2015. május 22., péntek
A tavasz ébredése 2
Folytatódik a balatoni kertem bemutatása. Az áprilisi tavaszébredés után májusban már teljes pompájukban virágoztak a fák, bokrok. A mellékelt képek jobban nem is illusztrálhatnák a növények sokszínűségét.
Ráadásul a növényekhez társul sok-sok féle állat. A madarak korán reggel hangos ébresztővel köszöntik a napot, a hihetetlen kórus énekét felvettem videóra, itt meghallgatható.
Az udvarunkba szegődött egy cica-mica is. A maradék kajára járt rá, aztán úgy döntött, nálunk marad, s el sem mozdult mellelőlem, mikor szekrényt, polcot, vagy mást festegettem az udvaron. Gondos szomszédoknak és barátoknak köszönhetően, most is van aki eteti. Így lesz remélhetőleg a vékonyka cicából kövér Garfield.
Ráadásul a növényekhez társul sok-sok féle állat. A madarak korán reggel hangos ébresztővel köszöntik a napot, a hihetetlen kórus énekét felvettem videóra, itt meghallgatható.
Az udvarunkba szegődött egy cica-mica is. A maradék kajára járt rá, aztán úgy döntött, nálunk marad, s el sem mozdult mellelőlem, mikor szekrényt, polcot, vagy mást festegettem az udvaron. Gondos szomszédoknak és barátoknak köszönhetően, most is van aki eteti. Így lesz remélhetőleg a vékonyka cicából kövér Garfield.
2015. május 14., csütörtök
Állandóság a változásban
Változás.
Kiszámthatatlanság.
Biztonság.
Bizonytalanság.
"Ahhoz, hogy ugyanaz maradj, folyamatosan változnod kell." (kínai mondás)
Stagnálás nincs, ugyanazt a szintet fenntartani egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül. Ha stagnálás van, nincs fejlődés, visszafejlődés van.
2015. május 10., vasárnap
A megfejtés: Balaton
Nemrég feltettem a kérdést: vajon hol kertészkedhettem, hol nyitottam a tavaszt metszéssel és virágültetéssel.
Most már elárulom a megfejtést: a Balaton partján, annak is a legnyugatibb déli parti falujában, Balatonberényben.
Egy régi álmunk teljesült: mándoki vendégházunk és budapesti lakásom mellett egy vízparti házacskát és kertecskét vettünk. Most zajlanak a régi ház felújítási munkálatai, a kertrendezés. Így most kevesebb könyvekről szóló bejegyzést lehet itt olvasni, mivel a pénzem könyvek és ruhák helyett most lakással kapcsolatos anyagokra és kellékekre költöm.
Mihelyt lesznek látványos képek, melyek jól szemléltetik az előtte-utána állapotokat, itt megosztom.
Balatonra fel! Vagy legalább egy Balatonszeletre...
2015. május 7., csütörtök
Étek és ital
Egy egzotikus országból hazatérve, szinte mindeki arról kérdez, hogy mit ettünk. Jelentem, mindent, amit elénk raktak. A marokkói konyha nem túl bonyolult: van kb. négyféle főételük, azt különböző húsokból készítik és kész. Na de lássuk részletesebben.
Reggelire bármelyik étterembe, kávézóba beülhetünk. Kb. egységesen 25 dirhamért (kb. 75o Ft) kaptunk egy bőséges reggelit. Itt mindig jár a frissen facsart narancslé, jóféle tejeskávé vagy mentatea. Palacsinta (vagy krumplilángos)-szerű édességet adnak, amire argánolajat, helyi mézet vagy lekvárt tehetünk. Kaptunk mindig friss lepénykenyeret, s volt ahol lehetett rántottás keményebb étket is kérni.
Általában naponta egyszer, koradélután ettünk egy többfogásos meleg ételsort. A marokkói leves a harira, ami csicseriborsóból készül. Gyakorlatilag pépes, összeturmixolt, fűszeres zöldségleves. Levesből más választék nem nagyon volt. Ha nem levest ettünk, akkor vegyes salátát kaptunk, amiben volt mindenféle zöldség, egy kis ecetes káposzta, kukorica étvágycsinálónak.
A főétel kivétel nélkül húsétel. Csak azt kell eldöntenünk, hogy csirkét, bárányt, vagy marhát eszünk. Disznóhúst itt még véletlenül sem találni, ahogyan alkolbolt és kocsma sincs. A muzulmánok komolyan veszik a vallási előirásokat, és még az éhes vagy szomjas idegennek se adnak hazai finomságokat.
