Tavaszi zöldség-gyümölcs

A tavasz egyik nagy előnye, hogy végre nem melegházi, vízízű gyümölcsöt, zöldséget lehet kapni, hanem valódi napot látott friss, itthon termett finomságokat!

Két kedvencemről szólnék. Június, eperszezon! Pár hónapja már lehetett mindenféle külföldi, kétes eredetű, méregdrága epret kapni, de ez nem volt az igazi. Most hétvégén viszont már magam gyűjtöttem az epret, szedd magad akcióban, Érd mellett! Hatalmas eperföld, sok szorgos napszámos, s az eredmény egy bödön finom gyümölcs, amiből aztán jutott a hasunkba, lekvárba is. Anne-Marie-val egy nem kis teljesítmény után értünk a célunkhoz, az eperhez: jókora bicajtúrával, a rekkenő hőségben megizzadva. De megérte.

A másik kedvencem itthon kevésbé ismert, elismert. A spárga. A németeknél volt alkalmam a tavaszi spárgaőrületben részt venni. Olyankor spárgából készítenek mindent: levest, köretet, főételt. Az éttermekben spárga-napok vannak, az üzletekben márkák (!) szerint lehet választani. Ma finom ebédet készítettem belőle, magyar termésből! A spárgát előfőztem sós vízben, majd üvegtálban kis kupacokat készítettem, rá került néhány szelet bacon és sajt, majd be a sütőbe. Finom egytálétel lett belőle.

Szóval mindenkit bíztatok, hogy most egyen gyümölcsöt, zöldséget, frissen a kertből, vagy a hazai termelőktől!

Tanuljunk nyelveket!

Könnyű ezt mondani, hogy tanuljunk nyelveket, de hogyan? Olyan, mintha minden a nyelvtanulás körül forogna, s nem az aktív és bátor nyelvhasználat körül. Hogy is van ez?

A saját tapasztalataimról tudok beszámolni. Ugyebár kisdobosként még oroszul tanítottak, aztán középiskolában már választhattam: német kéttannyelvűbe mentem és mellette folytattam az orosz tanulását. Meg is lett az eredménye: egy hajtós tanár, kemény dolgozatok után külön rákészülés nélkül sikerült a nyelvvizsgám oroszból. Sajnos lehetőség híján nem használtam a nyelvet, így feledésbe is merült. De utazásaimon oroszokat hallgatva be-beugrik még néhány fordulat, s szerintem csak elő kellene venni a füzeteimet, aztán jönne a tudás szépen.

Német, a logikus, kemény nyelv sok szorgalmat kívánt, de máig is kamatoztatom a megszerzett tudást. Persze ahhoz kint kellett élnem, anyanyelviekkel társalognom, hogy magamra szedjem a kiejtést, a könnyed beszédet. De még mindig ezen a nyelven élek leginkább, németül olvasok a legkönnyedebben, s társalgok zavartalanul.

Aztán angolul az egyetemen kezdtem el tanulni, önszorgalomból, már ha egyszer a gazdasági-üzleti világ nyelve az angol. Célkitűzés, másfél év, és nyelvvizsga. Aztán élesben a munkáimban használtam, főleg olyanokkal, akik szintén tanulták a nyelvet. Anyanyelviekkel ritka pillanataim vannak, azokat érdemes kihasználni. Az angol az a nyelv, melyet mindenki beszél, de magasabb szintre jutni vele elég nehéz. Viszont, mivel világnyelv, érdemes mindenkinek alap szinten elsajátítani.

A francia nem az én nyelvem. De mivel a húgom ezt választotta hazájául, s új családjával is eme szépen csengő, de marha bonyolult nyelven tudunk csak értekezni, így én is magamra szedtem egy alap tudást. Pár hét, s készítettem egy saját kis szótárat, amiben azok a legfontosabb szavak szerepelnek, melyeket az asztal körül ülve be lehet vetni. Volt is mulatságos pillanat bőven, amikor a francia-magyar családot összehoztuk. Mindenki mondta a saját nyelvén, aztán az "idegenek" ismételték a másik nyelven. Magnific (pompás) volt az általános örömszó!

