Street Art, amikor a téma az utcán hever

Még mindig George Town, de most a művészet jön. A város híres a házak falán található különböző alkotásokról. Külön térkép jelzi ezeket a látnivalókat. Néhány művész összefogott, s a város történelmét, legendáit fémből hegesztett, képregényszerű jelenetekkel ábrázolták. Rövid feliratok le is írják, hogy éppen mit láthatunk.

 

 

Pár festőművész viszont arra kapott felmérést, hogy az üres házfalakra, tűzfalakra, kerítésekre kerüljenek e helyiek életét bemutató képek. Ezek a legismertebb látnivalók, köztük is a "Bicikliző gyerekek", amit persze mi is felkerestünk. A képeket legtöbbször valódi tárgyak, itt épp egy bicikli egészítik ki. Ezek sajátos humort és bájt csempésznek az amúgy is élettel teli utcákra.
 

 

 

   Nagyon élveztük, kerestük, felfedeztük ezeket az ingyenesen látogatható, ám mégis nagyon egyedi műremekeket. Több galériába is benéztük. Ezek a szűk utcafront mögött rejlő hosszú épületekben rejlenek. Nagyon egyedi design-termékekkel, a régi korokat idéző képeslapokkal, feliratokkal.

George Town, de most Malajziában

Jártam az amerikai Georgetownban, ami Washington D.C. külvárosa és egyetemváros. Biztosan van ilyen nevű város Angliában és Ausztráliában is, de hogy Malajziába hogy kerül ez a név? Elárulom.

 

A brit gyarmatosítók Penang szigetére helyezték az egyik régiós központjukat. Ez a sziget Malajzia északnyugati részén található, nem messze a thai határtól. A sziget azért stratégiai fontosságú, mert itt vezet az a csatorna, amin keresztül a hajók Indiát és Kínát összekötötték már a középkorban, s mindmáig fontos ennek a helynek a szerepe a világkereskedelemben.

 

George Town így angol nevet kapott. Ráadásul pár éve UNESCO Világörökség része! Malajziában két város áll oltalom alatt, a másik Melakka, ott is jártunk! Mindkettő a történelme, a gazdag építészete és a sokszínű lakossága miatt kapta meg ezt a védettséget. Amikor képeket láttam a városról az utazás előtt, tudtam, hogy ezt látnom kell. Ott töltöttünk 4 napot, de tudom, hogy ide még vissza fogunk jönni!

A városban kb. 200 ezer fő él, messziről látszódnak a toronyházai, amik kb. 40 szintesek, a legmagasabb 60 emelet. A toronyházak tövében viszont ott az óváros, egy-kétszintes régi házaival, keskeny utcáival, bazársoraival.

 

A felfedezőtúrát a parton kezdtük. Itt található két régi kormányzati épület, amit még a britek építettek. Óriás zöld park, s persze egy erőd, a Fort Cornwallis (még egy angol név), ahol ágyúsor figyeli a vizet. A közelben Viktória királynő uralkodásának jubileumára emeltek egy óratornyot. Eddig akár valamelyik történelmi angol városban is érezhetnénk magunkat. De ha tovább megyünk a parton, a kompkikötő közelében kezdődnek a kínai halászfalvak, ez már valóban Ázsiára utal.

Clan Jetties a neve a cölöpökre épített faházakból és deszkautcákból álló résznek. Ez már Kína! Itt találjuk a legolcsóbb turistáknak készült szuveníreket. A főbejártatnál természetesen kínai szentély, vörös lampionok. Az utcasor végén kikötő és egy másik templom. Máig kisebb halászcsónakokat használnak.

A parti cölöpvárosból a "szárazföldi" Little China részbe érünk. Itt a környező utcákat üzletek, éttermek, galériák szegélyezik, kínai feliratok, ízek, arcok. sziget kínai lakosságát Baba Nyonya-nak nevezik, ami egy maláj-kínai "népcsoport", öltözetükben keveredik az ősi kínai és az átvett helyi, ételeik, szokásaik is vegyesek.
 