Szóval főételek. Kedvencem a tazsin (tajine), ami egy kúp alakú agyagtálban főtt, párolt, sütött hús-zöldség párosítás. A húst a tál aljára teszik, befedik a felszeletelt krumplival, cukkinival, répával, s együtt párolják készre. Jóféle fűszerekkel fertőtlenítik az egyébként hűtő nélkül tárolt, az étterem bejárata mellett felakasztott húsokat. Fűszerek közül leginkább sáfrányt, curryt, rómaiköményt, koriandert használnak, ami egy kicsit más, mint a mi ízlésünk, de nekem mindig bejött.
Tazsin kefta húsgolyókból álló pörköltszerű, paradicsomos, zaftos egytálétel, kenyérrel mártogattuk, isteni finom volt. A húst kérhettük nyársra húzva is, ennek a neve broschette (franciásan). Ilyenkor a csirkét vagy a marhából összegyúrt darálthúsos fasírtokat faszénen sütötték át az étterem teraszán. A mennyiséget sem sajnálták, egy adagba 3-4 nyársat kaptunk. Voltak még kuszkuszos (couscous) ételek, ezt akár zöldségesen is kérhettük.
Az ételsor lezárásaként általában felszeletelt gyümölcsöket hoztak: narancsot, epret, szőlőt, kis fahéjjal megszórva. Édességet ilyenkor külön már nem kaptunk. Viszont csodás édesség-pékségeket találtunk, ahol 1-2 dirhamért (3o-6o forint) frissen sült cukrozott, vaniliás, diós, almás, mézes sütikéket teszteltünk.
Inni ahogyan az imént is írtam csak alkoholmentes italokat tudtunk. A Coca-Cola készítményei bárhol kaphatóak voltak. Így nem volt gond a cukormentes Coke Zero, a klasszikus Coke, vagy a Fanta beszerzésével.
De mi a helyzet a vízzel? Marokkóban mindenütt van vezetékes víz (kivéve a sivatag és nomád táborok), csak éppen a minősége nem egészen európai színvonalú. Ezért mindig palackos vizet ittunk. Az elején még a fogmosást is ezzel intéztük el, aztán rájöttünk: valószínűleg a számunkra készített étkeket, a facsart narancslé narancsát sem palackos vízzel mosták (ha mosták egyáltalán), ezért talán mégsem kellene ennyire sterilnek lennünk.
A kősivatagban azt is megtapasztaltuk, hogy milyen víz nélkül lenni. A sík vidéket fura homokkupacok fedték. Mint kiderült, ezek sorra a mellettük lévő kutakból kerültek ki, ugyanis ha vizet találnak valahol a föld alatt, az hamar elapad és olyankor új kutat kell ásni. Több kilométer hosszan érik egymást így a kutak, ráadásul a föld alatt alagútrendszer köti össze őket. Az egyik ilyen alagútba mi is lementünk: 5ocm széles szűk, sötét lépcsőn botorkáltunk le a föld alá, hogy utána lentről egy-egy kútkáván keresztül láthassuk a fényt. Hát, kicsit sem volt félelmetes...
Esténként, ha a szállásadónk is megengedte, akkor züllött fehér emberek módjára pálinkával fertőtlenítettük a nap közben beszerzett esetleges bacikat. Sikerült. Én megúsztam nagyobb hasmenés, hányás, émelygés nélkül. Bajom inkább a szagoktól és a látványtól volt: az étterem bejárata mellett lógó egész kecske, aminek még a szarva is megvolt, nem volt túl étvágygerjesztő. Viszont az éhség nagy úr, így fejemet elfordítva termeltem be a kecskéből sült elém rakott étket.
Az első reggelink Marakeshben
Reggelire bármelyik étterembe, kávézóba beülhetünk. Kb. egységesen 25 dirhamért (kb. 75o Ft) kaptunk egy bőséges reggelit. Itt mindig jár a frissen facsart narancslé, jóféle tejeskávé vagy mentatea. Palacsinta (vagy krumplilángos)-szerű édességet adnak, amire argánolajat, helyi mézet vagy lekvárt tehetünk. Kaptunk mindig friss lepénykenyeret, s volt ahol lehetett rántottás keményebb étket is kérni.
Argánolaj készítő manufaktúra. Az argánfa magját először feltörik, majd pörkölik és préselik. Ezt használják ételekhez. De ebből csinálnak szappant és arckrémet is.
Általában naponta egyszer, koradélután ettünk egy többfogásos meleg ételsort. A marokkói leves a harira, ami csicseriborsóból készül. Gyakorlatilag pépes, összeturmixolt, fűszeres zöldségleves. Levesből más választék nem nagyon volt. Ha nem levest ettünk, akkor vegyes salátát kaptunk, amiben volt mindenféle zöldség, egy kis ecetes káposzta, kukorica étvágycsinálónak.