Olaszul többnyire turistaként élek. Az étlapot kiválóan megértem, kávét rendelni sem okoz gondot. A legjobb, hogy az olaszok elég könnyedek ahhoz, hogy ne csináljanak gondot a nyelvtudás hiányából. Van egy titkos vágyam: Olaszországban élni, vagy legalább rendszeresen oda utazni, s a nyelv mellett a pozitív életörömöt is magamba szívni.

A spanyol nyelv okozta nekem a legnagyobb fejtörést. A legalapabb szavakon kívül nem sok kúszott a fejembe. Barcelonában sétálgatva nincs szükség angol vagy más nyelv tudására, azonban a spanyolra annál inkább. A spanyolok ugyanis nem hajlandóak más nyelven beszélni, jogosan, egy ilyen szépen pergő, dallamos nyelvet hallva.

Pár ötlet, saját tapasztalatból, a nyelvtanuláshoz:
- a legfontosabb a szorgalom, ezt a legjobb nyelvérzékkel rendelkezők sem hagyhatják ki. A szavakat, fordulatokat ismételni kell, hogy rögzüljenek, s ugye anélkül, hogy látnánk, hallanánk, mondanánk nem kúsznak be a szavak a fejünkbe.
- beszélni, sokat, anyanyelviekkel. Ehhez ki lehet használni a magyarországi külföldieket, érdemes velük barátságot kötni, vagy barterben magyar nyelvleckéket adni.
- hallgatni, megérteni. Filmet szinkron nélkül (neten letölthetőek), akár feliratozva, hangoskönyvet autóban ülve. Nekem ez nagyon bejött, amellett, hogy szórakoztató, észrevétlenül tanít.
- írni, ismerősöknek, emilt, levelet. A hétköznapi nyelvet így lehet a legjobban gyakorolni, kis szlenget magunkra szedni.
- olvasni, újságot, könyvet, weblapot. Sok ingyenes lehetőség van (turisztikai kiadványok, hírlevelek), de olcsón lehet eredeti regényeket, újságokat is beszerezni antikváriumban.

S mi lesz a szorgos nyelvtanulás eredménye?
Magabiztos fellépés és igazi öröm, ha külföldön jársz. S a lehetőség, hogy külföldi barátokat gyűjts. Úgy mint én, a fenti képen.
Balról jobbra: Insa, a német kolléga-barát, akivel bejártuk az Északi-tenger partvidékét, s a Plattdeutsch-ot (északnémet nyelvjárás) kutattuk; Julia, aki tökéletesen beszél kínaiul (!); s Anna, Lengyelországból, aki diplomázni Németországban tudott, de ha kell éppen Amerikában gyakorlatozik angolul. S persze én, aki képes ezen színes személyiségekkel bárhol csevejre fakadni.

Blogos tapasztalatok

Néha jó megállni és számot vetni magunkkal, az elmúlt időszakkal. Gondoltam, kicsit hátratekintek és összegzem a blogos tapasztalataimat.

Több mint két hónapja vagyok rendszeres blogger. Az elején akadozva jöttek a szavak, aztán olyan sok téma jutott eszembe, hogy vissza kellett fognom magam, ne akarjak mindent egyszerre leírni.
Pár éve létezik a blog, az internetes napló, s nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy rajongója leszek ennek a műfajnak. A munkám során sok webes alkalmazást használtam, készítettem, persze marketingesként önös, ill.céges célokra. Aztán rá kellett jönnöm, hogy privát életemben is mennyire hasznosak tudnak lenni ezek, így eljött annak az ideje is, hogy a saját blogomat elindítottam.

Mi ösztönzött erre?
"Szabadúszóként" valahogy kezdtem úgy érezni, szétúsznak a dolgaim, s nem látom, mit miért csinálok. Illetve nem kaptam napi visszajelzést arról, hogy értelmes dolgaim vannak, s azokkal haladok is. Így az önösztönzés egyik eszköze lett a blog. Időről-időre megjelenítettem itt az általam megélt, tapasztalt, vagy csak a fejemben cikázó dolgokat. Jó ezeket így viszontlátni, visszaolvasni, másokkal megosztani. Nem volt fontos, hogy sokan olvassák, tudják, kommentálják a bejegyzéseim. Inkább amolyan lélekkönnyítő, megerősítő feladata volt az írásnak számomra. S mondhatom: működik!

Szóval kicsit lenyugodva, immár érett bloggerként folytatom a bejegyzéseim. A magam és mások örömére!

