2015. március 20., péntek

Gyerek, kutya, szerelem

Azt mondják a reklámguruk, hogy a címben szereplő "kellékekkel" bármit el lehet adni a világon. Vagyis végy egy kutyát, egy gyereket, vagy egy helyes pasit és nőt, tedd őket együtt vagy külön egy reklámfilmbe, s máris készen van az ütős reklám.


Nos, én az elmúlt hétvégén egy ilyen "reklámfilm-forgatáson" jártam. Vettünk két kutyát, egy gyereket, meg két szerelmespárt, köréjük komponáltunk egy kis borús, esős, de annál vidámabb pilisi tájat, egy kiadós sétát, s készen is lett a tökéletes szombat délután.


Jelentem, sem a kutya, sem a gyerek, sem a szerelmespárok férfitagja nem hozzám tartozott. De akár tartozhatott is volna, olyan jól megértettük egymást, egy húron pendültünk. Jómagam gyerek, kutya és pasi nélkül érkeztem ugyan, de ez a nem jelentett akadályt. A séta, a beszélgetés, az eszem-iszom, no meg a társasozás mindenféle "kellékek" nélkül is összehozta a csapatot.


A csapat magja három nő volt. Munkahelyem legütősebb nőtagjai, akik közül egyikünk már csak exkolléga, s hát a másik kettő sem itt szándékozik megöregedni.

Fiúk, lányok, kutyák és gyerkőc(ök), jó volt veletek! Folyt.köv.


2015. március 9., hétfő

Váci Mihály: Még nem elég

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

2015. március 8., vasárnap

Nőnapi hétvége

Mit csinál az ember lánya a nőnapi hétvégén? Hát az időt igen jó nőtársaival tölti! Ha már március 8. és nőnap, akkor minimum jár nekünk egy nőcis program. Vagy kettő. Vagy három. Ketten, vagy hárman.

Szent Mihály Kápolna, Vonyarcvashegy

A nőnapi hétvégém már péntek este elkezdődött: két kolléganőm jött el hozzám, kis lakomba. Nagy eszem-iszom és dínom-dánom alakult ki nálam háztűznéssel és egymás szavába vágó beszélgetéssel. Jó volt együtt lenni a munkán túl, jó volt egymást jobban megismerni és őszintének lenni.

Aztán szombat reggel indult a balatoni női különjárat: első magyarországi munkahelyemen, a Premednél összetartó, egymást erősítő, húzós csapat tagja lehettem. Az akkori jó munkatársaim többsége már nem dolgozik annál a cégnél, viszont a jó kapcsolat megmaradt mind szakmailag, mind emberileg is. Időről-időre össze is jövünk külön-külön, ám a mostani hétvégén úgy jöttünk össze hárman Angélával és Szilvivel, hogy ők évek óta nem találkoztak.

Vonyarci panoráma

A találkozó helyszínéül Szilvi lakhelyét, Hévízet és a Balaton-partot választottuk. Mert ha már találkozunk, akkor adjuk meg a módját, s adjuk meg testünknek, lelkünknek, ami jár. Így két csodás napsütéses tavaszi napot töltöttünk együtt hévízi tóban való regenerálódással, napsütéses teraszon való ücsörgéssel, badacsonyi borkóstolóval, szigligeti sétával és napozással. No meg jó sok csevellyel, gyomort próbáló étekkel és finom italokkal.

Hévízre már tényleg hazajárok, de igazán a tóban ejtőzni, a tóra épített fürdőházban pihenni eddig csak kutyafuttában sikerült. Most volt 3 óránk (és néhány tiszteletjegyünk), hogy ezt kiélvezzük. Annyira jó volt, hogy alig bírtunk kimászni a tóból a kúra után. Persze iszaposan és iszap-szagúan, ahogy egy jó tófürdőzéshez illik. A tóban való élvezkedés előtt és után meg persze a hévízi gasztonómiai kínálatot teszteltük.

Szépkilátás, Balatongyörök

A Szilvi által "marketingelt" Machiato Cafe a környék legjobb kávéját főzi. Viszont, hogy a finom kávé mellé még finomabb sütik és grillszendvicsek is kaphatóak, az már maga volt a tökély. A Hévíz melletti egregyi szőlődombomon már jártam többször is. Viszont most egy többfogásos vacsorát fogyasztottunk el a szőlőhegy egyik legjobb éttermében (na most nem az Öregharangban jártunk), a Római Pincében. Ahogyan a neve is mutatja, itt már az ókori rómaiak is pincét ástak, szőlőtőkét ültettek, borászkodtak. Most pedig az egyik boltozatos, domboldalba vájt pinceházban igazán minőségi családi étterem működik udvarias kiszolgálással és elérhető árakkal. Ráadásul nőnap alkalmából a női vendégek házi almatortát kaptak ajándékba, szóval a sok étek a gyomrunkba alig fért be, ezért még másnapra is jutott az elcsomagolt maradékból. S ezzel még nincs vége a nőnapi hétvége finomságainak!

