Magyarok ha találkoznak 2.

Még augusztusban irtam, hogy a négy államot átszelő utunk alatt egyetlen magyarral sem találkoztunk. Illetve csak eggyel, Katicával Phoenixben, de ővele ez előre megbeszélt találkozó volt.

Azóta itt Clevelandben viszont javitottam a statisztikán. Amerre csak járok magyarokba botlok. Vasárnap magyar istentisztelet, magyar öregekkel, akik közül már csak néhányan használják a nyelvet. Van köztük Varga, Varró, Sándor és Alexander, Frank és Ferenc.

Az egyetemen is sikerült felkutatni a magyar professzorokat. Két hölgy is tanit az idegennyelvi tanszéken, általuk megismerhettem a többi 'eredeti amerikai' kollégájukat is, akikről a második mondatban kiderül, hogy van magyar kötődés. Például a német tanár Németországból jött Károlyi névvel... A laborvezető felesége magyar. Hiába, minden bokorba jut belőlünk.

Aztán járom az utaim, nem magyar körökben, s az ismeretlenek ismerősökké válnak hirtelen. Kiderül, hogy magyar vagyok, s ők hozzák a sztorikat magyar kollégákról, barátokról, vagy éppen budapesti utazásról.

Autózom a városban és érdekes feliratokra lelek. A Szalay's Farmról már irtam, ők elég ismertek itt. De láttam Molnar felirattal épitési vállalkozót, Nagy Service autóját, Toth ingatlankereskedőt, s most a legújabb Dezso nevezetű birót, akire az itteni önkormányzati választásokon lehet szavazni.

Kiváncsi leszek, hogy Olah felirat mikor es hol bukkan majd fel... Most van egy titkos ötletem, ha összejön irok róla. Lehet, hogy fognak még itt hallani erről a névről is.

Oktoberfest

Ezen a héten egyik nap a menzára mentem ebédelni, s nagy meglepetésemre az egész Oktoberfest hangulatba volt öltöztetve. Kék-fehér bajor szinek, német zászlók, perecek lógtak a pultok fölött. Gondoltam, na most végre eszem valami finom, európai kaját.

De csalódnom kellett. A választék ugyan a német sör-virsli hangulatot idézte, de az izek nyomokban sem voltak felfedezhetőek. Volt Bratwurst-nak nevezett sima virsli, itteni tömegmustár hozzá. Volt vöröskáposzta párolva, de beazonosithatatlan izzel. Desszertnek feketeerdő-tortát imitáló csokis, műmeggydarabos borzalom.

Hát értékelem én az igyekezetet, de ez nem volt az igazi. Nem beszélve arról, hogy borzasztó sramli-zene szólt a rádióban. Ja, s a legfontosabbat ne felejtsem: épp az Oktoberfest lényege, a SÖR hiányzott. Ugyanis az egyetemi szabályzat tiltja mindenféle alkohol árusitását, fogyasztását a campuson.

Szóval kedves németországi ismerősök, berlini barátok, kénytelen leszek felkeresni titeket, s 1.5 euroert eredeti kolbász-virslit lakmározni.

Eat pray love

Most láttam a filmet a fenti cimmel (Evés, ima, szerelem). Sok irányból futottam bele a filmbe, volt hogy valaki beszámolt a sztoriról, s nagyon hozzám szólt, volt, hogy a film eredetijéül szolgáló könyvet láttam meg. Szóval kiváncsian vártam, milyen lesz.

Összességében csalódott vagyok. A film hosszú, vontatott. Szépek a képek, a tájak (Bali, Olaszország, New York, India), de valahogy akadozik a sztori mögött a főhős megnyilvánulása. Egy házasságától fél év után megcsömörlött fiatal nő elindul, hogy megtalálja magát, az egyensúlyát, Istent, s újra tudja élvezni az életet. Ismerős a történet?

A film alapjául szolgáló könyv valóságon alapul. Irója, Elizabeth Gilbert 2oo7-ben sok dijat és eladási toplistát besöpört magának. Aki többet akar tudni róla, az a lenti cikken olvashat egy vele készült riportot (angolul).