Férfiak - krízisben?

Crisis in Masculinity - Férfiasság krízise. Ez a címe egy könyvnek, amit nemrég olvastam, s ezzel a témával többször is találkoztam mostanában.

Van egy előadás is, amit Lovas András, kedvelt lelkipásztorunk tartott szintén ebben a témában. Ennek a linkjét is csatolom, ha megtalálom, nagyon érdemes meghallgatni. Az előadás nagyon jól összegzi a könyvben leírtakat, amik tények. Igen krízis van, párkapcsolatilag, családokban, családtalanságban, szingliségben. S a krízis oka - amit nem gondolnánk - a férfiakban rejlik.

Ők azok, akiknek a hagyomány szerint a vállán van a család, a biztonság, a döntés szerepe. Viszont jelenleg, a modern kor utóbbi évtizedeiben éppen ők azok, akik nem tudnak ezzel a szereppel azonosulni, s éppen ezért menekülnek munkába, önállóságba, hóbortokba, egyik kapcsolatból a másikba. S mi ennek az oka? Az, hogy nem tanulták meg a szerepüket a családjukban, főként az apjuk feladata lett volna például szolgálni. S mit lehet tenni? Hát, ami nem egyszerű - férfiakról lévén szó -, önkritikát gyakorolni, hibákat felismerni és akarni megváltozni. Ez egyedül nem megy, segítség kell hozzá. Szakember, barátok, család, hit. De ez hozhat csak javulást, személyesen az adott férfi számára, s közvetve a családoknak is.

Hiszen a fő csattanó: mihelyt a férfiak visszatalálnak a szerepükhöz, a nők is tudni fogják a dolgukat, s helyreáll a rend a világban.
Bízzunk ebben!

Budapesti parkok

Sokáig hiányoltam a sok parkot, zöld területet Budapesten. Valóban: nincs olyan sok belőlük, mint kedvenc városomban Berlinben (lsd.fotó), de azért van néhány igen egyedi, említésre méltó parkunk.

A legnépszerűbb a Margitsziget. A sportolók paradicsoma. Jöhetsz ide futni, bicajozni, a réteken focizni, akár hétvégén, hétközben jössz, mindig sok emberrel találkozol. Ez is azt mutatja, hogy szükség van ilyen zöldterületekre, s kevés ez ennyi embernek. A Szigetet szeretem, mert egyszerűen elérhető, nagy sétákat lehet tenni, piknikezni, fotózni, épp amihez kedvünk van.

A másodszámú fővárosi park a Városliget. Anno a városon kívüli erdőcske volt, amit a fejlődés a város részévé tett. Szeretek itt a Vajdahunyad környékén sétálni, üldögélni, télen korizni a jégpályán, forró fürdőt venni a Széchenyiben. Tavasztól a kisebb réteken itt is jó a heverészés, bár kicsit elhanyagoltabbak területek.

A mostani felfedezettem a Szent István park a 13. kerületben. Tudtam róla, de ma délután be is mentem egy fagyis sétára. S hihetetlen volt, mintha nem is Magyarországon lennék! Szökőkutak, szobrok, lugasok, rétek. Külön kis területek gyereknek, felnőttnek. S csodálatos innen a dunai panoráma!

Egy rejtett parkunk még van. Nem is olyan kicsi. A Népliget, ami mellett leginkább elautózunk, de nem állunk meg feltöltődni. Az igazság az, hogy nagyon nincs is "köz"számára fenntartott része. Állítólag a közbiztonság sem tökéletes itt, nem ajánlatos bizonyos részein ejtőzni. Én azért bízok benne, hogy fog ez még szépülni, s birtokba veszik majd a helyiek.

Szabolcs-Zemplén kiskörút

Még korábban az őrségi túraleírásomban ígértem, hogy bemutatom majd az ország keleti felét is. Nos, most hétvégén csodás utazást tettünk az én vidékemre, a szabolcsi-szatmári Felső-Tiszavidékre és a Zemplénbe, Hegyaljára.

Két nap alatt sikerült a legfontosabb részeket bejárni, s egy kis ízelítőt adni a kedves vendégeinknek, akik történetesen a gazdagréti házicsoportom lelkes tagjai voltak.

