változást, ám a demokratizálódás és a szabadságjogok helyett a siíta muszlimok a muzulmán jogrendszert vezették be, ahol a döntéseket, a törvényeket egyházi személyek egyoldalúan hozhatták meg. A nők nem tölthettek be semmijen szerepet, ezért Shirint is elmozdították, s adminisztratív háttérmunkát kellett végeznie. Ő a csendes ellenállást választotta: bejárt dolgozni, de nem végzett aktívan munkát.

Időközben férjhez ment, s egymás után született két lánya. A szabályok egyre szigorúbbak és logikátlanabbak lettek: a nőket fejkendőre kötelezték, nem léphettek ki az utcára férfikísérő nélkül, s a szavuk vagy a szavazatuk fele annyit ért, mint a férfiaké. Ez kellőképpen bosszantotta Shirint, aki éppen a jogot, az észszerű jogot képviselte. Miközben értelmiségi barátai sorra hagyták el az országot, ő úgy döntött, hogy Iránban marad, s itt képviseli az ország és az emberek érdekeit.

Itt élték át az irak-iráni háborút, a bombázásokat. Ő állandó életveszélyben volt, mivel politikailag nem felelt meg az új hatalomnak. Volt, hogy letartóztatták, bebörtönözték, ám nem tudták elhallgatni. Jogvédő szervezetet hozott létre, ahol elsősorban a nők és a politikailag bántalmazott, kivégzett embereket védte. Neve néhány nagy port kavart ügy miatt bekerült a nemzetközi sajtóba, s egy idő után már ezért nem is merték bántani.

Hatalmas meglepetés érte, amikor közölték vele, hogy ő kapta a Békedíjat. Rögtön azon kezdett gondolkozni, hogyan bővíti ki a tevékenységét, hogyan tudja ezt a díjat a további munkára fordítani. Iránban maradt, s bízott benne, hogy a dolgok jobbra fordulnak.

Elég részletesen írtam le a mű legfontosabb történéseit, hiszen olyan keveset tudunk Iránról. Shirin célja is az volt a könyvvel, hogy megismertesse a világot ezzel az elszigetelt országgal. Igyekezett bemutatni azt, hogy nem egyoldalúan gondolkodnak az irániak, hogy a nők nem mindig éltek elnyomásban, s ő sem szívesen hordja a kendőt. Ezért is látni a külföldi szereplései alkalmával európai ruhában, fejkendő nélkül.

A könyv 2oo6-ban jelent meg, s már a megjelenése körül is nagy viták voltak. Mivel Iránban nem jelentethette meg, ezért Amerikában keresett kiadót. Viszont az amerikai embargó nem engedte, hogy Iránból bármilyen áru vagy szellemi termék a tengerentúlra jusson. Ezért ő jogászként megtámadta ezt a törvényt, s pert nyert, így a szólásszabadság nevében az USA-ban adhatta ki a könyvét. Az már csak a dolog pikantériája, hogy ezt a könyvet a Dubai repterén szereztem be.

A megjelenés után a helyzet Iránban csak súlyosbodott, emiatt el kellett hagynia az országot, s néhány éve Londonban él. Még nincs 7o éves, s máris milyen sokat tett a szabadságjogokért.