Balatoni tekergés

Mostanában sokat tekergek a Balatonnál. Ha tehetem, akkor hosszú hétvégére lemenekülök a városi forróságból. Pár hete a bicajomat is leköltöztettem a Balatonpartra, hogy még jobban tudjam élvezni a szabadságot. Rájöttem: nekem az irodán kívül végzett munka, mégha laptopbillentyűzést és elmehasználatot is jelent, akkor is szárnyakat ad a szabadságvágyamnak és kreativitásomnak. 

Ráadásul ha az irodán kívüliség egy idilli vidéki helyszínen van, árnyas kertben, hűvös házban, vízpart közelében, akkor ez még csak jobb lehet. 

 Keszthelyi pihenő a Helikon strand mellett

A biciklit már többször használtam. Volt egy esős-elázós túránk Keszthelyre. Többször tekertem le a partra, a helyi étterembe ebédért, vagy éppen a kisboltba bevásárolni. Nagy álmom a Balatont körbetekerni, de ez egyelőre bicajostárs és idő hiányában még elnapolódott.

Az elmúlt hétvégén viszont egy különleges szakaszon tekertem biciklivel. A már ismert Balatonberény-Keszthely útvonalat hőségben tekertem le, egyedül, de nem magányosan. Sok bicajos volt az úton, volt, aki engem hagyott el menő bicajosszerkóban, volt, akit én hagytam el. Jó volt megmártózni tekerés előtt ill. után a tóban. Keszthely 14-15 km-re van, árnyas, forgalommentes, nyugis úton lehet ide jutni. Keszthelyről viszont most Hévízre tekertem, ami újdonság, hiszen a Hévíz-Keszthely bicajutat csak nemrég adták át, ez kb. 4-5 km tekerést jelent.

Hévízi ősláp

Keszthely városában nagyon jól ki van táblázva, merre is vezetnek a bicajutak. Így hátsó kertvárosi utakon értem el a város határát, ahonnan csodás gesztenyefasor vezetett Hévíz felé. Hévíz városába pedig egy őslápos, árnyas erdőn át vezetett az út, amit odafelé a lankáról lefelé gurulva tettem meg, míg másnap visszafelé erőlködve és egy szakaszon a bicajt csak tolni volt erőm.

Keszthely-Hévíz-Fenékpuszta két keréken és térképen

A legszebb része ennek az útvonalnak a visszaúton várt: a keszthelyi Festetich-kastélytól a fenékpusztai rezidenciáig egy széles fenyőfasor vezet. A fasoron belül anno a grófi család kocsikázott ki a birtokára, ma pedig nordic walking sétaút vezet itt, ahol kiválóan lehet bicajjal tekerni, vagy éppen kutyát sétáltatni. 

A Festetich-fasor

Fenékpuszta egy vadromantikus hely, ahol anno a rómaiak is várost építettek. Az épületeik alapja még látszik. S persze itt van a Festeticsek nyári rezidenciája több klasszicista uradalmi épülettel, amik, sajnos eléggé el vannak hanyagolva.

Ez majdnem Toszkána!

A mellékelt képek remélem tekerésre csábítanak. Mert a Balaton parton tekeregni igen jó!

Balatoni házavató

A múlt héten hivatalosan is felkerült az i-re a pont. Mármint az "Elkészült" bejegyzésemben bemutatott házikó i-jére. Hivatalos házavatót tartottunk, amivel szezont nyitottunk és a kapunkat is nagyra tártuk a nekünk kedves barátok és ismerősök előtt.

A házikóba szombat délután vártuk a vendégeket, de a meghívottak egész hétvégén szakaszosan érkeztek hozzánk. Volt, aki péntek este érkezett, ugyanis kedves barátaim a biciklis Balaton-kerülés közben nálunk szálltak meg egy éjszakára. Ezzel ők lettek az első "nemhivatalos" vendégeink is.

