Mesés Erdély

Az IÜP tábor idején nem igazán volt időnk Erdélyben kalandozni, látnivalókat megnézni. Leginkább a program indulása előtti napon volt néhány óránk, hogy turistáskodjunk.

Gyimesek

Csíkszereda volt a fő állomásunk, ez Hargitha megye központja, a Csíki-medence közepén, hegyekkel körülvett fennsíkon fekszik. A főtéren található szocreál épületek árnyékában megbújik néhány míves, történelmi épület vagy templom. 

 A csíkszépvizi víztározóban tilos a fürdés, mi kicsit megmártóztunk

A város határában van Csíksomlyó, búcsújáróhely, ahol a pünkösdi búcsú a legnagyobb. Mi épp a kegytemplom szomszédságában szálltunk meg, így minden reggel a templom harangjára és látványára ébredhettünk. Innen csak pár perc séta volt a Somlyó-hegy, ahol a Salvator-kápolna áll. Jókora meredek kálvária-úton is felmehetünk ide. Mi itt tartottuk a diákok csapatépítő-ismerkedős programját. A nagy hőséget szitáló eső váltotta, s mi igencsak bőrig áztunk. Hihetetlen volt az esőt látni, hallani, amint az erdő felől felénk közelített, majd elért. Csíksomlyón borvízforrás is van, itt csapolhattunk naponta friss, szénsavas, vasas ízű forrásvizet. A Barátok Feredője pedig egy lábáztatós kis fürdőhely, ahol a forrásvízben fáradt lábainkat hűthetjük le. 

Naplemente Csíksomlyón a szobánk ablakából

Csíksomlyó szomszédságában van Csíkszépvíz, ahol egy hatalmas víztározó mellett elhaladva jutunk be a Gyimesi-szorosba. Itt élnek a gyimesi csángók, s a mi diákjaink között volt is két itteni fiatal, ráadásul egy egypetéjű ikerlány páros. Az út mellett sorakozó gyimesi falvak (Gyimesbükk, Gyimesalsólok, Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, Gyimes) közigazgatásilag egy települést alkotnak. Itt szinte csak magyarok élnek, míg a Tatros-folyón átkelve már román települések jönnek. Ez az ezeréves Magyarország legkeletibb határszéle. 

Gyimesek, ezeréves határ

A visszaúton még világosban láthattuk Székelyföld leglismertebb falvait. Kacskaringós utakon, hágókon, szerpentineken haladva szeltük át Erdélyt. Átjöttünk Homoródfürdőn, Korondon, Parajdon, Szovátán, elhaladtunk Székelyudvarhely és Marosvásárhely mellett. Megnéztük a bözödi víztározót Erdőszentgyörgy mellett, ahol egy falut, Bözödújfalut a víztározó építése miatt kilakoltattak és elárasztottak. Átmentünk a Küküllő-mentén, majd a Nyárádmentén és a Mezőségen, majd Kalotaszegen. Régiókon, amelyeket népdalokból és néptáncból ismerünk. Kolozsvár mellett már autópályán utaztunk, s végül a Királyhágón átkelve kijöttünk Erdélyből. 

Legközelebb a most nem látott dél-erdélyi tájra tervezünk menni. Remélem lesz kivel!

Erdélyi IÜP

Vajon mi vesz rá több, mint 2o elvetemült embert, hogy a nyár közepén szabadságát nem sajnálva több mint egy hétig egy táborban tanítson? Vajon mi vett rá minket, hogy Budapesttől egy éjszaka alatt a keleti végeken található Csíkszeredára autózzunk, Erdély és Székelyföld legtávolabbi csücskébe? Mi kell ahhoz, hogy hőségben és esőben, átazva és leizzadva is naponta több, mint 12 órát talpon legyünk?

 Csapatépítés a somlyói hegyek között

A válasz: IÜP.

Több, mint 15 éve indult, már írtam róla. CTPs öregdiákok hazatérve át akarták adni a tudásukat a következő generációnak. Ebből született az Ifjúsági Üzleti Program, ami egy nyári tábor Magyarországon, Erdélyben és korábban megrendezésre került a Felvidéken ill. Kárpátalján is.

Előadók és diákok - a hallgatóság

2o1o-ben vettem részt először a magyarországi és erdékyi programon. Akkor is tanárnak, csoportvezetőnek hívtak. Majd Amerikából hazatérve 2o13-ban a magyar program egy részéhez járultam hozzá. S most, 2o15-ben újra Erdélyben voltam, Csíksomlyón, ahol majdnem 1oo lelkes fiatalt okítottunk 4 különböző szekcióban.