A film profin elkészitett, főszerepben Julia Roberts, aki önmaga garancia lehetne, de most mégsem az, sajnos.
Bár lehet, hogy azért nem állt össze a sztori, a mögötte húzódó érzelmek, mert a valóságban sem olyan megkomponáltak a cselekedetink, érzéseink, gondolataink?

Azért 'jó' látni, hogy más is szenved, keresi az egyensúlyt, s nem feltétlenül találja meg elsőre. Persze ha én választhattam volna, akkor biztos, hogy Olaszországra szavazok, ott megvan minden, ami az élethez kell: finom ételek (a legjobb a világon), hit és vallás (kereszténység bölcsője), s jóképű olaszok (akiket nem kell bemutatni).
De ha őszinte akarok lenni, akkor talán el sem kell feltétlenül indulnunk. Hiszen a legfontosabb, hogy önmagunkkal szembe tudjunk nézni, s arra bárhol sort kerithetünk. A helyszinváltoztatás csak segiteni tud ebben, de nem hozza feltétlenül magával a megoldást. Szóval útra kellni vagy sem, a változásért meg kell dolgozni.

http://filmtrailer.hu/film/eat-pray-love/

http://www.elle.com/Pop-Culture/Movies-TV-Music-Books/Elizabeth-Gilbert

Kulturprogik az egyetemen

Ha belegondolok a legjobban a sok-sok kulturális program hiányzik otthonról, Budapestről. Amerika városai nem erről hiresek, kivéve persze néhány kultur-metropoliszt mint New York vagy Chicago.

Mit tud nyújtani Cleveland?

Ha abból indulunk ki, hogy ittlétem alatt kétszer jártam a belvárosban, hát nem azt mutatja, hogy lenne bármi izgi itt. Szinházak általában idényszerűen hoznak társulatokat, produkciókat máshonnan, mozik vannak, nagyok mint otthon, zenei fesztivál pedig nyáron szokott lenni.

S akkor jött az egyetem hirlevele. Benne számtalan programmal, jónéhány nagyon is az én izlésemnek való. Szóval van itt havonta könyvklub, hónapról hónapra változik, melyik regényt kell elolvasni, aztán róla értekezni. Az igazi meglepi, hogy novemberben A viskó kerül sorra, amiről én akartam otthon beszélgetést kezdeményezni hcs-körben, s lám.

Aztán van filmklub, minden héten péntek este. Eddig még nem sikerült eljutnom, sajnos. Pedig imádom a filmeket, innen nézve meg egészen más az amerikai filmek értéke (vagy mégsem).

Aztán szerveznek közös kávézós-vacsizós eszmecseréket. Vagy valami tantárgy, tanulmány körül, vagy csak úgy egymás között diákok, tanárok. Volt nemzetközi diákoknak egy ilyen klubdélután, etettek, itattak, közben jó volt kapcsolatokat épiteni.

A legutóbbi élményem egy szombat esti szinházi program. Akron a szomszéd városka, ahol az ottani egyetem (szinház, tánc, film fellegvára) egyik szinpadán volt egy balettelőadás. Bolero, a kedvenc klasszikus zenem (legalabbis a legregebbi kedvenc) alapján, modern feldolgozas. Balett Amerikában? Eleg abszurd, de igen. Modern new yorki társulat, sok fiatal táncossal. Rávezetésnek 6o-7o-es évek zenéje volt, Elvis slágereire mutattak be páros számokat. Jó volt kulturkörben lenni itt.

Kiváncsian várom, mi lesz a következő kulturális program. Ja, s mindez ingyen van a JCU diákjainak. Még szép, hogy kihasználom.

Kicsi-kocsi egy hónapos

Kicsi-kocsi most töltötte be egyhónapos életkorát, az én tulajdonomban! Ezen jeles alkalomból több dologgal is megajándékoztam.

