Muszlim, arab, berber arcok

Marokkóban olyan arcokat és öltözeteket találunk, melyek valószínűleg 1oo vagy 1ooo évvel ezelőtt is így néztek ki.

Tevebőrbben vizet áruló hagyományörző arcok, néhány dirhamért szívesen pózolnak. 

A férfiak hosszú kapucnis köntöst hordanak, hozzá hegyes orrú papucsot, a fejük búbján aprócska sapkát. Legyen hideg vagy meleg, ők ezzel a ruhával védekeznek a nap, a szél és a hűvös esték ellen. A nők haját és fejét kendő takarja, amihez bő blúzt vagy ruhát vesznek.

 Narancsárus. Minden nap ittunk frissen facsart narancslevet, amit a helyben termelt friss, édes gyümölcsből az út szélén préseltek a vendég kérésére. 

 Hagyományos borbélyüzlet.

 Kenyérárus. Itt ilyen lepényszerű kenyeret esznek, szinte bárhol lehet kapni , akár szekérről, útszéli péktől, élelmiszerboltból. 

 Gyerekek a családi boltban. Itt a gyerekmunka nem tilos. 

 Levesárus a marakeshi főtéren. A kisfiú a mosolyt ingyen méri.

 Munkára váró kőműves, villanyszerelő és vízszerelő. Tessék megnézni a földön és biciklin látható szerszámokat - ez a cégérük. 

 Nőnek öltözött férfi hastáncos szórakoztatja Marakesh főterén az este összegyűlt embereket. 

 Mohammed az Atlasz hágójában árulja az ott talált ásványokat és többmillió éves kőbe zárt csigákat. Kaptunk tőle grátisz ajándékot a vásárfia mellé. Az arab és berber mellett beszél franciául, spanyolul, angolul, németül. Ha több magyar járna erre, az üzlet miatt még magyarul is megtanulna. 

 Csacsifogat egy agyagkashbában. Ez nem a turistákat szolgálja, hanem a mindennapi áru- és holmicipelés eszköze. 

 Sofőrünk, Taufin hagyományos berber-touareg szerelésben.

 Nomád asszony a kősivatagban legkisebbik, 13. gyermekével. A  2 éves kislány neve Sahara.

 Fiúk játszanak Chefchauen hegyi sikátorain. A foci itt is nagy kedvenc.

Az öltözködésben is vegyül az őslakos berberek (hegyi pásztorok, "barbárok") és a hódító arabok öltözete. Míg a berberek inkább ezüst, addig az arabok arany díszeket és ékszereket viselnek. A berberek mellett egészen délen a sivatagban élnek a tuaregek. Ők a sivatag vándorai, turbánszerű kendőbe csavarják a fejüket.

A téren üldögélő bácsikák

Az utcákon találunk a mesékből ismert templom bejáratánál kéregető vak koldust, csacsit hajtó munkást, furcsa díszes ruhában mászkáló vízárust, gyereküket a hátunkon cipelő anyákat.

 Gyereküket hátukon cipelő nők a Torga-szurdokban. Ők így kirándulnak. 

A muszlimok nem szeretik, ha fényképezik őket, ezért óvatosan kattogtattunk. Legtöbbször hátulról, vagy úgy, hogy ne vegyék észre. Ha valaki kérte, akkor megkíméltük a fotózástól, de volt, aki pénzért állt nekünk modellt. Itt egy kis bemutató a marokkói arcokból és alakokból.

Csacsi vontatta szekér Marakesh főterén. A háttérben a bazár és járókelők.

A férfiak általában vékonyak, szikárak, s nálunk alacsonyabbak. A nők kerekdedek, picikék, a kendőből legtöbbször csak a feketével kihúzott szemük látszódik ki.

Ez a mosolygós arcú berber férfi a föld alatti ivókutakhoz vitt le minket a kősivatag alatt. Kezében a lámpa 21. századi.

Marokkó kékben

Marokkóban főleg a sokszínűsége vonzott: a sokféle színű fűszer és különleges illat, a tradicionális technikákkal készített kézműves termékek: a kerámiák, szövött szőnyegek és ágytakarók, a festett színes bútorok.

Kék mosdó, ahol a falakon, a földön is kék csempe díszeleg. A mosdókagyló pedig egy kék kerámiatál. A jobb oldali csempe a marakeshi szállásunk belső udvarát díszítette jellegzetes iszlám motívumokkal.

Kék ég és óceánpart Casablancában, no meg én farmerkékben. 

 Jardin Majorelle, a Majorelle Kert Marakeshben.

Yves Saint Laurent magánkertje volt egykor, ma múzeum. 

 Chefchauen város kék ajtajai és a nagymecset mosdójának fali mozaikja Casablancában. 

Aztán az utazásom végére egy szín kezdte átvenni a hatalmat: a KÉK. Kék volt az ég és az óceán, kék mozaiklapokkal és csempékkel fedték a legtöbb ház belsejét. Legutolsó szálláshelyünk, Chefchauen maga a "Kék város" kékre meszelt házfalaival. 

Chefchauen hegyi városka kékre meszelt házai, szűk sikátorai között kékben. Ez nem köd, nem pára, hanem az esti szürkület színe kékben. 