Íme egy rajzos étlap ékes francia-angol nyelven
A főétel kivétel nélkül húsétel. Csak azt kell eldöntenünk, hogy csirkét, bárányt, vagy marhát eszünk. Disznóhúst itt még véletlenül sem találni, ahogyan alkolbolt és kocsma sincs. A muzulmánok komolyan veszik a vallási előirásokat, és még az éhes vagy szomjas idegennek se adnak hazai finomságokat.
Itt tényleg hegyekben állnak (és illatoznak) a helyi fűszerek és egyéb konyhai kellékek.
Étterembejárat faszenes grillel és a tazsin agyagedényekkel.
Broschette vagy rablóhús nyárson, no meg egy kis grillezett hús-ízelítő vegyes körettel.
Az ételsor lezárásaként általában felszeletelt gyümölcsöket hoztak: narancsot, epret, szőlőt, kis fahéjjal megszórva. Édességet ilyenkor külön már nem kaptunk. Viszont csodás édesség-pékségeket találtunk, ahol 1-2 dirhamért (3o-6o forint) frissen sült cukrozott, vaniliás, diós, almás, mézes sütikéket teszteltünk.
A berber pizza kenyértésztába töltött hagymás-húsos valami, nagyon laktató volt. Közvetlenül az algír határ mentén ettük.
Inni ahogyan az imént is írtam csak alkoholmentes italokat tudtunk. A Coca-Cola készítményei bárhol kaphatóak voltak. Így nem volt gond a cukormentes Coke Zero, a klasszikus Coke, vagy a Fanta beszerzésével.
Tazsin, fent a zöldségek, alatta a hús. Itt épp egy fél csirke várta, hogy elpusztítsuk.
A kősivatagban azt is megtapasztaltuk, hogy milyen víz nélkül lenni. A sík vidéket fura homokkupacok fedték. Mint kiderült, ezek sorra a mellettük lévő kutakból kerültek ki, ugyanis ha vizet találnak valahol a föld alatt, az hamar elapad és olyankor új kutat kell ásni. Több kilométer hosszan érik egymást így a kutak, ráadásul a föld alatt alagútrendszer köti össze őket. Az egyik ilyen alagútba mi is lementünk: 5ocm széles szűk, sötét lépcsőn botorkáltunk le a föld alá, hogy utána lentről egy-egy kútkáván keresztül láthassuk a fényt. Hát, kicsit sem volt félelmetes...
Sivatagi kút alulnézetből. Ebben már nincs víz.
Esténként, ha a szállásadónk is megengedte, akkor züllött fehér emberek módjára pálinkával fertőtlenítettük a nap közben beszerzett esetleges bacikat. Sikerült. Én megúsztam nagyobb hasmenés, hányás, émelygés nélkül. Bajom inkább a szagoktól és a látványtól volt: az étterem bejárata mellett lógó egész kecske, aminek még a szarva is megvolt, nem volt túl étvágygerjesztő. Viszont az éhség nagy úr, így fejemet elfordítva termeltem be a kecskéből sült elém rakott étket.
"Kedvenc" éttermem bejárata. Befelé menet rámutathattunk, hogy mely állat melyik részét süssék ki nekünk. Aki nem ismerne rá az állatokra, annak rajta hagyták fejét. A jobb szélső a kecske. Ezt nem ettem.
A rómaiak még itt is
Olaszország az egyik kedvenc úticélom. Most viszont nem a szépséges Itáliába, hanem "arabus-földre" mentünk, ám itt is találtunk olasz vonatkozású látnivalókat.
A hódító rómaiak az ókorban nemcsak egész Európát (és fél Magyarországot) igázták le, hanem a Földközi-tenger medencéjében szinte mindenhová eljutottak. Ismertebbek ténykedéseik a Szentföldön (Izráel, Pilátus), Egyiptomban (Antonius és Kleopátra) és Tunéziában (Karthágó lerombolása). Viszont azt nem gondoltuk, hogy egészen az afrikai kontinens legnyugatibb csücskéig, Marokkóig is elért a hatalmuk?
A Római Birodalom Mauritánia Provinciája volt a mai Marokkó egy része. Főként a tengeri kikötőkhöz közeli területen alapítottak városokat. A provincia központja Volubilis volt, amely virágkorát az időszámítás szerint 1oo-3oo-as években élte. Nos, mi utunk során ezt a városkát is útba ejtettük.