 

És észrevétlenül már át is érünk Little India városrészbe, ahol az utcán hangosan szól a bollywoodi zene, szárit árusító üzletek és indiai kifőzdék jönnek. Mi pedig pár órára Indiában járunk, ahol szárit próbálunk, csilivili ékszereket nézünk, vásárolunk, s persze indiait eszünk. Itt már hindu templomok vannak, színes ember-állat istenekkel, virág,fonatokkal.

 

 

 S ne feledjük, hogy azért Malajziában vagyunk, s bár a sziget lakossága többségében kínai (70%!), azért vannak muszlim malájok. Napjában többször hallhattuk az imára hívó hangot, s több mecset mellett elhaladtunk.

A keresztény templomokról nem tudtam képet készíteni. Az autóból többször is láttuk a metodista, baptista, adventista, vagy éppen lutheránus templomokat, melyek stílusa is a korábbi korokat idézi.

Éden

Malajziától nem tudtam, hogy mit várjak. Utánanéztem néhány útikalauzban, illetve kalandtúrák oldalán, hogy mit ajánlanak megnézésre. Aztán hosszas hezitálás után úgy döntöttem, nem a jól hangzó Borneó szigetére utazom a 2 hetes tanulmányút végén, hanem a fővárostól, Kuala Lumpurtól északra található területre. Ide nem kell repülőjáratot keresni, mert busszal olcsón elérhető. Ráadásul van itt hegy, tenger, sziget, történelmi város, vagyis minden, ami jól jön egy röpke nyaraláshoz.

A kalandtúrára két amerikai osztálytársnőm is  jelentkezett, ők rám bízták, hogy megtervezzem a túrát, lefoglaljam a jegyeket és a szállást, s aztán körbevezessem őket. Vak vezet világtalant, gondolhatnánk, de nem. A maláj buszjáratokra online lehet jegyet foglalni. A buszok kényelmesek, tiszták, légkondicionáltak, nincs tömeg, pontosan indulnak és pontosan érkeznek. Hihetetlen. Szállást pedig az Airbnb jól bevált oldalán kerestem, magánlakást, külön hálószobákkal, erkéllyel. Pipa.

 

Aztán útra keltünk. Kicsit sokkot kaptam a többiek poggyászától: ketten több, mint 10 (!) csomaggal indultak el... Na ezt a pillanatot meg kellett örökíteni, már csak azért is, hogy tudjuk a kép alapján, hogy melyik csomagot hagyjuk el útközben... Végül az összes csomaggal célba értünk.

Az első állomás Cameron Highlands vidéke, ez kb. 4 órás távolságra van a fővárostól északkeletre. Itt van Malajzia legmagasabban fekvő települése, 2000 méter fölött! Felüdülés volt ide megérkezni: ugyan meleg volt, de 30 fok alatt, nem volt pára, s enyhe szellő fújdogált. Itt még a pulcsi is elfért.
 

 
A klíma miatt a gyarmatosító britek ide építettek nyaralóházakat, s Indiából teacserjéket telepítettek be. Ma a környék legfontosabb látványossága épp a hatalmas teaültetvény, ami lépcsőzetesen fut a hegyoldalon, s gyönyörű rendezett zöld szőnyeggel vonja be a tájat. A gyarmatosítók házai is láthatóak elszórva a dombok között.

Mi egy helyi taxist béreltünk ki egy fél napra, ő vitt körbe a vidéken. Taman Rata a városka, ahol megszálltunk, itt több étterem, hotel van, ez egy jó kiindulópont a kiránduláshoz. A teaültetvények szabadon futnak az út mellett, a cserjék örökzöld bokrokra emlékeztetnek. Eredetileg indiai bevándorló munkások aratták le a termést, ami egész évben az új hajtásokat jelenti. Ma már gépek vágják a felső lombozatot.

