Közlekedés indiai módra

A mostani utunkon rekord számú közlekedési eszközt használtunk. Utaztunk riksán, tuk-tukon, taxival, busszal, csónakban, ültünk elefántháton és elektromos kisautóban, no meg metrón is.

 Delhi, úthálózat

Az indiaiak vagy békésen üldögélnek valahol, vagy éppen sietősen közlekednek valahová. Jól kiépített úthálózatuk van, mi is utaztunk kétsávos autópályán vagy autóúton, ahol nem kell meglepődni, ha az út szélén nagy sebességgel száguldó traktort, bukósisak nélkül motoron ülő családot, vagy éppen tevekaravánt látunk. A legérdekesebb élmény, mikor amiatt kell megállni a többsávos főúton, mert éppen keresztbe feküdt egy tehén.

Járművek a piros lámpánál. Na, hány sávos ez az út?

A városokon belül is többsávos utakon zúdul a tömeg. A sávokat nem veszik szigorúan, sőt: ahol 3 sáv van, ott csinálnak 5-öt, mert ahány jármű egymás mellé fér, itt annyi sáv jön létre. Az irányjelzésre nem az indexet használják, hanem egy sokkal durvább jelzést: dudálnak. Elvileg külön kultúrája van a dudálásnak: dudálsz, ha előzöl (jobbról vagy balról, egyre megy errefelé), dudálsz, ha valaki lassan megy előtted, vagy éppen dugóban állsz, dudálsz, ha csak jelzed, hogy jössz és nem akarod, hogy kilépjenek eléd. Minket leginkább ez a dudaszimfónia zavart, pár nap után konkrátan idegbeteg voltunk a mellettünk megszólaló tülköléstől.

Életkép egy metrómegállónál

A városon belül látni autókat, de a nagyobb tömeg inkább kisebb járműveken robog. A háromkerekű, két személy szállítására alkalmas bicikli a riksa. A riksás általában 24 órában dolgozik, éjjel és nappal. Nincs nála egyéb, csak a riksája. Ha kell azon alszik, láttam olyat, aki a vázon egyensúlyozva pihent.. A bicaja pedig semmi flanc: váltónélküli, csak fékkel rendelkező egyszerű szerkezet. Mi őszintén sajnáltuk, s ezért borravalóval díjaztuk a minket szállító riksást.

Éjszakai riksázás fillérekért

A riksa mellett a másik kedvelt kis jármű a tuk-tuk. Ez egy háromkerekű motorra épített jármű, A legkisebbekben három fő fel egymás mellett, de van ahol szemben ülve 4-6 fő is befér. Delhiben a sárga-zöld a színük, elől ül és kormányoz a sofőr, hátul meg kapaszkodunk mi. Szemeket érdemes becsukni, mert a tempó és a jobbról-balról nekünk irányuló többi jármű kész életveszély. Ennek ellenére nem láttunk balesetet, őrülten közlekednek, de egymást sosem sodorják el.

Tuk-tuk utasra várva Delhiben

A tuk-tukhoz öltöztem Varanasi-ban

Utunk legnagyobb részét légkondicionált busszal tettük meg. A sofőrünk nem volt szívbajos, ha egyirányú utcában kellett megfordulni, blokkolva a forgalmat. A reptérre taxi vitt, de láttunk sok menetrendszerinti buszt is. A buszok elég leharcoltak, volt hogy a tetején, oldalán is emberek lógtak.

Tömeg a buszon

Delhiben metróztunk is egyszer. Itt egy metróvonal 35-4o megállóból áll (!), ami legalább kétszer, háromszor hosszabb a milyenknél. A metrószerelvények szélesebbek és dupla hosszúságúak, rendesen légkondisak. Az első és az utolsó kocsi a nőknek van fenntartva az inzultálások miatt.

A metró női részlegét jelző felirat

A metrójáratok kb. percenként érkeznek, a metróállomások pedig egy nagyobb pályaudvarhoz hasonlítanak, ahol mindig nagy a tömeg. Még most is építenek új metróvonalakat, Ja, s a metróba csak biztonsági kapun lehet bemenni, a csomagokat és minket is ellenőriztek.

A köpködést tiltó tábla a metrón

Agrában a Taj Mahalnál elektromos kisautókkal, golfkocsikkal szállítják a turistákat. Itt láttunk lovaskocsikat is. A környezetszennyezés óriási probléma Indiában, ezért az új buszokat, tuk-tukokat és taxikat környezetkímélő gázüzemű vagy elektromos motorral gyártják. Indiának saját autó, motor, tuk-tuk, teherautó márkái vannak. A legnagyobb gyártó a Tata, ennek van mindenféle járműve. A légszennyezettség Delhiben olyan nagy, hogy a várost szürke köd fedi.

