Kedvenc házaim

A Házak, otthonok rovat 5. száma következik. A korábbi bejegyzéseimben egy áttekintést adtam az amerikai lakóházak tipusairól, stilusjegyeiről. A mostani "rovatban" a környékünkön található lakóházakból szemezgetek.

A Cleveland közelében található ideiglenes lakhelyem nagymúltú városnak számit Amerikában, hiszen a 19. század derekán alapitották. Régi lakóházakat már nem találunk, de a városközpontban áll még a legelső templom, a régi városháza és vonatállomás.

 A lakóházak igy nem történelmiek, viszont mégis egyedi stilusjegyeket viselnek magukon. Van itt egyszintes ranch ház - mégha ranch errefelé nincs is -, s fagerendás Tudor-ház is.

Az én kedvenceim a hófehér, nagyon amerikai craftman-házak. A képen látható méretében nem óriási, szerkezete nem bonyolult, ám mégis praktikus. Elől egy nyitott veranda (porch), errefelé kötelező elem. A verandán hintaszék, a kandallóhoz farakás, s egyéb praktikus és disztárgyak vannak. Bejárat van a garázs felől, valamint az utca felől is. A földszinten van a nappali, konyha, étkező, a tetőtérben a hálószobák. S hátul csupafény zárt télikert, ablakokkal minden oldalra. Még egy nagyon amerikai sajátosságát emelném ki ennek a háznak: az oromzaton látható a házszám, viccesen nem számmal, hanem betűvel kiirva. Angolul tudók előnyben.

A másik ház kicsit európai jellegű, a sok zegzuggal, olyan mintha folyamatosan bővitették volna. Ez sem hatalmas méretű, ám mégis szilárdságot, biztonságot sugároz hatalmas kéményével - ami akár több kandallót is kiszolgálhat. Apró keritése sem amerikai (errefelé általában nincs kerités), s az egybeállós garázs is európai eredetre utal.

A földszinten kő, a tetőtérben fa-könnyűszerkezetes ház kicsit ötvözi az amerikai és európai hagyományokat. A ház pár hónapja még ütött-kopott volt. Azóta új festést kapott a felső szint faburkolata, ami kisértetiesen hasonlit a mi zsindelyes tetőinkre. Az alsó szinten még kopottas a bejárati ajtó, ám ez inkább vidéki bájt kölcsönöz a háznak. A kivül futó kémény itt is a kandallóhoz vezet.

Üzenet Istentől

Irtam már arról, hogy Amerikában valahogy sokkal nyiltabban vállalják az emberek magukat, pártállásukat, hitbéli hovatartozásukat. Autójukra simán kiragasztják Obama kampányszlogenjét, kertjük gyepjén aktuális önkormányzati problémákra (iskola, sportklub stb) hivják fel a figyelmet, s nem szégyellik a vallási jelképeket sem ablakukban, vagy éppen autójuk hátulján. 

Egy ilyen nyilt környezetben másképpen kommunikálnak a termékreklámok, a választások előtt álló jelöltek, s az egyházak is.

A csatolt képeken az utcánkban található kis templomocska hirdetőfalát fotóztam le. Nem unalmas "szentbeszédet" közvetit, hanem nagyon mai, nagyon a modern kor emberének szóló üzeneteket.

"Ismerősének jelölt Jézus. Megerősitem/Elutasitom." Ha az emberek többsége a Facebookon keresztül éli meg kapcsolatait, akkor miért ne szóla a "fészbúkos" nyelven hozzád Isten. A tábla hátoldala hasonlóan találó: "ASAP" egy angol rövidités, a levelezésben használják. Jelentése "amilyen gyorsan lehet", vagy SOS. A templomi megfelelője ezen a hirdetőtáblán: "ASAP, mindig mondj el egy imát". Persze az angol szövegben a kezdőbetűkkel is játszik az alkotó.

Hasonló még: "Küldj sms-t Istennek" (Send a text message to God).

Te hogyan kommunikálsz másokkal? És Istennel?

Véleményeteket és megjegyzéseket bibliai hivatkozással a Facebook Hozzászólások rovatába, vagy a blogomon fogadok.

:-)

CTP-sek blogjai

Azt tudtam, hogy az előttem Amerikában tanuló diákok közül többen is vezettek blogot. Az ő bejegyzéseiket olvasva készültem a nagy útra, a kiutazásomra. Anno irigykedve néztem a képeiket, amik számomra elképzelhetetlen helyeken (mint a Niagara-vizesés) és helyzetekben (például magyar bál) készültek.

