Költészet napjára

Ezt Szilvi barátnémnak küldtem. Ő tájékozott irodalmárként emlékeztetett, hogy épp a Költészet Napja van ma. Ilyen nincs Amerikában, ehhez Magyarországon kell élni! S csak itt tudok magyar verset, magyar földön értelmezni és szeretni! Mint ezt is. Rólunk szól. Éljen az irodalom és az irodalmár-műkedvelők.

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 143. darabja

A nõ: tetõtöl talpig élet.
A férfi: nagyképû kisértet.

A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.

A nõ: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.

"Jobb neked ott Amerikában?"

A fenti cimet egy újságirótól kölcsönöztem. Vig György irásai a Nők Lapjában jelennek meg. Rovatának mottója: "Az arany ott van, ahol megtalálod" - s mennyire igaz ez az aranyásó mondás...

Most én is bányászok, ha nem is aranyat. A kereső lelkesedésével és elvakultságával láttam neki a magyarországi újra-beilleszkedésnek. Kutatom a lehetőségeket, állás, munka, megbizás, új kapcsolatok, programok képében. A fenti cikk még régebben iródott, de most idéznék belőle. A cikk amolyan személyes levél, egy távolba, Amerikába szakadt leányhoz....

"Édes Kicsi Lány! Jó rég nem láttalak, még szerencse, hogy van ez az internet, legalább a postára nem kell várni...
Biztos jó ötlet, hogy ott akarsz élni, ezen a lejárt szavatosságú igéret földjén? Biztos, hogy jobb neked ott, mint itthon?
Azt mondod, az ott a szabadság hazája, de hiszen a mi országunk is megharcolt a függetlenségéért. Itt voltál, mikor leráztuk magunkról a keleti zsarnok rabigáját...
Nem hiszem, hogy a hatsávos autópályák földjén, ahol nincs valódi érzelem a kötelező mosolyok mögött, ahol reklámszagú szólamokkal, bő áruválasztékkal és felszintes demokráciával próbálják becsapni magukat és a világot boldogabb vagy, mint nálunk...
Emlékszel a végtelennek tűnő útra, amit itt magad mögött hagytál? Hiányzol, és nem értem, miért kellett ilyen messze repülnöd tőlünk. Legutóbbi leveledből azt látom, hogy nem igazán vagy boldog, pedig kocsival jársz, jók az utak és nem okoz gondot, hogy feltöltsd a hűtőszekrényedet. Hidd el, már itt sem kell félnünk a zsarnokságtól. Szegények vagyunk, de valódi szinükben látjuk a dolgokat...
Tudom persze, hogy butaság a filmek alapján véleményt mondani egy országról, népről, de hát ilyen messziről nem megy másként..."

Érvek Amerika mellett és ellen. Pro és kontra. Még az átállás időszakában vagyok, de már itthon!

(Az idézett cikk teljes terjedelemben a Nők Lapja 2012. április 11-i számában jelent meg.)

Miért szeretek amerikaiakkal dolgozni?

A héten nagy tanulságot vontam le: egyre kevésbé viselem el a magyaros munkatempót, s egyre inkább értékelem az amerikai hozzáállást. Erre a felismerésre egy konkrét ügy világitott rá.

Szombaton egy baráti találkozó alkalmával ismerkedtem meg néhány amerikai-magyarral. Ők Magyarországon élnek, szeretnek itt lenni, de amerikai módra gondolkodnak és viselkednek. A szombati ismeretséget azonnal tettek is követték: vasárnap email-váltás, s hétfőn az életrajzom máris egy megfelelő cég, megfelelő személyének postaládájában landolt. Telefon jön, még aznap, hogy várnak interjúra keddre.

A fenti történet tanulsága, hogy az amerikaiak képesek hatékonyan, személyre szabottan "működni". A személyes kvalitásokat felismerve, a kapcsolatot értékelve (és itt a networking etikus, jó értelemben vett használatát hangsúlyoznám), képesek azonnal előre görditeni a szálakat. Most éppen az én érdekemben. Legközelebb majd a saját érdekükben. Nem jelenben gondolkodnak, hanem távlatokban. Nem problémát látnak, hanem lehetőséget.

Ugyanez magyar módra valahogy igy nézett volna ki: Sörözés hajnalig, majd másnap már a nevemre sem emlékezik az illetékes, nemhogy az életrajzomat továbbitsa az általa kiválasztott célszemélynek. Valószinűleg válaszra sem méltatja az emailemet, igy hosszas telefonos üldözést követően van esélyem újra találkozni. Talán még összefutottunk volna újabb eszem-iszomra, no meg ingyenes tanácsadásra (mármint itt én lennék a tanácsadó, akiből térités nélkül húznak ki üzleti információt és ötleteket), de konkrét kontaktot nem hiszem, hogy kaptam volna.