Vasárnap Hévízet elhagyva a Balaton északi partjának vettük az irányt: napsütéses sétára, balatoni panormára és finom borokra vágytunk. Első állomásunk a Vonyarcvashegy határában található Szent Mihály kápolnához zarándokoltunk. Ez az ország egyetlen halászoknak (és a halászok védőszentjének) épített kápolna, amely egy festői dombocskán áll, a Balatonba benyúló aprócska félszigeten. Lehetne ennél mesésebb? A kápolnában állandó szertartások nincsenek, viszont esküvőre, keresztelőre igénybe lehet venni. A kápolnához legenda is fűződik, tessék elolvasni a linken.

A Balaton legszebb panorámája a Balatongyörök partjánál a Szépkilátás nevű helyen tárul elénk. Na itt is jártunk már nyári időben, s most koratavasszal, a tél után is csodás fényekkel csodálhattuk meg a környéket Badacsonytól a túlsó parton álló Fonyód dombjaig, a Keszthelyi-öbölig. Ráadásul most volt időnk lemenni a Római Forrásig (nocsak, itt is jártak a rómaiak, hiszen ez is az ókori Pannónia része volt). A forrás a föld alól bukkan elő, hogy egy kis medenceszerű tavacska után kis csermelyként tovább robogjon a vize a nagy tóba, a Balatonba.

Kilátás Badacsonyból a Laposa Pincétől (szemben a fonyódi dombok)

Badacsony bazaltsziklája a Balaton szinte bármely pontjáról jól látható. Viszont felmászni rá, akár gyalog, akár autóval külön túrát igényel. Mi most autóval mentünk, már csak azért is, hogy aztán hosszasan időzhessünk a Laposa Pincészet teraszán finom rosét és fehérbort kortyolgatva, s a helyi szőlő magjából sajtolt szőlőmagolajat kóstolgatva. Itt nőnap alkalmából ráadás borkóstolót kaptunk, cserébe viszont egy-egy palack finom nedűvel távoztunk. Ide még biztosan visszajövünk, már csak az udvarias és minden részletre kiterjedő kiszolgálás miatt.

Laposa, bor, szőlőlé, szőlőmagolaj

Szigliget is olyan célpont a Balatonnál, ahol már többször jártam. Most nem mentünk fel a várig, hanem a korábban felfedezett hegyi kápolnához sétáltunk fel. Ez a Szentháromság Templom fekvését és külalakját tekintve a vonyarci Szent Mihály kápolna testvére is lehetne. Viszont itt nem egy irányba tárul a szemünk elé a balatoni panoráma, hanem a tó két oldalon is megcsillan, visszatükrözve a nap erős sugarait, no meg egy kis D-vitamint nyújtva a kétnapos túrában megfáradt nőnapot ünneplő nőknek. (Értsd: a fűben hevertünk úgy egy fél órányit, mielőtt hazafelé vettük az irányt.)
Szigliget, Szentháromság Kápolna (no meg szőlősök)

Akkor most innen tényleg vissza kell mennünk a városba, a rohanásba? Vagy talán lesz módunk tavasszal, nyáron több időt tölteni itt? Remélem!

Jó volt veletek csajok, jövőre (vagy még hamarabb) veletek  ugyanitt (vagy kicsit máshol), de az biztos, hogy találkozunk!

Ha valaki netalán kedvet kapott a fentihez hasonló túra megszervezéséhez, hasznos infókat találhat Szilvi www. hevizre.hu weboldalán, konkrétan az alábbi linkeken:
Szépkilátó
Badacsony
Szigliget





Karinthy Frigyes: Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Egy CTP-riport margójára

Nemrég egyik CTPs rendezvényünkön egy másik diáktársammal interjút adtunk ill. a CTP-ről nyilatkoztunk, amiból azóta tv-műsor is készült. 

A Görögkatolikus Médiaműhely csaknem félórás riportfilmjét ráadásul épp az én vidékem regionális TV-csatornája, a Kölcsey TV adta le Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A műsornak van esélye, hogy bekerüljön a Duna TV-re ill. a Kossuth Rádióba. A filmet megtaláljátok a lenti Youtube linken, a 32:33-nál kezdődik a CTPs rész. A velem készült nyilatkozat kb. a 43. percnél indul

A műsor sok korábbi fotó- ill. videófelvételt is tartalmaz, ill. aki ismeri a CTP-t sok-sok régi, ismerős arcot láthat Amerikából, vagy éppen Magyarországról.

S mi a film fő üzenete? Az hogy néha el kell menni innen, külföldre, megtapasztalni a jót, a mást, tanulni. S aztán szépen haza kell jönni, s itthon kell tennünk a dolgunkat, magunkért a közösségünkért, országunkért. 

Hajrá CTP!
Make a lot, save a lot, give a lot!

2015. február 23., hétfő

Kiss Judit Ágnes: Szó

A lenti vers a Katona József Színház Illaberek című előadásában hangzik el. Erről anno beszámoltam. Most nem kommentelek. A vers mindent elmond helyettem.

Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mély repül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül.
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt.

2015. február 22., vasárnap

Nők egymás közt

Gazdagrét az én lelki otthonom. Itt pihenek meg vasárnaponként, s itt frissülök fel a dolgos hétköznapok rohanásában. A Gazdagréti Református Gyülekezet immár 8 éve játszik szerepet az életemben. Innen indultam ki Amerikába, itt búcsúztam a gyülekezet tagjaitól és ide érkeztem vissza két évvel ezelőtt. Mikor ide belépek, akkor hosszú távollét után is érzem: itt otthon vagyok.

 Réka és a női hallgatóság

S mivel az ember lánya szereti csinosítgatni az otthonát, s "illik" kivenni a részünket a "házimunkából", hát én is bekapcsolódtam a gyülekezeti, templomi munkába: néhány lelkes barátommal és lelkésznőnkkel női programok szervezésébe fogtunk.

2o13. májusában volt az első programunk, ahol a Nőiség és szépség volt a téma, erről itt írtam is. Aztán ugyanezen év novemberében megtartottuk első hétvégi alkalmunkat, ahol Nőként Istennel címmel Piliscsabán jártunk, töltődtünk, erről itt van a beszámoló.

2o14-ben az Egyedülálló nők volt a témánk egy januári szombat délutánon, röviden itt íram is róla. Aztán áprilisban egy másik délutánon A Siker témáját jártuk körül, erről is íram itt.  októberben a Megbocsátás, elengedés kérdését jártuk körül Balatonszárszón, ahol sajnos én külföldi kiküldetésem miatt nem tudtam jelen lenni, ezért beszámolót sem írtam a blogba.

2o15-ben már a 3. évében jár a női programunk, aminek 5-6. programját tartottuk az elmúlt szombaton. A mostani programunk címe Sokszínű női szerepek volt és vendégelőadónak az általam mélyen tisztelt CTPs diáktársamat, az ösztöndíj-alapítványunk egykori elnökét, Rékát hívtuk meg.

Réka személyes életútját elmesélve mutatta meg, mennyire sokfajta szerepet kapunk vagy vállalunk nőként. Vannak szerepek, amiknek örülünk, s van, amiket elviselünk. Van, mikor hirtelen kell egyik szerepünkből a másikra váltani, sőt: párhuzamosan kell több szerepet játszani. S ilyenkor jön az, hogy a szerepeink konfliktusba kerülnek egymással, vagy éppen az adott szerepen keresztül mi kerülünk konfliktusba másokkal, a társadalmi elvárásokkal. Valami hasonlót írtam le nemrég a Kakukktojás című blogbejegyzésemben.

A bevezető "előadás" után kiscsoportokban beszélgettünk a saját szerepeinkről és szerepkonfliktusainkról. Kreatív foglalkozás keretében mindenki elkészíthette a saját "tablóját": egy lapra lerajzoltuk, képekből montázst alkotva kiraktuk a jelenleg nehézséget okozó szerepeinket, hogy aztán a program zárásaként összefoglaljuk, mi az ami segít a szerepkonfliktusok megoldásában.

A szervezőcsapat: Anita, Tünde, Annamari

A megoldások közül néhány: Mozgás, sport, zene, tánc - ami kikapcsol, megmozgat és oxigénnel tölt fel. Főzés, kézimunka, kézzel való alkotás - amivel valami kézzelfogható szépet, jót, hasznosat hozunk létre. Támogató barátok, család, szakmai mentorok - akikkel meg tudjuk beszélni a problémákat, s akik segítenek feloldani azokat. Humor és nevetés - hogy könnyedén vegyük a nehéz helyzeteket is. Gyöngy és virág - vagyis szép kiegészítők, ékszerek és növények, amikkel magunkat és a környezetünket is nőiessé tudjuk varázsolni. És persze a legfontosabb megoldás: az Istenbe vetett hitünk, a mindennapi elcsendesedés, ima, reflexió a történésekre és feszültségekre.

Lelkésznőnk, Anita záró áhítatában az Istenben bízó, Derék asszony dícsérete című bibliai részről beszélt (Példabeszédek könyve 31. rész). Záró igének, igés kártyának is innen kaptunk útravalót, amellyel mindannyian hazamentünk:

"Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé." (Péld. 31,25)

Hát így indulunk holnap is a hétköznapi szerepeinkbe, ezzel az igével felvértezve éljük meg a szerepkonfliktusainkat, nehézségeinket és örömeinket. Jó volt egy napra nőként együtt lenni, egymás közt lenni.

P.S. Mi a közös a mellékelt képeken? Hát a színek! Ahogy korábban is írtam, a karácsonyi piros után jön a pink. Valentin-napra, vagy csak úgy, mert nők vagyunk. Mi csak "úgy" rózsaszínbe öltöztünk egy napra, s rózsaszínbe öltöztettük a környezetünket is!