Jómagam megérkezésem óta elég intenziven irom a magam bejegyzéseit. Nem annyira a nagyközönségnek, inkább az otthonmaradott szeretteimnek. Nem igazán hirdettem a blogom az ittélő diáktársaim és ismerőseim körében sem. Nem mintha nem vállalnám előttük a véleményemet, de ez a blog az én szemüvegemen keresztül iródik, s talán jobb, ha a benne szereplő emberek nem tudnak róla. Otthonról kaptam a pozitiv visszajelzéseket, hogy jól irok, s igazán érdekesen számolok be az élményeimről, s ez nekem elég volt. Sőt, ha más nem is olvasná, akkor is irnám, magam miatt. Mert jó átszűrni magamon az élményeket, s aztán irott formában hátrahagyni a szinte elmondhatatlant.

Most viszont rájöttem, van néhány sorstársam a jelenleg itt tanuló CTP-s diákok között, akik szintén blogot vezetnek, nem is akármilyet! Több kisgyermekes család is érkezett tavaly augusztusban, s hát az ő élményeik, az Amerikába való beilleszkedésük igencsak más történetet vázol, mint az enyém. Az egyetemre járó apák, a gyermeket nevelő anyák és a kisgyerekek szemszögéből egy egészen más Amerika rajzolódik ki. Nem hinném, hogy rajtuk kivül bárki is megpróbált már az USA-ban Túrórudit késziteni :-) Két "diákcsalád" blogjához a linket lentebb találjátok.

A másik nagy felfedezésem Balázs blogja. Jól titkolta a sziporkáit, a bejegyzéseit olvasva a nevetéstől becsipődtek a hasizmaim. Neki előirnám, hogy minden reggel küldjön az itt tanuló, s számtalan megpróbáltatást kiálló diákoknak egy szösszenetet. Hogy megtanuljuk kivülről nézni magunkat, mint egy börleszkfilmben.

Jó olvasást a blogokhoz!
Várom egyébként a visszajelzéseket, hogy melyik blog tetszett leginkább nektek. (Lehet, hogy szavazást kellene inditanom erről? - aki oboriskara szavaz, különdijat kap :-)

Két kezedben blog

Amerikai História blog

Cserebogár blog

Házak, otthonok 3.

 Már elég rég irtam az amerikai háztipusokról. Az elmúlt időszakban még többféle stilust, háztipust láttam, ismertem meg, lassan már bennfentesként irok az itteni házakról és otthonokról.

Lássuk mely házakról nem irtam még. A viktoriánus vagy Anna hercegnő korabeli házakból épp van egy a lakóhelyem központjában. Amolyan Barbie-házak ezek: szinük a lehető legfeltünőbb világoskék, sárga, vagy rózsaszin, kis tornyok, faragások, veranda, ki-beugró terek. Ilyen házsort találunk San Fransisco jellegzetes utcaképein.

A ranch házak földszintesek. Nagyjából az 5o-6o-as években alakult ki ez a stilus. Mivel Amerikában van tér, s ez a vidéki farm-ranch-házakra még inkább érvényes, nem kellett fölfelé növelniük a teret, a ház terjeszkedhetett vizszintesen. Korlátlanul bővithető igy az épület, egy garázshoz hozzáépithető még egy, a nappali falait kitolva hatalmas teret kaphatunk stb.

Az én kedvencem az ún. craftsman bungalow, vagy "ezermester ház". Ezek a házak ötvözik a művészet és a kézművesség előnyeit. Praktikusak, természetes anyagokból (fa, kő, tégla) épülnek, faragások diszitik. Az általam kiszemelt ház egyik végében hatalmas üvegablakos télikert, a másik végében nyitott terasz, a kettő között pedig a lakótér.

Legközelebb újra bekukkantok a házak belsejébe.

Ha a férfi többször szeret

A héten volt Valentin-nap, s nekem két moziélményem is aktuálissá tette az igazi társ, igaz szerelem, s igaz kapcsolat kérdéskörét. Mindkét filmben az imádott nő emlékezetkiesésben szenved, s a párja ennek ellenére, sőt ennél inkább többször is hajlandó őt meghóditani. Kérdésem: van ilyen a valóságban is?

