Cinque Terre

A mesés toszkán tájakról a Ligur-tengerhez, Liguria tartományba vezetett az utunk. Firenzétől nyugatra alig egy órányira van a tengerpart. Útközben még megnéztünk két történelmi városkát: Lucca és Pisa látnivalóit.

 Riomaggiore

Pisa csalódás volt, mivel a sok turistától mozogni sem lehetett, mindenki a ferde toronnyal akart fényképeszkedni, s képtelenség volt bejutni a templomokba. Igy a kötelező "dőlt" fotók után tovább is mentünk. Lucca várfallal körülvett város, ahol több római emlék is van, templomai főleg román stilusúak.

Lefelé a Cinque Terre szerpentinjein

Magunk mögött hagyva a történelmi városokat elérkeztünk a tengerpartra. Itt már kevésbé az épületek, templomok vonzottak minket, inkább a napsütéses tenger. Sokat olvastam korábban a Cinque Terre-nek nevezett vidékről. Ez a fura név 5 földet jelent, s valóban, öt tengerpartra épült halászfalu található itt. A jókora hegyek illetve sziklák aljába szerpentin úton lehet leereszkedni, hogy aztán tátva maradjon a szánk. A halászfalvak a sziklákra épültek, sik felület sehol sincs. A házakhoz meredek és szűk lépcsősorok vezetnek.

Cinque Terre régió települései

Az első falu Riomaggiore, ahová gyalog túráztunk le. Fantasztikus kilátásunk volt itt a vizre, a környező sziklákra, a városra. A házak szines fala akár a meséből is előléphetne. A szűk, sziklás tengeröbölnek nincs is kikötője, a csónakokat a házak közti utcákra vontatják ki. Frissen sült tengeri herkentyűk illata száll, még szép, hogy meg is kóstoljuk a helyi izeket. A város fölött kis vár magasodik óratoronnyal, meg persze számtalan templom.

Riomaggiore

Riomaggiore után a következő falu Manarola. Ennek már a neve is olyan dallamos. Ez egy kisebb település, szinte egy sziklára épült az egész falu. A szűk völgyben patak fut le, rajta ivelt hidak. Ezután jönnek még kisebb falvak: Corniglia, Vernazza, s végül a legnagyobb város, Monterosso. Mi itt állomásozunk, hiszen itt van egy szélesebb földnyelv, ahol lehet strandolni. A tenger szine varázslatosan türkiz-kék-zöld, a parton apró kavicsok, a vizben kisebb sziklák. A viz frissitő és kristálytiszta!

Manarola

Cinque Terre falvai a Világörökség részét képezik. Korlátozott az autóforgalom, a kocsikat a szerpentinek mentén lehet hagyni, vagy a települések szélén található parkolókban. A falvak szinte csak gyalogosan járhatóak be. Az öt települést hajójárat is összeköti, valamint a hegy gyomrában vonat is közlekedik. Érdekes volt, mert vonatsint sehol sem láttunk, viszont minden faluban volt állomás, a falu alatt, a sziklák belsejében.

Monterosso strandja

Ez a régió a gyalogos túrázók paradicsoma: a parton a Via Amore (Szerelmesek Útja) köti össze a falvakat. Mivel ez az út a sziklára függesztett párkányokat jelent, most le volt zárva, mert nincs jó állapotban. A jó kondiban lévők a meredekebb, a hegyeken átvezető lépcsős túrautakat is választhatják. Ezek az utak kb. 45 km hosszan futnak a hegyoldalban, idilli szőlőlugasok és olajfaligetek mellett.

Az biztos, ide még visszatérünk, gyalogosan, hajóval, vagy vonaton.

Mivel a tengerpart itt elég korlátozott lehetőséget ad a fürdőzésre, más fürdőhely után kellett néznünk. A hegy túloldalán egy félszigeten fekszik Pontevenere, ahol szép szabadstrandokat találtunk. Itt pihentük ki a mozgalmas utunk fáradalmait. Egyébként szálláslehetőség bőven van a Cinque Terre falvaiban. Viszont elég borsos az áruk, s sok-sok turistával kell osztozni a helyeken. Ezért mi nem itt, hanem a legközelebbi hegyi faluban, Biassa-ban szálltunk meg.