Jómagam vezettem a marketing modult. Két segítőmként két corvinusos diák szegődött hozzám, Velük tartottunk délelőtt előadásokat, délután workshopokat. 22 lelkes jövendőbeli marketingesnek próbáltuk átadni, amit mi is tanultunk ill. munkánkban tapasztaltunk. Talán sikerült. Az egyhetes tábor végén prezentációs versenyen mérték össze a diákok csapatokban a tudásukat: márkás, de képzelet szülte termékeket kellett piacra vinniük, pl. Ferrari pelenkát és Microsoft sportruházatot.

Önkéntesként a helyi árvaház udvarán gyomláltunk

Jó volt tudásomat megmérni, megszűrni, s kreatív, inspiráló módon átadni. Jó volt megismerni a határontúli diákokat, akik a magyar fiatalokkal szemben sokkal udvariasabbak (pl. nem tudtak minket, tanárokat letegezni), optimistábbak (kisebbségiként is a lehetőségeket látják és keresik) és mosolygósabbak. Jó volt megfiatalodni a nálam legalább 2o évvel fiatalabbak körében.

A legjobb visszajelzés, hogy utolsó nap, miközben a tábort értékelő kérdőíveket töltötték a résztvevők majd 9o százalékuk jelezte, hogy jövőre is itt akar lenni. Többen kérdezték, hogy ugye én is itt leszek, mert akkor jönnének. Hát, remélem, jövőre velük ugyanitt találkozunk!

Zárásul néhány rólunk megjelent híranyag:

http://hargitanepe.eu/uzleti-terv-marketing-es-media-diakoknak/

http://erdely.ma/oktatas.php?id=189898

http://erdely.ma/gazdasag.php?id=189848

Balatoni tekergés

Mostanában sokat tekergek a Balatonnál. Ha tehetem, akkor hosszú hétvégére lemenekülök a városi forróságból. Pár hete a bicajomat is leköltöztettem a Balatonpartra, hogy még jobban tudjam élvezni a szabadságot. Rájöttem: nekem az irodán kívül végzett munka, mégha laptopbillentyűzést és elmehasználatot is jelent, akkor is szárnyakat ad a szabadságvágyamnak és kreativitásomnak. 

Ráadásul ha az irodán kívüliség egy idilli vidéki helyszínen van, árnyas kertben, hűvös házban, vízpart közelében, akkor ez még csak jobb lehet. 

 Keszthelyi pihenő a Helikon strand mellett

A biciklit már többször használtam. Volt egy esős-elázós túránk Keszthelyre. Többször tekertem le a partra, a helyi étterembe ebédért, vagy éppen a kisboltba bevásárolni. Nagy álmom a Balatont körbetekerni, de ez egyelőre bicajostárs és idő hiányában még elnapolódott.

Az elmúlt hétvégén viszont egy különleges szakaszon tekertem biciklivel. A már ismert Balatonberény-Keszthely útvonalat hőségben tekertem le, egyedül, de nem magányosan. Sok bicajos volt az úton, volt, aki engem hagyott el menő bicajosszerkóban, volt, akit én hagytam el. Jó volt megmártózni tekerés előtt ill. után a tóban. Keszthely 14-15 km-re van, árnyas, forgalommentes, nyugis úton lehet ide jutni. Keszthelyről viszont most Hévízre tekertem, ami újdonság, hiszen a Hévíz-Keszthely bicajutat csak nemrég adták át, ez kb. 4-5 km tekerést jelent.

Hévízi ősláp

Keszthely városában nagyon jól ki van táblázva, merre is vezetnek a bicajutak. Így hátsó kertvárosi utakon értem el a város határát, ahonnan csodás gesztenyefasor vezetett Hévíz felé. Hévíz városába pedig egy őslápos, árnyas erdőn át vezetett az út, amit odafelé a lankáról lefelé gurulva tettem meg, míg másnap visszafelé erőlködve és egy szakaszon a bicajt csak tolni volt erőm.

Keszthely-Hévíz-Fenékpuszta két keréken és térképen

A legszebb része ennek az útvonalnak a visszaúton várt: a keszthelyi Festetich-kastélytól a fenékpusztai rezidenciáig egy széles fenyőfasor vezet. A fasoron belül anno a grófi család kocsikázott ki a birtokára, ma pedig nordic walking sétaút vezet itt, ahol kiválóan lehet bicajjal tekerni, vagy éppen kutyát sétáltatni. 

A Festetich-fasor

Fenékpuszta egy vadromantikus hely, ahol anno a rómaiak is várost építettek. Az épületeik alapja még látszik. S persze itt van a Festeticsek nyári rezidenciája több klasszicista uradalmi épülettel, amik, sajnos eléggé el vannak hanyagolva.

Ez majdnem Toszkána!

A mellékelt képek remélem tekerésre csábítanak. Mert a Balaton parton tekeregni igen jó!