Az 5o első randit már sokévvel ezelőtt is láttam, kicsit bugyuta, megmosolyogtató film Adam Sandlerrel és Drew Barrymore-ral, de mégis igazán elgondolkodtató a történet magja. A lány egy baleset miatt csak az előző napra emlékszik, s újra-meg-újra ugyanazt a napot éli át. A fiú pedig minden nap újrakezdi a lány meghóditását, újra-meg-újra bemutatkozik, szórakoztat, s bebizonyitja, hogy érdemes a lány szerelmére. Hosszútávon. S a lány ezt a kitartást megtanulja értékelni. S mindez gyönyörű hawaii szintéren játszódik.

A másik film most került a mozikba.

A The Vow (Fogadom) megtörtént eseményeket dolgoz fel. Itt is balesetben vesziti el az emlékezetét a lány, aki pár évet elfelejt. Például azt, hogy férje van, akit szeret, s a szüleitől, s azok elvárásaitól független, önálló élete. A kómából felébredve ezért visszatér az évekkel ezelőtti önmagához, hazaköltözik, elválik a fiútól, akihez nem tudja, hogy mi köti, s elhagyja a művészi pályát. Hogy aztán mindent újra kezdjen, s újra megtalálja a hivatását és a szerelmét. Mert a fiú ugye kitart a válás, a szülők rosszakarata és a lány bizonytalansága ellenére is. A történet a valóságban folytatódik, újra összeházasodnak, s ma már többgyerekes szülők. Boldogok.

Újra kérdem: van ilyen? Aki nemcsak egyszer akar meghóditani, hanem, ha kell újra-meg-újra, többször, százszor? Vagy csak egyszer de igazán? Vagy ehhez katasztrófának kell történnie, vagy mesebeli diszletek között lehetséges ez?
Amig válaszra várok, egy bizakodó dal a lenti linket. A szivárványon túl (és innen is) hihetetlen ez a világ. Énekli az első film zenéjében a hawaii, mindig optimista zenész.

Somewhere over the rainbow

Grace

Valamiért nagyon tetszik nekem a GRACE szó. Névként használva elegáns női név, elég csak Grace Kellyre gondolnunk. Bibliai idézetekben is gyakran látjuk: “My grace is sufficient for you, for my power is made perfect in weakness.” (2 Corinthians 12,9) 

A szótárat felcsapva igencsak tág a szó jelentése. Egyszerre jelent bájt, kedvességet, kegyelmet, áldást, jóindulatot. Tehát ott van benne a Grace Kelly által képviselt kifinomult nőiesség, s ugyanakkor jelenti az Istentől kapott áldást, az ő oltalmát, gondviselését is.
De hogy jön ez most igy össze?

Az utcánkban van egy lakóház, előtte tábla: "Ma hálát adtál már Istennek?". Még jó, hogy mindennap elautózom előtte, jó kis emlékeztető ez lekem, de mindenki másnak is. Ember, ne rohanj, állj meg, s adj hálát. S nekem a hála kapcsán a GRACE szó jut eszembe, mert ez olyan kedves és megnyugtató. Van miért hálát adnom, hiszen áldott vagyok, s biztos kézben hordoznak.
Életem a maga kecses-kedves-könnyedségében (GRACE) élem. Igen, ezt épp a legnagyobb próbák között tanultam meg. Mert ha számvetést tartok, mai, földi mércével mérve igencsak semmi vagyok. Éveim száma több a kelleténél, gyermekeim száma kevesebb az elvártnál, bankszámlám a biztos bizonytalanságot szokta meg, s még sorolhatnám. Ám ennek ellenére rég voltam ilyen jól. A tél és a sötét hónapok ellenére, a próbára tevő feladatok, munkák, egyedüllét és folyamatos alkalmazkodás mégis egyfajta kiegyensúlyozott állapothoz vezetett. Ahol nem görcsölök, nem kapaszkodok tervekbe, nem szűkitenek be mások elvárásai vagy a kényelmes megszokás, hanem ahol minden nap egy kaland, ahol harc van a túlélésért, s mégis észre tudom venni a csodát és képes vagyok úszni az árral vagy szállni a széllel, ami felkap. Haladok egy irányba, s még ködös az út vége (talán sosincs is vége), de biztosan állok rajta.