Pontevenere

Csak képek

További információért, kérem, látogass el Toszkánába!

A toszkán vidék

Toszkána hallatán először nem a gazdag városok és épületek jutnak eszembe, hanem a vidéki táj, a szántóföldek, elszórt fák és fasorok.

Tobzódnak itt a szinek, hiszen a fák zöldje mellett sárgállik a levágott kalász, van, ahol a napraforgók festik aranyra a dombot, van ahol piros pipacsok hajladoznak.

Mindenütt művelt táj, szőlőskertek, olajfaligetek, kaszálók. Szélükön ciprusok és cédrusfák, örökzöld fenyőfélék, lombhullatók. A házak és települések a dombokon vannak "szétszórva" érdekes foltként szinesitve tovább a tájat.

Mi bejártuk a hires Chianti bor vidékét. Ez a rész Sienatól északra terül el, Firenze alatt. Itt jókora dombokon termelik a hires vörösbort.

Betértünk a régió központjába is, Castellino di Chianti-ba, ahol egy kedves olasz fiúcska rögtönzött nekünk borkóstolót. A borokról és egyéb étkekről majd máskor számolok be. Addig meséljenek a képek.

Ha megtetszett a toszkán vidék, nézzük meg a Napsütéses Toszkána cimű filmet. Ez valós elemeket dolgoz fel, könyvben is olvastam, kiváló regény, s a filmet ezen a tájon forgatták.

Assisi és San Francesco

Assisi neve egybefort Szent Ferenc életével. Ő itt született (1181-ben), itt élt és itt is halt meg. Ahogyan az olaszoktól megtanultuk, a város nevét helyesen igy kell ejteni: assziizi. Amikor ide indultunk, nem tudtuk, milyen csodák várnak. Nekem ez a város lett az abszolút kedvencem.

Assisi, a kolostordomb

Assisi már nem Toszkánában van, hanem tőle délre, Umbria tartományban, nem messze Perugia városától. Egy hegyre épült város, már messziről látszódnak tornyai, kőépületei. Gyakorlatilag a középkor óta mit sem változott: ezeken az utcákon járt Szent Ferenc a 12-13. században, s már akkor megépitették román kori és gótikus templomait, melyek még ma is állnak. Mig Firenze a reneszánsz ékköve, Assisi a középkor román és gótikus jegyeit viseli magán.

Assisi városa

Túránk a Bazilikánál kezdődött. Ez az épület gyakorlatilag két templom: az altemplom fölött helyezkedik el a nagyobb, szellősebb felső templom. Mindkét terem falát Giotto freskói diszitik. Fent Ferenc életének 28 történetét mesélik el, lent Jézus élettörténete látható. Többször visszamentünk szemügyre venni a középkori festő csodás műveit. Voltak, melyeket ismertünk (menekülés Betlehemből), voltak, melyek történetét ismertük.

 Assisi Bazilika

 A templomban nincs egy szabadon hagyott falfelület, mindenütt csodák várnak. Az altemplom alatt van Ferenc sirja. Egyszerű kőkápolnában nyugszik, körülötte legjobb négy szerzetestársa. Megtekintettük a szent ruháját, papucsát, áldozási eszközeit. Ferencet nem sokkal halála után máris szentnek nyilvánitották, hiszen élete és tettei indokolták. Ő volt az első, aki stigmákat is kapott a kezére és lábára.

San Francesco egykor és ma

A templom mellett van a ferences rend központja, itt élnek szerzetesek. A ferencesek "testvérrendje" a klarisszák, akik Szent Klára (itt Chiara-nak hivják) női követő. Tagjaik közül láttunk itt is többeket idegenvezetőként. A templom mellett indulnak az utak fel a városba.

8oo éves házak között

A macskaköves sikátorok visznek a főtérre, ahol egy római kori (!) épület áll, Minerva temploma. Kivül görög oszlopsor, bent barokk templomdiszités, igy él tovább a korábbi stilus, igy rakódnak egymásra a történelem rétegei. Innen nem messze újabb román bazilika, melynek alapjai ill. kriptája is megtekinthető.

