Budapest 100

Minden év májusában egy hétvégére a budapesti épületek kerülnek egy program központjába. A Budapest100 pár éve indult, a cél az volt, hogy kevésbé ismert, hétköznapi épületekbe, lakóházakba lehessen bemenni, betekintést nyerni.

ELTE egyetem téri épületének árkádja

Egy 19. századi épület visszafogott stílusban

 Ez klarissza kolostor volt

Idén a terek és a körülöttük lévő házak játszották a főszerepet. Szép kis programfüzetet adtak ki, ami alapján a rendezvény után is lehet barangolni a városban. A tikkasztó hőségben egy belvárosi túrán vettem részt. Az Egyetem térről indultunk, s a jelenlegi térszerkezet mögött megtudhattuk, milyen terek, utcák, városfalak, templomok álltak itt korábban, hogyan és miért lettek átépítve. Például az egyetem téri templom egy rendház majd mecset köveiből épült!

Egyetem téri templom és az ELTE épülete - különböző stílusok találkozása, egymáshoz "bújása"

Ybl-irodaház, itt dolgoztam is!

A Ferenciek terén megtudtuk, hogy az Erzsébet-híd építésekor alakították ki a mai Kossuth Lajos utcát. Korábban itt házak voltak, udvarok, apró terek, utcácskák, viszont a város fejlődésével amolyan forgalmas sugárutat nyitottak itt.

Centrál Kávéház, ami egy belvárosi kocsma helyén jött létre

Érdemes a városban sétálni, lelassítani, felfelé nézni. Mert a hétköznapi épületek is mesések, mégha nincsenek is felújítva. A legtöbb házat díszíti valamilyen szobor, dombormű, a bejáratok egyediek, kézműves kovácsok és asztalosok munkái. Ha van alkalmunk, lessünk be belső udvarokba, lépcsőházakba, gangokra.

In memoriam Fábián Juli

Fábián Juli zenéjét nem igazán ismertem. Épp külföldön éltem, amikor ő berobbant. Rádióból ismerősek a dallamai, de nem tudtam, hogy ezeket ő szerezte, szövegüket ő írta és ő énekelte. Döbbenettel hallottam a hírt decemberben, hogy nagyon fiatalon, visszatérő betegsége miatt elhunyt. 37 éves volt.


A Budapest Parkban emlékkoncertet tartottak a tiszteletére, ahová jóbarátokkal, igazi Juli-fanokkal mentem el. Nagyon jól tettem. Ennyi ismert és kevésbé ismert művész egy színpadon, valódi, őszinte szeretetben rég nem jelent meg. Meglepő, hogy jazz énekesként együtt zenélt rapperekkel, népzenészekkel, funky, elektropop alkotókkal, DJ-kkel. Valódi örömzenét hozott ő létre, dalaiból sugárzik az optimizmus, az érték.

Legyen itt egy kis ízelítő a kedvenc számaimból.

Girly

 Jazz & Wine

 

Nothing to lose

Szerintem ezek a zenék túlélik Julit, továbbviszik a hangját, az érzéseit, a dallamait. Tovább élnek.

A végére egy vicces kép: a koncert helyszínéhez öltöztem tudat alatt. A Budapest Park fáit ilyen színes "harisnyákba" bújtatták, én meg a színpompás indiai batikolt szoknyámban villantam be, aminek pont ugyanolyanok voltak a színei! Véletlenek márpedig nincsenek.

Papalagi

Egy nagyon jópofa kis könyvet olvastam, a német író, Erich Scheurmann: A Papalagi. A tiaveai Tuaiavii törzsfőnök beszédei. A könyv Szamoa szigeteire repít, ami a Csendes-óceánon van valahol Ázsia-Ausztrália-Amerika között. Szamoa csak pár trópusi sziget a Polinéz-szigetvilágban, kevesebb, mint 200 ezer ember lakja. Kulturálisan Hawaii és Haiti áll hozzá közel, egyik fele német gyarmat volt, a másik amerikai, s az angolok is küzdöttek az uralomért valamikor a 20. század elején.

Az író is német "kiküldetésben" érkezik a szigetre, s az ottani élményei alapján 1920-ban írja meg ezt a könyvet. De azt is hihetnénk, hogy napjainkban íródott, annyira frappáns a mű. A Papalagi nem más mint a fehér ember, aki hódítóként, jótevőként, misszionáriusként érkezett a szigetekre. A törzsfőnök egy-egy fejezetben írja le a fehér ember ruházatát, munkáját, időbeosztását, vagy éppen hitvilágát. Kicsit archaikus a nyelvezet, visszarepít az időben. A Papalagi mindenben különbözik a helyiektől: sok ruharéteget pakol magára, állandóan elfoglalja magát, tevékenységet és tárgyakat talál ki és halmoz fel és elveszíti a kapcsolatot a természettel.