Zárásul helyettem egy kedves dal mondja el, amit érzek. Az előadó Jamie GRACE.

http://www.youtube.com/watch?v=ISgr8SgCYbY

Super Bowl másodszor

Közismert mondás, hogy kisgyerekkel, kutyával és csinos nővel bármit el lehet adni. Mármint a reklámokban. Az idei Super Bowl reklámjaiba kutyák vitték a fődijat. Jutott belőlük sportcipőt, autót, chips-et népszerűsitő reklámfilmbe. Azt senki sem firtatta, hogyan is jön ez a kedves állat ezekhez a témákhoz. A kutya aranyos, igy ha nincs jobb reklámötleted (márpedig a kreativok ötletei igencsak megfogyatkoztak mostanra), akkor dobj be egy kutyát vagy egy gyereket.

A Doritos chips kisgyerekes reklámja a nagyközönség körében a legnépszerűbb volt. Itt szó szerint bedobtak egy gyereket. Persze a kis lurkónak sem sok köze van a chips-evéshez (egyelőre), de mégis megnevettetett (és elképesztett). A lényeg, hogy hatással volt legtöbbünkre.
Az autóreklámokra költöttek a legtöbbet. A Chrysler 2 perces filmje (ilyen maratoni bejátszásokat is gyártottak, a még borsosabb reklámdijról nem is beszélve) Clint Eastwood-ot használta narrátorként, s amolyan hazafias-amerikai imidzsreklámként (légy büszke autógyártásunkra stb) hóditott. Igazán jópofa volt a Fiat filmje, ahol egy vicces húzással az autó olasz csinibabává alakul, de persze ez csak a reklám végén derül ki.

Az idei Super Bowl rekordot döntött a bevételek és a nézőszám tekintetében is. Ráadásul idén először már a szuperdöntő előtti napokon onine elérhetőek voltak a reklámfilmek. A nézők szavazhattak a legjobbra, értékelhették a látott filmeket. Sokak szerint a Super Bowl nem is szól másról, mint a reklámokról. Hiszen a kétszer 45 perces félidőből álló meccs alatt reklámokkal töltik ki a vágóképeket, átállásokat, kiállitásokat. A félidős szünetben pedig a pálya szuperszinpaddá alakult át, s maga Madonna adott 4-5 slágerből álló minikoncertet, hatalmas tánckarral, fényeffektekkel és látványos jelmezekkel.

Ja, s hogy magáról a meccsről se feledkezzünk meg: a New York Giants és a New England Patriots játszott Indianapolisban. A Giants győzőtt igen szoros meccsen, 21-17-re. Ja, s a Patriots soraiban egy magyar játékost is találhattunk: Zoltan Mesko Erdélyben született, a szüleivel érkezett Amerikába, ahol Cleveland közelében (!) telepedtek le.

Az elemzők szerint a sportműsorok még tartják magukat a tévécsatornákon, az internet nem tud versenyre kelni a hatalmas átmérőjű és nagyfelbontású tévékkel. Gyakorlatilag az USA utcái a műsor idejére kiürültek, családok, barátok egymásnál összegyűlve (ahogyan mi is kb. húszan a mostani családomnál), sörözve, eszegetve, meccset nézve töltötték az estét. Nagyon amerikai ez az esemény, hiszen csak itt játszanak amerikai focit, s mindkét döntős csapat USA-beli, szóval akármi is lesz az eredmény, Amerika mindenképpen győz.

Összes reklámfilm

Borbála, a szent

Ha már oboriska, nézzük meg kit is tisztelünk Szent Borbálában.

Borbála az ókeresztény időkben élt a Római Birodalomban. Pontos helyet és időpontot nem ismerünk életéről és haláláról, lehetséges, hogy Toszkanában a 3. század végén, 4. század elején élhetett. Rövid életét a keresztény hitre tette fel. Pogány apja hitéért toronyba záratta, ám ő onnan csoda folytán megmenekült, majd apja elől elbújdosott. Végül a kegyetlen apa mégis itélőszék elé állitotta, ám nem tudták megalázni vagy megfélemliteni. Sajnos sorsát nem tudta elkerülni, lefejezték. Csodák már életében történtek, ám legendává és szentté aztán vált. Ő a kőművesek és épitők védőszentje (a torony miatt), véd a villámlástól, ő a harangok és tüzérek védőszentje, s még sorolhatnák.
Van egy népszokás is, ami hozzá kapcsolódik. Ha Borbála-napon (december 4.) cseresznyeágat viszünk a szobába, az karácsonyra kihajt.

Lehet, hogy nem véletlenül egyik kedvenc mesém a toronyba zárt lány (Disney-filmben Aranyhaj)?