Minerva temploma a városháza tornyával

Amikor már kezd elegünk lenni a városból és a templomokból, utunk felkanyarodik a hegyre. Ugyanis a hegytetőn középkori várrom áll. Több tornya is megmaradt, hatalmas fal veszi körül. Onnan fentről pedig belátjuk az egész várost, a környező tájat.

Várrom

Hát nem minden nap van lehetőségünk csaknem 1ooo éves utcákon járni-kelni. Ráadásul Szent Ferenc városát épp egy Ferenccel sikerült bejárnunk. (Csak mint egykor Mount Saint Michel városát egy Michel-lel.) A város porát az utunkba eső Lago di Trasimeno tónál mostuk le. Ez volt az idei első merülésünk, s rögtön szivárványt is kaptunk a fejünk fölé. (No meg egy kis esőt.)

Lentebb egyik kedvenc freskóm Giotto-tól: Szent Ferenc a madaraknak prédikál. Aki többet szeretne megtudni Ferencről, az nézze meg a róla szóló Zefirelli-filmet, a Napfivér, holdnővér cimmel.  (Zefirelli Firenze szülötte, igy nem véletlen, hogy itteni témákat dolgozott fel.)

Toszkán városok

Toszkána neve is varázslatosan cseng. Elég régóta el akartam menni erre a tájra, amit képekről, filmekből már ismertem. Most ott töltöttünk egy hetet, s mondhatom: a valóság sokkal izgalmasabb és szebb, mint azt elképzeltem.

Saját szervezésű utunk keretében egy nap alatt autóztunk le Firenzébe. Innen jártuk be a környező városokat: Firenzét, Assisit, Siennát. Firenze a reneszánsz művészet és a toszkán régió központja. Mintha megállt volna itt az idő: többszáz éves házak, macskaköves utcák, szűk sikátorok, keskeny hidak. A tetőket vörös cserép fedi, nincsenek modern felhőkarcolók, hisz a házak teteje meg sem közeliti a dóm kupolájának szintjét.

Firenze, városháza

Firenzére  csak egy napunk volt. Ennyi idő alatt a legfontosabb látnivalókat vettük számba, s nem igazán tudtunk az épületekbe, múzeumokba, templomokba bemenni. A várost átszeli az Arno folyó, efölött ivel át a középkori hid a Ponte di Vechio. A hidat 3 szinten üzeltek, éttermek, kávézók övezik, mindig hömpölyög rajta a tömeg.

A hid közelében áll a város leghiresebb épülete, a Dóm (duomo), ami épitésekor a legnagyobb kupolával büszkélkedett. Gótikus szobrai és csipkediszei lenyűgözőek. Bejáratával szemben külön kis kör alakú kápolna a keresztelőkápolna, a templom mellett óriásira nőtt harangtorony, ahol zenés harangjáték jelzi az idő múlását. Körben árkádos épületek, a kapualjakat freskók diszitik.

Román kori templom barokk diszitéssel és a Medici Palota reneszánsz épülete

Rögtön a sarkon van az Uffizi Képtár, ami a Medici család által összegyűjtött számtalan festményt, szobrot, disztárgyat mutatja be. Ide előre kell jegyet venni, mert a sorok hosszan kigyóznak a bejáratnál. A másik irányban a Dómtól nem messze van egy román kori templom, mellette a Medici Palota, a reneszánsz épitészet mintapéldánya, mely kivülről zárt, belül udvarokat és diszes termeket rejt. A közelben van a városi piac, most épp a helyi bőrművesek portékáját kináló standokat találunk.

Duomo

A folyón átkelve "várdomb"-szerű kerületbe jutunk, ahol sok-sok lépcső visz fel a Belvedere erdőhöz, innen hihetetlen kilátás tárul elénk. Látni a mediterrán kertek zöldjét, a háztetőket, a környező hegyeket. Innen ereszkedünk le a Pitti Palota kertjébe (Giordani di Bodoli), ahol szépen metszett sövények, szobrok, szökőkút, geometrikus sétányok várnak minket.

