Zöld spalettás ház emlékére...

Sajnos Zuglóban nem csak épitő, de romboló munkát is végez az idő. Három éve épp arról irtam, milyen rejtett utcácskák vannak még a környékemen, ahol egy-egy régi ház a málló vakolat ellenére is elvarázsol.

Az egyik kedvenc házam egy többszintes, visszafogott méretű, zöld spalettás ház volt. Most, mikor újra zuglói lakos lettem, első dolgom volt, hogy felkeressem a házat. De nem találtam...

A zöld spalettás ház még állt 3 éve

Az utcában már korábban is új, aránytalan formájú, modern házakat emeltek a régi takaros porták helyén. Ez történt az én házammal is. Nyoma sincs az izléses, nem túlzó, romantikus házacskának, a helyét egy többszintesre nőtt óriásház foglalta el. Sőt, még a két szomszéd telekre is óriásépületeket emeltek. Mondanom sem kell, hogy ez az épületsor sem együtt, sem egyenként nem sugall sem izlést, sem praktikumot. Csupán 4-5 családnak lett egy körbebetonozott, növénymentes lakhelye.

Szerencsére megvan még egy másik omladozó zöld spalettás ház, ami a másodszámú kedvencem volt. Jó kérdés, mikor döntik le ezt is, s húznak a helyére valami "impozáns" épületet. Biztos, ami biztos, amig még áll, én néha ellátogatok hozzá. Ez egy nagyobb, önállóan álló ház, kicsit olaszos, toszkanai hangulata van a kiugró terasszal, az elsötétitett ablakokkal, a hatalmas lépcsőházzal.

Korábbi bejegyzésem

Zeg-zugos Zugló

A jó idő beköszöntével elővettem a biciklim, no meg a sétára alkalmas lábaim, s ha tehetem, egy-egy célpontot e két közlekedési eszközön közelitek meg. Pár hete egy hétvégi sétán vettem részt Zuglóban.

A város 100 éves épületeit lehetet bejárni, megtekinteni, lefotózni egy szervezett programon. Persze a hozzám legközelebbi, zuglói programhoz csatlakoztam. Egyik túra a Városliget és környéke népszerű helyei felé tartott (múzeumok, állatkert, Gundel stb), egy másik program viszont a kevésbé ismert villákat, lakóházakat mutatta meg. Én ez utóbbihoz csatlakoztam.

Zugló kezd életteltelivé válni. Kis terecskéi megújulnak, új szobrokat, emlékműveket állitanak, virágositanak. Bicikli- és sétautak épülnek, épületeket tataroznak. Jó itt élni, jó itt sétálni. Az egyik közösségi központban kiállitások, előadások, s Zuglóról szóló kiadványok várják az érdeklődőket. Erről egy későbbi bejegyzésemben számolok majd be.

Szóval zegzugos Zugló rengeteg meglepetést és csodát tartogat. A Stefánia út legendás a korzóiról, palotáiról. A Thököly utcán sétálva ha bekukkantunk a keritések mögé, csodás szecessziós lépcsőházakat, kapualjakat, oromzati diszeket látunk. Még az omladozó vakolatok ellenére is elvarázsolnak a kevésbé ismert házak csodás dombormű vagy szoborelemei.

A meghirdetett séta mivel elég lassan haladt, magam vettem nyakamba az utcákat. Olyan csodakastélyokat találtam, melyek történelmet, legendákat, az egykor ott lakó művészek és elegáns családok életét sugallják.

Azt hiszem, sose fogok kifogyni a környék látnivalóiból. Fogok én még erre sétálni, tekerni, várost felfedezni. S abszolút nem értek egyet József Attilával, aki versében ezt irta: "Zuglóban zúg a villamos, Zuglóban nincs egy hely nekem..."

Referenciamunka 2

A múlt héten bemutatott referenciamunkám után itt a következő büszkeségem. Ezt még korábban készitettem, de jogi macerák miatt csak most indulhatott el élesben.

Egy clevelandi fogorvosnőnek készitettem teljesen új arculatot, honlapot és nyomdai anyagokat. Természetesen az orvosnő is magyar származású és egy véletlen beszélgetésből indult a közös munka, a megbizás. Tavaly nyáron pár hónap alatt készültünk el a munkával, s most büszkén mutatom meg a világnak!

A megbizásba természetesen most is bekapcsoltam egy magammal "hozott" grafikust és egy webfejlesztőt. Háromfős csapatunk a tudást Magyarországról hozta, a feladatot igencsak a szivünkön viselve igyekeztünk megfelelni az amerikai felkérésnek.