Balatoni házavató

A múlt héten hivatalosan is felkerült az i-re a pont. Mármint az "Elkészült" bejegyzésemben bemutatott házikó i-jére. Hivatalos házavatót tartottunk, amivel szezont nyitottunk és a kapunkat is nagyra tártuk a nekünk kedves barátok és ismerősök előtt.

A házikóba szombat délután vártuk a vendégeket, de a meghívottak egész hétvégén szakaszosan érkeztek hozzánk. Volt, aki péntek este érkezett, ugyanis kedves barátaim a biciklis Balaton-kerülés közben nálunk szálltak meg egy éjszakára. Ezzel ők lettek az első "nemhivatalos" vendégeink is.

Aztán szombaton a korán érkezőket fürdőzni küldtük. Jöttek Budapestről, Kecskemétről, Keszthelyről, no meg persze a szüleim Mándokról. Vegyültek itt a barátaim és az ő barátaik, ex-kollégák, diák- és lakótársak. Jó volt látni, hogyan találják meg ők is ismeretlenül, ám általam mégis ismerősként e közös hangot. Mert egy nagy hálózat szálai vagyunk, s erre találtam is egy idézetet: "A barátság kötelék". Én hálás vagyok, hogy ennyi érdekes, színes személyiség tartozik az én kötelékembe, akik közül csaknem harmincan képesek voltak még a hosszú utazást is vállalni az avatóra.

A házavató hivatalos étele anyukám babgulyása volt, természetesen bográcsban főzve, többféle húsból és friss zöldségből. Volt ehhez mindenféle édesség, gyümölcs, házi disznóság és sajt. Meg persze házilag készült italok: saját almalé, meggyszörp, pálinka, borok és sör. De nem annyira az ételekről, hanem inkább az együttlétről szólt ez a nap.

Az éjfélig tartó beszélgetést még a szúnyoginvázió sem tudta feloszlatni. A lelkesebbek pedig másnapig maradtak, találtunk nekik szállást az utcánkban, de volt aki a kertben sátorozott. Így a másnapi közös reggeli a madárfüttyben, napsütésben még tovább mélyítette az együttlétet.

Köszönet illeti a hozzám ellátogatókat, s a finomságokat előkészítő szorgos kezeket. Hála mindenért!

P.S. A képek a vendégek nélkül mutatják az udvart. Személyiségi jogok miatt nem akartam partiképeket közzé tenni a megjelentekről. 

Barackos finomságok

Nos hát a Balatonon nem csak napsütés és fürdővíz van, hanem sok-sok szép növény és állat is. A kertünkben is szépen sorban jelentkeznek a virágok (ezekről már kétszer is írtam), nyáron pedig gyümölcsükkel a gyümölcsfák is jelezték: nekik is helyük van itt.

Júniusban igen korán érő vadmeggyet találtam a kertben. Nem is vettük észre, annyira el volt gazosodva az a rész. Két vödörnyi meggyet tudtunk leszedni, a többit a fán hagytuk sajnos, talán jól lakott belőle néhány madárka. A meggyből szörp és dzsem készült, elég bonyodalmas módon, ugyanis meggyet szedni, mosni, magozni, majd összetörni nem is olyan egyszerű feladat.

A gyümölcs 1oo százalék bio, ami azt is jelenti, hogy magozás közben kukacok jelenlétére is számíthattam. Viszont alig egytizede volt csak "húsos", így 6 üveg dzsem főtt a gyümölcsből.

Sajnos a meggyet nem örökítettem meg, viszont júliusban eljött a sárgabarack ideje. Odahaza nem terem nálunk efféle finomság, a Balaton partján pedig egy hatalmas, ősrégi fa ontotta magáról egy hétig a barackot. Szedni nem kellett, ugyanis a rekkenő hőségben folyamatosan érő barack magától potyogott le a fáról.

Anyukám segítségével készült belőle lekvár és befőtt, no meg kompót. S önmagában megeszegetve is sok örömet okozott a hozzánk látogatóknak. Az eredményt a mellékelt képek mutatják.

Vihar után

"Vihar után" a címe kedves barátom, Votin Dóra képének. Tavaly egyik kiállításán láttam, s azonnal le is foglaltam. Dóra egy ideje bontott deszkákra fest, a fa erezetéhez, göcsörtjeihez alkotja saját fantáziájának képeit. Így született ez a pöttyöslabdás, napos vízparti képe is.

Talán a pöttyös labda fogott meg (ugye pirospöttyös ez is:), talán a Balatonpartra emlékeztető tájkép. A képet látva azonnal tudtam: egyszer a balatoni házam falát fogja díszíteni, behozva a házba a házhoz közeli, de onnét nem látható vízpartot. Jelzem, ez tavaly volt, amikor még háznak, tervnek nyoma sem volt.