Lovaskocsi és elektomos autó Agrában

A vonaton való utazástól sokakat elrémítenek, mi nem utaztunk rajta, de láttunk több szerelvényt is. A hidaknál általában két szint van: az egyiken megy a vonat, fölötte vagy alatta az egyéb forgalom.

Vonat a Gangesz fölött

Az utakon azonban nemcsak emberek és járművek vannak, hanem állatok is. Teljes nyugalomban sétálnak a legkisebb sikátorban is. Nem kell meglepődni, ha szembe jön egy tehén, utunkat egy kecske keresztezi, vagy éppen egy elefánt torlaszolja el az utat. Az állatok itt hozzászoktak a zajhoz, egyáltalán nem agresszívek, nem félelmetesek.

Munka után hazafelé, elefántháton

Szent tehén Jaipur frogalmában

Zebra-kecske

Lovasok Jaipurban a Szelek Palotája előtt

Traktorral az autópályán

 

Tevekaraván az autóúton

Találós kérdés: Hányan utazhatnak egy dzsipben? Válasz: ahányan elférnek, vagy még annál is többen. (Mi 9-1o fővel maximáltuk a létszámot.)

Delhi

Indiai utunk első állomása Delhi volt. Delhi tulajdonképpen 7 város összessége, ezek közül az egyik Ó-Delhi, a másik Új-Delhi, s ez utóbbi a hivatalos neve a teljes városnak. 16 millióan lakják, s a többi általunk látott várossal összehasonlítva ez az egyik legrendezettebb hely. Persze elsőre ezt nem gondoltuk volna. Delhi India fővárosa, az angolok helyezték ide a központot egykor.

Kétszer 5 sávos sugárutakon hömpölyög itt a forgalom, a sugárutak pedig körforgalmakban keresztezik egymást. Hogy a tájékozódás ne legyen egyszerű, az utak nem merőlegesek egymásra, hanem csillag alakban szóródnak minden irányba. A jobbkormányos, baloldali közlekedés miatt végképp nem tanácsos európaiaknak itt járműbe szállni.

Útmenti virágok és kert

A sok sugárút között hatalmas parkok terülnek el. A parkokat kerítések védik, bent zöld, virágok, majmok, madarak, kint meg az utca kopársága és zajlása. A látnivalók a város több pontján vannak szétszórva, mivel egy-egy uralkodó mindig rombolta a korábbit, hogy megépíthesse az újabb városrészt. A legutolsó britek által épített rész Új-Delhi, itt találhatóak a kormányzati épületek.

Tömeg az India Kapunál

Egy hatalmas park egyik végén van a világháborús emlékmű, az India Kapu. Hétvégén, mikor először láttuk, óriási tömeg övezte, mivel ide jönnek ki sétálni a városban lakók. A park túlsó végében egy dombon áll az indiai Parlament kör alakú épülete, mellette egy szimetrikus palotapárban kormányzati irodák, mögötte az elnöki palota.

 Parlament

 Kormányzati épület

Elnöki palota kapuja egy csapat majommal, akiket épp egy kutya üldöz

Az első látnivalók, amiket láttunk muzulmán épületek voltak. Ezt sem gondoltam korábban, hogy Indiában több muszlim látnivaló van, mint egy arab országban. A muzulmán negyed egy óriási bazár, piactér, melynek közepén található egy szent szufi sírja (Hazrat Nizam-uddin Dargah).

 Zarándokok a szufi sírnál, nők nem mehetnek közelebb

A szufi a muzulmánoknál egy tiszteletreméltó "szent" ember, akinek a sírja zarándokhely, tömeg veszi körül, ajándékokat hoznak neki és imádkoznak hozzá. Az ajándék a síroknál színes takarókat jelent, ezeket a sírra terítik. Ezen kívül virágfüzért, apró édességet is hoznak a sírhoz. Ezekre a szent helyekre csak mezítláb lehet bemenni, ezért a környező boltoknál, vagy a bejáratnál lehet a cipőt hagyni. A nőknek kendőt kell viselniük, s tilos a kivágott vagy rövid ruha.

A zarándokok cipői, rózsafüzérek és sírtakarók a muszlim bazárban

A másik muszlim látnivaló Delhiben a Qutub Minar-nak nevezett óriási torony és az azt körülvevő romos muzulmán város (Lál Kót). A torony égetett vörös téglából épült, s ez a legmagasabb ilyen torony a világon, minaretként és győzelmi oszlopként épült. Körülötte sírok, árkádok, mecset romja. Van itt egy csodás vasoszlop, mely nem rozsdál. Ezt az együttest az 11oo-as évek elején építették, vagyis majdnem 1ooo éves épületekről van szó!