A jelenlegi sztorit kiegésziteném további meglátásokkal. Amerikában munkaidőben az emberek jellemzően a munkájukat végzik. Nem telefonálnak magánügyben, nem kávéznak hosszasan a kollégákkal, mégcsak cigiszünetre sem mennek. A számitógép előtt ülve nem a privát levelzésüket, a hireket, vagy a  Facebook történéseit követik. Hangsúlyozom: a munkájukat végzik.

Idehaza ezalatt napjában ötször futunk össze kollégákkal, hol együtt fújjuk a füstöt, hol kávézunk, hol ebédszünetre megyünk együtt. Az együttléteket a kollégákról, a főnökről, a szomszédról való panaszkodás, pletykálkodás határozza meg. A közös szenvedés-szenvelgés ad erőt a kemény munkás napok elviseléséhez. Néha talán közös öröm megcsillantására is lehetőség van, főleg ha együtt örülünk a főnök baklövésén vagy nem szeretett munkatársunk kirúgásán.

Még mielőtt nagyon negativ és általánositó lennék, elismerem, hogy a magyar munkaerő igenis tud dolgozni! Ha nem a más cégében, más irodájában (itt értsd munkáltató) kell helyt állni, igenis össze tudjuk szedni magunkat. Jó példái ennek a külföldön szerencsét próbáló sorstársaink, Amerikában kifejezetten jónak számit, ha magyarként keresel munkát. Nem tudnánk ezt idehaza is igy csinálni?

Tanulság? Jó Magyarországon élni, de dolgozni inkább úgy szeretnék, ahogyan tengerentúli "testvéreink" teszik.

Furcsa lakások

Most újra előbújt az épitész vénám. Szeretem követni a lakberendezői, épitészeti lapokat, hirleveleket. Az egyik online hiradásban különleges házakról, otthonokról számoltak be. Olyan épületekről, melyek eredeti funkciója nem a lakás volt, illetve melyeket furcsa módon átépitettek lakóháznak. Ezekből válogattam, szemezgettem.

Az egykori silóépületből lett társasház

Az alkotók kreativitiása határtalan. A cipőboltos cipő alakú házat álmodik magának, van aki egy korábbi templomot alakit át lakássá. Volt, hogy viztitsztitó üzembe, viztoronyba, vagy éppen gyárépületbe, kórházba költözött lakó.

Cipőház

A képeken a kedvenceim vannak. Jómagam a farmépületből átalakitott otthonba költöznék be szivesen.

Farmépület-otthon

Az összes házat itt nézhetitek meg:

http://realestate.msn.com/among-the-converted-homes-that-used-to-be-something-else

http://realestate.msn.com/10-of-the-weirdest-shaped-homes-youll-ever-see
 

Középkori palotából modern lakás lett

Zsidók Amerikában

Ezt a bejegyzésem még Amerikában kezdtem irni, aztán valamiért mégsem fejeztem  be. Még odakint olvastam egy könyvet, ami elinditott bennem pár gondolatot.

Chaim Potok egy amerikai zsidó iró. Műveiben a modern amerikai környezetet irja meg zsidó szemmel. Tanulságos ez zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt. A kiválasztott (The Choosen) cimű regénye akár a saját életrajza is lehetne. Egy new yorki zsidó fiú életén keresztül mutatja be a 20. század első felének világát.

A főhős vivódik a hagyományok és a modern élet között. Apai felmenői évszázadokon keresztül voltak a közösség rabbijai, rá is ez az út vár. Nagyon okos, fejből tudja a Tórát, de őt mégis más hivatás érdekli. Pszichiáter szeretne lenni. Az iskolai baseball-meccsen ismerkedik meg az először ellenségnek tekintett, majd valódi jóbaráttá váló barátjával, aki szintén zsidó és rabbinövendék. Sajátos barátság kezdődik köztük, érdekes látni, hogyan nyilnak meg egymás felé, hogyan nyerik el egymás bizalmát fokról-fokra.

Chaim Potoknak van egy átfogó történelmi alkotása, aminek a cime Wanderings, vagyis Vándorlások. A vaskos kötet a zsidó nép történetét meséli el a kezdetektől (teremtés) a 20. századig. Erősen bibliai (Tóra) alapú a mű, de mögötte ott vannak a történelmi bizonyitékok, régészeti leletek.

Az iró egyébként magyar származású. Ősei Sárospatakról vándoroltak ki Amerikába, innen is jön a felvett Potok név. Műveit megtalálhatjuk a hazai könyvesboltokban is, magyarul is.