 Ponte di Vechio és a négy kalandor

A Pitti Palota volt a Mediciek lakhelye. Kivülről elég zord, disztelen, de hatalmas épület, belül rengeteg kincs. Most épp ingyen tudtuk megtekinteni. Egyik részében az eredeti bútorokkal berendezett palota szobáit tudjuk megnézi, a másik szárnyban a galéria reneszánsz festményeket, szobrokat mutat be. A szobák falán több sorban lógnak a képek: Raffaello, Botticelli, Tiziano... A plafonon pedig gazdagon diszitett freskók, domborművek, csillárok, szobrok... Kezdünk megcsömörleni...

Michalengalo: Dávid

S akkor a főtéren található városházáról még nem is szóltunk. Hatalmas, többszintes, erődszerű épület, még magasabb óratoronnyal. Előtte Neptun kútjának szobrai. A belső udvarára vezető bejáratnál áll Michelangelo Dávid szobra. Ez a másolat, de élethű méretben, több oldalról is megcsodálhatjuk a csupasz Dávid domborulatait.

Kilátás Firenzére a Belvedere tetejéről

Pitti Palota

Siena a toszkán városok másik gyöngyszeme. Itt is a Dóm áll a város központjában. Ennek épülete sajátos fekete-fehér csikos, mégpedig a kétszinű márvány csikokból épitették. Kivül belül márvány, hiába, itt kő helyett márvány terem a hegyekben. Voltunk is Carraraban a fehér márvány lelőhelyén! A hatalmas dóm mellett befejezetlen épitmény: bővitetni akarták a templomot, felhúztak pár főfalat, aztán a terv nem fejeződött be. Ma remek kilátópont az egyik fal.

Siena, Dóm 

A dóm igazi látnivalója azonban bent van, a padlón. Csaknem 3o padlómozaik disziti a templomteret, a mozaikok bibliai jeleneteket és szentek életét mutatják, fekete és fehér márványból kirakva. Az egyik oldalszárnyban van a könyvtár, ami egy freskókkal diszitett kápolna, benne gregorián énekeket tartalmazó hatalmas diszes énekeskönyvekkel.

A dóm egyik padlómozikja

Siena is a turisták célpontja. Itt is van városháza toronnyal, s előtte egy varázslatos félkör alakú tér, melynek téglaburkolata lejt a városháza irányába. Oldalt szobrokkal diszitett kút, arrébb árkádok, s szobrok, középköri házak, sikátorok.

Városháza tér

Tisza-tó csónakon

Az idei nyár a magyar tavakról szól. Kirándulás a Balatonnál, biciklivel a Fertő-tó körül és csónakon a Tisza-tavon. Egy háromnapos kenutúrán vettem részt nemrég, s hihetetlen élményekkel gazdagodtam.

A tavaly már megismert "pálferis" programszervezőkkel keltünk idén is evezős túrára. Csaknem ötvenen, 15 csónakban eveztünk Tiszafüredről különböző irányokba. A Tisza-tó nem is egy tó, hanem a Tisza folyó, annak holtágai, csatornái által körülhatárolt hatalmas természetvédelmi terület. Van ahol kis kacskaringós kanálison eveztünk, van ahol a sodró Tiszán, s van ahol a kiszélesedő végeláthatatlan tavon.

A viz békés, tele zöld növényekkel, fehér tavirózsákkal és sárga vizi virágokkal. A partról kidőlt fák és ágak nyúlnak a vizbe, nádas, sás szegélyezi az utat. Ennyi vizi madarat még sosem láttunk. Gólyát, szárcsát, kanalas gémet, szürkegémet, vadkacsát, vadludat, apró jégmadarat, s még ki tudja hányféle énekes szárnyast. A vizben sokféle hal lakik, ezek közül néhány föl-föltűnt néha.

Evezni sokféle úton lehet. Van, aki hagyományos csónakon kel útnak, legtöbbször pecabottal. Lehet bérelni kenut, kajakot, sokféle motorcsónakot. Több helyen van kijelölt fürdőhely, szépen gondozott gyeppel, parti fákkal. A tó körül bicikliút tekereg, s lehet válogatni a büfék és csárdák kinálata között.

Az biztos, ide még visszatérünk, két keréken, csónakon. Mesés táj, egy elzárt világ ez, ahol még a szemerkélő eső is a romantikus diszlet része.

P.S. Mivel a vizre nem vittem magammal fényképezőt, ezeket a képeket más túrázóktól kölcsönöztem.