 

A BOH márkanév a helyi teaüzemet rejti, angolok hozták létre a 20-as években, s mindmáig ugyanaz a család működteti. A gyártás folyamata szabadon megtekinthető: hatalmas gép darálja le a leveleket, aztán szárítják, oxidálják, s hatalmas zsákokba töltik. A teaboltban már a feldolgozott, ízesített filtereket vásárolhattuk meg. Persze a helyben termelt eperrel, jázminnal, rózsával kevert változatokat szereztem be.

 

A teaföldek után szedd magad eperföldek mellett vezetett az utunk. Ja, hogy itt emeletes polcokon, zsákokban termelik az epret? Még le sem kell hajolni! Vettünk is a termésből, ami annyira tartós, hogy több nap múltán sem fonnyadt el a gyümölcs zöld levele, s friss, zamatos epret tudtunk a müzlihez keverni.

A levendulakert egy kertészet, ahol hatalmas ágyásokban színpompás virágok nyílnak. Levendula, petúnia, cukormályva, s sok egyéb általunk is ismert virág. A virágföldeken pedig méhek dolgoznak, az általuk termelt mézet is meg lehet itt venni.

  Hát nem olyan ez itt, mint az Édenkert maga?

Az Édenkerttől a földi Paradicsomig

Hol is kezdjem a beszámolómat a malajziai utamról? 3 hét, utazás, tanulás, munka, pihenés. Felfedezés, rácsodálkozás, meglepetések és kellemes csalódások. Találkozások, beszélgetések, kapcsolatok, ölelések.

Most a végén kezdem. Utolsó napunkon a Penang szigetének legmagasabb pontjára látogattunk, a Penang Hill-re. Ide sikló (mármint hegyi vasút) visz fel, 800 méterrel a tengerszint fölé. Ha azt vesszük, hogy egy kisebb szigetről van szó, ahol ugye a lenti kiindulási pont a tengerszint, 0 méter, akkor már nem is annyira kicsi ez a hegy.

 

Reggel indultunk, mert akkor hűvösebb volt és a tömeg is kisebb. No meg reggel frissen, túrázva akartuk kezdeni a napot. Délelőtt azonban végig párás felhőbe burkolózott a csúcs, s csak a dél elmúltával kezdett felszakadozni a felhőzet és előbújt alattunk a táj. Varázslat.

A fenti képen látszódik, hogy tisztulnak a felhők, de még elég szürke az ég. Alattunk a sziget "fővárosa" George Town, látszódik a híd, ami a szárazföldről ide hoz, több kilométer hosszan. 

 

A párás időben a panoráma hiányzott ugyan, viszont a buja trópusi növényzet és a színes virágok kárpótoltak minket. Itt szinte minden nap esik az eső, legtöbbször délutáni vagy esti zivatar formájában szakad le az ég és áztatja meg a tájat. Ennek köszönhetően a hőség még melegebb lesz, a növényzet viszont ragyogó zöld.  

 
Olyan növényeket találunk szabadon a vadonban, amiket otthon drága pénzen veszünk a virágboltban és gondosan ápoljuk odabent. Orchideák, papagájvirág, flamingó, bromélia... S itt mindez Isten teremtő tenyerén szabadon található!














S persze Malajzia jelképe a hibiszkuszvirág, aminek itt fehér, narancs, rózsaszín, vörös változatait is láthatjuk! A növényzet mélyén pedig állatok lakoznak, majmocskák, fekete mókusok, számtalan madár, gekkó, színes pillangók és óriási szitakötők...

A fenti kép Monkey Cup felirattal nem a majmokra, hanem ilyen nevű virágfajtára utal. Egy kávézó bújik meg itt, előtte egy brit birodalombeli postaláda. S ha azt mondom, hogy itt skorpiót fogtam, akkor lehet, hogy el sem hiszitek...

 

Nem túlzás, mikor a földi Paradicsomban éreztük magunkat. Ez itt nem egy telepített botanikus kert, hanem maga a vadon, ahol a dzsungelben egymás mellett élnek és jól megférnek a különböző élőlények. Az Édenkertben pedig pár nappal korábban jártunk, arról is mindjárt beszámolok.