Az indigó növény segítségével festik kékre a textileket és színes bőrtáskákat. Kék gyöngyök jelennek meg a berber ékszereken és kék ásványok csillognak az Atlaszban talált kövekben. Kék minták díszítik a kézzel készített agyagedényeket. 

Szaharai szállásunk bejárata kékben. 

S most már kék mozaikcsempe díszíti majd a tóparti házikóm falát, ahová kék ágytakaró, kék mázas kerámia is kerül. Gazdagodtam kék csíkos sállal és indigókövekből fűzött lánccal. Szép a KÉK. 

Marakesh, Bahia Palota, hárem. Kék udvar, kék ajtó kék díszítés a falakon.

1oo1 éjszaka, vagy 1o

Hazatértem a nagy kalandból, így az utazás kihívásait teljesítve már büszkén vallom be: Marokkóban jártam!!! Évekkel ezelőtt kinéztem maganak egy kalandnyaralást, s mostanra álltak úgy a csillagok, hogy időben, pénzben megengedhettem magamnak ezt a kiruccanást.

Rabat, a szultán mauzóleuma

11 nap, 1o éjszaka 8 külömböző szálláshelyen, 28oo km utazás repülőn, egy másik 28oo km az országon belül közúton. Sivatagon és vadonban egy 1o fős vagány csapat tagjaként Afrikában!

Tevegelés a Szahara homokdünéi között

Mindezidáig a civilizált európai és észak-amerikai tájakon jártam. Most viszont valamiért eljött az ideje, hogy a "harmadik világ" civilizálatlannak mondható berkeiben is elmerüljek. A Távol- vagy a Közel-Kelet nem igazán vonzott, annál inkább az észak-afrikai arab világ. Most jártam először muzulmán országban, s kellemes élményekkel teli, pozitív irányú csalódásokkal tértem haza.

Az utazásomat megelőző héten volt repülőgép-szerencsétlenség és terrortámadás az egyik szomszédos arab államban. De ez sem vette el a kedvem, valamiért éreztem, hogy nekem dolgom van ott, ráadásul épp most. Így a munkás hétköznapokból kiszállva egy félig megpakolt hátizsákkal, bakanccsal és hálózsákkal vágtam neki az idegen meghódításának.

A Csapat: Pali, Kata, Andi, Évi, Kinga 2x, Zsuzsi, Zoli, Ildikó

Vittem magammal mindenféle gyógyszert és rovarirtót - ezekre szerencésre nem volt szükség. Viszont nem vittem magammal elegendő memóriát a fényképezéshez és a videózáshoz. Második nap rá kellett jönnöm, hogy nem tudok mindent rögzíteni és fényképen vagy filmen megörökíteni. El kellett engednem a "dokumentáló" alaposságát, ehelyett akkor és ott élveztem, amit láttam, megéltem, s amit max. 5oo képben és néhány perces kisfilmben magamnak elmenthettem. Most szelektálok a képek és élmények között, s a legfontosabbakról itt is szólok.

Kutatom magamban, mi vonzott ide, éppen Marokkóba. Aztán felsejlenek előttem az egyik első mesekönyvem képei és történetei: az Ali baba és a 4o rabló, Aladdin és a csodalámpa, no meg a többi arab mese az 1oo1 éjszakai meséi közül. A szemem előtt csillogó fémedények és selyemfényű színes ruhák, az orromban különleges fűszeres illatok, a fülemben csábító muzsika, madarak csivitelése, a számban édes és friss ízek. Hát ezért mentem ide. Vigyázat, részletes beszámoló következik.

A Nagymecset Casablanca óceánpartján: 25 ezer férőhellyel a világ 2. legnagyobb mecsetje, a 9o-es években építették

A tavasz ébredése

Aki kitalálja, hogy hol készültek a mellékelt képek, azt vendégül látjuk  kislakunkban!

A tavasz ébred így áprilisban, így nekiláttunk kertet rendezni, virágot ültetni, gyümölcsfát metszeni. Ez nem is kevés feladat 14oo négyzetméternél.

Viszont a képek magukért beszélnek: a tavasz ébred, a margaréták és ibolyák gondozás nélkül is előbújtak a fű (no meg a beton) alól, teljes virágban vannak  a díszbokrok, s földbe tettük a később virágzó zöldeket.

Akinek nem elég a képek, azoknak itt van zene is a tavaszról:
Vivaldi: Tavasz

Márai Amerikáról

Márai Sándor: Amerikai délibáb című kötetét pár napja jelentették meg. Ebben a könyvben az író Amerikáról szóló gondolatait, naplóbejegyzéseit találjuk számos fotóval illusztrálva az életéből, amerikai tartózkodásából.

Márai számomra egy csoda. Bármelyik művét olvasom, olyan, mintha a saját szavaimat olvasnám vissza,a saját gondolataimat csengenék a sorai. Legyen az, mikor a boldog békeidőkről ír (Egy polgár vallomásai), az örök szerelemről nyilatkozik (A gyertyák csonkig égnek, Az igazi), vagy éppen irodalmárokról mond véleményt (Írókról, költők, irodalom).