Kapott szép új rendszámtáblát, ohioit. A képen látható egy példa az itteni kreativ, de ezáltal nehezen olvasható rendszámtáblára. Az enyém FBS kezdetű, akartam valami találó kifejezest keresni hozzá, elsőre ez ugrott be: free born student, vagyis szabadnak született diák. Most ez az itteni státuszom, szabaddá váltam az otthoni kötöttségektől, s diák lettem, az ezzel járó szabadságjogokkal (és természetesen nehézségekkel együtt). Hurrá.

Autóka kapott még szép matricát, nagy H betűvel. Büszkén hirdeti, hogy amellett hogy ohioi, ő magyar illetőségű is. A matrica hirtelen ötlet volt, még a cserkésznapon vettem. Ki gondolta volna, hogy itt csinálok vásárt belőle.

Aztán van még egy meglepije a kicsikének. Még nem tud róla, de már megrendeltem egy szuperszonikus GPS-t. Na nem magamért (én ugye elkötelezett térképpárti vagyok), hanem miatta döntöttem a navigációs rendszer mellett: az utóbbi időben futottam pár felesleges kört, idióta házszámokat kutatva, s hogy kiméljem az autóm állagát, meg a környezetet, egyszerűbbnek tűnt, ha térkép helyett most útitársul egy magyarul beszélő mindentudó szerkezetet veszek. Na majd meglátjuk, mennyire lesz jó társaság.

Szóval autók ünnepel, én is. Telik az idő.

Mértékváltás

Úgy szó szerint. Megérkezel ide, s mintha egy másik bolygón lennél. Leszállsz a gépről, átállitod az órád, eltérés a tenger ezen oldalán -6 óra az európai időhöz képest. Ja, s itt nem 24 órában mérik a napot, hanem 12-őt számolnak délelőttre, meg ugyanennyit délutánra.
Nézed a hőmérsékletmutatót, s töprengesz, hogy a 84 Fahrenheit mennyi Celsiusban.
Beszállsz az autóba, nyomod a bedált, de 6o-65-nél többel nem tudsz menni, persze nem km-ben, hanem mérföldben mérve.
De hogy is van ez?

Az eddig eltelt időszak nem volt még elég, hogy profivá képezzem magam amerikai mértékegység-váltásból. Lehet, hogy be kellene csempészni párat az otthoni matekpéldák közé. Például jó feladat lenne meghatározni, mekkora a legkisebb kávé (12oz) dl-ben. Meglepődnénk az eredményen: ez kb. 3 decilitert jelent.

A saját súlyomat fontban mérik itt. Vicces: hány fontot nyomsz? (angol valutában kérded? mert abban sokat, nagyon sokat).
Itt szinte darabáru nem létezik. Tojást, csokit tucatjával lehet venni, ami ugye tudjuk, 12 darab.
Vizet, tejet, gyümölcslét hiába is keresnénk, nincs literes vagy félliteres kiszerelés. Van helyette viszont csini 1 gallonos kanna, célszerű ezt venni, ez majdnem 4 liter. Kisebb háztartásoknak tartanak félgallonos kiszerelést is.
A benzint is gallonban tankolod, mint ahogy a tőzsdei hirekben hallod. Gallonja (3,8 literje) most épp 2.65 dollár.
Aztán a szép hosszmértékek: centi, méter itt nem létezik. Van helyette incs, láb. Ezekről tudok a legkevesebbet. (Mennyit incselkedik egy láb vajon?)

S aztán ott vannak a ruha- és cipőméretek. Szerintem kivételesen nekik van jobb mértékrendjük ehhez. Ruhánál az otthoni 36-os itt 6, a cipőnél nem vagyok tisztában, de talán ott is hasonló, s 39 9-esnek felel meg. Életben vannak az S, M, L méretek. Ahogy hallottam, nemrég lejjebb tolták a méretek elnevezését, hogy ne frusztrálja a népeket, hogy XL-est hord. Igy én az XS-S kategóriába esek.