 Qutub Minar óriási tornya

Lal Kót ezeréves muszlim romjai

India legnagyobb mecsetje Delhiben van, ez a Masjid Jama. 25 ezer ember fér el itt, ami az épületet és a körbekerített udvart jelenti. A 17. században épült vörös homokkőből és fehér márványból. Az udvar közepén óriási medence a megtisztulni vágyóknak. Kapu 3 oldalon is van, minaret pedig minden égtáj felé.

 A nagymecset bejárata és minaretje

 "Imaszőnyegek" a mecsetben

A mecset fő épülete

A mecsetudvar közepén lévő medence

A muszlim látnivalóknak ezzel még nincs vége, hiszen Delhi egyik fő ékessége a mogul uralkodónak épített Himujan sír. Az épület egyesíti az indiai és muszlim jegyeket, a Taj Mahal "elődjének" is nevezik, mert formájában, a kert elrendezésében ez volt az első ilyen emlékmű. 

 Himujan sírja

A sírterem a jelképes márvány sírokkal. 

A testek az épület alatt, a földben vannak eltemetve. Az épületben több sír is van, több teremben, ahol nincs világítás, csak a rozettás ablakokon jön be valamennyi fény.

A Vörös Erőd a 17. században épült, a vörös homokkőről kapta a nevét. Hatalmas, falakkal körüvett épületegyüttes, több kilométer hosszú a kerülete. Egy boltozatos bazársoron lehet bemenni az udvarba, amin belül több palota, katonai kaszárnya, szökőkutak és csatornák vannak.

Csapatunk a Vörös Erőd előtt

Fehér emberként Indiában

Indiában a fehér ember helyi látványosságnak számít. A turisták által látogatott helyeken sincs túl sok belőlünk, ezért az indiai turisták kedvenc szórakozása, hogy velünk fotózkodtak.

Csapatunk egy része egy indiai párral.

Ez elég furcsa volt az elején, de közben mi is belejöttünk a közös pózolásba. Vicces volt helyi családokkal, gyerekekkel fotózkodni. Még viccesebb, hogy sok-sok kép került rólunk indiai fényképezőgépekbe és telefonokba, s talán igen sok like-ot gyűjtenek be az általunk nem ismert "barátaink" a Facebookon is.

Ilyen mikor minket fotóznak, mi meg cserébe őket

Íme az én fotóalbumom a helyiekkel készült képekkel:

 Két kisgyerkőccel együtt divatolunk kalapban.

Egy fiatal sráccal a Delhiben található India Kapunál, ami világháborús emlékmű. 

Egy osztálynyi fiúval a jaipuri Szelek Palotájában. Elég félénken mertek csak megkérni a fotóra. Lehet, hogy azóta ezzel van kiplakátolva a szobájuk:)

Egy helyi család számtalan gyerekkel a mecset udvarán. Nekünk kötelező volt kendőt viselni. 

Jaipur, Szelek Palotája előtt egy indiai srác két szelfit 

Színek

Indiában a színeknek jelentése van. A színeknek, vagyis nem hordanak feketét és fehéret, mert ezek ugye "nem" színek. Fehér a gyász színe, de temetési menetben sem sok fehér öltözéket viselő embert láttunk. Fekete nem túl praktikus a melegben, meg ugye nem is olyan szép.

Viszont rengeteg pirosan és narancsot hordanak, mert ez a "legszentebb" szín. A zöld egyensúlyt ad, a kék határozottságot, a sárga is jelentéssel bír.

Íme egy kis színterápia:

 Ez a sepregető néni "munkaruhája"

 Hagyományos radzsasztáni viseletbe öltözött férfi

 Családi idill egy muszlim sírnál

 Egy másik család a mecset bejáratánál

Anyuka összeöltözött a kisfiával

Színes üvegberakás a Szelek Palotájában

Textílmánia

Aki ismer, tudja: enyhén textílmániás vagyok. Ha egy új helyre érkezem, az első, hogy megtapogatom a függönyöket, a párnákat, s "mintát" veszek a helyi textílekből.

Kamízt és szárit viselő nők

Nem volt ez másként Indiában sem. A szállásaink eltérő stílusúak voltak, volt, amit európaiabban, volt, amit indiaiabban rendeztek be. Nekem ez utóbbiak jöttek be, folt-jellegű mintás takarókkal, faliképekkel és párnákkal.

Fiatal fiúknál keveredik a modern és a tradicionális ruha

India a textílgyártásban nagyhatalom. Ha megnézzük a ruháink címkéjét, néha láthatjuk, hogy a pamut, vászon, vagy len anyagból készült holminkat esetleg Indiában varrták. Az utcákon mini varrodák működnek, ahol fél-egy óra alatt varrnak ránk szabott holmit. A varrógépek mögött általában férfiak ülnek. A színes textíleket kínáló üzletekeben a földre, matracra ültetnek le, s a kérésünknek megfelelő anyagot, vagy szárit elővarázsolják a sok-sok polcról.