Ahol egykor néhány tízezer római élt, most többhektáros területen egy romvárost találunk. Már messziről látszódnak a magasodó korintuszi oszlopfők és egy boltíves falrészlet. Közelebb érve rájövünk, hogy ez az egykori Capitolium és Szenátus épülete, vagyis a város fő igazgatási középpontja. Az egyik oszlopfőn viccesen hatalmas gólyafészek terpeszkedik, új élet sarjad a romokon.
Volubilis városát a birodalom szétesésekor elhagyták lakói. Elnéptelenedett, az épületek anyagát közeli települések építéséhez használták fel. Ráadásul egy földrengés is hozzájárult, hogy tovább rombolódjanak a város épületei. Ma sem védi semmilyen extra kerítés vagy tető a többezer éves emlékeket: szabadon állnak az ég alatt, csaknem őrizetlenül.
Csodával határos módon egészen épen maradt épületalapokat, komplett terempadló-mozaikokat találunk itt. A termeket céljuknak megfelelően díszítették: a fürdőházban Diána és Vénusz istennük, egy fogadószobában afrikai állatok stb. Teljesen épen maradt a főút végében álló diadalív, Caracalla császár idejéből.
S mit gondoltok, ki volt a provincia helytartója? Egy berber király, aki nem mást vett feleségül, mint Antonius és Kleopátra leányát. Szóval vannak valódi, megvalósult szerelmi történetek.
Mi két óra alatt bebóklásztuka romokat, próbáltuk kitalálni, hol milyen célt szolgáltak az utcák, terek, épületek. Az egyik legnagyobb bevételi forrás itt az olajfatermesztés és olajbogyó préselés volt, még áll a présház.
A volubilisi látogatást a hazarepüléskor még megspékeltük egy (valódi) római átszállással. Mivel fél napunk volt a gép csatlakozásáig, így bementünk az ősi városba, ahol bejártuk a Colosseum és a Forum Romanum környékét is.
Csak ülünk a romokon
A hódító rómaiak az ókorban nemcsak egész Európát (és fél Magyarországot) igázták le, hanem a Földközi-tenger medencéjében szinte mindenhová eljutottak. Ismertebbek ténykedéseik a Szentföldön (Izráel, Pilátus), Egyiptomban (Antonius és Kleopátra) és Tunéziában (Karthágó lerombolása). Viszont azt nem gondoltuk, hogy egészen az afrikai kontinens legnyugatibb csücskéig, Marokkóig is elért a hatalmuk?
Majdnem egészében épen maradt padlómozaik. Ezeket az afrikai állatokat az itteni kikötőkön keresztül vitték tovább Rómába.
A Római Birodalom Mauritánia Provinciája volt a mai Marokkó egy része. Főként a tengeri kikötőkhöz közeli területen alapítottak városokat. A provincia központja Volubilis volt, amely virágkorát az időszámítás szerint 1oo-3oo-as években élte. Nos, mi utunk során ezt a városkát is útba ejtettük.
Bazilika, oszlopok, gólyafészek
Ahol egykor néhány tízezer római élt, most többhektáros területen egy romvárost találunk. Már messziről látszódnak a magasodó korintuszi oszlopfők és egy boltíves falrészlet. Közelebb érve rájövünk, hogy ez az egykori Capitolium és Szenátus épülete, vagyis a város fő igazgatási középpontja. Az egyik oszlopfőn viccesen hatalmas gólyafészek terpeszkedik, új élet sarjad a romokon.
Lován (szamarán) fordítva ülő, furcsa keresztes kupát tartó figura a padlón
Csodával határos módon egészen épen maradt épületalapokat, komplett terempadló-mozaikokat találunk itt. A termeket céljuknak megfelelően díszítették: a fürdőházban Diána és Vénusz istennük, egy fogadószobában afrikai állatok stb. Teljesen épen maradt a főút végében álló diadalív, Caracalla császár idejéből.
Diadalív, árnyékban
S mit gondoltok, ki volt a provincia helytartója? Egy berber király, aki nem mást vett feleségül, mint Antonius és Kleopátra leányát. Szóval vannak valódi, megvalósult szerelmi történetek.
Mi két óra alatt bebóklásztuka romokat, próbáltuk kitalálni, hol milyen célt szolgáltak az utcák, terek, épületek. Az egyik legnagyobb bevételi forrás itt az olajfatermesztés és olajbogyó préselés volt, még áll a présház.
A volubilisi látogatást a hazarepüléskor még megspékeltük egy (valódi) római átszállással. Mivel fél napunk volt a gép csatlakozásáig, így bementünk az ősi városba, ahol bejártuk a Colosseum és a Forum Romanum környékét is.
Ez az egyik épen maradt városkapu, szemben a diadalív és a főút, a Forum.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