A mostani kötet szinte egy ültömben felfaltam: annyira a saját magam Amerikáról vallott nézeteit fogalmazta meg. Ugyan hozzá kell tennem, hogy Márai nagyon kritikus volt az Újvilággal szemben, szinte semmilyen pozitívumát nem volt hajlandó elismerni, azon kívül, hogy őt az emigránst befogadta, állampolgárságot adott neki, s öreg éveire "otthont" talált itt.

Márai élete végéig európai és magyar maradt. Vagy legalábbis próbált az maradni. Egy olyan korszakban élt (19oo-1989), amikor két világháború, 56, nácik és szovjetek, no meg az amerikaiak söpörték el a hagyományos polgári, európai kultúrát. Ezért számára már a megváltozott Európa sem adott menedéket, Magyarországról Olaszországba emigrált, hogy utána az USA-ba jöjjön. Ugyan próbált visszatérni Európába, a gyökerekhez, de végül mégis Amerikában halt meg.

Az USA-ban 15 évig élt New Yorkban, majd haláláig a kaliforniai San Diego városában "tartózkodott". E két város az Egyesült Államok két ellentétes pólusa: a keleti és a nyugati part, egyik oldalon az Atlanti-, a másikon a Csendes-óceán. Ám minden szempontból távol a hazától, nem csak földrajzilag, hanem kultúrális szinten is.

Íme néhány idézet a könyvből:

"...a Pénz: értékmérő. Tehát nemcsak fizetési eszköz, hanem az Abszolút Mérték, amelynek birtoka és mennyisége eldönti, ki mennyit ér - függetlenül a személy képességeitől, minden ember annyit ér, amennyiért el tudja adni magát." (Teljes Napló, 1966)

"...elmenni innen, visszamenni Európába. Ott nem vár semmi, de itt més sokkal inkább nem köt semmi. Ami itt hiányzik: az öröm. Ez egy örömtelen ország, ahol a szórakozást összetévesztik az örömmel, ahol a sikert kielégülésnek és jóvátételnek tekintik..." (Napló, 1967)

"A függetlenség következménye a magány." (Benjamin Constant)

"New Yorkra nem tudok másképpen gondolni, mint tartózkodási helyre: nem éltem ott, csak tartózkodtam. Több dolog volt olyan, amitől tartózkodtam, mint az, amiben részt vettem." (Teljes Napló, 1967)

"....senki sincs már többé igazán otthon ebben a világban." (San Gennaro vére)


" (az amerikai ember) ...nem örökli és nem is szerzi, hanem csinálja azt a levegőt, amiben él, alkot." (1988)

Máraihoz hasonlóan én is elmondhatom: "másképp látom a világot, mintha itt maradtam volna, Európában.". Viszont én több pozitívumát is magammal hoztam az amerikai tartózkodásomnak, még akkor is, ha tudom, képtelen lennék végleg Amerikában élni, s mennyire nehéz ma Európában, Magyarországon boldogulni. De én akkor is itt élek, létezem, tarsolyomban az amerikai múlttal.

P.S. Több clevelandi kép is van a könyvben! Sőt Márainak külön írása is született az itteniekről: Egy polgár Ohióban (1944).

Erdős Virág: Na most akkor

..mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

Isten pénze

A héten fejeződött be egy 1o-hetes kurzus. Hetente egy alkalommal találkoztunk a gazdagréti templomban, ahol egy kis csoportban "pénzügyi kurzuson" vettünk részt.

Hogy jön a pénz a templomhoz? - jogos a kérdés. Korábban én is azt hittem, hogy a pénznek, ennek a nagyon világi dolognak semmi köze Istenhez. Sőt: hogy nagyon is rossz, sátáni, ezért ha lehet, ne foglalkozzak vele.

Időközben rá kellett jönnöm, hogy a pénzzel jól bánva, jól "sáfárkodva" igenis áldást hozhat. Nemcsak a saját életemre, anyagi létemre, hanem a környezetemre, azokra, akikkel hajlandó vagyok megosztani nemcsak magam, hanem akár a saját anyagi javaimat is. Olyan ez, mint az ajándékozás: az ajándék pénzbe kerül, ám gyakran mégis jobban örül az, aki adhat, mint, aki kap.

A képzést a KEVE (Keresztény Vezetők Egyesülete) tartotta, a kurzus Compass, Isteni pénzügyek néven fut, Magyarországon Számít a pénzed címmel adták ki a hozzá való könyvet és munkafüzetet. Most Gazdagréten 8-an végeztük el, s lettünk hivatalosan is "Isten hűséges sáfárai". Az erről szóló oklevélen az alábbi ige áll: "Mid van, amit nem kaptál?!" (1 Korintus 4,7)

Köszönet a két csoportvezetőnek, s tananyagot fáradtságos munkával összeállító önkénteseknek. Akit éredekel egy hasonló kurzus, érdeklődjön a www.keve.org oldalon. Vagy ha saját maga szeretné elvégezni a képzést, akkor próbálja meg összegyűjteni a Bibliából a több, mint 2ooo pénzről, gazdálkodásról, sáfárkodásról szóló igét.