Nők szárivásárlás közben

A textíleknek nem tudtunk ellenállni. Vettünk valódi selyem sálat és szoknyát, amit Varanasiban, az egyik selyemkészítő városban találtunk. Vettünk pamutsálakat és színesre festett bő bugyogónadrágokat (Alibaba - így hívják Indiában). Amber városában láttuk, hogyan festik meg a fából kifaragott egyedi nyomdákkal az anyagot. S vettünk több tunikát, amit itt kamíznak hívnak. S nagy nehezen, de ellenálltam a csábító szári anyagoknak, mert ugyan hová is vennék fel egy tradicionális indiai szárit Magyarországon...

Túravezetőnk száriját igazítja néhány kedves járókelő hölgy

Az indiai nők nagyon nőiesek. Rikító színű ruháik között nincs két egyforma. Öltözékük mindig összhangban van. Vagy földig érő szárit viselnek, ami egy 6 méteres anyag a derekukra tekerve, majd a vállukon átvetve. Ez a ruha nem igényel varrást és nincsenek belőle méretek sem: csupán 6 méter előre legyártott anyagot jelent, amit könnyen ki lehet mosni, s szárítani.

Tradicionális mintanyomda Amber városában 

Aki nem szárit visel, az a kamíz tunikát hordja, ami oldalt felsliccelt pamuting. Lehet hosszú vagy rövidujjú (inkább hosszú ujjal hordják), minimum a térd fölé ér, de lehet akár térd alatti vagy földi érő, s hozzá mindig vesznek nadrágot is. A nadrág lehet testhezálló, ez a modernebb, vagy éppen bő bugyogó jellegű. S persze színben hozzá illő sál is jár hozzá.

Az öltözék a vallások szerint is eltér kicsit. A hinduk tradicionális indiai ruhát hordanak, a szikhek turbánt, a muszlim férfiak pedig kerek horgolt fejfedőt. A muszlimoknál a legkonzervatívabbak a nőket teljes testet fedő fekete burkába rejtik, ráadásul még kesztyűt is hordanak....

Muszlim nők

Muszlim férfiak a mecsetben

A nőkhöz képest a férfiak egyhangúan, s kevésbé tradicionálisan öltözködnek. Nem olyan színesek, inkább szürkés ruhákat hordanak, pamut hosszúnadrágot pamut inggel, ami általában hosszú ujjú. Ők is viselnek néha sálat, vagy turbánt a nap ellen.

Egyszerű férfiruhák

Incredible India

Indiában jártam. Egy hirtelen jött ötletnyomán arra az elhatározásra jutottam, hogy minden évben elutazom egy nagyon extrém helyre. Mivel tavaly az afrikai kontinensen egy arab országot, Marokkót vettem célba, idén Ázsia mellett döntöttem, s a hindu Indiába utaztam.

Amber erőd - az egyik kedvenc helyem

Már sikerült letöltenem a fotókat, nagyjából kiválogattam a jókat. Viszont nem tudom, hogy a beszámolómat melyik végén kezdjem. India egyszerre mesés, ahol a régi palotákban és erődökben megelevenednek az ezeregy éjszaka meséi. S India a mesés oldala mellett nagyon pokoli is tud lenni, amikor a rendezett állapotokhoz szokott európai lelkünk nem tudja feldolgozni a mérhetetlen koszt, zajt és nyomort, amivel itt találkoztunk.

Jaipur, Lake Palace vízen úszó palotája

India óriási ország, egész európai kontinensünk elférne rajta. Lakossága mostanában éri el az egymilliárd főt (!), területe 22 egységre oszlik, melyek közül mi most hármat jártunk be. Klímája eléggé eltér a mienktől, hiszen itt telet és havat csak a legészakibb régióban a Himalaya lábánál tapasztalnak, lentebb mindenütt forróság és szárazság uralkodik. Ottjártunkkor szinte végig 3o fok fölött volt a hőmérő, sőt 37-38 fokot is elérte. S még csak tavasz van, nyáron ez 48 fok is lehet... A szárazság miatt minden poros, ha fúj a szél, az arcunkba fújja a port, nincs frissítő eső ami elmossa a koszt. Az emberek alapvetően kedvesek és nyugodtak. A helyi káosz ellenére nem elégedetlenkednek, saját tempójukban végzik a dolgukat, nem mérgelődnek, s sokat mosolyognak.

Csónak a Gangeszen

Az ország turisztikai szlogenje: "Incredible India", vagyis "hihetetlen India". S valóban, nem tudunk hinni a szemünknek, az orrunknak, a fülünknek, mikor ott vagyunk, s még a képek alapján is nehéz feldolgozni, mindazt, amit tapasztaltunk.

Hindu istenszobor