A bevezetésből idézek: "Képtelen megérteni, miben rejlik az európai kultúra nagysága, holott az elidegeníti egymástól az embereket, hamissá, mesterkéltté és rosszabbá teszi őket." - mondja a törzsfőnökről az író.

A fehér embert megfertőzte a pénz és a fogyasztás szeretete, el van foglalva a felhalmozással, a jelentéktelen hírekkel, az állandó munkával. "Európa egyik felének sokat és koszosan kell dolgoznia, míg a másik fele keveset vagy egyáltalán nem dolgozik. Egyik felének nincs ideje kiülni a napra, a másiknak viszont sok van belőle."

"Nagy szegénységet jelent, ha az embernek sok dologra van szüksége; mert ezzel bizonyítja, hogy a nagy szellem dolgaiban szűkölködik. Szegény a Papalagi, mert a dolgok megszállottja. Dolgok nélkül már nem tud élni."

A munkáról: "Minden Papalaginak van foglalkozása. Nehéz elmondani, mi is ez. Olyasvalami, amihez az embernek kedve kellene hogy legyen, ám legtöbbször kevés kedve van hozzá. Ha van foglalkozásod, az azt jelenti, hogy mindig egy és ugyanazt a dolgot csinálod."

Nem írok le minden témát, érdemes elolvasni, magunkra venni és jót kacagni rajta. Talán nem véletlen, hogy épp most fordították le magyarra. A digitalizálódó és elidegenedő "keresztény" Európában és nyugati világban nem lehetne aktuálisabb az üzenete.

A maláj tigris

Óvodáskorom nagy kedvence volt a Sandokan sorozat. Sandokan, a maláj tigris a film teljes címe. A slágert halandzsanyelven daráltuk az ovi udvarán. A csoportban lévő többi gyerkőccel csapatokra oszlottunk, voltak jók, a Sandokan vezette csapat és a rosszak, az ellenségek. Irányított támadást indítottunk a fabódé ellen az udvaron. Amennyire emlékeszem, én a nyertes csapatban játszottam.

Még pár hónapja se gondoltam volna, hogy most testközelből nézem meg Sandokán "hazáját". Jövő héten ugyanis Malajziába utazom!!! Három hetet töltök majd ott, ebből kettő a doktori iskola kurzusában,órákon telik, egy hét pedig vidékjárással.

Annyira nem tudok semmit erről az országról. Szóval jó kis élmény lesz: más arcok, más vallások, más ételek, más tájak.

Akit érdekel, itt nézheti meg a Sandokan sorozat első két részét.

Balkonidő

Nemhogy tavasz van, hanem nyár!!! Ennek örömére a virágok kiköltöztek és virágba borultak az erkélyen, ahol jól esik a reggeli kávé vagy az esti vacsi. Ezeket mutatják a képek.

George Orwell Burmában

Az ismert író első könyvét olvastam el, melynek címe Burmese Days (Burmai idők). George Orwell katonaként szolgált a Brit Birodalom távoli táján a 20-as években. Ezeket a személyes élményeit dolgozta fel a regényben, ahol az őt leginkább jelképező figura, Mr. Fory a főhős.

Burma ma Myanmar néven létezik Banglades, Kína, Tájföld és Laosz szomszédságában. Kulturálisan hatottak rá a környező államok, sok itt az indiai, kínai, thai. A 20-as években a két világháború között vagyunk, amikor a fehér britek tartották uralmuk alatt a gyarmatállamot. A helyieket erősen lenézték, feketéknek titulálták őket, vagy éppen "Oriental"-nak, keletinek, alsóbbrendűnek.

A regény legfontosabb színhelye egy kisvárosi angol klub, ahol az ide vezényelt katonák, kereskedők, üzletemberek találkoznak, kizárólag a britek. Felmerül, hogy megengedjék-e helyieknek a belépést, például a környék prominens orvosának, ám Fory-n kívül mindenki ellenzi az ötletet. Elképzelhetetlennek tartják, hogy a helyi, "fokhagymaszagú" burmaiak közöttük szivarozzanak vagy igyanak meg egy italt.

A helyiek és az uralkodó fehér osztály viszonylag békésen él egymással, mindenki elfogadja a neki rendelt szerepet, a burmaiak nem lázadnak az alárendelt, cselédszerep ellen. A regény fő konfliktusa azonban lázadást hoz, megölnek egy angol telepest, s a klub fehérjei ellen vonulnak a helyiek. A lázadást sikerül leverni, s ugyan Fory menti meg a briteket a helyiek bosszújától, ő mégsem találja a boldogságot. Egyedüli magányát egy nemrég Angliából érkezett fiatal lány zavarja meg, akit feleségül kér. Nem árulom el a történet végét. Izgalmas regény, amely a Távol-Kelet őserdejébe repít.