Aztán eljött 2o15 és ezzel a balatoni házikó is megvalósult. Egyik utolsó dekorelemként kikerült a falra a Votin-kép is. A dolog csattanója, hogy mikor a házat átvettem, a kerítés melletti bokrok alján találtam egy régen odasodródott gumilabdát. Vihar után ez lett a megnyugvás helye itt. Labdával, piros pöttyökkel és napos vízparttal.

Elkészült

Hát elkészült. Egy álom valóra vált. A gondolatban és szívben körvonalazódott terv megvalósult. Elkészült a balatoni házikó.

Előszoba

Hosszas elméleti előkészületek, többéves "vágyakozás" után idén tavasszal léptünk a tettek mezejére: megvettünk egy felújításra váró régi falusi házat egy balatonparti településen. A házhoz jókora kert is tartozott, a kertben nyíló tavaszi csodákról már beszámoltam. A házról magáról viszont még nem közöltem részleteket.

Egyrészt nem akartam a megvalósulás előtti állapotról írni. Hiszen az öregesen berendezett, régóta nem lakott házban ugyan ki látná a tiszta, praktikus, barátságos nyaralót? Inkább magamban gyűjtögettem az átalakulás képeit, hogy a végén egyben mutassam meg, mi született. Több bejegyzést megtölthetnének a felújítás lépései, az előtte-utána képek. Most én mégis inkább a végeredményre fókuszálok, s az immár elkészült, felújított, berendezett házikót mutatom meg.

Konyha

A felújításnál segítségemre volt egy jóbarátom jóbarátja, aki lakberendezőként hasznos tanácsokkal látott el. Így nem volt kérdés, hogy mit hol szerezzünk be, honnan találjunk asztalost, vagy éppen burkolatot. Ő volt az is, aki a fejemben élő terveket "jóváhagyta" vagy éppen saját ötleteivel kicsit elterelte. A mellékelt képek a mi közös munkánk eredményét mutatják. Ide másolom az általa rajzolt látványterveket, ezek mellé teszem a  megvalósult állapotot mutató fotókat.

A felújításnál igyekeztünk megmenteni, amit lehetett. Nem termeltünk sittet, hanem, amit tudtunk, újra beépítettünk. A kibontott ajtókból lett asztalka és fogas, a régi bútorokat újramázolva új darabokat kaptunk. Ötvöztük a házban maradt retro szekrényeket az otthonról, Mándokról hozott falusi kiegészítőkkel.

Piros szoba

Régi lenvászon zsákokból készültek a párnák, függönyök, így egy csipetnyi szabolcsi hagyaték is új életre kelt a somogyi dombok között. Új helyet találtunk a nagymamám által hímzett kendőknek, az általa horgolt csipkének, a monogrammos zsákoknak, de helyet kapott itt anyukám középiskolai bőröndje, vagy éppen régi szerszámosláda, fogas, s a saját bilink is...

S hogy miért kék-piros lett a ház vezérszíne? Ennek több oka is van. Egyrészt a tengerészes, balatonparti hangulathoz hozzátartozik a matrózcsíkos kék és piros. Másrészt kék és piros a hagyományos beregi hímzések mintája, s ilyen színnel szőtték a zsákokat is a falunban. Harmadrészt meg ez a szín elég kontrasztos és nem hétköznapi, lehet vele kísérletezni egy állandóan nem használt, de mégis lakájossá tett házikóban. Ja, s kék-piros-fehér az amerikai és a francia zászló is, hát a mi családunkban mindkét nemzeti lobogó elég fontos szerepet játszik...

 

Kék szoba

Mintákat tekintve mostanában mániákusan gyűjtöttem a pöttyöset, csíkosat és kockásat. Pöttyös tányérból és bögréből egész készlet jött össze, ez persze piros, mert a piros pöttyös az igazi. Csíkosban inkább a kék dominál, ez amolyan tengerészes, nyárias érzést ad. Ezt kiegészítheti a kockás minta, legyen piros vagy kék.

Ja, s ha már színek, a kékhez és a piroshoz egy-egy virág is társul. A pirosmániám eddig piros kabátban és autóban testesült meg. Most pedig a ház egyik szobájában, amit a pipacs virága ihletett. Ezért kerültek pipacsos képek a falakra. A kék szoba hűvösebb, itt a búzavirág kékjét érhetjük tetten. Szóval ha valaki szeretne meglepni, akkor egy pipacsokkal és búzavirággal teli csokrot hozhat nekem:)

Fürdőszoba

Ha ez a mondóka még nem volt elég, akkor gyertek el és nézzétek meg személyesen a házikót! Kizárólag jóbarátok és családtagok vannak itt szívesen látva. A mándoki vendégházunk balatoni testvérkéje idegen vendégeket nem, csak bennfenteseket fogad. Jelentkezés nálam lehetséges. Akit pedig érdekelnek a felújítás képei, az egy albumban megtekintheti az előtte-utána képeket és a bútorok átvarázsolásának lépéseit.