Először az arculat készült el, a logó, ami a foggyökérkezelésre szakosodott rendelő és annak zöld növényei miatt a gyökér, inda motivumokra utal. A fogorvosnő és kollégái mind nők, magukkal hozzák a gondoskodás, a megnyugtató kezelés garanciáját, igy az arculat szineibe csempésztünk egy kis nőies lilát is.

A kialakitott arculattal épitettük fel az egyszerű, jól áttekinthető honlapunkat. Külön menübe kerültek a pácienseknek szóló anyagok, külön pontba az ajánló szakorvosoknak szóló információk. Az interaktivitásról a Facebook és LinkedIn kapcsolatok gondoskodnak, de hirlevélre is feliratkozhatnak a szakmai érdeklődők.

Az ünnepélyes megnyitó-újranyitó parti a múlt héten volt. Reméljük, hozza az elvárt sikereket a rendelő.

Dr Bakos honlap

Referenciamunka

Itt a büszkélkedés ideje. Az elmúlt hetekben több munkám ért révbe, az eddig háttérben való szorgoskodás eredménye most már a nagyérdemű közönség számára is láthatóvá vált. Ahelyett, hogy rébuszokban beszélek, lássuk, mit is tettem le az asztalra mostanság.

 Akroni Egyetem kutatócsoportja

Még odakint kezdődött, Amerikában. Több projekt, felkérés megtalált, s elindult független, szabadúszó tevékenységem. A home office, otthonról való dolgozás és több "alvállalkozó" koordinálása nem mindig volt könnyű. Szeretek motorja lenni új kezdeményezéseknek, de néha nehéz mozgatni a szálakat, elérni, hogy mások is hasonló hatásfokon pörögjenek.

Az egyik legnagyobb munkám az Akroni Egyetemnek készitem épp. Az ottani kémiai-mérnöki tanszék laborját egy magyar professzornő, Puskás Judit vezeti. Számtalan találmány, egyedi molekula kifejlesztője ő. Nemzetközi kutatócsoportjával számos dijat besöpörtek már. A munkám a legújabb és legigéretesebb kutatásukhoz kötődik: mellrákos betegek implantátumához fejlesztettek ki egy anyagot, amivel gyorsabb a gyógyulás, komplikációmentes a felépülés.

Puskás Judit, a kutatónő

A kutatáshoz anyagi támogatókra van szükség, ezért létrehoztunk egy alapitványt. A Carole and Robin Reid Foundation egy kedves angol házaspár kezdeményezésére született. Ők első körben a helyi, akroni, észak-ohiói lakosokat akarják mozgósitani, hogy adományukkal járuljanak hozzá a kutatáshoz.

Robin és Carole Reid, az Alapitvány létrehozói

Engem választottak az alapitvány kommunikációs vezetőjévé. Első munkám a Foundation logójának, arculatának megtervezése (Kati kolléganőm közreműködésével), majd egy bemutatkozó brossúra összeállitása volt. Leforgattunk egy kampányfilmet, amit egy online adománygyűjtő oldalon tettünk közzé. Ide már be is futottak az első adományok! Honlap helyett Facebook profilt hoztam létre, ahol rendszeresen frissitem az alapitványról szóló hireket. A video ott van a Youtube-on is.

Ez a bejegyzésem jó megálló, visszatekintő az elmúlt hónapok munkájára. Ha egyetértesz a céljainkkal, állj mellénk, támogass illetve közvetitsd az üzenetet ismerőseid felé. A lenti linkekeken található anyagok mind angol nyelvűek. Egy magyar cikket csatolok még, hogy mindenki megértse miről van szó.

Magyarul megjelent cikk a kutatónőről és kutatásáról

Carole and Robin Reid Foundation:

Online adománygyűjtő oldal

Facebook

Youtube

Cleveland krimiben

Egy jópofa krimiregényt olvastam egy clevelandi iró tollából. Les Roberts főhőse egy szlovén magándetektiv, Milan Jacovich, aki Clevelandben működik. Az iró több mint 10 regényt irt az ő főszereplésével, s talán már készül a filmes adaptáció is.