Vidéki ház 3

Vissza meg visszatérek a vidéki ház témához. Irtam már olvasmányélményeimről a témában, saját terveimről, mások házairól. Most megint ihletet kaptam.

A soroksári Duna-parton sétálgattunk, s igen sok nyaralóra, kis kulipintyóra volt kitéve az eladó tábla. Most lehet potom áron dunaparti telket, házat, birtokot venni. Vennék is, ha lenne miből és kivel. De azért álmodozni lehet: reggeli ébredésről a vizparton, evezésről mozgás gyanánt, s egy kis házacskáról, mely hétvégi kikapcsolódást szolgál, akár nomád körülmények között is.

Hát miről is álmodik a lány? Egyik barátném hasonló terveket szövöget. Balaton-partot járja, szemlézi az üres házakat, kemencét álmodik az udvarba, füszernövényeket a konyhaablakba. Budapesti életet, munkát cserélni vidéki otthonra, háztartásra, családra. Remélem, teljesül az álma.

Budapesti szomszédomék épp Zalába terveznek leköltözni. Kis szőlősdombjuk, présházuk van ott. Összkomfort nincs, nyugalom van. Maguk mögött akarnak hagyni munkát, civilizációt, internetet és telefont. Mert töltődni akarnak a földből, vetésből, madárdalból és a természet szineiből.

A vidék hiv, s van aki hallja hangját, s mozdul.
Egyelőre még élvezem a fővárosi nyüzsgést az amerikai vidéki lét után. Még töltődöm a programokkal, gyűjtöm az energiát, a tartalékokat egy vidéki házra. Mert álmodozni jó, s mégjobb az álmokat megvalósitani.

Magyarságot külföldről

A szocialista "marketing" és reklámok szerint cipőt a cipőboltból, könyvet a könyvesboltból érdemes venni. Kérdésem: hol vegyünk magyarságot? Válaszom: külföldön!

Amerikából való hazatérésem után még mindig érnek meglepetések, csak már immár itthon, a saját hazámban. A legnagyobb meglepetés az, mikor magyarságot külföldön élő barátaimtól és ismerőseimtől tanulok.

A minap épp egy csapat amerikai kötődésű magyarral volt találkozóm. Mindannyian különbözőek voltunk, más háttérrel, családi állapottal, foglalkozással és életkorral. Ám a közös kérdés, téma ez volt: mitől vagy te magyar? A választ Amerikában született, de immár boldogan (!) és önként Magyarországon letelepedett honfitársaktól, valamint Magyarországon született, de Amerikában nevelkedett, valamint egyéb variációjú emberektől kaptam. Miért is téma ez nálunk?

Volt idő, mikor nem volt divatos magyarnak lenni, magyarkodni. Aztán volt, mikor igenis felkapottá váltak a tradicionális magyar ruhák, zenék és minták. Ma jól megfér egymás mellett modern és klasszikus, amerikai és magyar, akár a ruházatról, zenéről, vagy emberségről van szó.

Magyarságot tanultam az Országos Táncháztalálkozón is. Az elmúlt hétvégén azért látogattam ide, hogy clevelandi (!) barátaimmal találkozzam. Alig vagyok itthon pár hete, s máris "utánam" jöttek a clevelandiek. Képesek pár napra ide utazni, vállalni hosszú utat és költségeket, hogy a "forrásnál" meritsenek ihletet, magyarságot, no meg hogy a többi, száz különböző helyről ide sereglett magyar testvérükkel találkozzanak.

Külön programja is volt a határontúli, külhoni magyaroknak. Egy new jersey-i zenekar muzsikájára együtt ropta a szinpadon amerikai, német, erdélyi és ausztrál néptáncos. Aztán az igazi meglepetés akkor várt, mikor a szinpadon játszó zenekar tagjai lemezbemutató koncertjükre invitáltak (véletlenül épp őket is ismertem:). A lemezbemutatón ott szorgoskodott az alapitók három gyermeke, az Amerikában született, harmadgenerációs aprónép 3, 5 és 7 éves tagja. Szivszoritó volt az ő éneküket és hegedűjátékukat látni, hallani, átélni.

Aztán itt járt Berlinben élő, de szlovákiai magyar barátném. Ő a szlovákiai születése, bécsi tanulmányai, berlini munkája, német férje ellenére magyar maradt. Vagy csakazértis. Izesen beszéli a magyart, innen merit erőt, hitet, magyar zenére lazul vagy éppen dolgozik.

A lecke fel van adva. Elég kemény az üzenet: magyarságot merjünk a külföldön élő magyaroktól tanulni!

Életfa zenekar zenéje (itt épp New York utcáin játszanak)