Aztán szombaton a korán érkezőket fürdőzni küldtük. Jöttek Budapestről, Kecskemétről, Keszthelyről, no meg persze a szüleim Mándokról. Vegyültek itt a barátaim és az ő barátaik, ex-kollégák, diák- és lakótársak. Jó volt látni, hogyan találják meg ők is ismeretlenül, ám általam mégis ismerősként e közös hangot. Mert egy nagy hálózat szálai vagyunk, s erre találtam is egy idézetet: "A barátság kötelék". Én hálás vagyok, hogy ennyi érdekes, színes személyiség tartozik az én kötelékembe, akik közül csaknem harmincan képesek voltak még a hosszú utazást is vállalni az avatóra.

A házavató hivatalos étele anyukám babgulyása volt, természetesen bográcsban főzve, többféle húsból és friss zöldségből. Volt ehhez mindenféle édesség, gyümölcs, házi disznóság és sajt. Meg persze házilag készült italok: saját almalé, meggyszörp, pálinka, borok és sör. De nem annyira az ételekről, hanem inkább az együttlétről szólt ez a nap.

Az éjfélig tartó beszélgetést még a szúnyoginvázió sem tudta feloszlatni. A lelkesebbek pedig másnapig maradtak, találtunk nekik szállást az utcánkban, de volt aki a kertben sátorozott. Így a másnapi közös reggeli a madárfüttyben, napsütésben még tovább mélyítette az együttlétet.

Köszönet illeti a hozzám ellátogatókat, s a finomságokat előkészítő szorgos kezeket. Hála mindenért!

P.S. A képek a vendégek nélkül mutatják az udvart. Személyiségi jogok miatt nem akartam partiképeket közzé tenni a megjelentekről. 

Barackos finomságok

Nos hát a Balatonon nem csak napsütés és fürdővíz van, hanem sok-sok szép növény és állat is. A kertünkben is szépen sorban jelentkeznek a virágok (ezekről már kétszer is írtam), nyáron pedig gyümölcsükkel a gyümölcsfák is jelezték: nekik is helyük van itt.

Júniusban igen korán érő vadmeggyet találtam a kertben. Nem is vettük észre, annyira el volt gazosodva az a rész. Két vödörnyi meggyet tudtunk leszedni, a többit a fán hagytuk sajnos, talán jól lakott belőle néhány madárka. A meggyből szörp és dzsem készült, elég bonyodalmas módon, ugyanis meggyet szedni, mosni, magozni, majd összetörni nem is olyan egyszerű feladat.

A gyümölcs 1oo százalék bio, ami azt is jelenti, hogy magozás közben kukacok jelenlétére is számíthattam. Viszont alig egytizede volt csak "húsos", így 6 üveg dzsem főtt a gyümölcsből.

Sajnos a meggyet nem örökítettem meg, viszont júliusban eljött a sárgabarack ideje. Odahaza nem terem nálunk efféle finomság, a Balaton partján pedig egy hatalmas, ősrégi fa ontotta magáról egy hétig a barackot. Szedni nem kellett, ugyanis a rekkenő hőségben folyamatosan érő barack magától potyogott le a fáról.

Anyukám segítségével készült belőle lekvár és befőtt, no meg kompót. S önmagában megeszegetve is sok örömet okozott a hozzánk látogatóknak. Az eredményt a mellékelt képek mutatják.

Vihar után

"Vihar után" a címe kedves barátom, Votin Dóra képének. Tavaly egyik kiállításán láttam, s azonnal le is foglaltam. Dóra egy ideje bontott deszkákra fest, a fa erezetéhez, göcsörtjeihez alkotja saját fantáziájának képeit. Így született ez a pöttyöslabdás, napos vízparti képe is.

Talán a pöttyös labda fogott meg (ugye pirospöttyös ez is:), talán a Balatonpartra emlékeztető tájkép. A képet látva azonnal tudtam: egyszer a balatoni házam falát fogja díszíteni, behozva a házba a házhoz közeli, de onnét nem látható vízpartot. Jelzem, ez tavaly volt, amikor még háznak, tervnek nyoma sem volt.

Aztán eljött 2o15 és ezzel a balatoni házikó is megvalósult. Egyik utolsó dekorelemként kikerült a falra a Votin-kép is. A dolog csattanója, hogy mikor a házat átvettem, a kerítés melletti bokrok alján találtam egy régen odasodródott gumilabdát. Vihar után ez lett a megnyugvás helye itt. Labdával, piros pöttyökkel és napos vízparttal.