A sorozat első darabját olvastam most, s nagyon tetszett. Pepper Pike a neve, ez egy Cleveland környéki vidék, nem annyira város, inkább nagy kertes házak szövevénye. Elit terület. Itt bizzák meg a detektivet egy eltűnt médiaguru felkutatásával. A pár napos nyomozás során a főhős belekeveredik a helyi maffia szövevényeibe, politikai és cégügyekbe, sőt szerelembe is esik. Végül a szálakat is kibogozza, s pozitivan zárja a kutatást: a negativ élményekből számára jó dolgok sülnek ki.

Les Roberts nem tősgyökeres clevelandi. Chicagoban született, majd sikeres forgatókönyviró lett Los Angelesben, Hollywoodban. Viszont otthonának békéjét Cleveland közelében, Cleveland Heights-ban találta meg. Legelőször egy novelláját olvastam, melyben épp Cleveland és Ohió mellett kampányol. Ő sikeres hollywoodi iróként csömörlött meg a californiai álomtól, s vágyott emberibb léptékű vidékre. Kertes házat vett Cleveland mellett, s élvezte a négyévszakos, hatalmas havazásokkal járó vidéki életet.

Az irót személyesen ismerte egykori főnököm, Mike. Korban, habitusban nagyon hasonlóak. Mike is iró, újságiró, rádiós, s az ő vágya is, hogy regényt ill. novelláskötetet adjon ki. A könyv elolvasásával jó volt az általam ismert clevelandi helyeket bejárni, az ottani arcokkal találkozni.

Ha valakit érdekel, itt olvashat többet az iróról.

Balkonra vele!

Itt a tavasz, lassan jön a nyár! Épp ideje, hogy használatba vegyük a télen elhanyagolt erkélyünket, balkonunkat. Még amerikai tartózkodásom alatt akartam irni az ottani erkélyekről, most került sor erre.

 

Szóval a Tengerentúlon nagy divatja van, s igen sokat használják a különböző kültéri tereket. Az ottani emberek kevés időt töltenek a házon kivül, az utcán, vagy éppen a kertjükben. Viszont nagyon szeretnek sütögetni (na nem szalonnát, hanem inkább barbeque-t BBQ) a teraszunkon.

 

Odaát három fajtája van a kültéri tereknek. A porch (veranda) szinte minden kertes ház kötelező eleme. A bejárat előtti fedett terasz a ház kapuja. Itt legtöbbször vendégváró hintaszék, asztalka, egy cserép virág várja az érkezőt.

A ház oldalához vagy hátához csatolva van a balcony (balkon). Ez lehet nyitott vagy fedett, kicsi vagy nagy. Lehetnek rajta virágok, szobrok, kerti játékok.

A deck a fedetlen, faburkolatú, emelvényen álló teraszt jelenti. Hatalmas napernyő alatt komplett étkező garnitúra, grillsütő, vagy éppen gyerek-játszóház is elférhet.

 

Az amerikai verandánk (karácsonyi diszben)

Az amerikai balkonokhoz képest nekem egy elég visszafogott kis erkélyem van. Alig egy nézetméternyi, de erkély! Van rajta hely a muskátli-ládáimnak (a virágokat gondozták lakóim, igy az idei szezont már velem várják), szélforgónak, még egy kis széknek is. Jó ide kiülni napos

délutánokon.

 

 

Most lássunk pár kreativ ötletet a balkonra. Mivel nálam is kevés a hely, értékelek minden helykimélő, okos megoldást. Ilyen a mellékelt képen látható szekrényke, ami a falra szerelve alig foglal helyett. Elfér benne viszont a kinti eszem-iszomhoz szükséges pohár és piknikkellék.

 

 



A másik kreativ ötlet az én teraszomon nem fér el, de ha nagyobb helyem lesz, valami hasonlót szeretnék barkácsolni. A párkány oldalához illesztett egyszerű "faládák" kiváló rakodó- és ülőhelyek. Csak szines párnákat kell tennünk rá, s máris kész a pihenés helye. Pár virággal oázissá varázsolhatjuk a teret, lampionokkal, mécsesekkel este is hangulatos beszélgetősarok.

Költészet napjára

Ezt Szilvi barátnémnak küldtem. Ő tájékozott irodalmárként emlékeztetett, hogy épp a Költészet Napja van ma. Ilyen nincs Amerikában, ehhez Magyarországon kell élni! S csak itt tudok magyar verset, magyar földön értelmezni és szeretni! Mint ezt is. Rólunk szól. Éljen az irodalom és az irodalmár-műkedvelők.

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 143. darabja

A nõ: tetõtöl talpig élet.
A férfi: nagyképû kisértet.

A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.

A nõ: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.