Az utazás legnehezebb része a lejutás hozzánk, Mándokra. 3 óra utazás autóval már egész gyorsnak mondható. Az utazási fáradalmakat enyhítette az ebéd és az ebéd előtti koccintó: egy kis bográcsban főtt gulyás gazdagon, meg házi készítésű kürtőskalács. Aztán rövid pihenő után indultunk is a Beregbe, felfedezni apró falvakat, még élő kézművességet.

A Tiszát Vásárosnaménynál szeltük át, innen érkeztünk meg Tákosra, kedvenc kis falumba. A 2001-es árvíz szinte az összes házat elpusztította, így új építésű, de a tájra jellegzetes épületeket találunk most itt. Hihetetlen, de a falu több száz éves temploma, a paticsfalú "mezítlábas Notre-Dame" túlélte a katasztrófát. Erzsike néni az örök tartozéka a templomnak, ő az, aki kérés nélkül is mesét regél a templomról és örül minden betérő vendégnek. Tákos után Csaroda következett, egy más jellegű templommal. Az itteni épület az Árpád-korban épült, csodás kora-középkori falfestményein a "mosolygó szentek" láthatóak. Aztán autózás az ukrán határ felé, majd megálló Szatmárcsekén. Itt írta a Himnuszt Kölcsey, az ő síremléke a helyi temetőben található. Egyedi, csónak alakú fejfái sajátos misztériumot hordoznak: csak sejtések vannak a fejfák eredetéről. Túristvándiban a vízimalomnál utazás a múltba: Magyarország egyedüli működő vízimalmát a Túr vize működtette. Romantikus itt a folyó, a vízpart. Fáradtan, de tele élménnyel érkezünk vissza a bázisra, a vendégházunkba Mándokra. Itt szalonnasütés, majd nyugodt pihenés jön.


Másnap kiadós reggeli és lelki töltekezés után kelünk útra. A cél a Zemplén, a Tokaj-Hegyalja. Sárospatakot nem szabad kihagyni: a csodás vártemplom, Szent Erzsébet legendája, a Vizikapu folyópartja, a vár, református teológia. Vidéki kisváros, történelmi, de mégis élő, békés, de mégis sokak által látogatott. A városból a Tengerszemhez megyünk. Károlyfalva határából vezet fel az út a hegyre, melynek belsejében évszázadokig működött malomkő-bánya. A kibányászott kövek helyén, magas sziklafalak között felgyülemlett az esővíz és "tengerszem" alakult ki. Nagyon festői itt, megéri felkapaszkodni. S ráadásként még csodás állatkákat is találunk: hegyi siklót, színes sütkérező gyíkot, s a vízben többezer ebihalat... A túra után a jól megérdemelt ebéd jön, Tokajon. Épp borfesztivál, kirakodóvásár. Bort a szomszédos Tarcalon veszünk, persze közvetlenül a termelőtől.

Azt hiszem, ami belefért két napba mi azt mind megéltük. Persze több nap alatt alaposabban be lehetne járni a környéket. Gyógyfürdőzni, nyári színházazni Kisvárdán, kirándulni a zempléni várakba... Talán majd legközelebb.

Konyhatündér egyszerűen

A főzőtudományomra nem vagyok igazán büszke. Bár lelkes evő vagyok (ugyan ezt sokan kétségbe vonják :), ám mégsem vagyok egy lelkes konyhatündér. Vagyis többnyire nem. Azonban, ha alkalom és vendég adódik, szívesen készítek valami saját szerzeményt.

Általában könnyű egytálételeket preferálok. A fő jelszavam: az étel készítse el magát! Most egy ilyen saját fejlesztésű étekről számolnék be. Legutóbb benéztem a szekrénybe, hogy milyen hozzávalóim vannak és mit lehetne azokból összehozni. Találtam egy üveg olaszos paradicsomszószt, a fagyasztóban csirkeszárnyat, meg némi hazai krumplit. E három nagyszerű alapanyagból született meg végül a képen látható alkotás: paradicsomos-krumplis csirkeszárnyak.

Egyszerűen egy hőálló edénybe pakoltam a szárnyakat, leöntöttem őket a szósszal, majd még a kockára vágott krumplit is hozzáadtam. Aztán készre sütöttem, vagyis nem én, hanem a sütő.

Jó étvágyat hozzá, ha esetleg kipróbálod!