Add tovább

Az önkéntességről már régen irtam. Van egy sajátásos amerikai kifejezés: "pay it forward", vagyis fizesd tovább, add tovább. Ez alapján amit kaptál, az nem örökre szól. Légy hálás minden adományodért, s jól sáfárkodva azokkal add tovább, amid van. S ezt nemcsak a többletre értik, hanem adj tovább, akkor is ha neked alig van! Mert mindig van két kezed, időd, akarásod, amivel gazdálkodhatsz! Érdekes, hogy ez a gondolat igazán közel áll a keresztény gondolkodásmódhoz, a tálentumok példázatához.

Nemrég egy szakmai lapban olvastam egy ezzel kapcsolatos idézetet. Elnézést, de nem forditanám le.

"In the order of nature we cannot render benefits to those from whom we receive them, or only seldom. But the benefit we receive must be rendered again, line for line, deed for deed, cent for cent, to somebody."
(Ralph Waldo Emerson)

Az alapgondolat egyébként egy filmből lett kölcsönözve. Melynek mi más lehetne a cime, mint Pay it forward, magyarul a Jövő kezdete.
Kezd el a jövőt épiteni, ne várj másokra, az első lépés (tett) a tied. Oyan, mint egy MLM-rendszer, csak itt nem terméket, hanem szolgáltatást adsz, a saját szeretetedet. A fizetséget pedig lehet, hogy nem a földön kapod meg.

Február

Február lett hirtelen, itt a tél vége, lassan már a tavasz jön. Furcsa, hogy idén nem is igazán volt tél felénk, Ohioban. Mig tavaly naponta háromszor kellett kiásnom az autómat a hó alól, addig idén összesen talán háromszor tettem ugyanezt. S mig itt a tavaszi napsütésnek örvendezünk, odahaza szakad a hó, s rég nem látott minuszok hóditanak.

De lássuk is, mit hozott eddig a február. Olvastam egy érdekes cikket, ahol a hónap pozitivumait ecsetelték. Nem véletlenül, hiszen február eléggé elhanyagolt, "jellegtelen" hónap, rászolgál a védelemre. A humoros cikkiró szerinte februárt nem értékeljük kellőképpen, pedig ez a hónap az ellazulás ideje. Mivel rövidek a napok (igaz egyre inkább hosszabbodnak) nem tudunk olyan sok aktivitást egy napba sűriteni. Igy élvezhetjük az otthon, a meleg szobában töltött estéket, egy jó könyvet vagy filmet. Másrészt ilyenkor kezdjük el tervezni a tavaszi dekorációt, a kertet, a virágokat, szóval kiélhetjük kreativitásunkat, s még csak meg sem kell mozdulnunk (hiszen a kertet még nem tudjuk felásni:)

Élvezem én is a februárt, érzem a tavaszt, s megkönnyebbülten örvendek az idei hó- és fagymentes télnek.
Örvendtem a hétvégén is, amikor február 3-a, Balázs-napja, s az én születésnapom jött el. A tavalyihoz hasonlóan hatalmas mennyiségű online üzenetet kaptam. A Facebooknak köszönhetően nem tagadhatom le a korom, s ismerőseim is időben értesültek jeles napomról, igy csaknem 5o-en kivántak minden jót. Kaptam néhány postai üdvözletet is, külön köszönet a kézzel irt sorokért. Személyes köszöntést viszont szinte nem is kaptam, illetve csak megkésve. Születésem napját ugyanis munkával töltöttem, s kedves barátaim nem értek rá egy görbe estére azt követően. Igy görbe este másnap Buffaloban lett pótolva, kamatostul.

Februárban Amerikában Valentin-őrület van. Bár csak 14-én lesz az a bizonyos nap, már jó előre, január végén megtöltik az üzleteket a piros szivecskék: bonbon, plüsspárna, képeslap, torta, kozmetikumok formájában. Csöpög mindenhonnan a romantika, a párkapcsolatban való beteljesedés igérete.

Nekem a születésnapom és Valentin-nap szoritásában egy kérdés jutott eszembe. Megkérdezném a kedves ismerőseim (Facebooknak köszönhetően vannak párszázan), hogy mit szeretnek bennem. De őszintén. Romantikus máz és szülinapi gyorsköszöntések nélkül. Odafigyelünk egymás értékeire, tudjuk egyáltalán értékelni a másikat olyannak amilyen? Értékelj engem! (megjegyzéseket emilben, kommentként itt, vagy üzenetként a Facebookra várok).