A végére hagyok egy kis segédanyagot, mértékváltó útmutatót, szigorúan csak Amerikába készülőknek.

1 miles (szárazföldi mérföld) = 1,6 km
1 gallon = 3.78541178 liter
1 Fl.oz (folyadék uncia) = 3 dl
1 oz (uncia) = 28 gramm
1 lb (font) = o,454 kg
1 feet (láb) = 0.3048 méter
1 inch = 2,54 cm

A hőmérsékletet meg sem próbálom korrektul átadni. Egy sajátos kalkulátor szükségeltetik a Fahrenheit-Celsius váltáshoz, ami nem az egyenes arányon alapul. Például o Celsius 32 Fahrenheit, 2o Celius 68 Fahrenheit stb.

A tudás ára

Ez a téma már régóta foglalkoztatott, hiszen a bőrömön érzem a hatását. Mibe kerül Amerikában tanulni, élni, diáknak lenni?

Mielőtt jöttem volt pár infóm az egyetemről, a körülményekről. De most hogy itt vagyok sem látok még teljesen tisztán. Mindig vannak hirtelen felmerülő költségek, amire nem számitok.
Lássunk egy kis összefoglalót a legfontosabb tételelekről.

A legnagyobb költség a tandij lenne, ha ki kellene fizetnem. Tantárgyanként kb. 2ooo dollár, mindenkire rábizom, hogy szorozza fel durván 2oo Ft-tal. Ez az én 18-2o tárgyamnál megközeliti a 9 millió forintot....
Aztán a tandij mellett vannak ugye könyvek. Egy új egyetemi tankkönyv ára 1oo-13o dollár. Olcsóbbak a használt vagy régebbi kiadások. Igy sikerült most megúsznom a bulit 12o dolcsiból 3 könyv esetén. Persze a meglepi nem maradt el: az órákon tárgyalt Harvard esettanulmányokat magunknak kell előfizetni, darabját 7 dollárért. Ez összesen kb.7o dollár lett.
Egyetemi kiadás még, hogy félévente 15o dollárt vasalnak be a campuson való parkolásért.
Előny viszont, hogy az egyetem területén bárhol használhatom a számitogépet, a nyomtatót, az internetet, ingyen.

A tanulás persze csak akkor megy, ha van fedél a fejem felett. Ez most még nem jelent költséget, hiszen egy családnál lakom, cserébe viszont besegitek a gyerkőcöknél. Ha máshol élnék, min. 4oo dollár lenne a bérelt szoba, lakás ennél több.

A suliba való eljutáshoz kell egy jármű, hiszen nincs tömegközlekedés. Autót, használtat, régit meglepően olcsón lehet szerezni, az enyém 28oo-at kóstált adóval, járulékokkal. Erre jön még a biztositás, ami nálam nagyon jutányos lett (mivel jó környéken lakom és az autó sem régi), félévente 18o dollár. A tankolás itt nem gond, hiszen a benzin ára kb. fele az otthoninak. Viszont nagyobbak is a távolságok. Egy tankkal egy hétig nem birom ki, ami 3o dollár körül mozog.

Aztán étkezés, egyéb programok, ruhák lehetne a további tétel. Itt szükség szerint nagyok az eltérések. Szerencsére nem kell külön főznöm, vásárolnom. De ha étteremben, gyorskajáldában eszem, min. 8-1o dollárt rá kell szánni egy étkezésre. Csábitó a Starbucks kávéja, 4 dollár körüli összegért meggondolom, hányszor térek be.

Hát egyelőre ennyi a költségvetés. Amiről nehéz lenne összegzést irni, az a kiesett jövedelmem. Hiszen most diákként nem jön a havi fix bér a számlámra, nincs nagylábon élés, hirtelen jött költekezés. Itt minden garasnak (bocs, dollárnak) megvan a helye.
Legközelebb majd az itteni munkás, dollárkereső életemről számolok be.

Ja, s majd számba veszem, hogyan is fog ez nagy befektetés megtérülni a jövőben...